Wwan blogja

Sztójay Dömét nevezték ki a Hahota Gyerekszínház élére

2012-01-31T23:21:00.000+01:00

2012. Február elseje emlékére....

Tarlós István Főpolgármester Február elsejével Sztójay Dömét nevezte ki a Hahota Gyerekszínház élére.

Bár a szakmai zsűri és a Nürnbergi törvényszék is inkább Lakner bácsit preferálta, és 10:1 arányban Sztójay pályázata ellen szavazott, de Tarlós István a zsűrit sületlennek nevezte.

Az egy Sztójay melletti szavazat a Budapesti Zsidótanácstól érkezett azzal az indoklással, hogy Sztójay egyrészt keresztneve alapján közel állhat a gyerekek lelkületéhez, Döme ügyanis a Dörmögő Dömötörre utalhat, és nem is akarunk rosszra gondolni, másrészt legalább ismerik Sztójay-t és tudják mire számíthatnak felőle, nem úgy, mint más volt kommunista, ma fideszes jelöltek esetében. Nem mellékesen pedig Sztójay igencsak halott, tehát nem szól bele művészeti kérdésekbe, és nem akarja a színház nevét Hinterlandra módosítani...

A kialakult konfliktussal kapcsolatban megkerestük a főpolgármester titkárságát, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy takarodjunk Magyarországról, ha ennyire értetlenek vagyunk. Különben is Színházi ügyekben a Tikurilla cégcsoport az illetékes, ők szinezik a házakat nyertes tender révén. Orbán Viktor sajtóosztálya kijelentette, hogy ők kétharmados felhatalmazással bírnak a magyar néptől, ami annyit tesz, hogy Sztójay Döme mellett még számosan nyernek kinevezést, de részletekért Kerényi Imre az illetékes, aki jelenleg még egy nehéz ebéd utáni zaklatott álmát alussza, és csak másnap lát neki álmai megvalósításának. Tarlós István egyben bejelentette, hogy a József Attila Színház szintén Február 1-től a Jaszin Sejk magyar barátai nevet viseli.

.

Figyelj már Csilla!

2012-01-25T14:58:00.000+01:00

Figyelj Csilla!

Egyáltalán nincs okod az elkeseredésre amiatt, hogy egyedülálló anyaként éppen most vesztetted el az állásodat. Nagy szükség van ám - különösen mostanság - kulturális antropológus, ethnológus-muzeológusokra, pláne olyan kiválóakra, mint Te, akik nem kevés sikerrel segítenek az emberiségnek egymás megértésében.

Ahogy szépen megfogalmazod:

„ Életem nagy kihívásának tartom a különböző kultúrák megértését. A kultúrák közötti párbeszéd, egymás elfogadása és a tolerancia számomra alapelvek. Igyekszem másoknak ebben segítséget nyújtani, több-kevesebb sikerrel.”

Jó, magam is tudom, persze könnyű két különböző habitusú fáraót - mondjuk egy szerbet meg egy svájcit - segíteni a hétköznapi kommunikációban, hogy átsegítsd őket a kultúráik párbeszédjében óhatatlanul kialakuló apróbb döccenőkön, de próbálnád csak meg élő emberekkel… ááá reménytelen.

A zsidókról meg beszélni sem érdemes, mint tudjuk két zsidó három vélemény, nekem komoly konfliktusom kizárólag a saját fajtámmal szokott kialakulni, igaz, van közöttünk is normális ember, ha én még nem is találkoztam ilyennel.

Szép szakmád van.

Igazi élet közeli dolog, sajnálhatod, hogy nem a mi családunkba születtél, igaz, akkor most nem ülnénk így egymással szemben mint férfi a nővel.

Nálunk ugyanis az volt, hogy apám (szegény már nincs) a saját maga által gründolt kiadóvállalat élén tevékenykedett , kulturális területen a rendszerváltásig, és igen befolyásos módon tette ezt…

Történt ugyanis, hogy bátyám, aki már ötödször jelentkezett az Orvosegyetemre, de ötödszörre is sikertelenül, hiába szerezte meg neki apám az írásbeli előtt két nappal a fizika felvételi tételeket én meg oldottam meg előre, mégsem sikerült bejutnia.

Nos, előzőleg Tomi testvérem már éveket lehúzott a Madarász utcai gyerekkorházban műtősként Hirscberg főorvos kezei alatt olyan sikeresen, hogy a végén már (szabályellenesen) injekciókat is beadhatott. (Ahogy ő mondja kissé szégyenlősen: "igaz csak a nem fizetősöknek…")

Így teltek hasztalan az évek, és apám szerzett a Tominak egy nyugodtabb munkát a Kelet-ázsiai múzeumban a restaurátoroknál, tehát már felhagyott a műtősködéssel.

Régi műtárgyakat hamisítottak, másoltak, majd megmutatom, ha jössz hozzám, nekem is van belőle.

Tehát az ötödik sikertelen felvételi után összeült a családi kupaktanács, mely kizárólag apámból állt, és meghozta a döntést: fel kell hagyni ezzel az áldatlan kísérletezgetéssel az orvoslással, és igazi diplomás restaurátorrá kell válni!

Igen ám, de volt egy bökkenő: felsőfokú restaurátorképzés egyáltalán nem is létezett Magyarországon, tehát hogy lehet ebből diplomát szerezni? A diploma ugyanis egy olyan vágy és természetes szükséglet volt nálunk, mint egy falat barchesz.

Hol itt a gond? Adta meg a választ a kérdésnek is beillő néma tanácstalanságunkra apám. Másnap elintézte, hogy indítsanak a Képzőművészeti Főiskolán egy restaurátorszakot a bátyám kedvéért, hiszen ez már "feszítő népgazdasági érdek".

Így köszönheti néhány más, ma működő diplomás restaurátor a bátyám lustaságának, hogy ez a szakma egyáltalán létezik.

Tehát ha most szegény apám élne és persze nem Hoffmann Rózsa félék lennének pozícióban, akkor neked máris lenne állásod apám révén…

Még sokat tudnék mesélni ilyeneket, ha ragaszkodsz hozzá, majd elmondom például hogyan lett apám nyomdájában a Vándor nevű - korábban kóbor, de befogadott - őrkutya majdnem a cég igazgatója apám után, de megvárom, míg erre a gyönyörű mosolyoddal kíváncsian felkérsz…

Na, maradunk még, vagy fizessek?

Kulcsár Attila az új gazdasági miniszter-jelölt!

2011-11-29T22:55:00.003+01:00

Közmegelégedésre Kulcsár Attila váltja Matolcsy Györgyöt a gazdasági miniszteri poszton- jelentette be Giro Szász András, kormányszóvivö.

Szíjjártó Péter, a miniszterelnök szóvívője, visszatért rekreációs szabadságáról, és közölte, a kormány a helyén van. Hogy hol lenne legjobb ez a hely, arról megoszlanak a vélemények.

A hírre azonnal megerősödött a forint, az Euro pedig 300 forint alá is beköszönt a kora-esti tőzsdei hírek szerint.

Az IMF Hilton szállóban utolért képviselője is most értesült a hírről, melyet megelégedéssel nyugtázott. Kuijelentette, hogy végre egy épkézláb alak, akivel szót lehet érteni, Matolcsynak pedig gyors gyógyulást kívánt.

Gíró-Szász örömét fejezte ki, hogy immár másfél évvel a második Orbán-kormány hivatalba lépése után ez az első eset, hogy az intézkedéssel sikerült nemzeti egységbe fogni mind a parlamenti pártokat, mind a lakosságot.

A körülményekhez tartozik, hogy nyolc év után jogerősen megszüntetett Kulcsár Attila ellen minden kényszerintézkedést a Fővárosi Bíróság (FB) a megismételt elsőfokú büntetőper tavaszi tárgyalásán. Ugyanakkor Matolcsy György még meg sem kezdte büntetése letöltését ugyanazokban a vádpontokban, amivel Kulcsárnak kellett szembenéznie közel egy évtizedig.

Ismeretes, hogy A Kulcsár elleni vádirat lényege szerint Kulcsár Attila a K&H brókercégének dolgozójaként 1998 és 2003 között rendkívül magas hozamokat ígérve, offshore cégeken keresztül, jogosulatlanul forgatta ügyfelek - magánszemélyek és egyes állami vállalatok - pénzét, és ezzel sokmilliárdos kárt okozott.

Ezzel a cselekménnyel, ha egyáltalán elkövette volna Kulcsár, tisztakezű gobellinszövő asszonynak minősíthető a dolgok mai állása szerint.

Matolcsy György ugyanis nem milliárdos károkat okozott, hanem sok százmilliárdosat, amit viszont takarékos módon is bizonyítani lehet, nem szükséges hozzá 8 évnyi költséges nyomozó munka és szakértői vélemények bekérése, elég az államháztartási adatokat lekérni.

Kulcsár sikkasztásának vádja is megdölt:

A sikkasztás vonatkozásában Kulcsár a tárgyalásokon vitatta, hogy lett volna rendelkezési, utasítási vagy aláírási joga a K&H brókercégénél, így viszont sajátjaként sem rendelkezhetett a pénzzel, a csalás megállapításához pedig a többi között azt kellene bizonyítani, hogy Kulcsár tévedésbe ejtette a sértetteket. A vádpontok között szerepel még pénzmosás, orgazdaság és okirat-hamisítás.

Matolcsy ellenben 3000 milliárd magánnyugdíjpénztári összeget sikkasztott el, azaz sajátjaként kezelt, melynek a nyakára is hágott közel egy év alatt. Mindehhez aláírási és rendelkezési joga is volt, tehát a sikkasztás körülményei fennálnak. A csalás gyanuját erősíti Matolcsy esetében, hogy a nyugdíjpénztári pénzeket nem csak erőszakkal és zsarolással csavarta ki a megfélemlített befizetők kezéből, hanem futtában még azzal is hitegette őket, hogy " nyugi, 14 hónap múlva visszakapjátok!"

Ehhez jön még az Eu hitelből megvásárolt és eltőzsdézett MOL részvények ügye, amin szintén százmilliárdokat bukott az ország, mentségére szóljon Matolcsynak, hogy mindehhez neki nem volt szüksége annyi időre, mint Kulcsárnak.

Jó hír, hogy Kulcsár Attilánál nem áll fenn a szökés és elrejtőzés veszélye.

Rossz hír viszont, hogy ugyanez igaz Matolcsyra is.

Pedig ha Matolcsy elszökött vagy elrejtőzőtt volna még hivatalba lépése előtt, akkor Magyarország leminősítése szóba sem kerülhetett volna.

Szintén délutáni hír, hogy Orbán Viktor és felesége Lévai Anikó baráti vacsorára hívta Gyurcsány Ferencet és feleségét Dobrev Klárát. A vacsora 40 perces késéssel kezdődött, a becsinált leves szinte teljesen elhült, mivel sem Orbán sem Gyurcsány nem akart a másik előtt helyet foglalni, ..."csak utánad Feri!..." , illetve "...a világért sem előtted Viki..." patthelyzet alakult ki. Végül az IMF érkezése segített, akik ismertették elképzelésüket a patthelyzet feloldására.

Egyszerűen annyit mondtak, hogy leülni.

A közgaszdász szakma is egyetértett a kinevezéssel, Attila kedves csibész, jelentette ki Bod Péter Ákos, sok pénzt is keresett mindenkinek, mielőtt a Lehmann Brothers bedölt, és a szaldója pozitív, csak nem látszik.

Matolcsy György elzárkózott a kommentálástól, csak Zolival, az ápolóval üzent, hogy "sajnálhatjátok, rengeteg ötletem lett volna még!"

MTI- Reuters-Alja Jazzira

.

Steinmann a bóvli

2011-11-26T18:44:00.008+01:00

Matolcsy György ma reggel jó hírrel rántotta fel a lakásom redőnyét kívülről, és mosolygott be az ablakon a Nap helyett.
Ki az ágyból lusta népség, „a legjobbak között vagyunk!!!”

Jó hallani az ilyesmit.

Első pillanatban őszintén meg kell említenem, hogy életem során nem gyakran keltettek azzal hogy a legjobbak között vagyok…

Rögtön bevillan édes lányom általános iskolai harmadik osztályos szülői értekezlete
Meghallgattuk tisztelettudóan Mária néni osztályfőnök beszámolóját a gyerekek közösségi magatartásáról, az osztálypénzről, a nehézségekről, amik miatt kénytelenek vagyunk egy kisebb osztályterembe költözni, amit a konyhából választottak le egy gipszkarton fallal, azt is, hogy a lurkók a továbbiakban nem használhatják az alsó tagozatosok udvari játszóterét, mert a mászóka és a többi kedves játék nem kapta meg az EU-s sztenderd megfelelőségi engedélyt a mérleghinta is eltörött, de a kérdést megnyugtatóan abszolválták olyan módon, hogy bár pénz nincs az elkövetkező években, hogy hintát vegyenek a gyerekeknek, de minden eszközre kitettek egy táblát, hogy tilos használni. Addig is kimehetnek persze a gyerekek az udvarra és nyugodtan szaladgálhatnak a kikopott fű helyét átvevő porban.

Majd szépen beálltam a sorba, hogy személyesen is érdeklődjem édes lányom tanulmányi előmeneteléről.
Az ilyesmi egyébként igazából nem arról szól, hogy majd meghallgatom a problémákat, és még aznap este felcsigázom a lányom tudásvágyát, inkább arról, hogy magamról állítsak ki egy lehető leghihetőbbnek tűnő hamis képet, miszerint életünk epicentrumában az iskola, és azon belül is a harmadiki osztályos matematika szorobánra optimalizált oktatási metodikája áll.

És ha a pedellus néni látja rajtam az elhivatottságot, másnap bevillan érdeklődő tekintetem emléke számára, miközben lányom felelés közben tanácstalanul áll kezében a krétával a számhalmazok problémája és a várakozó tekintetek előtt. Mert köztudottan „Steinmann a zseni” sosem a mi gyerekünk.
A kedves szülő szülői értekezleten megnyilvánuló szorgalmi eredménye majd holnap kedvezőbb vagy legalábbis elnézőbb megítélést biztosít szeme fénye számára.

Sorrakerültem az asztalhoz járultam, illendően bemutatkoztam, én vagyok a Szeréna apukája, elnézést, hogy én vagyok itt egyedül férfi, de a mama ilyenkor dolgozik, tehát velem kell beérnie.
Semmi baj Nemes apuka, mondta Mária , miközben az osztálynaplóban lapozgatott, gondterhelten. Lássuk csak, mondta, de én nem láttam, csak ő a jegyeket.
Egy ideig csendben tanulmányozta lányom első mérhető eredményeit, majd becsukta a könyvet és összefoglalóan közölte a verdiktet:
„ Nemes apuka, a lánya nincs a legjobbak között.” -Majd egy auftaktot kivárva még azt is hozzátette nyomatékosan: „Bizony.”
Ekkor lépett be egy jeges fuvallat a kommunikációnkba.
Én még a kötelező és megelőlegezett mosollyal az arcomon készültem a remélhető legkedvezőbb hírekre, lévén a mondat elhangzása után még nem telt el akkora idő, hogy a várthoz képest lehangolónak számító meglepetés átrendezhette volna arcizmaimat.
Lelkem még a korábbi, jóleső tudatlanságból táplálkozó, alaptalan derű tartalékait élte fel.
Mária felnézett, számon kérően tekintett rám, hogy milyen lépéseket kívánok tenni ezen tarthatatlan helyzet orvosolása irányában.
Én ellenben lelki szemeim előtt pici lányomat láttam, aki csak nemrég kezdte el általános iskolai tanulmányait.
Bevillant, hogy elsőben a legelső tanítási napon hazajött, közölte, a maga részéről befejezte tanulmányait a közoktatás alaprendszerében, és minden bizonnyal visszamegy az Óvodába.
Magyarázatként hasonlóan Beamter Bubi dzsessz-zenészhez (http://hu.wikipedia.org/wiki/Beamter_Jen%C5%91) akit Örkény tett hallhatatlanná az olvasók számára, annyit adott elő, hogy azért hozta ezt a döntést, „mert ott jobb.”
Erre a képre ráadásul azonnal az agyamba villant egy másik is: Én magam is hasonlóan tettem csak 40 évvel korábban, az első osztály első tanítási napja után.
1961-et írtunk Már nem én, hanem a többiek, akik már írni tudtak, na nem az írás élvezeti értéke értelmében, hanem töltőtollilag.
Megrendülve a tudás belvárosi panteonjának nyomasztó hangulatától, a jeges germán istennő küllemű Melánia osztályfőnök néni padlólakkal fixált másfél hullámos frizurájától, mely alapjaiban rendítette meg nyiladozó libidómat, (fontos hozzátennem, hogy velem ellentétben Kádas Peti 6 évesen közölte, hogy gyerekek, a Schöntálernénak milyen jó segge van.) azonnal barátságot kötöttem Halász Pityuval, és ketten 6és fél évesen hátitáskánkkal nyakunkba vettük a közeli utcákat, hogy kiszellőztessük a nyomasztó nap emlékét gondterhelt fejünkből.
Sorra került az óvoda is, tehát nem igaz, hogy a nosztalgia az öregkor jellemzője, vagy mindenestre én már igen korán elkezdtem. Persze ma már tudom, hogy már a nosztalgia sem a régi.
Még anyám riadt tekintete ugrik be, amint délután fél hatkor Vécsey Lili barátnőjével futólépésben végigpásztázva a szóba jöhető helyeket, míg végre rám talált a Belvárosi Kávéház kapualjában.

Így elmerengve ízlelgettem az imént elhangzó váratlan bejelentést, és elgondolkozva, hogy apa és lánya milyen hasonló lelki világú emberkék voltunk, mérlegelve az elhangzottakat, ismétlem, „ az ön lánya nincs a legjobbak között! Bizony!”- kikínlódtam magamból a mindenki számára megnyugtató megoldást.
- Mit gondol Nemes apuka? –kérdezte sürgetően Mária, a nagyon komoly pedagógus.
-Ha nincs a legjobbak között, akkor egyszerűen ültesse közéjük! - válaszoltam megkönnyebbülve, hiszen ki a fenét zavar, ha az egyetlen lánya nem eminens, lényeg hogy a szívzöreje nem kíván semmiféle korlátozást, vannak barátai és különben is nekem ne szidja senki a lányomat, számomra pont úgy jó, ahogy van, a többi meg a pedellusok dolga, és ha pocsék munkát végeztek, akkor ne rajtam kérjék számon a következményeket!
Ez hallatlan.
Pont olyan ez, mintha a dolgozat beadásánál a lányom a tanár pofájába vágná a füzetet, mint a kesztyűt párbajnál annó,- Nézze meg milyen munkát végzett! - kommentárral.

Nade Matolcsy úr nem Mária néni.

A legjobbak között vagyunk! És nem mondott hülyeséget, nem is hazudott. Mert nem azt mondta, hogy a legjobbak vagyunk, csupán annyit, hogy akik között vagyunk, azok a legjobbak.
Én nem tudom kikre gondolt, és hogy milyen értelemben. Talán földrajzilag? Lehet.
Itt a mindennapos örömünkre szolgáló Kárpát medencében jó lenni.
Bizony!
Ukrajna mellett lenni jó dolog, Szerbia sem kutya, Szlovákia meg egy főnyeremény.
Bizony!

És azt sem tudom, Matolcsy úr kire gondolt az alanyt illetően: az országon belül személyünkben egyszerűen jó társaságban vagyunk. Rengeteg a Nobel díjas, volt díszpolgár típusú emberünk.

Tényleg, segítsetek már, mert itt megakadtam: Hogy helyesebb írni:

1:

A Nobel díjasaink között a volt díszpolgár származású emberek aránya túlreprezentált.

Vagy így tapintatosabb:

2:

A rendes magyarok száma a Nobel díjasaink között számarányukhoz képest alulreprezentált, Jó lesz belehúzni!

Lényeg az, hogy a legjobbak között vagyunk. Bizony.

Reich Tomi barátom, aki a teljesen reménytelen helyzetben levő magyar jégkorong sportban töltötte el gyakorlatilag egész életét a mindig fedetlen hideg pályákon, mesélt hasonló esetről.
Jól kikaptak a Jászberénytől, de mástól is mindig, az edzések idejére zsebből fizették swarcban a pályadíjat a gondnoknak, a Rolbát is maguk vezették a szünetben, majd a 11:2-es zakó után Tomi megveregette a csapattárs Dick Feri sisakját: Jó voltál nagyon, és én?...

Nincs itt semmi ok az aggodalomra. Matolcsy, jó emberünk magából az irodalomból ruccant át képzelt főhösként a hírrovatba. Egyenesen Karinthy életművéből és egyszerre megtestesítve két novellahőst. „A rossz tanuló felel”-t és a „Jó tanuló felel”-ből „Steinmann a zseni”-t. Olvassátok el mindkettőt, ha eddig nem tettétek volna, nem áll módomban Karinthy helyett elmagyarázni kik ők.
Matolcsy viszont Steinmann önbizalmával adja elő a Rossz tanuló kínlódását a tábla előtt.

Mi meg ülünk a padban és kínosan röhögünk.
Talán majd egyszer kijön végre Polgár Ernő és leveszi rólunk a rontást, megoldja a feladatot.

http://mek.niif.hu/00700/00719/00719.htm#6
http://mek.niif.hu/00700/00719/00719.htm#5

Matolcsy György megette a nagymamáját.

2011-11-25T00:36:00.003+01:00

A Független Hírügynökség este gyorhírben jelentette be, hogy Matolcsy György ma megette a nagymamáját.

A hiradós stábok azonnal a hír nyomába eredtek, ezúttal Matolcsy maga válaszolt készségesen a hitetlenkedő újságírók kérdéseire:

A miniszter kijelentette: Sosem mondtuk, hogy nem eszünk nagymamát. Aki az ellenkezőjét állítja, az álljon elő hangfelvétellel.

Megnyugtatásként hozzátette, hogy igaz ugyan, hogy megette a nagymamát, előtte viszont napokig pácolta majd kivette, mivel egy polgári kormány senkit nem hagy a pácban.

Hogy emeli-e az ilyen tevékenység az országkockázatot, mert Nyugaton szokatlan, ha a gazdasági miniszter nagymamát fogyaszt, Matolcsy kijelentette, hogy valójában ez egy igazi skersztori, mert nem az aranytojást tojó tyúkot ettük meg!

Ugyanakkor jó hír a nagypapának, hogy új életet kezdhet.

Az Echo Tv-ben Szentmihályi Szabó Péter rámutatott, hogy: Bezzeg a balliberális sajtó arról sosem írt, amikor Matolcsy nem evett nagymamát.

A jólakott miniszter mosolyogva magyarázta hogy: "Ez egy nem ortodox közétkeztetési gazdálkodás", és ő úgy táplálkozik, ahogy még egyetlen szakácskönyvben sincs megírva, nem kell megijedni az új receptektől. Senkinek sem kell félni az ilyesmitől, na jó a nagymamáknak igen, de az ő számuk a nem nagymamákhoz képest, mint amilyenek például a szöcskék vagy a kapupánt csavarok, elenyésző.

A Parlamentben tartott expozéjában magabiztosan kijelentette, hogy A siker ma még rejtve marad, de a nagymama sem látszik még...illetve már.

Ha kis mértékben is, de végre javult az átlagéletkor.

A nyugdíjkassza terhei érezhetően csökkentek.

A textilipar hamarosan fellendül, mivel csökken a házilag kötött pulóverek száma. A kormány a nagymamák elfogyasztása után óhatatlanul fellépő szomjúság oltására már korábban megengedte a házi pálinkafőzést.

A határon túli magyarigazolvánnyal rendelkező nagyszülők nem megevését a kormány továbbra is moratóriummal biztosítja.

A nemzeti együttműködés rendszerében a nagymama megevése nem végleges intézkedés, csupán 14 hónapig tart, utána felülvizsgálják. Ezután az illetőnek magának személyesen kell bejelentenie, ha nem ért egyet a megevésével.

A megevett nagymamák havi 42 órában munkát vállalhatnak, és az így szerzett jöveddelmük mentesül az osztalékfizetés adója alól.

A bedőlt devizahitelesek nem kerülnek az utcára, hanem beköltözhetnek az így megüresedett lakásokba.

A hitetlenkedő újságírók magát Orbán Viktort is kérdezték, hogy immár elérkezettnek lája-e az időt, hogy végre megszabaduljon unortodox módon működő gazdasági miniszterétől:

Orbán egy neki mindig jól álló viccel zárta le a a vihart a pohár vízben: Ugyanmár, a hír a baloldal alattomos interpretációja, ismertem a nagymamát, egy ennivaló teremtés.

A MAGYARORSZÁGI METRONÓM ORTODOX IZRAELITA HITKÖZSÉG üdvözlete Matolcsy Györgynek

2011-11-22T22:47:00.003+01:00

A MAGYARORSZÁGI METRONÓM ORTODOX IZRAELITA HITKÖZSÉG Snássz-hervadt- de-hamiskas csoportja úgy is mint a Magyarországi Jókedvű Izraeliták Szövetségének tagja a következő nyilatkozatot tette közzé az MTI-n keresztül:

Tisztelt Matolcsy úr!

Mély hálával köszönjük meg Önnek, hogy a mai viharos időkben, amikor kompországunk gyorsnaszádját ön a legnagyobb sikerrel lavírozza megannyi zátony közepette a nagy siker útján, nem feledkezett meg a sokat szenvedett zsidóságról sem.
Azzal, hogy kreatív és a lekókadó nyugat irígységét méltán kiváltó sosemlátott gazdaságpolitikáját figyelmesen unortodox gazdaságpolitikának nevezi, lehetővé teszi számunkra, hogy gyakorolhassuk a zsidóságra mindig jellemző szerénység és visszafogottság erényét.
A Mindenható mentsen meg minket, jókedvű ortodoxokat attól, hogy az ön sikeres tevékenységének dicsfényéből ránk érdemtelenül akár egy kósza csóva is vetüljön. Nem, ez a siker kizárólag az Őné és baráti –üzlettársi köréé, melyet Önök szellemesen kormány-nak neveznek.
Próbálkoztunk mi magunk is korábban gazdasági dolgokkal, amit persze nem merészelnénk gazdaságpolitikának nevezni, nehogy hencegés vádja illethessen minket, vagy hogy egy lapon szerepeljünk érdemtelenül Önökkel, szóval anno ezt többnyire a saját kockázatunkra tettük, önző módon a saját pénzünkkel, építgettünk, beruházgattunk de spongya rá, nem tegnap volt, ki emlékszik ma már Weiss Manfrédra és a többiekre.
Korábban elterjedt volt az a tévhit, hogy mi nagy dumások és hohmecelők vagyunk, de most kiderült, hogy nem értünk mi az ilyesmihez, csak gyakorlati dolgokhoz.
Matolcsy úr, Ön az, aki a legjobb hatásfokkal üzemelteti a gazdaságot, azaz a legkisebb szellemi befektetéssel a legnagyobb eredményeket produkálja, a dolog előjelével meg csak az örökös kekeckedők hozakodnak minduntalan elő.
Köszönjük az unortodox jelzőt mégegyszer Matolcsy úr, és hogy egy kis ajándékkal is szolgáljunk, ezt a jelzőt közösségünk tagjainak lelkes adakozásából, kizárólag az Önök számára levédettük.
Millió harcipuszi és gefilte fish Önnek és felmenőinek!

Kertész Ákost hazazavarták a Dunapartról, Salman Rushdie menedéket ajánlott

2011-11-03T20:54:00.008+01:00

A mostanság gyakran csak fosztóképzőjével szereplő írót saját cipőjében bírta távozásra a Dunapartról a nőtanács és a mazsihisz nevű íróelhárító szervezet.
Kertész arra készült, hogy egy megemlékezésen verseket adjon elő, de az ügyben illetékes két szervezet megállapította, hogy Kertész méltatlanná vált a folyó partján való életvitelszerű tartózkodásra.
A döntést a két szervezet, amelyeket ismeretlen eredetű vonzalom köt egymáshoz, közvetlenül azután hozta, hogy hétfőn a miniszterelnöki beosztásban alkalmazott személy kilátásba helyezte az író további szerzett dolgaitól való végleges megfosztását.
Egyelőre még nem világos, hogy a kormányzat és vele együttműködő esküdt ellenzéke, az ajvékolást nehezményező Jobbik, milyen további intézkedéseket foganatosít az idős, 45 kilós szerzővel szemben.
Tarlós István már vizsgálatot ndított, hogy a méltatlan személy lakásának mérete nem haladja-e meg a szükséges mértéket, továbbá az író saját érdekében leltárba vették értéktárgyait.
Mindenestre Salman Rushdie már menedéket ajánlott a Makra szerzőjének. Rushdie szerint meg lehet szokni a sariát és a fatwát is idővel, de a Nemzeti Együttműködéssel szemben mindannyian védtelenek vagyunk.

Kertész elzárkózott minden nyilatkozat elől, távoztában csak annyit szólt vissza a Dunapartról őt elkergető két szervezetnek, hogy „…minden nosztalgiát kiöltetek belőlem a kedves magyar rakpart iránt.”

Az MTI kérdésére a két szervezet biztosította a lakosságot, hogy a probléma ezzel megoldódott, és immár semmi sem állhat a vidám és felszabadult ünnepség útjában.
Egy, a közelben a Dunát kémlelő holokauszt túlélő és szatyrot szorongató özvegyasszony megjegyezte, hogy "engem is hazazavarhattatok volna anno..."

Csengőfrász: A hazai helyzet FOKOS-ódik!

2011-11-01T21:30:00.003+01:00

A pocsék átkosban nem volt hétfőn TV adás, szerencsétlenségünkre a helyzet mára megváltozott.
Bár ne tette volna.
Jó lenne egy nap lélekmérgezés nélkül, de az élet nem kívánság műsor.
Hétfő reggel az ember gyanútlanul bekapcsolva felejti a Tv –t, már a gyerek is elment a suliba, és a nappali szellőztetése mellett letüdőzheti országunk emblematikus politikai elitjének napi gyomorszáj revüjét.
A találóan Parlamentnek nevezett, és megjelenésében valóban megszólalásig ilyesmire emlékeztetető épület ad terepet a mérhetetlen jobbító szándék és tenniakarás szép megnyilvánulásainak. Megszólalásig, mondom, mert a megszólalás után igen érdekes dolgokat hall a gondterhelt adófizető.
Izgatottan lapozgatja a műsorújságot, hogy netán valami műsorváltozás történt, és most Grósz Károly sportcsarnoki fehérterroros jövendölésének Tv adaptációját adják-e, de nem: ez a valóság.
Perzsa képviselő, aki a betiltott, de azért remekül funkcionáló gárda alapító tagja, felszólítja O. Viktor miniszterelnököt, hogy fossza meg K.-t a Kossuth díjától. K. személye egyelőre maradjon háttérben, valószínűsíthető, hogy a házban nem sokan olvasták munkásságát, mondják ugyan, hogy olvasni jó, de mi a francnak?
K.- ról Annyit kell tudni, hogy nemrég írt valahova valamit, amit ha nagyon akarják, akár félre is lehet érteni.
És igen, nagyon akarják.
K ugyanis egy olyan nélkülözhetetlen célcsoport tagja, mely kiválóan alkalmas társadalmi feszültségek levezetésére nehéz időkben. Úgy kell az ilyesmi itt Trianonban mint egy falat kenyér.
K. a gyengébbek kedvéért (akikbe azért az értelmiségi elitnek nevezett nem túl széles népréteg is vastagon beletartozik), a lehető legvilágosabban kiszerkesztette írásából az inkriminált kifejezést és állítást, de ez senkit sem érdekel. K. közel a nyolcvanhoz a maga 45 kilójával és mosolymentes emlékeivel egy rossz korról, egyszer indulatosan fogalmazott.
Hát szégyellje magát az érdemtelenje, komolyan mondom az embernek kinyílik a fokos a feje felett, és mindjárt meglengeti!
Jó, elvették már tőle a díszpolgárságát közmegelégedésre, de a köz még nem elégedett meg. Nagyon nem. Vagy nem kell hagyni megelégedjen. Van itt még tennivaló bőven.
Most a Kossuth díjára kéne valami megnyugtató megoldást keresni, mert nagyon aggasztó, hogy van neki. Ha a céllövöldében lőtte volna légpuskával, akkor nem lenne gond, mert az ilyesmi azért szent s magántulajdon, de sajnos nem így esett. Évtizedekig írt a gazfickó, és mételyezte a lelkeket, és ezért adták neki valamikor valakik. Az ilyesmit meg jogtechnikailag visszamenőlegesen korrigálni lehet és kell is, a mocskostetevesmindenit a hálátlannak!

O. válaszában előrebocsájtja, hogy személyes izlése (SIC) (ez egyébként valóban hírértékű, hogy ilyenje van neki, namilye van neki, személyes izlése van neki…és refrén… mert erről az oldaláról az elmúlt 21 évben még nyomelemekben sem derült ki róla semmi ) „nem esik egybe a kinevezettekkel”, neveket nem említ, de talán ezúttal nem Dörner Györgyre gondolt. Személyes izlése nem berzenkedett, amikor szintén Perzsa képviselő úr sorozatosan „Alföldi Robertázott”.

Kijelenti, hogy „jobboldali, keresztény és magyar politikusoknak sokszor(!) Nemtelen, szamár, rasszista, gyalázó kijelentéseket kell tűrniük. Példát nem említ, de nyilván a mocskos zsidók, a megy a vonat Auschvitzba és hasonlókra gondol, ami afféle hungaikumként a pesti flaszter közkedvelt és elfogadott rigmusa lett az elmúlt 2 évtizedben, és ami joggal sértene egy valóban magyar, valóban keresztény és valóban jobboldali poitikust, ha lenne ilyen. De nincs, vagy még a függöny mögött melegít. Ha így van, már alaposan megizzadhatott, és várjuk szeretettel, mint Bob Herceg belépőjét.
Nem nehéz elképzelni O. miniszterelnök úr napi megpróbáltatásait útban a második kerületből a Kossuth térig. Megy le a Hidegkuti úton, és már a Nyéki úton a lámpánál megállítja egy jólöltözött baloldali liberális, és gyalázza, ami a csövön kifér.
A sokat citált „genetikai” kifejezésével kapcsolatban joggal kiált plágiumot, mert az övé a COPYRIGHT, a genetikázást ő hozta be a közbeszédbe, szó szerint:

"Nekünk egy nemzeti baloldalra is szükségünk van Magyarországon. Sokan persze szkeptikusak, mondván, hogy különböző - genetikainak talán túlzás lenne mondani -, inkább fogalmazzunk úgy, hogy történeti meghatározottság miatt ennek az esélyei csekélyek.”

O. válaszában Megnyugtatja a gárdakapitányt, hogy hamarosan törvényt hoznak a problémára.

Taps.

Elhangzik még egy nehezen értelmezhető megfogalmazás Perzsa úrtól, rámutatva K. íróra: „Az ő által jól látható kör sorozatosan megszégyenít minket.”. Továbbá megjegyzi, hogy megindult az ajvékolás. És hogy a miniszterelnök Ne legyen gyáva.

O. válaszában bátran kijelenti, hogy „Nem megy a szomszédba segítségért, ha a fokosát kell, a feje fölött megpörgetni.”
Kis türelmet kér, mert a formára adni kell, tehát kb. 50 nap és a probléma megoldódik. Kis türelmet.

Hogy a városlakók se maradjanak buták, néhány hasznos tudnivaló a fokosról:

„A harci fegyverként használt fokos előnye abban volt, hogy egyetlen eszközben egyesítette a vágó és szúró funkciót. Ha nem azonnali halált okozó, akkor rendkívül nehezen gyógyuló sebeket szakított. Hátránya viszont abban rejlett, hogy nyelének általában nincs a kézfejet védő eleme, ezért gyakorlott – és a fokos veszélyességét, működését ismerő – vívó, hatékonyan védekezhetett ellene. (Természetesen a nyele ettől még kaphatott fém védőborítást.) Használatához speciális lábtechnika is szükségeltetett, amely lehetővé tette a más szálfegyverrel küzdő ellenfél kicselezését, vagy éppen a fokossal történő lefegyverzését. Bizonyosnak tűnik, hogy a kanásztáncainkban, botolóinkban megőrzött lépéskombinációk az egykor fokosokkal vívott, gyalogos harci helyzetek, "gyakorlatok" leképezései. A gyalogos funkcióhoz köthető a harci balták rövid nyelű példányainak dobófegyverként történő alkalmazása is, hozzátéve: mindig az adott szituációtól függ, elhajítjuk-e a baltát, azaz megválunk-e "életmentő" szálfegyverünktől?”

Megnyugtató, hogy miniszeterelnökünk eurokonform érvrendszere attributumát a fent említett harcibalta fej feletti meglengetésével szemléltette, ami már eleve kizárja, hogy őt összefüggésbe lehetne hozni a finom leheletű közírónk Ascher café-jával, ahol ilyesmik felbukkanása nem gyakori.

A szélsőjobbnak kiosztott pofonokra tehát még picinyt várnunk kell.

Mégis lesz Fidesz nagygyűlés, a szónok Wittner Mária

2011-10-19T10:27:00.002+02:00

Szíjjártó Péter, a miniszterelnök szóvívője bejelentette, hogy az október 23-i nagygyűlés idején elfoglalt Orbán Viktor távollétében sem marad el a megemlékezés. A szónok pedig a fiatal és demokrata Wittner Mária lesz.

Orbán Viktor felkérésére Wittner igent mondott. Informális úton megtudtuk, hogy a beszéd a "Dögöljön meg Horn Gyula!" gondolatkör jegyében fogant, bár erre még Orbán nem bólintott. Orbán visszatutasította a feltételezést, hogy a Fidesz nem más, mint az ő egyszemélyes játékszere, kijelentette, hogy a nagygyűlés megtartása evidens érdek, hiszen senki sem nélkülözhetetlen a nemzeti Együttműködés Rendszerében, csak Gyurcsány Ferenc. Szíjjártó egyben megismételte, hogy a Nemzet Miniszeterlnökére mindig ott jön rá a szükség, ahol éppen van, és ez a hely akkor éppen Brüsszelben lesz.

Még tart a Fidesz nagygyüléseken megszokott művészemberekből kialakított biodíszlet összeállítása, de bennfentesek szerint jelentkezőkből nincs hiány. Kerényi Imre ezúttal Pozsgay Imrét kérte fel díszvendégnek, ő örömmel vállalta a feladatot, kijelentve, hogy 56 ról bármikor, bármit, bárkinek, bármilyen célból, bármilyen pozícióért elmond, sőt most akciósan zenét is szerez hozzá.

Az egykori 56 osok közűl Fónay Jenő és Mécs Imre lesz jelen. Fónay kijelentette, hogy sosem bocsájtja meg Mécsnek, hogy megették a vacsoráját, amikor úgy nézett ki, hogy felakasztják, mire Mécs azzal érvelt, hogy a börtönben más törvények vannak, és gyorsan kell ilyenkor dönteni, mert kihül a kaja. De tovább nem érdemes magyarázkodni, zárta le a kérdést Mécs, majd mindenki meglátja mennyire így van ez...

.

Shalit ára

2011-10-17T22:23:00.013+02:00

E!lvileg holnap megvalósul az évszázad, dehogyis… a világtörténelem legrosszabb üzlete.

Ezt a rossz üzletet a közvélekedés szerint remek üzleti érzékű és önzőnek tartott zsidók kötötték a szintén közvélekedés szerint mártírnak tartott palesztínok hamasz nevű fegyveres szervezetével.

Az 5 éve őrhelyéről elrabolt Gilad Shalitért Izrael 1027 elitélt terrroristát ad. Ezek mindegyike vérontásárt felel, mindig civilekkel szemben. A rájuk kiszabott itéletek az egy évtől a 6-8 szoros életfogytiglanig változnak, részletesen megtekinthetők.

http://www.israellycool.com/2011/10/16/list-of-the-450-male-terrorists-to-be-released-on-tuesday-for-gilad-shalit/

Holnap ha megtörténik, nem csupán egy örömünnep lesz Shalit hazatérte.

De Izrael kienged az őrizetből 1027 elszánt terroristát, akik sosem bánták meg a tettüket, és többségükben biztosan megint civilek életére próbálnak majd törni. Az előlegként elengedendő 450 terrorista bűnlajstroma akkora, hogy meghaladja a józan felfogóképesség határait. Csak 3 -an közűlük felelősek a 2001 decemberei haifai buszrobbantásért, és ilyenből van több száz...

No. ID-Number Name Home DOB Arrested Sent Solution
1 921496238 Jamil Khamis Muhammad Tarahan Gaza 1958 16.8.1993 6LS Home – Gaza
2 915527535 Taleb Ismail Ibrahim Abu Mustafa Gaza 1972 18.5.1993 2LS Home – Gaza
3 921577441 Mazen Muhammad Ismail Jarad Gaza 1973 30.4.1993 1LS Home – Gaza
4 914759626 Maher Hussein Muhammad Abu Karash Gaza 1972 20.4.1993 4LS Home – Gaza
5 921370755 Muhammad Afif Ashur al-Far Gaza 1965 16.8.1993 2LS Home – Gaza
6 924435902 Muhammad Awda Muhammad al-Sakran Gaza 1971 10.5.1993 1LS Home – Gaza
7 920642469 Nasser Yussuf Mahmud al-Qadhi Gaza 1973 9.6.1993 8LS Home – Gaza

....

8LS például azt jelenti, hogy "eight times life sentences" 8 szoros életfogytiglan.

A 2001. december másodikai buszmerénylet áldozatai:

Emlékeztetőül: ez volt (a béke Nobel díjas) Arafat válasza a békeajánlatra, az intifada.

http://www.mideastdaily.org/entry/suicide-bombings-in-israel-since-2001/

Minden racionális érv amellett szólt, hogy ilyen árat nem lehet fizetni, és ez rossz lesz taktikailag, stratégiailag, rövid és hosszú távon is. Növekszik a fenyegetettség, vérszemet kapnak a gyilkosok stb. Minden egyes izraeli fokozott veszélynek lesz kitéve. Beáldozza Izrael a nimbuszát is, hogy nem tárgyal terroristákkal.

Holnapig még történhet meglepetés, akár egy kommandós akció, akár egy vétó, ennek valószínűsége majdnem nulla.

Egyetlen ok, amiért ezt a döntést meghozta Izrael, ez a morál és a hit. Hogy egyetlen embert sem hagynak sorsára. Ha lett volna bármi esély a terroristákkal szemben, megragadták volna. Nem volt. A hamas sosem engedte még a Vörös Keresztnek sem, hogy megbizonyosodhasson Shalit életéről, fogvatatrtásának körülményeiről. a hamas a legkíméletlenebb terrorszervezet a világon 5 évet még soha nem élt meg a fogságukban egyetlen izraeli sem.
Felmerült Ron Arad pilóta esetleges életben maradásának híre is, de erről nincsenek bíztató dokumentumok. A hamasz ezer százalékosan IZRAEL elpusztítására és elfoglalására alakult radikális iszlám gyilkosok szervezete, akiknél az élet nem érték, sem a sajátjuké, sem a gyerekeiké, az ellenfélé pláne nem.

Napokig gondolkodtam, hogy megértsem ezt a döntést, amit 5 év után hoztak Izraelben, egy sokkal nagyobb árért, mint amiért korábban meg lehetett volna oldani ugyanígy ezt a helyzetet.

Izrael leült önmagával, kizárta ellenségeit, szövetségeseit, rokonszenvezőit, szakértőit, mindenkit, és az összes érvet ami az alku ellen szól egyetlen érvvel szembesítette: mit tennél, ha a te gyerekedről lenne szó..

Egyetlen országban nem nyerne ez az érv a többségi érdekkel szemben a világon. Izrael a család érdekét elfogadta sajátjaként.

A saját gyerek szerinti döntést hozta meg, és ezzel, ahogy olvasom a felmérések szerint a lakosság 70 százaléka egyetért. Mindenki, aki helyesli ezt a döntést önfeláldozást vállalt, fokozott veszélyt vállalt, harcokat és vérontást vállalt, potenciális túszejtést vállalt. A szemüveges tizedesért.

Éppen most október 15-én 1944-ben történt egy túszejtés Budapesten. Horthy fiát egy szőnyegbe csavarva megzsarolták a kormányzót, aki délelőtt még ki akart ugrani a vesztes háborúból. Horthy nem sokat vacillált: a saját fiáért beáldozta az országot, átadta a terepet a nyilasoknak, majd a felelősség elől az örökzöld Estorilba emigrált.

Akkor egy kormányzó beáldozta az országát a saját gyerekéért. Itt most egy ország beáldozza magát egy gyerekért.

1000 arabot kicserélni egy zsidóra, láttunk már ilyet: a 67-es háború végén megtörtént a fogolycsere. Akkor katonákról volt szó, hadifoglyokról mindkét oldalon. Az arány szembeszökő volt akkor is, morális kérdés nem merült fel, mondhatjuk tiszta üzlet.

Most egy teljesen más üzlet köttetett: már amennyiben lehet úgy üzletet kötni úgy, hogy a gyereked torkán a kés.

Ezúttal egy harcban nem álló katona, akit az őrhelyéről raboltak el, áll a mérleg egyik oldalán. A másikon 1027 elitélt terrorista áll, akik civilek elleni bombamerényletek és más kegyetlenkedések miatt ültek börtönökben.

Holnap, ha igaz hazahozzák a szemüveges izraeli-francia kettős állampolgár tizedest, remélhetőleg nem koporsóban, mint nemrég Regevet és Goldwassert, hogy 5 év hamasz-rabság után ha lehet még, élhessen emberként.

Utána meglátjuk mi lesz, de az egy életet és ezzel a világot megmentették, ahogy a zsidók mondják. Megtették, amit ma meg lehetett tenni. Holnap meg folytatják a harcot a fennmaradásért, a mai tudatosan megkötött „rossz üzlet” miatti borzalmas hátrányban, tiszta lelkiismerettel, az ellenségnél fejenként 1027-szer erősebb lélekkel.

Lenin özvegye

2011-09-14T18:48:00.014+02:00

Olvasom, hogy a nagyon eszes és független Schmitt Pali bá’ aki karakánul kiállt sportolóink Los Angelesi olimpiai részvétele mellett, éppen tegnap beállt a sorba a Főpostán, felnyalta a bélyeget és levelet intézett Orbán Viktorhoz, hogy vizsgálja meg egyes érdemtelennek tekintendő személyek Kossuth díjának szavatossági idejét.

Aki esetleg Kertész Ákos Makrancosságára gondol, az nagyon nem téved.

Schmitt úr fénykorában, a sötét átkosban, alámerülve legfőbb sportvezetőként, tipikusan nem alattvaló módon elsunnyogott a felelősség elől egy elvtársi találkozó alibijével, ezzel megfosztotta a felelősségére bízott sportolókat az olimpiai részvétel élményétől, amire ők az életüket tették fel.

Szintén megsértette a lakosságot azzal, hogy olimpiai érmek helyett egy moszkvai Barátság Játékoknak nevezett bóvlival szúrják ki a magyar emberek szemét.

Nem valaki ilyesfélére szokták mondani, hogy alattvaló típus, aki szeret dagonyázni a ... mondjuk finomabban: langyosban?

Schmitt sporttárselvtársúr, a first lady férje, az irodalom nagy barátja, bár az írással problémái adódtak, de az olvasás nyilván nem gond neki, főleg mióta kaphatók a hangos könyvek, nyilván elolvasta Kertész Ákos néhány regényét, forgatókönyvét és dühödten lecsapta az asztalra azzal, hogy de hát ez az ember nem érdemes a Kossuth díjra, térült-fordult- tollat ragadott és írt 20 évvel fiatalabb példaképének, hogy tegyen az ügyben valamit. De azonnal, mert emiatt nem pörög fel a gazdaság, pedig Matolcsy úr pörgetett a rulett asztalnál.

Az sem korlátozta levelének megírásában, hogy Kertész Ákos barátunk úgy van a holokauszttal, mint Sir Paul McCartney a Beatles újra egyesülésével, azazhogy addig nem lép fel újra a Beatles, míg John Lennon halott.

így Kertész Ákos fittyet hányva a felejtésre felhívó ajánlásoknak ma is cipeli a hátán a traumát és nem kíván megbékélni a vele és környezetével történtekkel, ez jár a fejében mikor alszik és mikor nem, egyféle monoton alapzajként, mint a vonat zakatolása a nagy utazáskor, hiába telt el annyi boldogtalan év azóta is, a megölt gyerekek örökre gyerekek maradtak, és ez joggal sérti az elkövetők és közömbös bámészkodók jó közérzethez való jogát.

Tehát, bár Kertész Ákos író módjára már megváltoztatta szövegét méltányos és stílusos módon, mindez nem enyhítette nagyon erkölcsös és karakán ex bajnokunk haragját.

Nagy szerencse ám Kertész Ákosnak, hogy nem lett tartalékos csapattagként örökös olimpiai bajnok, mint felhúzott szemöldökű Astoria igazgatóhelyettes levélírónk, mert akkor bizony letépnék sovány melléről az aranyérmet számosan, egyszerre kapván az író nyakához Tarlós István, Orbán Viktor, Lázár János, Vona Gábor és a többi méltó személy.

Kis asszociációként a nehéz idők hasonlóságára álljon itt egy igaz történet Leninről, Sztálinról, Krupszkajáról és a címekről:

1923-ra, mikor Lenin már majdnem cselekvésképtelen beteg volt, megpróbálta Sztálin pártfőtitkárságát kikezdeni.

Az utolsó dobás, amivel Lenin megkísérelte a később megírandó történelemkönyvek lapjáról kiszerkeszteni Sztálin komát, az volt, hogy a kongresszus előtt fel akarta vetni a Kaukázus elfoglalásakor elkövetett vérengzéseket, amelyet Sztálin és Dzerzsinszkij CSEKA-ja hajtott végre.

Írt egy cikket, elküldte a PRAVDA-nak, amelyben ezt leleplezte. Erre Sztálin azt a rendkívül egyszerű megoldást választotta, hogy nyomatott neki egy ál-PRAVDA-t, amelyben benne volt a cikk. De Krupszkaja, akit azért még beengedtek hozzá, megsúgta Leninnek, hogy ez nem a valódi lap. Erre Lenin azt a rendkívül forradalmi gesztust tette, hogy azt mondta Sztálinnak: ki van rúgva, többet nem jöhet be a szobájába. De Sztálin nem ment ki, hanem felpofozta Krupszkaját, és közölte vele: ha megint ilyet csinál, leváltja 'Lenin Özvegye' funkcióból és Kollontájt nevezi ki a helyére. (Lenin nem volt házas, Kollontáj ugyanúgy a szeretője volt, ő is lehetett volna 'Lenin Özvegye', ha a pártvezetőség úgy dönt.)

Namost így van ez a kinevezésekkel, leváltásokkal, díjakkal és visszavonásokkal errefelé Trianonban.

2011-07-18T18:56:00.009+02:00

Felmentették Adolf Hitlert

"Ártatlan vagyok, soha nem öltem, nem raboltam, a hazámat szolgáltam. 2011-ben is azért tértem haza, mert Magyarország nélkül számomra nincs élet."

A Fővárosi Bíróság nem jogerősen felmentette a háborús bűntettel vádolt volt Fuhrert.
H. Adolfot azzal vádolták, hogy 1939 és 1945 között London-Sztálingrád-Kurszk-Kairó közötti sűrűn lakott városi és városon kívüli füves területeken tartott hadjáratai során, a reá bízott „Német nép és hűséges csatlósai” nevű alakulat parancsnokaként közreműködött ártatlan civilek törvénytelen kivégezésében.

Ungváry Krisztián történész szerint H.Adolf felelőssége jogilag nehezebben fogható meg, mint morálisan, Karsai László történész pedig úgy látja: az ügyet a Wiesenthal-központ pörgette túl, hogy legitimizálja saját létezését.

A tárgyalótermet megtöltötték a hazai szkíták lelkes képviselői, komoly hangzavart is keltettek, míg az utcára szorultak az áldozatok leszármazottai, és néhány túlélő asszony, sovány bevásárló szatyrot szorongatva a kezében, mert bevásárolni mindig kell, ahhoz meg a szatyor elengedhetetlen…

A tárgyalóteremben Novák Előd, közpénzen fenntartott időzített problémamegoldó magyar parlamenti képviselő felszabadultan vihorászott, hogy ezek milyen kevesen vannak, hát nem röhejes? Minek jöttek ide?

Nem veszélyesek ezek - nézett ki a folyosó ablakon, - csak Tomcat ne jöjjön ide, mert akkor megint leüt.

Más oldalról mostanában semmilyen veszély nem fenyegette Elődöt.

Az ítélethirdetés késett, mert H.Adolf egy hete kórházban van, onnan kellett a tárgyalóterembe szállítani. Mint a bíró közölte: állítólag rossz gyógyszert adtak neki. A tárgyalótermen kívül rekedt áldozatok leszármazottai ebben egyetértettek, ők rögtön javasoltak is neki más szert, megfelelő adagolásban. (napi egyszer jó sokat és kész.)
A 122 éves férfit most is kerekesszékkel tolták be a terembe, és végig infúziót kapott. Szakértők szerint az infúzióban egészségügyi sóoldat és vitamin koncentráció volt, sem kipufogógázt, sem DKW autóból leszívott benzint nem tartalmazott.

A felmentő ítéletet a tárgyalóteremben ülők hangos tapssal és éljenzéssel ünnepelték, de a bíró felszólított mindenkit, hogy mellőzze a tetszésnyilvánítást. H.Adolf mintegy 15 percig volt bent a teremben, azután a bíró szünetet rendelt el, és az idős embert vissza is szállították a kórházba. Hogy melyikbe az nem tudható, annyi valószínű, hogy egyelőre Horn Gyulát nem rakták ki miatta a Kútvölgyiből, ezt maga Orbán Viktor intézte el neki.

A szünet elején a közönség soraiból többen gúnyos megjegyzéssel illették a teremből kilépő Efraim Zuroffot, a Wiesenthal központ vezetőjét. "This is the Hungarian justice", kiáltotta neki valaki.

Az az ítélethirdetés első napján nem hangzott el, hogy H.Adolfot bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában mentette-e fel a bíróság. A tanácsvezető Varga Béla ehelyett egy ötpontos tényállás-ismertetésbe kezdett, amiből az derült ki, hogy lényegében a vád összes pontját megalapozatlannak tartja.

Az ítéleti tényállás ismertetésének részeként a bíró közölte: H. Adolfnak az alakulatai által Európa szerte elkövetett gyilkosságokról nem feltétlenül kellett tudnia, a történteket az ottani katonai vezetés elhallgatta a felső vezetés elől.

Zétényi Zsolt védőügyvéd szerint kétség esetén mindig a vádlott javára kell dönteni, márpedig ha kétely merül fel a jegyzőkönyv felvételének körülményeivel kapcsolatban, azt nem lehet elválasztani a jegyzőkönyv tartalmától.
Zétényi már a kivégzések tényét is kétségbe vonta, azzal érvelt, hogy kivégzés csak bírósági ítélet jogerőre emelkedése, a kegyelmi kérvények elutasítása után történhetett volna, az említett uszkve 13 millió embert viszont sosem ítélték el, ilyen módon tehát bűncselekmény nem is történhetett.
Ugyanakkor Zétényi eltekintett esetleges pénzbüntetés elrendelésétől jó hírnév megsértése miatt az áldozatok leszármazottaitól.

Az ügyészség végrehajtandó fegyházbüntetést kért a volt Fuhrerre, mert érvelése szerint 1939-45 között szellemi éceszgéberként közreműködött ártatlan polgári lakosok kivégzésének előkészületeiben, ami háborús bűncselekmény. Erre a felvetésre a közönség „rendet rendet!” és „Halál Biszku Bélára!” közbekiáltásokkal zavarta meg a tárgyalást, mire Varga bíró kerülve a konfliktust sört és virslit hozatott, ami egy időre lehűtötte a kedélyeket.

Azokat az elavult vádakat, miszerint H.Adolf Németországban az általa megalapított Harmadik Birodalom (1933–1945) nemzetiszocialista diktatúrája alatt valamennyi ellenzéki pártot betiltották, azok tagjait üldözték vagy meggyilkolták, politikai ellenfeleit, valamint a zsidókat, cigányokat, homoszexuálisokat koncentrációs táborokba záratták, fajelméleti, szociáldarwinista fejtegetései a mai napig hatással vannak egyes szélsőséges ideológiákra, hogy kísérlete egy Nagy-Németország létrehozására, először Ausztria annexiójával (Anschluss, 1938), majd Csehszlovákia (1938) és Lengyelország 1939-es lerohanásával a második világháború kitörésének fő oka volt Európában, Zétényi Zsolt tiltakozására Varga bíró nem a tárgyhoz tartozónak nevezte.

Szöőr Anna úgy tolmácsolta H. Adolf szavait:

"Ártatlan vagyok, soha nem öltem, nem raboltam, a hazámat szolgáltam. 2011-ben is azért tértem haza, mert Magyarország nélkül számomra nincs élet."

A tolószékben érkező 122 éves Hitler előadta, hogy nincs egyetlen tanú sem arra, hogy akárcsak egyetlen embert, csecsemőt is saját kezűleg megölt volna. Kijelentette, hogy még egy állatot sem tudott volna bántani, amiről képek is tanúskodnak.
Ő maga is a történelem áldozata.
Történt ugyanis, hogy sikertelen festőként egy szintén rosszul sikerült randevú után érthető módon mérgesen lófrált Bécs külvárosában, amikor lelkébe beköltözött egy felsőbb szellem, talán valamelyik Niebelung, és azt súgta neki, hogy nem ő a hibás, hanem a zsidók.
Nem volt ez egy igazán eredeti ötlet ettől a Niebelungtól, mert a zsidókra már amúgyis rájárt a rúd az utóbbi 2500 évben, tehát ha mindenáron felelőst akarnak keresni a tisztelt bíróságon, akkor nem éppen ővele kellene kezdeni.
Egyszerűen rossz társaságba került, befolyásolták a környezetének tagjai, az iskolafelügyelő, ellene volt úgy általában mindenki az utcán, aki a barátnőjével kart-karba öltve sétált.

És egyáltalán: tulajdonképpen neki van elszámolni valója a világgal, különösen a magyarokkal, akik jogi értelemben véve ipari kémkedést , szellemi termék jogdíjfizetés nélküli eltulajdonítása vétségét követték el vele szemben.
Mert míg ő maga, sok éven keresztül, részben börtön körülmények között kidolgozott egy eredeti eljárást a világ meggyógyítására, addig ezek a magyarok, ha húzódozva is (mint a kormányzó már 44 nyara vége felé) de később azért lelkesen, (mint a nemzetvezető ősszel), csak ellopták az ő ötletét, lemásolták, simán visszaéltek vele, nem kínlódtak valami új kitalálásával, csak pörköltet zabáltak és sört ittak málna nélkül, sehr ekelhaft!

Erre az sem mentség, hogy nagyon szorgalmasak voltak és nemhogy trehánykodtak volna, nem: nagyon precízek próbáltak lenni, már úgy a maguk snassz módján, de tényleg igen kitettek magukért. Hát istenem ennyi tellett tőlük, de azért trianon után a lakosság majdnem 10 százalékát csak elintézték, az nem egy rossz szám.
Barátságosan szólt a magyar csendőrségről, "a darutolluk egy vicc de volt bennük szorgalom", merengett el a múlton.
10 százalék az tíz százalék, jó nem 25, mint manapság itt a közbeszerzéseknél államilag elfogadott korrupciós norma, de az akkor volt, ez meg most van, lássuk be, az ország sokat fejlődött.

Kérem szépen, nekem már nincs sok hátra, mondta Hitler, minek színészkednék, maguk is beláthatják, és ahogy olvasom be is látják, hogy nem lehet szarakodni, valamit tenni kell, mert a világ rossz irányba halad, a munka felé kell terelni az embereket, én már megmondtam anno, hogy a munka tesz szabaddá, nem a munkanélküliség.
Felvetette még, hogy kéri az egészség biztosítótól az arc korrekciós (plasztikai) műtét költségeinek megtérítését. A sérülést akkor szerezte, amikor a szovjet csapatok olyannyira ráijesztettek Berlinben, hogy hirtelen rossz döntéstől vezérelve petróleummal leöntötte magát magára gyújtotta a bunkert, amiben szintén károk keletkeztek, és nem volt egy üdítő érzés 66 évig ebben a kormos dizájnban élni Éva Braunnal, aki szintén a háború áldozata.

A taxiban, az alsó rakparton útban szálláshelye felé Adolf elérzékenyült szemekkel nézte a Dunát. Ezúttal nem úsztak benne halottak, mint anno, Pesten és Újvidéken egyaránt. Nézte csak a Lánchíd fényeit tükröződve a békésen hullámzó vizen, nem is zavarhatták kellemetlen emlékek.

Meglehet, nem is tudott róluk.

Kétharmados logika

2010-12-05T21:38:00.014+01:00

Matolcsy úr azt mondja, hogy ez nem államosítás.

(nyolcadik perc 40. másodperc)

Éspedig ez az államosítás azért nem államosítás, "mert egy konzervatív kormány nem államosít."

Ez a logikai levezetés nekem imponál és kellemes családi emlékeket idéz fel.
Történt ugyanis sok éve, anyám még élt, bátyám még házas volt, én még agglegény, tehát nem tegnap történt.
Egy vasárnapi ebéd előtti családi összejövetelen, Tomi bátyám azt találta mondani állandó ismétlődő feszültségben éppen válás előtt feleségének, hogy idézem:

"Elmész te a picsába!"

Nos ez a mondat olyannyira nem volt szokásos abban a szülői házban, hogy anyám helyre is tette azonnal a dolgot imígyen:

"De Tomikám, ez nem a te hangod!"

Nem volt ritka anyám részéről, hogy amennyiben a valóság nem tükrözte vissza a világról alkotott voluntarista képzetét, akkor nem a képzetét igazította a valósághoz, hanem a valóságot a képzetéhez. Meg tudom ezt érteni az Ő esetében, mert miért kellene tisztelni azt a ronda valóságot, ami oly kevés tiszteletet mutatott az Ő életében a valóságba szerencsétlen módon belecsöppent indivídum felé.

Így tehát a megtörtént csúnya dolgot, ami ronda foltot hagyott volna családi történelmünk pergamen lapjain, még azon melegében egy merész gondolat-logikai pirutettel egyszerűen kiradírozta.

Én örökös kételkedőként sajnos nem hagytam annyiban a dolgot, és körbenéztem: férfi hangként csak hárman jöhettünk szóba: Apám, Tomi és én.

Ránéztem apámra: Apám te mondtad?

Nem, - mondta Ő, szikáran rögzítve a tényeket, ugyanakkor nem vádolván elsőszülött fiát, Tomit sem.
Diplomatikusan akarta kezelni a helyzetet, magára sem akarta vállalni a dolgot, persze nem azért, mintha bármit ne vett volna a vállára, amit csak tudott a gyerekei helyett, de ez olyannyira nem illet az Ő stílusába, hogy nyilvánvalóan hiteltelen lett volna a mondat az Ő részéről. Márpedig Ő egy igazi realista volt.

Eltünődtem, magamba néztem és visszagondoltam, hogy mondtam-e én ilyet? Mondtam persze számtalanszor, de pont vasárnapi ebéd előtt anyám lakásában bizony soha.
Hát én sem voltam, állapítottam meg a legszigorúbb őszinteséggel.
Néztem tanácstalanul magam elé... akkor mégiscsak a Tomi lehetett...
Tomi nem tiltakozott, ő részéről elmondta amit akart és a történet így közös emlékezetünkbe rögzült.

Nos Matolcsy úr is ilyen frappánsan oldja fel a feszültséget a valóság és annak idillizált képe között.
Elképzelhetjük azt is, hogy Matolcsy úr egy egészségeset szellent, de nem ám laposan osonó fing formájában, hanem bátran, plebejusan, csipet pirított fokhagymával megspékelve, hangosan, felszabadultan, bele a plenáris ülés kellős közepébe, majd decensen megigazítja magán a zakója hajtókáját, hogy azért minden rendben legyen.
Nem ez lenne a legundorítóbb dolog mostanság abban a teremben, nem részletezem miért, mert bizonyos szint alatt az ember valóban nem szívesen látja a dolgokat a maguk valójában, ezért maradjunk csak a miniszter úrnál.
Tehát Matolcsy úr nem érti a a környezete felháborodását. Meg is mondja miért:
Uraim, hogy mondhatják azt, hogy én beledurrantottam a T. Ház levegőjébe, nem is tehettem volna, mert egy konzervatív ember ilyet nem tesz.
Egyetértünk miniszter úr, valóban nem.
Gondolhatná azt is Matolcsy úr, már amennyiben az Arisztoteleszi logikát magára nézve érvényesnek tartaná, hogy ha egy konzervatív ember ilyet nem tesz, akkor esetleg ő mégsem egy konzervatív ember, hanem egy szellentő hazudozó, és lehet ő bármi, csak konzervatív úriember nem.
De hol van már ez a logika, kétharmaddal már nem kötelező, mindenki olyan logikát választ magának amilyet akar, az más kérdés, hogy a kormány mit preferál, és ha nagyon ragaszkodik valaki ehhez az ósdi Arisztoteleszihez, akkor bizony biztosan rosszul jár...
Rossz ez a logika, amivel én küszködöm öskövületként, a fejlődéssel lépést tartani képtelen dinoszauruszként a rohanó világban.
Nincs nekem dolgom Matolcsy úrral, sem bárki mással a kormányban, pláne nincs dolgom a Házban egyébként számomra érthetetlen módon tartózkodó régi filmekből ismert panoptikum figurákkal sem, tény az, hogy én is azt teszem mint anyám: nem akarom őket látni.
De ez a nyilatkozat zavar, mert a szöveget nekem címzi a képernyőről belerondítva a nappalimba, és elvárja, hogy ezt akceptáljam, és a dolog így el legyen sikálva.
Bármit lehet tenni kétharmaddal: államosítani, alkotmányt fabrikálni, fékeket, elensúlyokat felszámolni, belepofázni mindenbe, ami a törvény megenged, azokat amúgyis reggelente írják meg, attól függően, hogy aznap milyen törvényre van szükség, bármit. Ez benne volt a játékszabályokban és engem úgy neveltek, hogy a kereteket, játékszabályokat felismerjem.
Közismert, hogy néha nem fogadom el őket, teszek rá, ha keményebben akarok fogalmazni, amennyiben nem találkozik etikai érzékemmel, és ezzel a problémával gyönyörűen együttélek mióta szobatiszta vagyok, és egy ideig még maradok is remélhetőleg.
De kérem:
Van amit nem tartalmaz a kétharmad.
Nem adja meg a lehetőséget a mindekori hatalom birtokosoknak, hogy annak lássam őket, aminek ők magukat szeretnék látni. Ha ők mégis így vannak ezzel, akkor az az ő problémájuk, nem könnyű kezelni orvosilag, de nem is reménytelen, vannak jó példák a sikerre, és ha másképpen nem megy, mióta feltalálták a mesterséges intelligenciát, nincs reménytelen eset.
Vannak itt ebben a szerencsétlen hazában elegen, akik még mindig az Arisztoteleszi logika szerint gondolnak és léteznek, és von Haus valamiféle stílus keretében működnek, beleértve a cselekedeteiket, ruházkodásukat, döntéseiket és érvelésüket is.
Tehát kedves kreatív fiúk ott fenn:
Nem vagytok ti semmiféle konzervatív, vagy polgári erők, csak szimplán erős helyzetben levő stílustalan figurák vagytok, ez az egyszerű helyzet.
Nincs ennél rosszabb dolog a világon: vegyétek egyszer a bátorságot, nézzetek bele egy egészalakos tükörbe:
Olyanok vagytok, mint a hajnali vonattal a Corvin Áruházba érettségi öltönyért feljött bumfordi társaság, csak hiányzik belőletek az elvárható szerénység.
Pocsékul mutattok, eláll a nyakatoktól a zakó.

Ha a Föld Isten kalapja....

2009-06-10T00:08:00.013+02:00

..... naftalinban hervadozik a bokréta rajta.

Diana Krall és a trió

2009-05-23T00:27:00.010+02:00

(Anthony Wilson hangszere: Gibson Les Paul Goldtop)

Faházi Andrea verse

2009-03-29T14:28:00.010+02:00

.

(Szoktam elmélkedni megoldhatatlan dolgokon, hogy lehetne mégis úgy, ahogy nem lehet. wwan)

Utunk

zakatol a vonat
és vergődik a lélek
veled megyek
én is
az emlékező gének
őrült csatába
kezdenek
veled
velem
velünk
így vajon mennyit
nyerünk
merünk-e szembeszállni
múltban és jelenben
lesz-e jövőd
jövőm
én csak fogom
a két kezed
(te persze nem érzed)
fázol és éhezel
tébolyultan kérdezed
meddig zakatol még
a vonat és
vergődik a lélek

a vagonban fiatalok
öregek
egybegyúrt testek
cseppfolyós
ragacsos
gondolatok
szövetek
álmok
és az álnok
gének
befonnak mindent
mint a pókhálók
miközben zakatol
a vonat és
vergődik a lélek

(talán rám gondolsz)

együtt kuporgok veled
egy sarokban
s majd a hosszú
sorokban együtt várunk
egy számra vagy
a gázra
a keringő
dallamára
táncolunk jobbra
vagy balra
ahogy egy szent
akarat igazgatja
a sok
gémberedett
testet
és az estet
bejárja a könnyű
léptű
rettenet

de addig még
zakatol a vonat
és vergődik a lélek
tombolnak az
idegek
az
emlékező gének
benned
bennem
bennünk
hiszen mindig
tovább kell mennünk
(te mondtad
az ember erős
mindent kibír
de ki bír elviselni
ennyi emléket
kevés rá egy élet)

...

az Időn átlopódzom
hozzád bújok
szorosan
oltalomra vágyva
ez a kor olyan
otromba és gyáva

és én
félek
mert
a vonat
ma is
zakatol
és
vergődik
a lélek

.

http://7torony.hu/

Édes lányom, büdös disznó!

2009-03-16T00:06:00.008+01:00

.

.

Édes lányom, büdös disznó!

Jól ki b…. bántál velem.
Felesleges neked a hegyibeszéd, ahogy már a kutyusnál is bebizonyosodott.
Jó, nekem volt kutyám, ezerszer elmondtam, akkor más világ volt. Mondom csak mondom neked vezetés közben, te meg durcásan ülsz a hátsó ülésen, mondom neked a hegyibeszédet. Nézek rád a tükörben, hátha hat rád a sok értelem, de te csak ülsz konokul duzzogva.
Aki szereti az állatokat, az nem tart kutyát.

A Szakács Jánosra emlékszel?
Na az ő öccse például annyira szerette a kutyákat, hogy nem is tartott otthon, csakis szakkönyveket tanulmányozott, hogy ha lenne kutyája, akkor hogyan kéne tartani, komoly kis könyvtára gyűlt össze ezekből a könyvekből.

Mert a kutyának rossz egyedül lenni, a kutya az egy családtag, mi meg sosem vagyunk otthon, különben is nem is az én kutyám volt a Dezső, hanem a Tomié, és nem is volt jó dolga, még sétálni is utált a nagy forgalom meg az örökös átépítések, munkagépek zaja miatt. Leállt pisilni rögtön amint kiléptem a kapun, az első fánál a trafik előtt, és nem hogy csak megjelölte volna a helyet, és jöhet a következő fa, nem: a Dezső ott állt 3 lábon, a negyedikkel indexelt, és pisilt egyhuzamban vagy fél litert, állt ott a gőzölgő pisi kellős közepében elnézést kérően nézve rám, és amikor végzett már fordult is vissza, mehetünk haza, neki ebből elég, a többi kutya imád, ő viszont utált sétálni.
Jó az is igaz, hogy egyszer lementem sétáltatni a Dezsőt, és igen elgondolkodtam, sétálunk szépen kettesben én meg a póráz, a Dezső meg ?
Hopp őt otthon felejtettem.

Szóval mondom ott neked a hegyi beszédet vezetés közben, te szenvtelenül hallgatod és ellenségesen nézel, és csak egyszer telik meg az arcod élettel, hirtelen meglátsz valamit az úton, és fülig érő szájjal kiáltod nekem, hogy odanézz apa! Kutya!

Mindig eléred amit akarsz:

Már az oviban is kibuliztad a Márta néninél, hogy ne kelljen készítgetni. Megyek érted fél ötre, benyitok a terembe, a többiek ott készítgetnek mindenféle szülők gyönyöre kézművességet, te meg? Ott ülsz a Márta néni ölében a tutiban a készítgetés helyett simogattatod magad, nagy franc vagy.

A zongorát becsülettel csináltad, én akartam, hogy zongora hangok illata járja be a szobát, és akkora harmónia legyen a családi életünk, mintha maga Lermontov hősei lennénk a Gloriett lakótelepen, hát ne ragozzuk, ez nem sikerült.
De te, ha utáltad is Misi bácsit, a goromba zongora tanárt, de becsülettel klimpíroztál, különböző határidőket szabtunk, hogy csak addig tarts ki és talán akkor majd megszereted a muzsikát, meg bekerülsz majd a suli zenekarba és akkor a buli középpontja lehetsz, vége az egyke lét keserűségének, minden a zenéből indul ki a matematika is maga a zene, és anya elintézte a Misi Bácsinál, hogy ha év közben nem is, de év végén átmehetsz a goromba Misi bácsi feleségéhez, Misi nénihez, de ö nem tartotta be az ígéretét, és nem engedett el.

Tudtam, hogy akkor itt a vége, igazad van.

Végül is a 3 hetes tábor tett pontot a dolog végére, amikor rávettelek, hogy ne add fel, csináld végig, mert akkor másban is kitartó leszel, és végső érvként beígértem neked, ha végigcsinálod, akkor abbahagyhatod a zongorát, jó te még belealkudtál egy tengeri malacot, mivel az a legkisebb méretű négylábú, amit már simogatni is lehet, és amiből két hét múlva kettő lett, jó, az én javaslatomra, mert én nem bírtam nézni szegény Pixi magányos tekintetét. Te persze előrelátó voltál, lány volt mindkettő, hogy nehogy elszaporodjanak kontrollálhatatlanul, nem rajtad múlott, hogy a két lány maciból megszületett kisvártatva a harmadik, mivel a másodikat ezek szerint áldott állapotban hoztuk haza… Most hallgathatjuk a Dreamgirls formációt éjszaka bulizni boldogan.

Anyád akarta, hogy mint ő, te is eminens legyél a suliban, én elleneztem, inkább a jó közérzetedet és a felszabadultságodat helyeztem előtérbe, és nekem lett igazam, ez sikerült… kicsit túl jól is. Ott billegtél a nagy átlag langyos víz kellős közepén, nem izgattad magad, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek is leköröznek, nem beszélve az Adriról, aki még duplán hátrányos volt és mégis ő volt a number one az osztályban, plusz a fiuk is mind belé voltak szerelmesek.

Tudtuk, hogy nem szaggatod magad, csakis annyira, hogy hagyjanak békén, és ne legyél az átlag alatt, ha megkérdeztük még most is nyolcadik elején, hogy minden be van e rakva a táskádba, nem maradt-e itthon semmi, te gyorsan átfutottad a leltárt: spray, sminkkészlet megvan, részedről minden rendben.

Nem beszélek a bátyám két zseni fiáról, nehogy frusztráljalak, végül is egy lánynak nem kell az eszéből megélnie, mi összekapartunk annyit, hogy ha meghalunk egy jó ideig ne legyenek anyagi gondjaid, de azért ezerszer elmondtam neked, hogy az igazi biztonság az, ha éppen semmid sincsen, mert az ingatlanokat elviheti a háború meg az infláció, tehát csakis te magad tudsz lenni a saját biztonságod záloga, hogyha bármi történik, legyen akkora tudásod, végzettséged és alkalmasságod, hogy mindig megélj ezekből.

Utoljára első általánosban voltál a dicsőségtáblán a suliban, év végén a legnagyobb megdöbbenésünkre neveden szólítottak az évzárón, akkorát dobbant a szívem a meglepetéstől …. De azóta semmi.

Ültünk anyáddal egymást hibáztatva, hogy ha jó géneket kaptál, meg minden meg van adva, amit csak kitalálsz, akkor mégis miért nem produkálsz?

Eljött az idő gimit választani. Te kinézted magadnak a Károlyit, a spanyol nyelvi gimnáziumot, mert az Ricky Martin nyelve és hétvégén mindig jó bulik vannak, és a Karinthyt, ami 2 tannyelvű 5 éves és nemzetközi érettségit ad felsőfokú nyelvvizsgával, piszkos nehéz és óriási a túljelentkezés.

Már az írásbelin megleptél, mert az osztályban a tied volt a legjobb, amire korábban sosem volt példa. Téged persze csakis az érdekelt, hogy mi mennyire vagyunk büszkék rád, meg hogy lekőrözted végre a Julcsit, aki mindig is csalt 2 pofára, de a szóbelire nem szaggattad magad, nem készültél vérkomolyan, amikor kijöttél a teremből, nem voltál elragadtatva magadtól, még azt is gyanítottuk, hogy betliztél, az írásbeli túl könnyű volt, és a félidei előnyöd elolvadt mint a vaj, a Karinthyba biztosan nem kerültél be, ha valami csoda történik , talán Károlyiba bejutsz, de akkor elkapom a grabancod, ettől kezdve rendet csinálsz a szobádban, mert így ahogy most kinéz, persze hogy nem lehet eredményt elérni, vége a zabolátlan internetnek, központilag lekapcsolom és no TV, meg telefonálgatás, meg MSN orrvérzésig.

Dolgozom, és szól a mobilom.
A Karinthyból telefonál az iskola titkár, hogy olyan jó eredményt értél el a felvételin, hogy bármelyik elit tagozatra felvesznek, csak döntsd el, hogy melyikre szeretnél menni. A mesében van ilyen, anyádat felhívom, ő másfél percig nem ad ki összefüggő hangokat magából, pedig ez a szakmája.
Ja és egyébként lazán közlöd velem, hogy megnézted a neten, a Károlyiba is felvettek, 274 közül a huszadik helyen.
Apámat láttam így elérzékenyülve 1972-ben, amikor engem felvettek a Műegyetemre, és bevittem neki a hivatalos értesítőt. Az ő vágya volt ez, hogy minket felvegyenek egyetemre, magának erre nem volt lehetősége, kicsit közbeszólt neki az élet.

Most itt ülök magamba nézve édes lányom, büdös disznó, rendben van, megigérem, lehet rendetlenség a szobádban, bedaueroltathatod a hajad, nézhetsz horrort a moziban, nagy lányom lettél, megleptél és mérhetetlenül büszke vagyok rád, hogy ekkora hendikeppel, amik mi, hülye szüleid vagyunk, te hoztad ami az adott pillanatban éppen kellett és elegendőnek bizonyult.

Apa egyetlen lánya vagy, brumma, brumma, brummadza…..

.

Bátyám gyereket szült! (Na jó az anya is ott volt...)

2009-03-09T00:00:00.021+01:00

.

Mese nincs, ez nem maradhat ki egy személyes blogból:

Íme Bátyám, (akinek korát nem írhatom ki, mindenesetre én 55 vagyok és ő sem sokkal fiatalabb nálam...) most született harmadik fiú gyermeke, azaz az én brand new unokaöcsém Ármin-Benjamin, 1 órás korában.

Ezúttal átadom a lehetőséget az apának a mondanivaló megfogalmazására:

" Én is ennek a világnak a része lettem "

Nézd Ármin!

Beszéljünk mint férfi a férfival!

Ha már bátyám rögtön az elején ezzel a rossz hírrel fogad, ne, ne menj vissza a mama hasába, ne mondd azt, hogy ez is jól kezdődik, majd jövök máskor, meg nem is erről volt szó...

Engedd meg, hogy én a dolog jobbik oldalát hangsúlyozzam:

Remélem és kívánom neked Ármin, hogy ne csak ennek a világnak a része legyél, hanem a saját világodénak is ebben a zavaros másikban, a sajátodénak, amit te fogsz kialakítani magadnak, ahol némileg függetlenül mindentől egészséges és boldog életed lesz...

P.S.

Egyébként hamarosan találkozunk, megyek hozzád viccet mesélni, te vagy az én emberem, hasadat fogod fogni a röhögéstől, hiszen egy újszülöttnek minden vicc új!

.

A Világ teremtő (készítette: Bruce Branit)

2009-03-07T23:55:00.011+01:00

.

World Builder from Bruce Branit on Vimeo.

Egész képernyőn érdemes megnézni. Vidd az egeret a kép jobb alsó sarkába, a "vimeo" mellé balra és kattints az egész képernyőre.

Különlegesen szép, eredeti, mester munka.

Zacharov Tivadar zseniális írása!

2009-03-05T18:59:00.007+01:00

Az alábbi írás szerzője én vagyok....

.....már abban az értelemben, hogy én szereztem meg, hogy a blogomba berakhassam.

Írója viszont a nem eléggé ismert Zacharov Tivadar, aki most már szellemi közösségünk szerint Zacharov Tivadar barátomként szerepel itt.

Nagyon komolyan ajánlom mindenki figyelmébe őt, legújabb novellája alapján.

Szerintem az írás klasszikus formája, írásvezetése és elegáns visszafogottsága mellett zseniális!

Zacharov Tivadar:

Apám korrumpál

Tisztelgés Zalotay Elemér tanár úr emlékének

Ezerkilencszáznyolcvanhárom tavaszán történt…

Zalotai Elemér a Steimnetz Miklós gimnázium matematika-fizika szakos tanára a Csillag presszóba tartott éppen, dupla lyukasóráját némi tartalommal megtöltendő. Hiába, a természet irtózik az ürességtől, tudták ezt már az ókori görögök is. Épp a tanár úr ne tudta volna, felvilágosult természettudományos gondolkodóként? Tévedés azonban azt feltételezni, hogy Zalotai Elemér kizárólag az ógörög természetfilozófia szellemiségétől vezérelve sétált át a munkahelyétől mintegy háromszáz méterre található presszóig. Még csak nem is az a két fél unikum (plusz kísérő) motiválta legfőképpen, amivel néhanap a lyukasórák által előidézett lélektani vákuumot igyekezett kitölteni. Apámmal volt találkozója aznap. Problémák adódtak ugyanis apám egyetlen fiúgyermekének továbbtanulása körül, amelyeket a Csillagban – hol másutt? – készültek megoldani.

Majd’ egy évtizede barátok voltak már ekkor. Ismeretségük a gimnáziumnak volt köszönhető, ahol néhány évig együtt tanítottak. Korábban az épület ódon falai esténként a felnőttoktatásnak adtak otthont, pontosabban a gépiparitechnikus-képzésnek, ahol apám másodállásban okította az övéit, történetesen szintén matematika-fizika és gépelemek tantárgyakra. Miután kettejük kapcsolatát a reáltudományok szeretete és a környékbeli vendéglátóhelyek iránti fokozott érdeklődés egyaránt jellemezte, barátságuk töretlen maradt még az után is, hogy a Steimnetzben megszűnt a technikusképzés. Rendszeres találkozóik helyszíne változott csak, a gimnáziumból – nem fogják kitalálni – a Csillagba helyeződött át.

Amikor a jó tanár úr benyitott – délelőtt lévén –, a helyiségben csak ketten voltak, és mindketten őt várták: apám, aki már kikérte az obligát nehézitalokat a kiegészítőkkel együtt, és anyám, aki – hosszú ideje először szívesen – ki is vitte neki. Hat éve immár hogy szüleim elváltak, azonban közös múltjukból két dolog maradandónak bizonyult: gyermekük és a Csillag iránti feltétlen elkötelezettség. Házasságuk felbomlása szemlátomást egyiküknek sem szolgáltatott elegendő indokot arra, hogy törzs– illetve munkahelyet változtasson, ezért sorsom további alakulása az alábbi beszélgetés folyományaként itt a Csillagban dőlt el véglegesen.

Anyám a pult mögött standolt éppen, fél szemét a férfiakon tartva rendületlenül, amikor amazok kényelembe helyezkedve beszélgetni kezdtek. Azazhogy kezdtek volna, de hátra volt még a féldeci elfogyasztásának hosszú ideje kiérlelt, elmaradhatatlan rítusa. Érdekes dolog ám ez az életben. A féldeci. Példaként, féldecivel gyakorlott fogyasztó nem koccint. Főleg barátok nem. Mert a féldeci olyankor hajlamos kilöttyenni az alig valamivel nagyobb pohárból, és hát kinek hiányzik az... Nyilván mindannyian ismerjük a feles gallér alá küldésének adekvát módját, de ahogy ezt ők ketten elővezették, abba minden becsületes, rendszerető reálgondolkodó szíve beledobbant. A kulcsszó az egyidejűség, amely probléma meglehet, Einsteinnek álmatlan éjszakákat okozott, nekik mégis játszi könnyedséggel sikerült példát szolgáltatniuk rá.

Dolguk végeztével Zalotai Elemér a következő felütéssel indított:
– Baj van Tibi. A gyerekről van szó. Megkaptuk a felvételi kérelmét, de a tanulmányi átlaga... három egész ötvennégy, szóval kicsit kevés. Nem is tudom, mi legyen...
Apám a mondatot végig sem várva, mint aki már jó előre eldöntötte az eldöntendőket, megkérdőjelezhetetlen magabiztossággal válaszolta meg, hogy mi legyen.

– Semmi se legyen. Én ezt már átgondoltam, Elemér. Egyszerűen ne vegyétek fel. Az legyen.
– Nem úgy van az! Nehéz ám a kölyköt nem felvenni ezzel a névvel. Mindenki tudja, hogy a te fiad. A tantestület felének lelkiismeret-furdalása lenne.
– Leszarom a tantestület mindkét felét! Két éve könyörgök annak a lusta kölöknek, hogy legalább heti rendszerességgel bámuljon bele a tankönyveibe! Neki is megmondtam, egy lépést sem teszek az érdekében.
Zalotai Elemér ekkor levette a szemüvegét, kissé hátradőlt a székén és felkészült egy hosszú, kimerítő vitára, amire szakmai pályafutása során oly sokszor rákényszerült már.
– Azért nem akkora a baj, Tibi. Reáltárgyakból jók a jegyei, ami a lényeg. A magaviselet – hát igen – volt kitől örökölnie, de sajnos ott van a történelem, meg az irodalom. Legfőképpen az irodalom, ugye…
– Hogy érted azt, hogy volt kitől örökölnie?
– Hogyhogy hogy értem, hogy volt kitől örökölnie?
– Úgy, hogy mire akarsz ezzel utalni?
– Semmire. Hagyjuk.
– Ne hagyjuk!
– Hülye vagy.
– Na, jó. Tényleg hagyjuk. Igyunk még egyet.
– Igyunk. Krisztina, ha van egy kis időd…
Krisztinának éppen volt ideje. Már hogyne lett volna? Azért kelt fel aznap reggel, hogy legyen neki. Tökéletesen tisztában volt a beszélgetés tétjével és elhatározta, hogy rajta aztán nem fog múlni a dolog. Mint ahogy meggyőződése szerint gyermeke apján sem, aki minden bizonnyal mindent elkövet majd fiacskája érdekében. Újabb italok kerültek tehát, ők pedig a már említett módon jártak a végére, pontosan, hatékonyan. Nem volt mit mondaniuk hirtelen, csak ültek a mokkás asztalnál, tökéletes középponti szimmetriában elhelyezkedve és bámultak egymás képébe. Része volt ez is kettejük misztériumjátékának, amikor szólni sem kell a másikhoz, mert az már úgyis tud mindent. Ültek egymással szemben, pedagóg és andragóg, jin és jang, nem ellenfélként vagy ellentétként, inkább egymás kiegészítőjeként, közel egy évtizede már. És ugyanígy tesznek még vagy tíz évig, mígnem apám végleges távollétét kérlelhetetlen öntörvényűséggel igazolja majd a halál. De az még sokára lesz, addig is Zalotai Elemér az alkohol feszültségoldó hatását meglovagolva, az alábbi árnyalatlanul tömör felkiáltással summázta a helyzetet:
– Csak az a kurva irodalom ne volna! Meg történelem. Nem is lenne itt semmi baj. – Mire apám vigasztalanul válaszolt:
– Ugyan már Elemér! Azt hiszed, én nem tudom, hogy az élet messze nem ér annyit, hogy akár egyetlen jó verset is érdemes volna írni róla? De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy amit meg kell tanulni, azt meg kell tanulni.
– Tibi! Ne légy már ennyire szigorú. Beszélek a Nándival, most lett ő az igazgató, ismeritek egymást, szerintem nem lesz gond.
– Nem örülök neki.
– Nem is azért teszem, hogy te örüljél. Az idén úgyis kevés a jelentkezőnk. Amit a srác nem tanult meg az általánosban, majd megtanulja itt.
– Kétlem.
– Nem baj. Az intelligencia nem más, mint a kételkedés képessége. Ezt te szoktad mondani.
– Csinálj, amit akarsz. Úgy sem tudom megakadályozni.
– Ez a beszéd!
Ezzel a vita nyugvópontra jutott. Levezetésképpen kikértek még egy kört, miután Zalotai Elemér – mondván, hogy dolgozatokat kell még javítania – búcsúzóra fogta:
– Krisztina, fizetek!
–Ugyan már Elemér! Csak nem akarsz megsérteni!? Természetesen a vendégem voltál. – válaszolta anyám, két évtizednyi üzletvezetői rutinnal a hangjában. Apám már nem volt ennyire szerencsés:
– Tibi, neked nyolcvanhét forint lesz…
Két hét múlva levelet kaptam, amelyben a Steimnetz Miklós gimnázium tájékoztatott, hogy felvételt nyertem Póta Mária Magdolna, matematika-fizika- technika- szakos tanárnő 1/C-osztályába. Amikor apámat megkérdeztem, hogyan lehetséges ez felvételi vizsga nélkül, így válaszolt:
– Ne törődj ezzel most már. Viszont elmondom, hogy mivel törődj. A tanítási órákon odafigyelsz, mint a többiek. Mikor hazaérsz, megcsinálod a házi feladatodat, mint a többiek. Utána előveszed a könyveidet és tanulsz, mint a többiek. Különben szétrúgom a valagadat! Megértetted?
Megértettem.

Adós vagyok még azzal, hogyan szereztem tudomást a történtekről. Maga Zalotai Elemér tanár úr mondta el nekem, röviddel apám halála után. Esős, őszi délelőtt futottunk össze, teljesen véletlenül, ráadásul épp a Csillag vonzáskörzetében. Akkorra már a Csillag inkább csak hullócsillagnak számított a kerület vendéglátóhelyei között, amire bizonyság az a tény, hogy néhány hónap, és egy alapos átépítés után festékbolt lett belőle. Talán mondanom sem kell, hogy beültünk azért, bár erős a gyanúm, hogy a tanár úr ezt nélkülem is megtette volna.
– Lyukasóra?
– Az, dupla – indult a diskurzus, aztán persze apámra terelődött a szó. Szinte észrevétlen hamarsággal, ugyanakkor nagyon is érzékelhető elfogódottsággal süllyedtünk az emlékezés mélyrétegeibe. Múltak a percek, gyűltek az anekdoták, párásodott a tekintet. Amikor az ember az emlékeivel viaskodik, rendszerint alul marad; olyankor bizony a legokosabb, amit tehet, hogy kibeszéli azokat, ahogyan Zalotai Elemér is, azon az esős őszi délelőttön. Így tudtam meg, egy rövid, de érzelemdús monológ végén, hogyan is lettem gimnazista.
Aztán egyszer csak hirtelen megrázta magát:
– Még dolgozatokat kell javítanom – mondta és szedelődzködni kezdett. Az ajtóban még megállt és csak a válla fölött vetette oda: – Nem kellett volna idő előtt otthagynod a gimnáziumot… ha már apád ennyi mindent megtett, hogy felvegyenek.
Azzal fejébe nyomta a kalapját, kilépett a helyiségből, miképpen az életemből is, és egyenes léptekkel elindult a gimnázium felé.
Valahogy így esett, és még ha néhány részletet el is halványított az idő múlása, többszörösen pótolta azokat a teremtő erejű emlékezet.

http://7torony.hu/

Tehetséges emberek, megkapó szövegek 2.

2009-02-22T21:19:00.004+01:00

Vannak szövegek, amiket sajnálatos módon nem én írtam, de szívesen hazacipelem ide, mint az ősember a zsákmányát.Fogadjátok szeretettel!

Nagy Horváth Ilona

Pirítós

Boruljon rá spongya,
hogy mondja gondját,
eressze szabadon
akár pongyolán,
mi szívét nyomja.
Nem foglak szavadon
- mi ez a szar -
sőt, szavalom neked magam.
Jaj de szép,
- cukormázas rózsaszín kép -
el-elakad a szavam,
mennyi láz váza e néhány sor,
hogy magyarázza,
mit én is vázoltam neked valamikor.
Francba…
Ott tűz,
engem meg tűbe fűz az élet,
velem varrja szakadt takaród.
Magadra húzol,
mégis fázom.
Szakadok.

*

Falhoz támaszkodom,
mint a bicikli.
Hoppá…
Már megint leesett a láncom.
Sebbel fogaskerekemre
Tekerem,
senki meg ne lásson fedetlen fejjel
hogy vagyok.
Sziasztok, jó nagyok!
No lám,
hiába mutogattok rám
görbe ujjal,
a falfehér nép nem pirul,
nem nyafog,
csak rálehel olykor a tollra,
hogy jobban fogjon,
a rőt fejére rótt kendőt félre csapja,
és ír:
„gyökérkezelt agy”
Pedig
szerintem
szimplán csak
hülye vagy.

*
Aúú
én ééérzek!
Ez új volt még tavaly,
ma már önfeledten
szidom az anyád,
nyavalyás,
vagy éppen nézek szigorú képpel,
közben kötöm neked a sálat.
Kettő vagyok vagy
három,
kicsit szétestem
azon a nyáron,
de jól van így,
és ez már a tél,
nyakadra tekerem,
meg ne fázz te szegény kis állat,
neked is élned kell
valamiért.

*

Hanem aztán
téged hova hív a hév,
Havas hátú,
- hópelyhes -
pettyes katicám,
mely angyal súgta suta füledbe,
hogy tudod, amit tudsz,
s ezen felbuzdulva
azt hiszed, hogy futsz,
pedig mászol.
Hat láb és
piros alapon fekete pontok…
Valamit mondok:
én nem eszem bogarat.

http://7torony.hu/

Tehetséges emberek, megkapó szövegek 1.

2009-02-22T20:22:00.015+01:00

.

Vannak szövegek, amiket sajnálatos módon nem én írtam, de szívesen hazacipelem ide, mint az ősember a zsákmányát.
Fogadjátok szeretettel!

Caridha Souzana

Szajha leszek

Rossz lány leszek majd,

török-zúzok, beszeszelek,

mondom előre, egyszer

s mindenkorra megértsd,

kurva leszek, tudjad,

mellettem szenvedni fogsz!

ΠΑΛΙΟΚΟΡΙΤΣΟ ΘΑ ΓΙΝΩ,

ΘΑ ΣΠΑΩ ΚΑΙ ΘΑ ΠΙΝΩ,

ΛΕΩ ΜΙΑ ΓΙΑ ΠΑΝΤΑ ΝΑ ΤΟ

ΞΕΡΕΙΣ. ΠΑΛΙΟΚΟΡΙΤΣΟ ΘΑ

ΓΙΝΩ, ΝΑ ΤΟ ΞΕΡΕΙΣ ΠΩΣ

ΚΟΝΤΑ ΜΟΥ ΘΑ ΥΠΟΦΕΡΕΙΣ.

Szerelem tégla

Veszek néhány téglát,
ráírom, szeretlek.
Fohászkodom, essen
a fejedre legalább egy,
hogy megértsd, milyen nagyon
fáj a szerelem.

θΑ ΠΑΡΩ ΜΕΡΙΚΑ ΤΟΥΒΛΑ

ΚΑΙ ΘΑ ΓΡΑΨΩ Σ΄ΑΓΑΠΩ.

θΑ ΕΥΧΗΘΩ ΝΑ ΠΕΣΕΙ ΕΝΑ

ΑΠ ΑΥΤΟ ΣΤΟ ΚΕΦΑΛΙ ΣΟΥ,

ΓΙΑ ΝΑ ΚΑΤΑΛΑΒΕΙΣ ΠΟΣΟ

ΠΟΛΥ ΠΟΝΑΕΙ Η ΑΓΑΠΗ.

Írta: Caridha Souzana

Magyarra fordította: Zambelis Spyros

http://7torony.hu/

Elvi kérdés: élet az élet után

2009-02-18T23:22:00.007+01:00

Kérdés:

Elképzelhető, hogy az un. "halál" beálltakor az egyén identitása és tudata egy "energia-testbe" költözik át, ami a világűrben akár fénysebességgel is képes közlekedni?

Válasz 1:

Na, menj te a fenébe...

Válasz 2:

Feltétlenül így lehet. Az egyén identitásának erőssége, szellemének eredetisége egyértelműen meghatározza a halál pillanatában beálló cserearányváltozás mibenlétét.

A Te példád kizárólag fényes elmékre igaz, logikusan ők képesek átkonvertálódni fénysebességre és a világűrben száguldozni.

Átlagos elmék, laposabb személyiséggel már jóval alacsonyabban szállnak, ha ugyanez jellemtelenséggel is párosul, akkor már olyan laposan, hogy közöttünk vannak, és azt sem vesszük lészre, hogy ők tulajdonképpen halottak.

Ehhez viszonyítva ténylegesen felmerül a kérdés, hogy mi, akiket találóan társadalomnak vagy széles néprétegnek aposztrofál a szakirodalom, igazából élők vagyunk-e, vagy csak jellemtelen halottak?

Konok, buta torzó

2009-01-30T21:54:00.045+01:00

(...a kép Vaddi jóvoltából...)

Akkor és ott...

a csomagot szorongatva....

és egymásba kapaszkodva...

Ő utánuk baktatva...

a csupasz lábával.....

hova.....

hová..?...

hol?.....

hol....?

hol..?

hol.?.

Hol .

Kiket?
Kiket nem?
Mindannyiukat?
Senki sem?
Onnan többen is?
Az rendes volt?
Megengedte?
Elengedte?
Pénzért?
Ékszerért?
Akkor már nem lehetett?
Akkor még lehetett volna?
Ő visszajött?
Az nem jött vissza?
Megvárta?
Még azelőtt?
Azóta sem?
Senki?
Soha?
Mikor?
Kinek a?
Kije?
Miért ott?
Miért pont ott?
Mikortól?
Miért nem?
Miért oda?
Miért nem oda?
Utoljára ki?
És őt ki?
Mások is?
Biztos hogy?
Nem lehet hogy?
Nem lehetne?
Ha akkor nem ott?
Ha nem oda?
Ki mondta?
Ki látta?
Mit mondott?
Hogy nézett ki?
Milyen kabátban?
Milyen cipőben?
Volt kesztyűje?
Rongyosan?
Februárban?
Novemberben?
A téglagyárban?
Pistivel?
Megpróbálta?
Lefizette?
Ellopták?
Tifuszban?
Levélben?
Az ő órája?
Ugyanabban sorban?
A gyerekek is?
Hátranézett?
Ott még láttad?

Ki volt vele?
Miért nem balra?
Miért nem jobbra?
Miért hallgatott rá?
Miért nem hallgatott rá?
Nem lett volna szabad.
Megmondták.
Bemondták.
Kerestettétek?

Eljön majd?
Megvárta?
Most is várja?
Nem tudja?
Nem hiszi el?
Eljegyezte?
Megesküdtek?
Utoljára?
A fényképe hátuljára?
Az utazó táskával?
Amit még Abbáziában?
A selyem nyakkendőben?
Ott már nem?
Addigra senki?
Már nem lehetett?
Még ott is?
Még akkor is?

Megismerne?
Mennyi lenne?
Milyen lenne?
Lett volna.
Lehetett volna.
Kellett volna lennie.
Ha látna...
Ha láthatna...
Ha láthatnám.
Csak egy napra.
Csak egy órára.
Csak egy percre.
Csak egy pillanatra.

Nem lehet hogy?

.

Tom Waits - Pascal Fricke: Back in the good old world

2009-01-23T21:39:00.008+01:00

.

.

Lepjük meg Kertész Imrét egy rendes honlappal!

2009-01-19T00:42:00.008+01:00

.

Mindig az az érzésem, hogy nincs a helyén ez a pasas, mintha nem vennénk tudomást róla, vagy nem értékelnénk a helyén.

Olvasom a gondolatait, a meglátásait, a tömör devianciáját: mindez együtt bizsergeti a gyomrom, gyakran kiüt.

Az az ő dolga, hogy mennyire vonul ki a nyilvánosságból, az meg a mienk, hogy hogy viszonyulunk hozzá.

Most olvasom a szereplését a párizsi Odeon színházban, van pár gondolatom erről, de azt majd egy önálló posztban.
Rákattintok a honlapjára és nem hiszem el:

http://kertesz.uw.hu/

Kertésznek nem lehet ilyen honlapja, ez gáz.

Csináljunk neki egy normálisat, ami kb, szinkronban van az ő helyével az értékhiányos világban, és kifejezi a viszonyunkat hozzá.

Szülinapra vagy korábban csak úgy, átnyújthatjuk neki meglepiként mindenféle olvasóitól...

Akinek van őtlete, gondolata, látomása a dologról vegyen részt a virtuális brain stormingban:

Egyelőre üzeneteket ide:

wwanblogja@gmail.com

Egy hullának azért mégiscsak legyen feje, vagy ti hogy gondoljátok?

2009-01-13T09:22:00.025+01:00

Úgy tűnik, nem fog megfagyni Európa.

Nem volt ez olyan egyértelmű, bár én már másodszor nem rohantam az áruházba villanymelegítőket felvásárolni, mint a pánikba esett sokaság.

Nem azért, mintha biztos lettem volna abban, hogy csak lesz gáz hamarosan, hanem azért, mert tudtam: ha gáz nem lesz, villany sem lesz.

Amint megszűnik a gázszolgáltatás és az okosok bekapcsolják a villanymelegítőiket, úgy lecsap az áram az egész kerületben, mint ahogy Klampár Tibi tette anno Nagojában.

Ha valaminek lett volna értelme, akkkor inkább kandallót építeni, de legalább egy vaskályhát beszerezni, meg szenet, tűzifát, az nem az oroszoktól jön, és azon sütögetni a Deák téren összeszedett galambokat, mert más nemigen lesz ha nem lesz gáz.

Már láttam is magamat, ahogy vastag cipőben, polar sapkában rohangálok fel-alá a Kempinsky szálló előtt zilált tekintettel és megszállottan, hogy a kopár fák között az ágak közé bottal csapkodva leverjek egy éhező félfagyott madarat és hazavigyem a zsákmányt éhező és didergő kis porontyomnak, mint kurázsi papa. És otthon a teraszon az anyósomtól származó tonett székeket felhasogatva tüzet rakjak, és elkészítsem a lakomát, ami kitart majd mégiscsak holnapig.

Nem, ez nem vicc, illetve dehogynem, de ez a realitás.

Értitek.

Nem jött a gáz a korábban Barátságnak nevezett vezetéken, vagy dehogyis, azon a kőolaj jött, de akkor min jött a gáz? De, az is a Barátságon jött, azon bármi tud jönni, mondták a szakemberek, ha kell kőolaj, ha kell földgáz, de bármi amit csak a barátság szó lefed: kőolaj, földgáz, bauxit, barkácsgép, kaviár, Olga a csinos traktoristalány, bármi.

Most meg múlt héten egyszercsak suhh.... lezárták. Pedig ezt senki sem hitte volna, nyilatkozott is megelőzően a kérdés nagy szakértője Ungár Anikó korát is meghazudtoló bűvésznő-művésznő a TV-ben , hogy ő ezt nem tudja elképzelni, más illetékes nem volt nyilván, aki megszólalhatott volna a kérdésben, de sokkal hülyébbeket ők sem tudtak volna mondani, meg ez legalább ingyen volt, nem miniszteri fizetésből.

Most már el tudjuk képzelni.

Tehát hétfőn lezárták a barátságot, most kicsit nem barátkozott velünk a nagy medve.

Kimentem hát Százhalombattára, mert én még tanultam, hogy az a sok franc ott nem valami Rajk László által tervezett

magyar Boubourg kultúrcentrum vagy kültelki Millenáris park, hanem oda jön be a gáz és ott finomítják meg krakkolják a kőolajat, és abból lesz nem csak az adóbevétel meg a gumicukor, hanem a meleg is a radiátorokban, amin a narancshéjat szárítjuk.

Letekertem ott Százhalombattán a vezeték végéről a kupakot, hogy megbizonyosodjak róla: Anikó jól nem tudta-e elképzelni a jövőt?

Hát Anikó.... gyere ki ha gondolod, vedd fel a csodás fehér bundádat, hozzá a combcsizmát és más semmit, ahogy elvárható tőled, ott várlak a lehajtónál:

Itt csak a vetési varjak kárognak és tiszta a levegő, gáz meg semmi.

Nekem elhiheted, én belenéztem a rohadt vastag csőbe, belekiabáltam, hogy halló Barátság, itt Jóbarát, van ott valaki? És vártam a választ, de semmi, csak Igor másfél méteres szemét láttam megvillanni a gigantikus látcső túlsó oldalán valahol Dnytropetrovszk és Szicsász között, a hangja csak fáziskéséssel jött meg Battára, hogy maraggyá' már nyugiba, majd küldünk, ha elfogyott a vodka.

Szarok rá, gondoltam, hiszen egy egész gazdasági minisztériumi apparátus kommunikálta korábban, hogy ha kell, akkor 3 havi gázkészlettel vannak feltöltve a tárolók.

De úgy látszik most nem kellett, mert amikor kellett, akkor csak besétált

Hernádi Zsolt MOL főnök, és belemondta a pofánkba, hogy legyetek már eszeteknél, a készlet sem annyi, meg ha elkezdjük leereszteni nektek a gázt, hogy szennyezzétek a levegőt, akkor nem csak a gáz lesz kevesebb, hanem a nyomás is exponenciálisan csökken, aztán úgy fog kinézni az egész, mint a felháborodott bombázó Szabadiban (nem Béla!) a szabadstrandon, a félig leeresztett gumimatracon, sikítozva, hogy:

Aladár csináljon már valamit!!!!

Nem volt gáz utánpótlás, elkezdtünk számolni, hogy ha két-három hetet mondanak, akkor az deriválva az igazságra mondjuk másfél hét, de egy hét után már csak a megbízható elvtársak kapnak ők is palackban, hogy tüdőznék le jó alaposan, a többiek meg értsék meg.

Legyenek belátóak és felnőttek, halkan mondom, hogy mindenki megértse: nem lesz gázáremelés!!!!

Gázáremeleés persze lett, gáz nem lett Ildikó, hogy maga nem tud megöregedni soha?

Egy elkötelezett mozgalmár ilyen jól tartja magát, valakinek maga biztos nagyon tetszik ott az apparátusban. Ildikó, azt mondja meg nekem, hogy anno, még Jani bácsiék idején, mégis mi tartotta össze magukat, azt ne mondja nekem, hogy a pénz, mert

Jani bácsi sok rosszat csinált, de lopni nem lopott, és vagyona sem volt semmi. Akkor meg hogy volt ez? Erről szívesen meghallgatnék egy előadást akkor még maguk sem voltak elkötelezett egzsiztencia-hitel milliárdosok, és Hámori Csaba kisz vezér sem volt üvegipari mogul amikor 80 ban együtt táncolt a csonka olimpián a bolgár elvtársakkal. Nyilván kell ez a üvegmágnás Önöknél de csakis az üvegzsebek előállításához.

Üveggyár, üvegzseb, üveges tekintet, fagyhalál.

Szóval tudjuk nincs gáz, és bemondják, hogy Szerbiában meg máshol már ma sincs semmi tartalék, megfagynak és tőlünk kérnek segítséget.

Nabasszus, pont ez nem hiányzott....

Miért nem spájzoltak mint mi?

És ha adunk nekik, nekünk meddig marad?

Faggyanak meg mint az Algida jégkrém, dehogy adunk nekik, és ha nálunk sem lesz pár nap múlva és pont annyi hiányzott volna, hogy kihúzzuk fagyhalál nélkül?

Halkan mondom mint Ildikó, hogy mindenki megértse, de ez komcsi:

Ez volt a magyarság legnagyobb morális kérdése az utóbbi évtizedben biztosan., ezért is kussolt róla a média, egy szó sem hangzott el róla még privát beszélgetésben sem.

Kockáztassunk? adjunk nekik?

Szíve szerint mindenki nemet mond, de mi nem mondunk nemet, mondja ki valaki más, mi persze egészen mások vagyunk, mi adnánk, illetve egészen más lenne a helyzet, ha mi ülnénk ott nem azok, mi nem hoztuk volna Mária országát ilyen helyzetbe, hogy eccercsak nincs gáz!

Ne adjunk senkinek, és ezt mondják meg azok nekik, akik ezért kapják a fizetésüket.

Kussoltunk, lapítottunk és bíztunk benne, hogy ezt is elsummanthatjuk, mint eddig mindent, amikor tenni kellett volna valamit, alámerültünk, kibekkeltük, nem hoztuk magunkat olyan helyzetbe, hogy állást kellett volna foglaljunk.

Köszönjük Önnek Miniszterelnök, úr, hogy ezt a tapasztalatot ránk hagyományozta, jogos volt az ágyútalpon vonulás, meg a darutollas gyászhuszárok, ilyet még Horthy elvtárs sem kapott Kenderesen, ahol Ön ha nem is személyesen, de családilag képviseltette magát.

Jani bácsi meg?

Addig jó míg Kádár van...

Ez a magyarok krédója 1961-től 1988 ig. Volt Kislatyi, Payer-S.Nagy, határsáv, pártszerűség (na ezt sosem tudom megérteni mit jelentett), mindenünk megvolt, 3 évente útlevél, megvoltak a válaszok is csak a hozzájuk tartozó kérdéseket kellett helyesen feltenni.

Jani bácsi meg milyen szolídan, staniclibe csomagolva lett eltemetve... Sőt még a fejét is ellopták a közös sírból Máriával, vazze ez nem erkölcsi kérdés?

Egy hullának azért mégiscsak legyen feje, vagy ti hogy gondoljátok?

Ja látom sehogy, erről szemérmesen nem esik szó sehol, mindegy, majd a Vaterán csak felbukkan, licitfigyelőt kértem, és ha megvan utánvéttel fizetem.

Tehát beszóltak a szerbek, hogy kérnek egy kis segítséget, egy kis gázt, mert magfagynak.

Gyerekek, ha én lennék a gyurcsányi akkor erről kérek egy népszavazást nem a viztdíjról.

Akarja-e ön, hogy esetleg megfagyjon, és ennek érdekében átadjunk gázkészleteinkből Szerbiának?

Akarja e Őn, hogy jó döntése esetén a szerbek megfagyjanak, és mi életben maradjunk?

Akarja-e Ön, hogy szintén jó döntése esetén adjunk gázt a szomszédnak, és szerencsés esetben mindketten túléljük, szerencsétlen esetben meg egyikünk se?

Valamiért ebben a kérdésben nem nyilatkozott senki, senki sem akart népszavazást csinálni, még a zsigeri népszavaztató polgári erők sem, sem kossuth tériek, senki.

Csak a híreket figyeltük, hogy azok mit csinálnak. A Juscsenkó meg a Medvegyev meg a Gazprom, a Szovnaft meg Ungár Anikó.

Közben most hallom, hogy megindult a gáz, megállapodtak, hogy lopni nem illik, hogy ezen mi tartott ennyi ideig?

És azt is hallom, hogy a Gyurcsányék adtak gázt folyamatosan a szerbeknek meg másnak is, meg sem kérdeztek minket, hát persze nem akartak kellemetlen helyzetbe hozni minket, én is tudom te is tudod akkor meg minek beszélni róla, naccsasszony még valamit, friss dagadót vagy másegyéb?

Sőt.

Nem csak mi adtunk, hanem kiderült, hogy mindenki adott a másiknak itt Trianonban, de úgy képzeld el, hogy mindenki, a szerbek a horvátok a bosnyákok, a szlovákok, a magyarok, szlovének lengyelek németek szóval mindenki aki gyűlöli egymást nagy nemzeti ünnepnapokon, csak most, amikor bejött a dilemma, akkor derült ki, hogy képesek lennénk mi normálisan is élni, ha egyszer ebben a kurvaéletben megemberelnénk magunkat.

Most valakik összeültek a sajtó kizárásával, mérlegeltek számoltak és döntéseket hoztak. Bejött.

Akkor meg miért kussolnak róla? Érdemes lenne megosztani a tapasztalatot, hogy hogy is megy ez, nem kéne eltitkolni, hátha egyszer a nép, az isteadta nép is hasznát veszi , persze csak majd ha felnő, ha hagyják felnőni, vagy ha saját maga úgy érzi, hogy nem kell már Pampers, szobatiszta lettem.

Testileg, lelkileg.

Judapest.org: Pont.

2009-01-11T12:21:00.011+01:00

CNN-es kesergésem bekerült a Judapest.org-ra.

Sajnos ez lett az utolsó csepp ott a pohárban, a cikk azonnal kiélezte a véleménykülönbségeket a szerkesztőségben, és Shadai bezárta a boltot.

Végtelenül sajnálom, hogy ebben az írásom ha nem is érdemben, de időzítésben szerepet játszott.

Nagyon felületesen ismertem a site-ot, néha benéztem oda, tetszett fiatalos friss szelleme, avantgard hangvétele és az a mentalitás, mely egy másik nemzedék pozitív zsidó identitástudatát árasztotta.

Most próbáltam tájékozódni, és azt látom, hogy kizárólag antiszemita site-okon van visszhangja a történetnek, természetesen a kellő kárörvendéssel és a szokásos uncsi fasiszta trágyaszaggal.

A jelentős zsidó site-ok nem vesznek tudomást a dologról, nem hangzik el semmi, hallgatás van.

Ez egy nem normális állapot, már az sem, hogy a jelentős zsidó site-ok hagyományosan rossz viszonyban vannak egymással, az okokat meg sem próbálom elemezni.

Én magam a JMP-t, a Sofart, a Zsidónegyed.com-ot (amíg volt) és a Judapestet ismerem ismertem, jobban vagy kevésbé, és tisztában vagyok vele, hogy egymás nevei nem szívesen látott szavak egyiken sem, előbb lehet leírni bárhol ahmadinezsad vagy szálasi nevét, mint a másik internetes zsidó cégét.

Ez önmagában is elkeserítő.

Most, hogy kimúlt az egyik nagy mogul, én itt a kis falmelléki oldalamon jelzem, hogy eggyel kevesebben lettünk.

.

An ordinary day... (még egy pár óráig)

2009-01-08T09:22:00.006+01:00

.

Almost from Church and Steak on Vimeo.

Merre járnak a gyerekek? (Sati jóvoltából)

2009-01-07T08:35:00.010+01:00

.

Hát akkor nézzük, merre járnak gyerekeink, vittek-e sapkát, sálat, mobilt,uzsit, UZIT, Merkava tankot (..."a mi autónk..."), és délben ki hozza majd haza őket?....
Nem hagytak-e itthon már megint valamit: mert mindig ez van, akkor vihetjük utánuk a suli portára..
Remélem nem hiába mondtuk nekik, hogy nem nekem tanulsz fiam, hanem magadnak, és amit mondanak, bármennyire unod is, az életben még hasznát veszed..
Mondom az életben!
Vazze, vigyázzatok magatokra!
A kurvaéletbe már, hogy mindig idegeskedni kell, anno a hármashatárhegyen a napköziben nem erről volt szó...
.

.

Na végre!
Nem véletlenül koptattam a számat, itt vannak a kócos kölykök....

Tudom, hogy mindenhol gond van, itt is ott is.
Itt nincs gáz, ott meg gáz van....

Üveges szemmel bámulom a szíenent...

2009-01-06T02:22:00.031+01:00

Üveges szemmel bambulok magam elé...

Nézem a SZÍENENt.

Más stáb nemigen jutott be Gazaba, az Alja Dzsazirát pedig nem fizettem elő, mert az csak a pornó csatornákkal együtt, egy csomagban van, és ha együtt veszem meg az egészet, félő, hogy biztosan nem a Dzsazirát nézem, hanem az izét, szóval tudod. Mert az jobb.
Legalábbis még mindig jobb mint más.

Van még az AjvéTV, a szimpatikus Breuerpéterrel, de ők nem küldtek ki helyszíni tudósítót Gazaba, az ő szerényebb költségvetésük maximum Péter gardrób szekrényének díszlete előtti beszélgetéseket tesz lehetővé, egyébként mindig szimpatikus de kevésbé exponált szelíd emberekkel.

Péter meg olyan erővel hozza önmagával a hatvanas évek Emke Presszó- Palace Hotel fodrászata - Hauer cukrászda háromszögének feeelingjét, hogy ez egyszerűen kizárja, a dolog jelenidejűségének illúzióját.

Lenne még a cenzorált és kizárólag a jóllakott napközis külsejű IDF szóvívővel önmagát tökön szúró hivatalos izraeli jutúb site, de ez még az én teljes elfogultságom mellett sem élvezhető, nem utolsó sorban azért, mert mióta a csapatok bementek, nincs benne semmi.

Korábban isteni dolgok voltak, imádtam az IDF rakétájára szerelt kamerájával együtt menni, mint Műnchausen báró az ágyúgolyón, és együtt becsapódni a tenger felől a célpontba! Utána mindez egy másik nézőpontból meggyőző, meglepő és mulatságos. És utána grizes képként érzékeltetni, hogy jelentem, becsapódtam. Sitty-sutty oda a mediterrán panziónak kinéző tengerparti hamasz villa.

Nem ti, akik néztek, hanem én aki a rakétán csücsülök, én csapódtam be… Nem becsapás ne szórakozzatok, becsapódás!
Most pedig komoly a helyzet, tehát mostantól mindent kicenzuráznak, csak a jófiú szóvívő van, nincs kétfajta, ezt egyétek, mint mi a fatálcáról a folyosón a lekváros kenyeret vaj nélkül a napköziben.

Cenzura van.

Tudom hogy direkt, de akkor is baromság.

.
Szednének össze egy izzadt, borostás, jóképű, vagány zsidó katonát, aki már 3 napja nem zuhanyozott, amire egyébként van lehetőség esetleg most Gazaban, mármint hogy az ember ne zuhanyozzon, mert sehol egy Kludi keverőcsap, szóval jobban szeretném őt látni bármely napszakban, mint ezt a jófiút, aki felmondja a szöveget.
Most komolyan az van, hogy ez kell nekünk itt a világban, Izraellel szimpatizáló pesti zsidóknak???
Vagy Izraelben ezt zabálják az emberek? Vagy bárhol a világban?
Nem, ezt kizárom. Ez a jólfésült szemüveges gyerek nyilvánvalóan valakinek a valakije, mert magától, kiválasztásos verseny alapon nem kerülhetett volna képernyőre, mindenesetre öröm, hogy a nagymamájának sikerült mosolyt csalni az arcára, hogy a kölyök ott van a jutubon, és még bármi lehet belőle.
Bármi.

Bármi, csak média győzelem biztosan nem.

Nézem hát a Szíenent.

Véres csecsemő, száguldó mentőautó, mégegy sebzett gyerek, mentőautó nyitott hátsó ajtóval befarol, öregasszony zokog, káosz és vér, fiugyerek profilból 20 centis ragtapasszal ez kibírhatatlan.
Számolom. Egy, kettő, három, négy, öt, közben kis riport csak hangban a gazai főorvossal hogy tele van a kórház,
Hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, tizenegy, reklám.
Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy, közben kis Bush elnök, majd tizenöt, tizenhat, tizenhét, közben Living Golf.
Tizennyolc, tizenkilenc, húsz huszonegy, és jön Wolf Blitzer, aki tökolyan mint Györffy Miklós, csak nem dohányzik adás közben.
Huszonkettő, huszonhárom, Nick Robertson, huszonnégy, Eco solutions, majd huszonöt, Screening Room, huszonhat nem számolom.
Huszonhatszor nyomják a sokkoló klipet a sebesültekről.
Bementek Gazaba fene tudja hogyan, mert az IDF senkit nem engedett be ha jól tudom, Nick Robertsonék viszont lefizették akit kellett az egyiptomi sorompónál, és megcsinálták a melót.

Nick Robertson tudja a jobot, a goal az, hogy nagy legyen a nézettség a célcsoportban, bár Libanonban lebukott, hogy nem ő a producer, és a helyszíneket sem ő választja ki, hanem a Hezbollah.

Le is vették a képernyőről egy kis időre, mert kínos, hogy hazudott és manipulált, de a leginkább az volt a kínos, hogy ez ki is derült.

Most már nem is engedik forró helyszínekre, csakis repi riporternek a szálló teraszára, mellé vetített háborús jelenetekkel, és előléptették hiteles riporterből senior international correspondentnek.

Hát ezt tényleg meg lehet bocsájtani, csak napi másfél milliárd embert vett hülyére, ami azért meg sem közelíti Zuschlag Janos csúnyaságait, aki bár kifizette a lopott pénzt másik lopott pénzből, mégis sitten ül, pedig gyereke is született kőzben, ez így rendben is van és arányos.

Szegény Richard Quest is többet kapott letiltásban, amikor betépve és nemiszervét zsineggel saját nyakához kötve tűnt fel a Central Parkban egy jól sikerül homokos duhajkodás után pirkadatkor, és ez alaposan lerombolta a csatorna hírnevét.

Robertson nem.

Ő rendben a helyén tartotta a szervét balosan ahogy kell, miközben képen kívül a Hezbollah intendánsa vezényelte a csapót.

Action!!!

Most háborúzunk gyerekek vagy tévézünk?

Bementünk tegnap Gazaba, na nem mi itt pesten, meg nem ti ott Londonban, hanem ők ott a Cahalban. A fiuk meg a lányok mentek be tegnap és mi büszkék voltunk rájuk.

De ma már büdös ez az egész.

Mert ez a sok ismétlés bezavart az agyunkba, Kurva sok itt a vér. Kurva sok itt a sérült civil.
És a gyerekek.
Büdös ez az egész gyerekek, én mondom, az erőszak erőszakot szül, beszélték volna meg ezek fehér asztal mellett, minek ez a véres izé.

Csak a baj van a zsidókkal.

Ha nem értenétek nézzétek a TV-t! a CNN-t!

Nincs ott semmi más csak a civil áldozatok egy hírblokkban huszonhatszor bejátszva. Slejfniben ahogy a szakmában mondják, azaz szépen összevágva és a végét az elejéhez ragasztva, lehet indítani és közben kávézni, ha lemegy az egész kezdődik elölről, és megint és megint huszonhatszor.

Hamasz embert egyet sem látni.

Ők szocialista brigád vállalásban most a zümmögő kórusban énekelnek, vagy színházi matiné előadáson vannak, és a jegyeket lepecsételteteik a szakszet. titkárral, jól mutat majd a csapat kasszam rakétával a brigád naplóban.
Ők most nem értek rá forgatni, egyszerűen nincsenek, vagy nem fontosak, nem fértek rá a képernyőre.

Mindent nem lehet megmutatni, mert akkor még az emberek félreértik vagy nem értik, mert ők buták. Buták mint a föld, ezért kell nekik megmutatni mi a lényeg, és hogy jól megértsék elég sokszor, mert ismétlés a tudás atyja.

Szegény Dolfi.

Ha ő ezt tudta volna, akkor nem a V2 be invesztál, meg az U-boatokba.

Nem Werhner von Braunba hanem csak Leni Riefenstahlba. Meg a filmhiradóba.
Vazze, ő tényleg ezt csinálta, ő fedezte fel a tömegmanipuláció jelentőségét és a marketinget, Eizenstein és Dovzsenkó sem volt kezdő, de igazi profi munkát ő vitt a filmszalagra, ma is tanítják mindenhol.

Ha Robertsonék ott lettek volna Drezdánál a bombázások után, akkor minden egészen másképpen alakul!

Mert a világ nem tűrte volna a csúnya látványt és megfordult volna a közhangulat.

Nem kell ez a háború, fejezzék be most azonnal, kössenek tűzszünetet a Dolfiékkal, és akkor szegény Éva Braun meg Dolfi nem flambírozzák magukat a bunkerban, hanem gyerekeket nemzenek és boldogan élnek velünk míg meg nem halunk.

Most már nem filmszalag van hanem videó.
És a legjobb a Szíenen!
Én nem tudom, egész nap melózok, hulla fáradt vagyok. Ezek ott háborúznak, mutatják a tv ben. TV-zek, mert ott mindent látni és már látom mi az igazság. Vér és erőszak, önmagáért való értelmetlen marakodás, fejezzék be!

Fejezzék már be, mert zavar!!

Ne vérengezzenek már, a kutyaúristenit!!!

Fejezzék be, legyen már béke, kössenek tűzszünetet, mert én tudom, hogy helytelen dolog amit csinálnak, gyerekeket ölnek. Láttam a szienenen.

Azok a gyerekek akik most ott benn menetelnek, nem tudhatják, szegények meg vannak tévesztve, nem tudják miért harcolnak.
Ott nincs náluk semmi, a mobiljukat is elvették, nincs TV sem.

Nem látták a Szíenent.

A fiúk elindultak...

2009-01-03T23:40:00.009+01:00

.

Az első kép Tommy jóvoltából...

Ima Izraelért

ACHÉNU KOL BÉSZ JISZROÉL, HANÖSZÚNIM BACÓRÓ UVASIVJÓ, HOAJMDIM BÉN BAJOM UVÉN BAJABÓSÓ, HAMÓKAJM JÖRACHÉM ALÉHEM, VÖJAJCIÉM MICÓRÓ LIRVÓCHÓ UMÉAFÉLÓ LÖAJRÓ, UMISIBUD LIGÖULÓ, HÁSTÓ BAAGÓLÓ UVIZMÁN KÓRIV VÖNAJMÁR OMÉN.

Testvéreinkért, Izrael egész házáért, akik bajba és fogságba kerültek, akár a tengeren, akár a szárazföldön tartózkodnak, a Mindenható könyörüljön rajtuk, és vezesse ki őket a bajból a szabadságra, a homályból a fényre és az elnyomásból a megváltásra, most és a legsürgetőbb időben, és mondjuk együtt: úgy legyen, ámen.

(Vaddi blogjából)

.

Szűlőszoba előtt

2009-01-03T21:06:00.012+01:00

.

- Gratulálok uram, önnek egészséges gyermeke született.
- És? ... Fiú?
- Nem.
- Nem?
- Nem.
- Hát akkor mi?

.

Mi van ma?

2009-01-01T17:18:00.011+01:00

.

- Csütörtök.
- Egész nap?

Etiópiai Lottó

2008-12-29T11:20:00.010+01:00

Figyelem!
Achtung!
Vnyimányie!

Most olvasom, hogy az amerikai lottó mintájára az etiópiai maradék zsidók rabbinátusa pénzügyi likviditási problémáinak enyhítésére hasonló akciót hirdetett meg a neten, és ezzel kapcsolatban mérhetetlen mennyiségű kéretlen e-mail (spam) érkezik a világ netezőinek leveles ládájába.

Eszerint pár dollár befizetése ellenében a jelentkezők felkerülnek egy adatbázisba, és szilveszterkor jó eséllyel hivatalosan is halachikusan teljes értékű zsidó minősítést nyerhetnek. Aki eddig fél zsidónak számított, az csupán a pár dolláros összeg felét köteles befizetni, és máris előnyösen pályázhat a teljes zsidó címre.

Az Izraeli legfőbb rabbinátus máris interveniált Addis Abbebában, hogy azonnal fejezzék be ezt az akciót, ha mégsem tennék, akár erővel is fellépnek e halachikusan példátlan kezdeményezés és azok kieszelői ellen, ugyanakkor pénzügyi eszközökkel is igyekeznek segíteni e távoli kis közösség szervezeteit, hogy pénzkészletüket kiegészítsék, és ezzel az akciót okafogyottá tegyék.

Elemzők szerint a hírre azonnal felszökött az addis abbebai zsidónegyed ingatlanainak értéke, miközben a helyi önkormányzati képviselők lázas tárgyalásokba kezdtek külföldi befektetőkkel, az ingalanok áron aluli értékesítéséről.

Megfigyelők szerint máris a helyszínen tárgyal a Hunvald György vezetésével és Tordai Péterrel megerősített budapesti tárgyaló küldöttség is, hogy tapasztalataival segítse a témában még csak kezdő lépéseket megtevő helyieket.

Kérek mindenkit:

Amennyiben ilyen kétes e-maileket kapnak, akkor ne fizessenek be semmilyen afrikai bankszámlára, ne kattintsanak az "accept" gombra, és még azt az opciót is hagyják figyelmen kívül, hogy dupla összeg befizetésével életük hátralevő részét vidámabbá és gondtalanabbá teheteik, azaz ne kattintsanak a "befizetek 300 dollárt és ettől kezdve máris nem vagyok zsidó", és plusz 150 dollár ellenében még a ráadásul "sose voltam zsidó" és a "semita arcom is csak félreértés, csupán váratlan számla érkezett" hivatalos igazolást kapnák meg.

Achmed a halott terrorista: Ste barátom jóvoltából

2008-12-25T01:28:00.002+01:00

Grenadine ismét

2008-12-05T10:15:00.007+01:00

http://grenadinegasztro.blogspot.com/2008/12/osztlytallkozs-keksz.html

"Judit barátnőm hívott, hogy süssünk együtt pogácsát az osztálytalálkozóra, s közben ráhangolódunk az estére. Végül nem volt időm sütögetésre, mi szervezők értünk oda legutoljára, s nem pogácsa lett, hanem keksz. De milyen finom keksz! Fémdobozban járt körbe, míg a rajzterem padjaiban ülve beszélgettünk. Majd a Replayben folytattuk éjfélig, két héttel később a Haxn sörözőben, és azóta sem tudjuk abbahagyni :). Végigjárni este a kihalt iskolát. Annyi év után ismét osztálytársaimmal az ismerős folyosókon.. megdöbbentő élmény. Felkavaró, és nagyon-nagyon jó! Minden úgy van, mint emlékeimben, s igazából mi sem változtunk, ugyanúgy beszélgetünk, mintha nem teltek volna el évtizedek. Visszavonhatatlanul összeköt minket az együtt töltött gyerekkor, a közös élmények. Királyréti és makkoshotykai táborok, 2367-es számú Vasvári Pál úttörőcsapat vigyázz, fogadás jobbról, zászlónak tisztelegj..."

Judit sajtos keksze:
30 dkg liszt
20 dkg puha vaj
12 dkg Pannónia sajt
5 dkg füstölt sajt
1 tojás1/2 dl tej
1 tk só
1 tk sütőpor
Sajtokat lereszelem, összes hozzávalót egy nagy tálban összegyúrom. 2 darab kb 4 cm átmérőjű hasábot formázok, s alufóliában egy éjszakára hűtőben pihentetem. Fél cm-s korongokra/négyzetekre vágom, sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom, s tetejükbe egy fél pisztáciát nyomok. Két tepsi lett, a másik reszelt sajtot kapott a tetejére. 180 fokon 10 percig sütöttem.

Szia Grenadine!

Ez tulajdonképpen melyik iskoládról szól, mert amibe mindketten jártunk, az nem nyerte el a tetszésedet.
Másik kérdésem, hogy ez a Vasvári Pál, akiről 2367 darab úttörő örs volt elnevezve az országban a te idődben, az az, akire én gondolok?
Gyengébbek kedvéért beidézem:

Eredeti nevén Fejér Pál, 1826. július 14-énszületett Bűdön; történész, filozófus, forradalmár, a márciusi ifjak egyik vezéralakja. Nagyapja, Fejér János felszabadított jobbágy volt, édesapja, Fejér Pál görög katolikus pap. Tanulmányait a nagykárolyi piarista gimnáziumban kezdte meg, 1843-ban beiratkozott a pesti egyetemre. Az 1848. márciusi események során Vasvári is ott volt a vezetők között. A 12 pont megalkotásában, majd a népgyűlés elé terjesztésében nagy szerepet vállalt.
Kossuth Lajos többször használta polgári futárként a horvát invázió alatt. 1849 elején Bihar, Szatmár és Szabolcs megyékben szabadcsapatot verbuvált, annak vezére lett. Mint katona azonban nem volt ügyes, nem bírta a fáradalmakat. Erdélyben harcolt őrnagyként, és Gyulakuta (Fântânele) környékén az Avram Iancu vezette román csapatok megölték 1849. július 13-án (azonban halála pontos dátumát illetően a mai napig eltérők a vélemények).

Nem szorosan a gasztronomia témába vág, de hogy lehetséges egy ilyen pasasról aki magyarról magyarra magyarosította a nevét, ennyi sok úttörő csapatot elnevezni?

Kossuth polgári futárként használta...

Az milyen?

Zsakettben rohan?

Igaz, ahogy olvasom nem volt ügyes és nem bírta a fáradalmakat (...zárójel: nem ám úgy mint rákosi fater, aki de még mennyire bírta, sok álmatlan éjszakán agyalt ki dolgokat hogy miért nem adtak neki inkább altatót de jó sokat? Köszönhetünk így utólag is rengeteget neki, sok puszit küld az egész család meg a vidéki rokonok is ha lennének rákosi pajti!...zárójel meg a kulálok bezárva ...), ez mégis arra predesztinálta, hogy ő legyen a szabadcsapata vezére...

Grenadine!

Szerinted milyenek lehettek a többiek?

Ő a fáradalmakat nem bírta én meg a forradalmakat.

Miféle baromságban nevelődtünk mi Grenadine, hogy ha azt mondták forradalom, azonnal haptákba vágtuk magunkat, máris mosolyra görbült a szánk, és tudtuk, hogy ez a helyes értékrend szerint a jó oldal és ennek örülni kell, mint a csicseri borsós csirkének a napköziben, ami helyett inkább paradicsomos káposztát kaptunk, a' propos: a paradicsomos káposzta kihunyt a rendszerváltással egyidejűleg szerinted? Igaz megosztotta a lakosságot én például szerettem, rajtam kívül viszont a családban senki, de te mint gasztroguru, hogy látod ezt?

Na mindegy, nálunk nem volt ilyen prekommunista elődökről elnevezett úttörő őrs, én például a Mókus őrsbe jártam, ami mondjuk legalább valami nagyferkvenciájú, de kis amplitúdójú szexuális mozdulatsorra emlékezteti az értő olvasót, vagy az a nyúl ? De mindegy, belvárosi gyereknek mókus vagy nyúl az tökugyanaz, van még a patkány, de azt a korszerű demokrácia hozta be a köznyelvbe, örök hála aki elhozta nekünk, k.vára bejött.
Később a Szarvas őrs lettünk, ami már akkor magában hordozta a csodaszarvas mondakört, én próbáltam is egy kicsit a hatvanas évek realitásába visszaterelni az osztályt és javasoltam az úttörő csapatunk átkeresztelését(!) a sokkal szerényebb és földközelibb Vakond őrsre, de leintettek, hogy ez meg miféle egy gyalázatos vicc akar lenni? Egy úttörő őrs, amit az emberek általánosságban is lapáttal kívánnak agyoncsapni, vagy sörösüvegekkel előcsalogatni és jól ellátni a baját, mert feltúrta az életüket, meg a gyepet. Ez mind igaz is, de szerintem már akkor is jobban megközelítette az efféle mozgalmak lakossági megítélését az én vakondom, mint az ő szarvasuk.

Más:

Ez a Makkos(!) hotyka ez valami hímsovén titkos helyszín, ahol a nyiladozó libidójú úttörők próbálták jobb belátásra bírni az úttörő lányokat? Mindenestre nem lehetett roszz hely, ha ennyi idő elteltével is könnyes nosztalgiával idézed fel, majd írj róla kicsit részletesebben!

Grenadine kuszkusza a Judafesten

2008-11-25T11:45:00.003+01:00

http://www.grenadinegasztro.blogspot.com/
.
50 dkg kuszkusz
1,2 l forró víz
fél citrom leve
16 ek olivaolaj
2 tk só
2 tk mustár
2 tk őrölt római kömény
frissen őrölt bors
1 nagy gránátalma
1 doboz rukola
1 nagy uborka
1 póréhagyma
1 csokor petrezselyem

Kedves Grenadine!
Nagyon megérintett a gránátalmás kuszkusz salátád látványa, bevallom eddig kuszkuszt csak Rainer Werner Fassbinder filmjeiben láttam felbukkanni németországi arab körökben, ezért eleve előítéletes voltam, sokkal inkább gondoltam a kuszkuszt arab kajának az algíri Kasbah negyedben, mint zsidó ételnek a Rumbach Sebestyén utcában.
Nyakamba vettem hát a várost hogy beszerezzem a hozzávalókat.
Nem rögtön a kuszkusszal kezdtem, mert ahhoz még rendeznem kellett az arcvonásaimat, hogy szenvtelen tekintettel ki tudjam mondani majd az eladónak, hiszen magamtól aligha vagyok képes felismerni, maximum ha kiírják a Tesco nemzetközi polcain, de oda majd este megyek hazafelé a 8 forintos zsemle miatt, ami azonnal elfogyasztva (esetleg még fizetés előtt) élvezhető, másnap viszont már zsinegre kell kötni, nehogy felszálljon mint a május elsejei luftballon a kezemből a minisztériumi felvonuláskor anno.
Kezdtem tehát az 1,2 l forró vízzel. Már itt kezdődtek a gondok, mert szerintem egy kezdő agglegénynek is vannak jogai, tehát ha éppen erre van szüksége miért is nem adnak neki?
Figyelj Grenadine: én nem tudom te merre jársz, de azon a Budapesten ahol én élek, már amennyiben életnek lehet nevezni az ilyet, sehol sem kapni vizet 1,2 literes kiszerelésben!
Pont olyan ez Grenadine, mint amikor apám levágta majdnem a teljes hüvelykujját a szovjet barkácsgéppel, amit a Csatóné csempészett be anno Moszkvából.
Hogy hogyan, azt nem tudom, mert a barkácsgép már eleve nehezebb volt a Csatónénál, aki a csekély súlyát nehéz természetével ellensúlyozta, mindenesetre tény, hogy a barkácsgép nálam landolt, tőlem a bátyámhoz került, én magam láttam, hogy ez a szerkezet eleve életveszélyes, mellőztek róla minden akadályt, mely a közelgő tragédiákat megelőzhette volna, ha egy kicsit előrelátóbb vagyok azonnal telefonálok a Rádióba már 1972 ben, hogy vigyázat, itt a kezemben a bizonyíték, hogy ahol ilyesmit gyártanak, ott inkább előbb, mint utóbb Csernobil lesz meg szarkofág, és ezt nem ellensúlyozza, hogy céna 20 rubel.
Mindegy is a végeredmény megtörtént, apám hüvelykujja oda, következett 4 műtét sorozatban, én meg bejártam a várost a rohadt hidegben karácsony előtt, de hiába: sehol nem kapni ebben a kócerájban négy ujjas kesztyűt.
na pont így van ez az 1,2 literes vízzel is.
Mit tehettem , vettem egy másfél literes szúrós ásványvizet, jól kikevertem belőle a buborékokat úgy másfél órai szorgalommal, így valamelyest vesztett a köbtartalmából, mert ha a vízből kivonod a buborékokat, ami köbcentivel mérhető, akkor máris csökkenni kéne a másfél liternek, hogy ez mégse történik meg, annak még következményei lesznek az elméleti fizikára vonatkoztatva, erről magam fogok gondoskodni, és nem szeretnék a helyében lenni!
Arról a kitérőről már nem is beszélek, hogy forró vizet kapni itt pesten eleve halott ötlet, fogadjunk hogy a bécsi út végén ez nem lehet gond a labancoknál, de megérdemeljük mi hülye zsidók, ha már nem mentünk el innen időben (ami egyébként most is aktuális, mert most is idő van)
Elő hát a műbőr tokban konzervált merülő forralóval, amit utoljára Dobogókőn helyeztünk üzembe, és eleve 110 voltra találtak ki, mint a diavetítőt, ahol a szeműnk előtt olvadt el a celluloid, és ennek látványa gyönyörű volt, mindenki emlékezhet erre a vidéki kultúrházbeli filmvetítésről, ahol szinte ennek volt a legnagyobb sikere, mert a gépész mindenhol volt csak a gépházban nem, amikor a filmszalag elakadt a forró lencse előtt és elolvadt, mint Tárnok Lenke a Casablanca zárójeleneténél, igaz ő a meghatottságtól.
Megvan tehát az 1,2 l forró víz, következzen most a fél citrom leve!
Félcitromot kapni? Gondolod lehet? Pedig milyen praktikus lenne! Belegondolok, hogy eddig én még életemben nem nyomtam ki egész citromot, hanem mindig csak felet, akkor meg minek gyártanak dupla adagot, ezt magyarázza meg valaki nekem!
Na itt van az a pont, ahol lecsaptam a receptedet és két kezemre támaszkodva magam elé néztem fejem lehajtva a konyha asztalon: mi kell még ehhez?
Római kömény? Viccelsz? Itt pesten?
Gránátalma? Szabolcsban?
Doboz rukola? Az első része még csak csak, de rukola? Ilyen névvel kora reggel ne is jöjjek.
Feladtam hát Grenadine, nem eszem én már soha saját gyártású gránátalmás kuszkuszt, maradok a roppantós bécsi virslinél savanyú tekintettel, és meghagyom nektek nőknek a lehetőséget, hogy az ilyesmit valami jó dolog után elénk tálaljátok mintegy megelégedettségetek jelzéseként, hogy hogy csináltátok az a ti dolgotok, minket sem kérdeztek meg soha, hogy hogyan is tettünk titeket boldoggá számtalanszor.

Ébredés negyed négykor

2008-10-23T23:16:00.000+02:00

Ősz lett. Rövidebb nappalok, nyakadra borul az ég, az ablakok bezáródtak.
Csak te sietsz konokul az elképzelt dolgodra.
Minek is ciripelsz?
Nem vetted észre?
Már rádszámoltak.

Chaim Topol

2008-10-23T23:14:00.001+02:00

Elegem van már magamból, ahogy írtam is, a dagályos szövegekből, írok lényegesebb dolgokról és tömören.
Virág ugyan szememre hányja, hogy csak viccelődésre használom szerinte jobb sorsra érdemes agyamat, mások azt mondják, jó fej vagyok, de csak egy a biztos, hogy levél nehezéknek.

tehát:

Egyszer Chaim Topol, a híres Tel-aviv-i aktor, gyerekkorában kis késéssel betoppant a két házzal arrébb szervezett gyerekzsúrba.A többiek nagy örömmel köszöntötték. De annyira, hogy az ováció hangja eljutott a nagy Oroszországba is.

Ők (mint általában is az oroszok) (meg általában is a szlávok) közismerten szeretik a zsidókat, ha menni akarnak, inkább marasztalják őket.Ennek bizonyítéka, hogy még erről a kis eseményről is egy várost neveztek el.

A város neve pedig:

Szevasz-Topol .

Legközelebb pedig Neu Robiról írok.

Őrület, csődület a Károliban!!!

2008-10-23T23:12:00.000+02:00

Elvileg zsidó lennék én is, a vérvonal adott, kóser tisztaságú, az életforma viszont zéró. Mit szépítsem?
Ha úgy vesszük, apám végül is rabbiképzőben kezdte, munkaszolgálatban és a Gestapon folytatta, a háborút a szabályokat megszegve túlélte, a rabbiságról erős kormánymozdulattal átváltott a motorversenyzésre., és a zsidóság felejtős lett. Talonban ott volt, sosem tagadta meg, de már más érdekelte.
Valamikor a 70-es években hoztuk el nagymamánkat „a” mamit hozzánk a Rákóczi útról, ahol társbérletesített, eredetileg polgárinak indult, majd prolisított lakásában várta rendületlenül vissza háborúban „eltünt” fiát Jánost, Istvánt már nem, mert őt még lehetősége volt eltemetni 17 évesen. Ezt nyilván tudjátok.
Mami péntekenként gyertyát gyújtott először a fürdőszobában a rozsdás kád felett és fejét betakarva imádkozott nyilván az életből és életéből kitépett fiaiért de értünk is, csak nekünk tapintatosan nem szólt róla. Én meg voltam döbbenve, amikor véletlenül benyitottam, ilyet sose láttam tőle, annyit reagáltam, hogy másnap, amikor nem látta, a réz gyertyatartót behoztam az ágya mellé a volt gyerekszobánkba, ahol ő gyógyulásképpen nálunk lakott, és legközelebb már nem is kellett a fürdőben tapintatoskodnia.
A Szeri viszi tovább a mami nevét, azt mondják, ez valami zsidó szokás, én nem tudtam róla. Vagy nem tudtam, hogy tudtam róla.
Anyám testvérei, István és János sem volt gyakorló zsidó. Zsidó iskolába jártak a Bérkocsis utcába, ennyi, sok jelentősége nem volt, csupán annyi, hogy innen a nagytekintetű magyar közigazgatás jogot formált arra, hogy miután már Jánosnak életében elvette mindenét, beszűkítette életterét , (mert igenis van ilyen és nem csak lébensraum), végigkergette és robotoltatta a munkaszolgálatban bokrétás országunkon, azzal már nem szennyezte be a kesztyűs kezét, hogy maga vette volna el végleg legyengített életét, exportálta nyugatra, mint most az ártalmatlanítani való veszélyes hulladékot, hogy legyen mivel takaróznia a későbbiekben, kérem szépen, mi törvényes utat jártunk, a csúnyaságokat mások csinálták.
Nekem ez sok volt.
Mit „volt”, még most is a nyakamig ér, és ha már ott van szorít is erősen. Emésztem emésztgetem, de még kell egy kis idő hozzá, hogy túllegyek rajta. Nem tudom pontosan mennyi, mondjuk újabb 145 év ami 67 óta eltelt, de ennyi már nincs nekem hátra, hiába eszem műzlit meg joghurtot reggeltől estig és még éjjel is teljes kiőrlésű komisszal álmodom, na ezt is a ruszkik hozták most meg mennyit képesek kérni a Rotschildban érte, ez már inkább rablás.
Razo temette anyámat, apámat, kész, több nincs, mit kérhetnék tőle még? Most ő vakarja a fejét, tisztújítás lesz a Károliban, a civil vezetőség megújul, és ezúttal nem automatikusan lépnek „hivatalba” az új személyek, hanem programot hírdetnek előtte, azaz van választás is a választáskor.
Károli zsinagóga, ehhez mi közöm nekem?
Mondjuk szinte naponta jártam arra a környékre három házzal arrébb, ott vettem fel reggelente a 4 diplomás „segédemet” (most asszisztensnek nevezik jobb helyeken, de én nem vagyok egy jobb hely), meg ott van a sarkon a nemibeteg és aids szűrés is, amit nem árt tudni, de hogy zsinagóga is lenne ott, ez eszembe sem jutott.
Mi kérem nem hivalkodunk, van egy igen híres épület a korábbi Filmmúzeummal átellenben, közép-Európa legnagyobb zsinagógája, azt rendőrök védik Zsigulival, de azért jobb lenne ha nem kéne megmutatniuk mire képesek, mert még kiderülne, hogy mire.
A Károli meg az összes többi is szépen be van ágyazódva a magyar civil valóságba, olyan kis diszkrét módon, mintha ott se lenne. Kérem, elmegy az ember a kovácsoltvas liftajtó mellett, végig a felfeszített levélszekrények után, na ott a bejárat, és már be is léptünk a varázsos keletre, a zsinagógába. Van ennek egy magyaros bája, mint amikor a maminak vettem az Új Életet, és a féllábú újságárusunk, akit ezer éve ismertem a felszab téren, szépen összehajtva becsomagolva adta át, nehogy mások érzékenységét sértsük vele. Én nem is tudtam, hogy ilyen érzékeny népem van, máskor ez valahogy nem manifesztálódik. Inkább sőt.
A Nagyfuvarosban is voltam korábban Razonál amikor úgy adódott, kipában lazultam az utcán az esemény előtt, Pesten máshol nem is éreztem magam olyan biztonságban kipában, mint ott, a dzsumbujban a romák és kínaiak meg a kurvák között.
A Nagyfuvaros az ilyen imaház volt, teljes kódolás, a lipótvárosi is ilyen, a Károli az nem ilyen.
Az egy kellemes kis villa, vagy sorház, előtte szép játszótér, a neves biblia fordító nevével, tehát egy brancsban vagyunk valahol vele, bár konkurencia. Belül már Razo keze nyomát hordozza, modern templom, új bútorzat, fényes világítás, hátul és felül női szakasz, design LED megvilágítású támogatói családfa. Mellette közösségi helyiség, ahol többször volt alkalmam jól lenni, konyha, és bulira alkalmas kert is, ami így együtt lakásnak is ideális lenne.
Barátaim vannak itt, akiket nem ismertem és sokukat ma sem ismerek. A gyászban - ha ennek a szónak van valami kézzelfogható értelme-, segíteni akartak és az ilyesmit értékelem. Komolyan. Barátaim vannak ott és lesznek újak is.
Közismert, hogy nem sok fogalmam van a ritusokról, de már nem érzem kínosan magam. Odáig már biztosan eljutottam, hogy nem vagyok büszke a tudatlanságomra, és ha véletlenül valami rám ragad, azt az elmém és személyiségem gazdagodásának tekintem. Esély semmi, hogy legalább közepesen alulinformált zsidó lehessek, de bűntudatot nem vár el tőlem a Tóra, nem látszik rajta, mert bár külsőre igen szigórú a külleme, és nem jelent meg „paperback” kiadásban, de ha engem nem seprűznek ki onnan, ahol még az osztály szégyene pozíciót sem kaphatnám meg ismereteim alapján, akkor az csak egy liberális dolog lehet, azaz elfogadó. Vagy csak velem tesz kivételt, lemondóan legyint, és haverként ad nekem belépőt.
A flört odáig fajult, hogy Razo avantgard ötletének engedve utoljára Tórát emeltem.
Vagy ő emelt engem? Nekem jó volt, és neki sem lehetett kínos, elfogadott engem és nem mondta, hogy tegyél le…Ott tartottam felemelve a kezemben, körbemutattam, mindenki örült, a Tóra keményebb és kicsit kialakultabb volt nálam, én megindultam, ő hagyta megemelni magát általam, és maradt aki volt.
Nem voltam erre felkészülve, ha tudom előre, hogy ez lesz, vagy intellektuális edzést tartok hetekig, azaz próbálok a kevésbé bunkó mesüge hamis képében leledzeni, vagy nagyon nagy ívben elkerülöm ezt a helyet.
És inkább megyek Egerbe bátyám erősen vallásos ex-anyósának a katolikus temetésére. Igaz az sem volt egy zökkenőmentes szeánsz, a pap idegenlégiós lengyel import volt, magyarul csak némileg beszélt, a megboldogult nevét egyáltalán nem tudta, nem gond, mondta helyette másét, végül is előbb-utóbb mindenki sorra kerül…
Én gyanútlanul, emberi okból, származásilag idegen zárványként szerepeltem családilag, de amikor Jacek már többször emelte a misebort és mozdulatából arra következtettem, hogy az ostyával megindul egyenesen felém, akkor határozottan felálltam és elindultam ki, a szabad levegőre, cserbenhagyva családom összes tagját, majd ők időközben tisztázzák saját identitásukat ki-ki nyugalomban.
Barátaim, sajna történelmileg így alakult, nyilván ha Hawain születek másképpen lenne, vagy ha távol keleten. Ez sem az én leleményem, de ott ezzel a ponemmel csak a WASP, azaz a White Anglo-Saxon Protestant, nagyorrú változata lennék.
Én már nem változom, nem törekszem más lenni, viszem a János sorsát tovább, mit tegyünk, én még láttam szombatonként a legjobb ebédeknél a két fiu képét a mami falán, ők vagyok, vagy igyekszem lenni.
A gyerekeink mások, nekik már szabad a gazda, és élnek is vele, Szeri most volt Szarvason, gazdagabb lett tőle, jövőre is akar menni, ez már egy más világ.
Ahogy látom, Razó is már egy más világ, szövögeti a szálait mint a pók, építi a csatornákat az emberek felé a zsinagógán kívülre is, friss, kellemes életformát, lehetőséget nyújt, aki fogékony az ilyesmire, élni fog vele. Én is ott vagyok külsősként a hálóban ha elfogadnak így, akkor nekem oké.
Olvassátok a programokat meg Razo invitálását a választásra, és akinek van módja válasszon is. A zsinagóga ott van a háttérben, akkor is ha ritkán járok oda. Ők szerencsére így is megtalálnak.
Itt az esemény elérhetősége, augusztus 31-én kerül sorra, ha valaki az én blogomból találna rá, akkor nekem a megtiszteltetés, hogy szólhattam:
http://www.zsinagoga.net/node/929

Én, a Reich Tomi meg a Csurkapista

2008-10-23T23:10:00.000+02:00

A rendszerváltás első pillanatában, - ahogy anyám persze megmondta előre -, azonnal megjelent a zsidózás a köznyelvben, Krúdy álmoskönyve szerint tudni lehet, hogy ha a politika szájára veszi történelmileg többnyire inkább peches, mint mazlista népemet, abból sikersztori nemigen lesz. Sőt!
A szellemet a palackból népszerű drámaírónk, Csurka Pista engedte ki. Róla többször megemlékeztem már, igyekezve korábbi krédója szerint némileg megvédeni őt a nyilasokkal való összemosástól.
Csurka korábban, még a szocializmusban kezdte a zsidózást, vesztett kártyapartik után a széplaki üdülőben, nyíltan, igaz csakis részeg óráiban, amilyenből azért szépen akadt. Azt kell mondjam, hogy a mai színvonalhoz képest ez szinte jellemes dolognak számít, most volt moszkoviták, párttitkárok, huszadrangú művészek joviális kispolgárok zsidóznak habzó szájjal.
Nem beszélve a nőkről, illetve inkább asszonyokról, akik szintén azt hiszik, hogy nekik itt ilyesmire is osztottak lapot, már elnézést a női nemtől, de nekik ezt nem illik.
Zsidózni kérem, csakis férfiaknak illendő, nem egy női sportág, mindenki látott már náci egyenruhában feszítő nőt, komolyan rombolja a libidót.
Csurkának akkor még rengeteg zsidó barátja volt, írók, Zelk Zoltánék, a megismételhetetlen Réz Pál, Kardos G. Györgyék és sokan mások, ő maga emelte ki, hogy az egyik hangos zsidózása miatt Aczél elvtárs karmesteri pálcájával rá kirótt szilenciuma ellen csak a zsidó Dániel Ferenc emelt szót.
Csurka azzal védekezett, - meggyőződésem szerint akkor őszintén -, hogy az egészről nem tehet, nem direkt csinálja, apja, aki a harmincas években szélsőjobboldali író volt, ezt nevelte belé gyerekkorában, és ezért ha iszik, ez jön ki belőle
. Ha Zelkék akceptálták ezt, akkor én is elfogadom, hozzátéve hogy az embereknél szerves fejlődésről illetve ennek ellentétéről, szánalmas leépülésről lehet beszélni, és ez bizony már közel 20 éve volt.
Kardos G. egyébként csodás figurája a parlagias magyar irodalmi életnek, úgy is, mint Izraelből hazatérő, a hadak útját megjárt zsidó, úgy is, mint kiváló történetíró, remek hangulatteremtő tehetség, civilben jóképű, életigenlő link alak, aki legtöbbször nem vette a fáradságot arra, hogy megírja, ami a fejében van, inkább szétszórta társasági körökben ötlet állapotban. Aki olvasta trilógiáját, az tudja miről beszélek.Emlegették hivatásos házassági tanuként is, akkoriban azon kevés (pontosabban csak egy) ember közé tartozott, aki képes volt héberül leírni a neveket a papírra, így meg lehetett vele jelenni normális zsidó esküvőn is.
Nála jobban senki nem kapta el az élet elillanó mivoltát, másokkal szemben nem sok illúziója volt arról, hogy mi marad egy író után az utókor számára, szép szavakkal ezt így írta le: (SIC!): „ Lófasz se marad, úgy elfelejtenek…”
Megtörtént ekkor, hogy Csurka összefutott a belvárosban Kardos G. György feleségével és a találkozás örömére hátulról átölelte a korábbi baráti házaspár hölgytagját. Az asszony, aki Kardos G. második felesége volt, korábban színésznő, nem tudta palástolni ellenérzését a szélsőjobbra tolódó Csurka gesztusától, és eltolta magától őt. Csurka értetlenül nézett, hogy mi ez a szokatlan gesztus, mire az asszony magyarázatképpen rákérdezett: „Pistám, te nem olvasod mostanában amit írsz???!”
Csurka a pocsék lapjával íróilag is mélyrepülést hajtott végre, maga a cím is plágium, nem beszélve a lidércnyomásos pártjáról, melyet TGM találóan a „magyar hazugság és halál pártjának” nevezett.
Bevallom, egyszer kíváncsiságból a Reich Tomi barátommal megnéztem egy Magyar Fórumot, mondván, nem árt tudni, mit gondol az ellenség.
Korábban Mindketten megfogalmaztuk viszonyunkat e rosszízű sajtótermékhez:
Tomi kijelentette, hogy „ezért a szarért sose adnék pénzt” , én meg úgy, hogy „ilyen mocskot sosem vennék a kezembe”
Viszont mint az összes zsidó, szívesen olvasgatok olyasmi remekműveket, melyek megvilágosítják a gyanútlan olvasót, hogy minden baj tőlem ered, az én kezemben van az összes tőke, mellyel karvalykodok, kizsákmányolok, szűzlányokat rontok meg, és birsalmasajt helyett solymosi eszter szeletet lakmározok. Szóval jót tesz az ilyesmi nekem fejfájós délutánokon.
Ott álltunk Tomival kíváncsian és vágyakozóan a bűzös orgánum előtt, az újságos standnál, hogy most mi legyen?
A problémát úgy oldottam meg, hogy adtam a Reich Tominak pénzt az újságra, és ő tartotta a kezében, miközben én olvastam.

Kozma utca 6.

2008-10-23T23:08:00.000+02:00

Azért hogy a világképedet tágítsam elmondom neked bátyám esetét a zsidó temetéssel kapcsolatban.

Bátyám segédkezett akkori barátnője édesanyjának temetésekor. A hölgynek aki 85 éves volt akkoriban már volt 6 férje és ezektől örökölt vagyonokat. Általában orvos férjei voltak és mindegyik szívelégtelenségben halt meg. Voltak vőlegények is akikkel nem lett házasság, én úgy fogalmaztam anno, hogy azért, mert azoknak túl jó volt az EKG-juk... Szóval a hölgy 85 éves korában öngyilkos lett, mert akkor állítása szerint már nem kellett a férfiaknak, Isten nyugosztalja.

Bátyám segített a temetési ügyintézésben a barátnőjének. Az első probléma ott adódott, hogy a hölgy végrendeletileg meghagyta, hogy temessék a kettővel korábbi férje fölé. OKé, ez rendben is lenne, hiszen mindenre van lehetőség, csak az volt a bibi, hogy közben ez az úr a válás után még egyszer megházasodott, és igen aggályosnak tűnt, hogy az igazi özvegy kimegy a temcsibe és a halott férjén egy idegen nő fekszik.

Tehát ez a projekt megbukott és életbe lépett a B terv: Temessék a másik volt férje mellé. El is kezdték intézni az ügyeket a hevra kadisánál, már mindenki le volt rendezve a rabbi a kántor stb és a pénz is ki lett alkudva, amikor a bátyám barátnője böködni kezdte a bátyám oldalát, hogy itt is kis malheure adódott: nevezetesen az, hogy akkor jutott eszébe, hogy egy pár évvel korábban az uszkárjukat illegálisan az éjszaka leple alatt csináld magad alapon eltemették a férj sírjára. Előre látható módon disszonáns elemnek igérkezett a mama temetésénél egy váratlanul felbukkanó uszkár tetem a szertartás közben. Ezért szegény bátyámnak gondoskodnia kellett a temetés előtt még egy rendes ember felbérléséről. akivel együtt idejében megtisztították a terepet e zavaró tényezőtől, a kiásott uszkárt Isten nyugosztalja egy másik illegális helyre dislokálták és ezután már valóban semi akadálya nem mutatkozott a mama végső nyugalomba helyezésének.

Az igaz, hogy a sírbatétel során bátyám még aggódva nyújtogatta a nyakát a gödör irányába, esetleges egyéb váratlan felbukkanó perturbáló faktoroktól tartva, de ilyen ezuttal nem merült fel. Így az áhitat és az egyszerű tiszta érzések illata végre valóban átlenghette a levegőt.

kutya

2008-10-23T23:01:00.000+02:00

Mindig azt mondják a zseni állatorvosok, hogy a csoki a kutyának méreg, és egy falatot sem szabad adni nekik.
Most viszont találkoztam egy kutyával, aki 19 éves, és a gazdája mindig is naponta egy tábla csokit adott neki.
Mondom a gazdinak, hogy ez helytelen, ne tegye, de ő azzal érvel, hogy nézzek rá a kutyára, elég jól tűri, 19 éves.
"Lehet, ha nem kapna csokit, 50 évig is élne"..., lehetne az állatorvosok meg a szakértők reakciója. Én viszont kezdek inkább ennek a kutyának hinni, meg a gazdájának.
Ez deviancia?
Persze tudom, előbb-utóbb szegény kutyus meg fog halni, hiszen a kutyusok olyanok, hogy nem élnek örökké. Ekkor a szakértők majd bólogatnak, hogy ugye megmondtuk, lám meghalt, mégsem kellett volna csokit adni neki.
Viszont a szakértők is meghalnak, igaz később, mert rövid távon élünk csak és végül meghalunk, azaz lényegében úgy általában folyamatosan halottak vagyunk, kis szünettel.
Akkor mit mondjunk a kutyus nevében az okosoknak?
Ettek volna inkább csokit.

Hogyan távoztam örökre? (Virág kérésére...)

2008-10-23T22:57:00.002+02:00

Tehát, hogy hogyan távoztam örökre: Sima ügy volt, már délután szúrást éreztem a szívem tájékán, de nem engedtem orvost hívni, aztán, ahogy ez már lenni szokott a családokban bekrepáltam. Gondolhatod, mekkora bosszúságot okoztam ezzel a családnak, először is marha kínos volt, ahogy a szűken beépített előszoba szekrénynél úgy kellett kivinni a koporsómban, hogy leverték a réz veretet, amit a Benedek Gábor barátom nagy keservesen szerzett be, mert Juditnak egyik sem tetszett. Most aztán megint várhatunk, illetve dehogy várhatunk, várhatnak... hónapokat a Gáborra, míg kijön és rendbehozza, mindig sokkal több munkát vállal fel, mint amit képes időre leszállítani, mondta is neki az egyik CIB bankos ügyfele, hogy Gáborkám ha én egyszer megjelenek a piacon az új, mindent elsöprő találmányommal, a határidőre elkészülő konyhabútorral, akkor tarolni fogok a piacon...Aztán meg az volt a kínos, hogy ahogy lépegettek le velem meg a koporsóval a lefagyott lépcsőkön az előkertben persze hogy megcsúszott a két fószer, és kicsúszott a kezükből az egész koporsó, önálló életre kelt, ami persze nem nevezhető feltámadásnak, és kopp, kopp, kopp, lepattogott az újonnan átrakott térköveken, (amit Compó úr - ilyen névvel illik 10 % árengedményt adni- tavaly a nagy esőzések után kérésemre egy kisebb vagyonért kialakított), és meg sem állt az úttest közepéig, ha nem lettem volna már eleve halott, komolyan összeszarom magam benne.A szomszéd kislányok meg hasukat fogták a röhögéstől, és leszúrták őket a szülők, hogy szégyelljék magukat, és úgy éreztem, hogy még erről is én tehetek, ez az önvád már sosem fog elmúlni bennem? Igaz, ők a lépcső alá temették a kutyájukat, és nyaranta mindig néztem, hogy kicsit megrepedezik és megsüllyed ott a talaj, és mutattam Szerinek, hogy na látod: igaz a mondás, hogy mindennek megvan az oka, és itt az élő -illetve a halott- példa arra, hogy "itt van a kutya elásva"... és mennyivel egyszerűbb lett volna, ha engem is beásatnak 4000 forintért mint Tónit, a Marosék farkaskutyáját, de egy kutya ezek szerint még mindig jobban megfér a családdal, mint egy halott apa.Mindegy is, elindult végre a kocsi velünk, azaz velem meg a koporsóval, és úgy éreztem, hogy valami űrt hagytam magam után, a csekkeket sem fizettem még be, igaz az öntözőrendszert levíztelenítettem télire, de hogy tavasszal mihez kezd majd vele judit az kérdés, és hogy a gyereknek ki fogja elmagyarázni a természetes számok halmazán végzett műveletek szabályait...?Mindegy is, majd Judit odaadja a Tominak ami jó rá, a többi meg megy Almádiba a szomszédnak, aki segített anyósomnak a tiltott reklámtáblák elhelyezésében a nyári turistaszezonban. Valóban egy vicc egyébként, hogy előbb dobtam fel a talpam, mint a moszkvai anyósom, de hát a viccek valóra válnak, és mindig is ezzel szórakoztam, hogy anyósom, mint általában az Uralon túl, legalább 140 évig élnek. Judit meg a szokásos féltékenységével ahogy előre bejósolta, minden alkalommal meg fogja nézni a Kozma utcában, hogy nem szűrtem-e össze a levet a legutóbbi látogatása óta a szomszéd sírban fekvő özvegy Weisznével.Egyébként ez nem egy vicc amit itt irogatok hanem a véres valóság, teljesen igaz, hogy én nem haltam meg, én így élek.

Könyvet lopni szabad....

2008-10-23T22:56:00.000+02:00

Most olvasom, hogy megjelenik Örkény levelezése
Imádom az ilyesmit, azonnal rohanok és megveszem!
Ráadásul Örkény fiával együtt gyerekeskedtem,és egy egész délutánt töltöttünk el együtt 10 éves korunkban, anélkül, hogy egyetlen szót szóltunk volna egymáshoz villanyvonatozás közben, ilyen felszabadult gyerekek voltunk...
azt is tudom, hogy Örkény a könyvtárának nagy részét különösen a francia köteteket sajátságos módon gyűjtötte össze párizsi könyvesboltokból,, hogy is mondjam... kerülte a pénztárt. Filozófiája hatalmas lelki felszabadulást jelentett nekem is, amikor meghallottam, hogy Örkény szerint könyvet lopni egyáltalán nem bűn csak mondatokat. Úgyhogy jó ideig magam is űztem ezt a sportágat, csodás impresszionista albumokat tulajdonítottam el Londonban, itthon meg a szakkönyveket értékeltem le 100%-kal saját önkényes hatáskörben, ha meg már ingyen van, akkor minek a pénztárhoz menni nem igaz?
Csak akkor hagytam fel vele, amikor gyerekem született, mert nem akartam szégyent hozni rá egy esetlegesen bekövetkező nem profin kivitelezett akcióval, meg aztán anyagilag is megerősödtem , és úgy ítéltem meg, hogy emiatt át kell engednem a terepet a feltörekvő de még csóró, ifjabb nemzedéknek. Egészen csinos kis könyvtárállományra tettem így szert az évek során, de az egész tönkrement, amikor egy lakáseladás és némi disszidálás következtében ahonnan egyébként visszatértem, mert irtó magányos voltam, szóval leraktároztam papírdobozokba a köteteket apám kiadójának raktárába, ahol túl sokáig raboskodtak a könyvek és megdohosodtak.
A felét Ervin barátom legénylakásába speditáltam mert neki polca volt, de könyve nem, én meg kölcsön lakásban laktam a Rózsa Misinél, aki egy moderált összegért bocsátotta rendelkezésemre a Parlamentnél levő kissé leharcolt lakását, és évekig azzal fárasztotta Ervin barátomat, hogy mennyire szánja és szégyelli, hogy ezért tőlem pénzt volt képes kérni. Én azt üzentem vissza Misinek az Ervinnel, hogy, mondd meg neki, ne eméssze magát, egyszerűen adja vissza a pénzt.... de nem reagált :-) Szóval tehertaxival elhoztam a könyveket apám raktárából és Ervin nagy örömére úgymond kölcsönbe, bepakoltam az egész rakományt az ő egyébként üres polcaira, aztán majdcsak lesz ezzel valami jeligére. Nos kipakoltam, és akkor derült ki, hogy irtó büdös, dohos az egész, szerencsére nyár volt, és egyrészt bedezodoráltam az egész szobát Ervin hónalj spray-ével és nyitva hagytam az ablakát, hogy ne azonnal forduljon fel a gyomra, ha hazaér. Bevallom, nem volt szép az egész dolog tőlem, különösen, mert az egész tranzakcióban az lett volna a közös előny, hogy egyrészt a könyveim valahogy mégiscsak visszatérjenek a látókörömbe, másrészt meg Ervinnek az lett volna a haszon, hogy a lakásába felvitt nőknek azt a hamis képet tudta volna magáról sugallni amúgy mellékesen, hogy ő nem csupán egy minden nő számára bejövő jóképű pasi, hanem egy igen pallérozott elme is. Nos ez nem jött be. Én gyorsan leléptem és másnap kérdeztem Ervint, hogy hogy sikerült az estéje az újonnan beszerzett hölgyismerősével, de ő csak legyintett, és annyit mondott halkan, hogy egy ideig most ne beszéljek neki a könyveimről...
A gyűjteményem másik fele pedig teljesen odalett apám raktárában. Apám közben elment nyugdíjba, a könyvek ott maradtak a papírdobozokban áttételes dohhalált halva, a lapok lassanként összeolvadtak az átvizesedett papírdobozokkal, megsárgultak, megbarnultak, összepöndörödtek, a borítókon sótengerek kontúrjai jelentek meg, odalett a teljes filmes könyvtáram, a kedvenc Fizika kultúrtörténete kötetem Simonyitól és minden egyéb is, de nem kesergek már, úgy vagyok vele, mint a walesi bányász, aki pályafutása végén kivette a bankból az összes megtakarított pénzét és egy rosszul sikerült pókerpartiban az egészet aznap este elbukta, felállt az asztaltól és legyintett:
... könnyen jött, könnyen ment...

Vigyázat Blog!

2008-10-23T22:43:00.000+02:00

Álljunk meg itt csak egy pillanatra!

Én már itt állok évtizedek óta.

Ennél a bakancsnál. Nem fogom ezt a szöveget a János képe alá tenni, sőt még ugyanabba a környezetbe sem, mert ő egy stílusos fiú volt. Kell ezt magyarázzam? Ott van a képen az egész megjelenése, az öltözete , a barátai, a testtartása a puhanyakú inge, a szép nyakkendője, a mozgása a térben, a duplasoros zakója és ahogy azt viseli, ahogy a barátok egymásba karolnak hát hova lett ez?!

Ott megy a haverral valamelyik bérkocsis utcában nézzétek a nőt a háttérben, őket nézi! Hát hova is lett ez?!

Nem stimmel a számla, azazhogy hiányzik róla egypár tétel ahogy „a” Kálmán Gyuri mondta anno kelet-Berlinben az étteremben…. „Volt még ezen kívül egy anyám egy bátyám néhány nagynéném meg miegymás”… mekkora botrány is lett belőle! Naná, mert ez egy botrány. Most szólok, hogy hiányzik a számlánkról néhány tétel, az asztal mellől pár nyugodt tekintet és kétsoros zakó: valaki még nem jött meg! Hát várjunk csak még azzal a csilingeléssel és ne kezdődjön az ünnep!…

Még várunk valakit.

Ott van a kép a másik oldalon a házról ahol laktak: az is egy jó kis történet. Nem költöztek el innen, mert ha a János majd megjön, akkor nem fogja megtalálni a családot. Én meg keresem a neveket a New-Yorki telefonkönyvben van belőle 7 kötet, a lányom nevét nem onnan vettem, de ha fiú lett volna, akkor ott kerestem. Bementem anno a főpostára, még nemhogy Internet nem volt, de telefon se csak protekcióra, és kikértem a New-Yorki telefonkönyvet, mondták az több kötet… nem baj, jöhet. Mivel fiú nevet nem találtam megfelelőt a Ladó-féle utónévkönyvben, gondoltam nézzünk egy színesebb világot hátha ott majd találok… hát volt is bőven! Visszaadtam 6 kötetet a hetediket sajna elloptam, bocsánat érte Tisztelt Posta! Hazavittem, majd ott böngészem tovább, de lányom született, így nem volt szükség többé fiúnévre, a telefonkönyv ott volt készenlétben még évekig a telefon alatt, de úgy néz ki ez az egy gyerekünk lesz, és a költözésnél már elmaradt.
Szóval időről időre nézek mindenféle listákat, mekkora marha vagyok, hiszen ő meghalt 45 februárjában abban a rohadt Mauthausenben. Hányszor elmentem Linz mellett és oda be nem tettem a lábam, mintha más sietős dolgom lenne. Hát ott van János, szép dokumentum is van róla.

A levelet sem teszem be ide, sőt a János többi képe közelébe sem, amit a munkaszolgálatból körmölt apró betűkkel, hogy minél több ráférjen a cenzúrázott papírra. Az ő levele még milyen szépen átcsúszott a cenzúrán, de hát elvégre minden rendben is van benne, ahogy János írja. Szépen elmúlik majd az egész és újra együtt lesz a család a Rákóczi úton és kártyaparti lesz meg sütésillat ugye húgocskám? Mi leszünk a legboldogabb család. Csak hát a bakancsot küldjétek ha lehet, mert nem akarok mezítlábas lenni. Meg cipőfűzőt, krétát pasztát miegymást. A bakancsot, na az a bakancs sosem jött meg.

Hát mi a francnak termel az a sok rohadt cipőgyár bűndrága cipőket, mostanság kinek fázik a lába?!! Akkor kellett volna uraim, akkor! És most az egész munkaszolgálatos századot a Gucci a saját halottjának tekinthetné. Jó, az női cipő de finom bőr! Dejó hogy most nem a nőkről kell írnom, anyámnak volt cipője, csak a testvérei nem maradtak meg.

Anyu azt mondta, hogy lehetett volna bakancsot küldeni, de a papa azt mondta, nem küld, mert úgyis ellopják.

Papa : tévedett!

Mindenkit szépen le lehetett fizetni és nem hogy a bakancsot de az egész gyereket meg lehetett volna venni. Tudom, ahogy az Ádám doktorék tették a negyedik emeleten, ők kihozták a Gyurit pénzért, vagy nem is pénzért, hanem egy doboznyi ékszerért. Hát megérte volna.

Ki vagyok én, hogy beszóljak a papának? Ő ott játszott velünk, a két unokájával a Tisza Kálmán téren, másoknak a szeretetéből nem sok jutott, vagy nem mutatta ki soha. A mamival magázódott egy életen át, ha valami nagyon finomra sikeredett az ebédnél, akkor annyit mondott, hogy nem rossz. Néztem az ablakból 10 éves koromban ahogy jönnek hozzánk a felszab térre: leszállnak a stukáról és szépen lépdelnek egymás után a kapu felé: elől a papa mögötte három méterrel a mami a papír stanicliben hozza a zselét nekünk. Szeretjük a papát és nagyon aggódunk érte: ő viseli a terhet a hátán, hiába halt meg 67-ben, és ebből az alkalomból tudtam meg hogy zsidó vagyok, mivelhogy a temetésen úgyis kiderült volna, ő cipeli a hátán a János sorsát.

Az ő fia volt és nem küldött neki bakancsot.

Volt abban logika, hogy ellopják, de miben bízott? Ő nagy kártyás volt, de igazából mindig csak vesztett. Amerikában is, sajnos még a szemét is, amikor számon kérték rajta a svindlit. Szóval abban bízott, hogy a partit megnyeri és megy az bakancs nélkül is, de nem vette észre, hogy ha az adut nem játssza ki időben, akkor elbukja az ultit. Mindig volt egy távolságtartó magatartás a papa meg az Ádám doktorék között, mert az Ádámék kihozták a Gyurit és neves ügyvéd is lett belőle, a Jánost meg senki sem. De kinek lett volna ez a dolga? Jó, a bakancsot ellopják, de rá kellett volna dobni az összes smukkot meg a Csontvárykat és meg kellett volna venni a gyereket. Ott ülünk most a vesztes partival... nagyon elszúrta a papa.

Mi már megtanultuk, hogy a smukk meg a képek mire valók, azért is tartjuk őket nagy tisztelettel ilyen alkalmakra.

Nézd már:

Holokauszt zsidó vagyok!

Innen van az identitásom és eszerint szemlélek mindent. Ez egy ilyen másodosztályú buli, az igaziak a zsiniben ülnek és tartják a ritust. De az enyém is jogos, megváltottuk a jegyet rá, igaz nem én fizettem, hanem anyám testvérei. István 17 évesen halt meg szépen agyhártyagyulladásban, a legenda szerint a strandon hideg vizet csepegtetett a fejére, hogy lehűljön. Tehát 37-ben meghalt és mekkora szerencséje volt! Megúszta a magyar vircsaftot.

Nem is akarok más lenni, szeretek holokauszt zsidónak lenni, a János révén vagyok az, meg a többi remek sztori révén, amire anyámék fizették be a jegyet a Pipa utcában, meg apám a ligetben a szomorú fűz alatt, könnyesen és boldogan hallgatva az oroszok bombázását és persze beszart a félelemtől, hogy ne oda csapódjon be a fa tövébe. A Pálma utcai ház odalett, amit az apja tervezett és épített, de ők megmaradtak. És mit ér a sok ingatlan? Most persze sokat, mert értékválság van, de akkor ők a negyvenes években simán elmulatták egy bérház árát egy jól sikerült este, és helyesen tették, mert másnap meg államosították volna. És a papa is csak annyit mondott a maminak, amikor elindult bérházat venni a Damjanich utcába, csak előbb még egy kicsit kártyázni is volt, és hát rossz volt a lapjárás, nos amikor a mami megkérdezte, hogy megvette –e azt a házat Ica? Mert az Ignácnak ez volt a családi beceneve.. tehát megvette akkor azt a házat? Kérdezte reggel a mami. A papa nem felelt, csak a sokadik noszogatásra: Naná, hogy nem, méghogy maga háztulajdonos legyen!

Én szóltam előre, hogy ne olvassátok ezt a blogot...

Irogatni jó, csak nehéz nekiülni, meg éhesnek kell lenni hozzá, nem véletlen, hogy 80 kiló felett nincs igazi író! Nézd meg a csurkát, a marha nem tudja. Az a kisebbik baj vele, hogy lebutult náci, mentségére legyen mondva, hogy nem trendiből csinálja, hanem már akkor is az volt, amikor még itthon ez nem is volt kötelező. Miért ír drámákat? Mert ott csak párbeszédet kell írni nem leíró mondatokat. Párbeszédet írni? Nem mondom, hogy mindenki tud, sőt ez egy külön szakma, de egyszerű párbeszédeknél többre ő nem is képes, nemhogy kijelentő meg leíró mondatokra. A Kornis Mihály, na látjátok ő tud írni. És szuggesztíven előadni. Meg kotorászni a mások által megírt szavak mögött. Már ő is kihízott a kötött pulóvere alól és lehet hogy ez lesz a veszte. Most ennyi.
Holokauszt zsidók vagyunk. Miért kéne ebből kigyógyulni? Nem vagyunk mi betegek! Akkor lennénk azok, ha nem néznénk a dolgokat úgy ahogy vannak. Hát így vannak. Ott a ház, amiben már nem lakunk, ott a papír a gyíkbőr briftasniban, amiben a családi dokumentumokat tartogatom. Nem én tettem bele, hanem még a papáék. Én tartom őket, az a helyük. Itt vannak a gyerekeink, nekik is jutott ebből a pakkból, nem kaptak felmentést mint tornából. Viszik a kis hátizsákjukat nagyon ügyesen. Ott van János a határon túl, el fogom őt hozni magamhoz, csak még nem tudom hol lenne az a hely, ami végleges lehetne…Együtt lesz egyszer a család.

Még pár kép a nehéz időkből

2008-10-23T22:36:00.000+02:00

.

A ház, amit sosem hagytak el, mert hátha megjön a fiunk...

János. Magyarországnak nem kellett...

Vöröskeresztes értesítés János utolsó állomásáról Mauthausenről.
A died helyett stayed van belehamísítva írógéppel anyám által, hogy a mami ne tudja meg az igazságot...

És egy levél a munkatáborból:

"1944 VII.16.Drága jó szüleim és Évikém! Örülök, hogy ilyen jól megoldódott a lakáskérdés. Megnyugodtam az Évi miatt is! Gyárimunkásnő. Remélem közbe semmilyen komplikáció nem jött. Reménykedek, hogy mielőbb látni fogjuk egymást. Hiszen ezért élek és ezért akarok élni. Csak lennénk megint együtt Apukám Anyukám és Évikém. Lenne nemsokára egy kis főuri…….. anyának meg csak az lenne a dolga, hogy réteseket csináljon. Látjátok nem kell miattam nyugtalankodnotok Csak magatokra vigyázzatok drága jó szüleim és Kis hugom. Kaptam tőletek három drb levelet. Írjátok, hogy nem kaptok bakancsot.Most óriási szükségem van rá. Teljesen tönkrement a régi úgy hogy egy hónapig sem tart. Itt meg nem kapok, mert már most sok a mezitlábas. Kell harisnyák, cérna, spárga, borotvaecset, gatya, ing. Minderre nagy szükségem van és ha lehet rögtön küldjétek. Különösen a bakancsra van nagy szükségem és egy meleg kesztyűre. Itt ugyanis szükség van rá. Ha nem is új de küldjétek. Mert nem akarok mezitláb lenni. Mástól meg nem várhatom. A csomagot vagy Bakancs vagy felszerelés felirattal küldjétek. Ha van bőr(?) és sarok nagyon kellene. Többen kaptak csomagot már ide. Tudom nehéz megszerezni a kért dolgokat, de legyetek rajta hogy mielőbb megkapjam. Ha lehet még bakancs zsirt és fűzőt is tegyetek be a csomagba. Mégegyszer írom ne nyugtalankodjatok miattam, hiszen úgyis látni akarjuk még egymást, és ha valamit mindkettő nagyon akarja, akkor beteljesül. Márpedig mi nagyon akarjuk ugye Apukám Anyukám és Évikém. Olgáékat üdv. Csókolom sajnos nincs hely részűkre írni.. Tartsunk ki anyukám, hiszen mielőbb otthon vagyunk. Minden gondolatom a tiétek. Évikém légy jó anyuhoz Legyetek mindenben együtt és ne idegeskedjetek, hiszen remélem mielőbb minden jóra fordul. Százszor csókol a ti rossz fiatok és bátyád Jani."
(Éva az édesanyám, a lakáskérdés úgy oldódott meg, hogy a lakásukból kitették őket és egy rokonukhoz költöztek be egy rövidebb időre, utána bujkálás, a bakancs sohasem érkezett meg...)

........"Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron;zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lagerőrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra......"

Családi fényképek 6 (János)

2008-10-23T22:31:00.000+02:00

".....
Az április megőrült, csikorgó hó esett, sokan már elfutottak s a szívük megrepedt.
Az április megőrült, vonít a fagy felett, három barátom elment s mindhárom elveszett.
Az április megőrült,vad zápor hullt időnként, az egyik él, bolond, s nem sejti, hogy mi történt.
Az április megőrült, s kiöntött sok folyó, a másik az nem él már, agyában két golyó.
Négy napja, hogy megölték. A harmadik fogoly. Gyümölcseink lefagynak. Szájam körül mosoly.
Vigyázz magadra, - hallom, hogy mindent megtorolj!"

Családi fényképek 5 (Anti)

2008-10-23T21:06:00.000+02:00

Nemerkényi Anti (később dr. Nemerkényi Antal, majd nemsokára Dr. Nemerkényi Antal) bátyám osztálytársa volt, tehát mivel bátyám két és fél évvel idősebb nálam, én valószínűleg 5 éves koromtól ismerem, és amióta az eszemet tudom saját jogon is a barátom. Az azért nem egy hétköznapi dolog, hogy az idősebb testvér osztálytársa az én barátom is és mindig óta. Anti egy különleges fiú volt, igaz, hogy aki itt szóba kerül, az valahogy véletlenül mindenki az... Nagyon késői és egyke gyerek volt, apja, Venci bácsi (Vencel) 68 éves volt, amikor Anti leérettségizett, és úgy tudom ez volt az életcélja, hogy azt a napot megérje. Az Ipar utcában laktak egy kétszobás régimódi lakásban, amiről egyértelmű volt, hogy egy idős értelmiségi férfi élettere. Venci bácsiról semmit sem tudok, de a lakásban volt egy jelentős méretű zongora, mérhetetlen mennyiségű könyv, a maradék helyen meg Ila néni (Anti édesanyja) és valahol még kelett lennie egy helynek, ahol Anti létezett, de ezt már nem tudom felidézni. Hogy az Ila név eredetileg mit takar, az soha nem került szóba, de tényként kezelhetjük, hogy ilyen név van és kész. Illetve Ila nincs önmagában, csak "Ila néni" összetételben. A felállás a következő volt: Van a Venci, aki egy tekintély volt, és a rengeteg könyvvel élt. Illetve volt még az Ila néni és a gyerek. Ila néni egyáltalán nem volt egy tipikus értelmiségi, vagy annak a felesége, hanem ha jól emlékszem, eredetileg háztartásbeli, tehát a Venci azon maximum 5 pesti gondolkodó egyike lehetett, aki a bármilyen kis családját a klasszikus felállásban el tudta tartani, vagy legalábbis ezt a látszatot tudta kelteni, amihez a család engedelmesen falazott. Venci az érettségi után nem sokkal meghalt, tehát Ila néninek el kellett menni dolgozni, és ezt mosolyogva tette. (Hozzá tartozik még Ila nénihez rendkívül magas éneklő és örökké izgatott hangja, imádata Anti felé, és a nem kevés maradék szeretete a külvilág irányába.) Emlékeim szerint valamelyik OTP- ben volt pénztáros, meg az ORI-jegypénztárában is dolgozott, és az Anti így szerzett az osztálytársaknak jegyeket a koncertekre, meg a táncdalfesztivál döntőire. Anti azon kevesek közé tartozik akiről csakis jót lehet mondani, és mégsem egy unalmas átlagember. Öszintén szólva ilyen habitust rajta kívül nem ismertem, mindenkiben kell lenni valami emberi gyengeségnek és van is bőven, meg negatív érzelmeknek a többiek felé, illetve jellemhibáknak stb, kivéve őt. Tökéletesen vegytiszta jellemes és nyitott tekintetű, magas, felejthetetlen orgánumú ember volt általános iskolás korától korai haláláig. (Vallásos katolikus család voltak, és nagyon jónak tartom, hogy ezen a zsidó oldalon tudom felidézni azt az esetet, amikor az Apáczaiban felszólították az osztályteremben a gyerekeket, hogy tegye fel a kezét, aki templomba jár a 60-as években. Anti a maga természetes módján jelentkezett egyedül és felállt... zsidó ügyekben is hasonló egyértelmúséggel kiállt. )Ebből a sötét Ipar utcai lakásból indult, a földrajz volt mindig is az élete, egyetem után benn tartották az ELTE földrajz tanszékén ahol legendás nagy tudású, mozgékony, népszerű egyetemi tanárként lett a diákok kedvence, közben egy életen át utazott érintetlen tájakra a diákjaival, cikkeket írt, fotózott, filmeket forgatott, versenyeket szervezett, most nézem a Google-ban 1000 feletti cikk van róla. A kép akkor készülhetett, amikor meglátogatott minket nyaraláskor Balatonlellén, és nyilvánvalóan nagyon örültünk egymásnak, a képet is én csináltam amatőr eszközeimmel és nagyítottam is ki anno magam. (Egyébként szintén bátyám osztálytársa "a Müller", később Müller Péter Sziámi néven lett ismert, szintén ott volt Lellén, de őt a bátyám elzavarta, mert valami nőügyön összevesztek. Müller még maradt volna, de bátyám fogta és kituszkolta...) Antiról most nem fogok semmilyen isteni storít mesélni, csak rá magára emlékezem. Ami összeköti a többi történettel, az az, hogy az emlékezetes börgöndi hányattatásaimkor Szili mellett ő is vette a fáradságot, és váratlanul lejött hozzám, amikor megtudta, hogy hatalmas szarban vagyok. Bátyámmal jött nyilvánvalóan, de csak az a kép maradt meg, hogy ülünk valami presszóban és türelmesen meghallgat és kérdez, és a jelenléte maga megnyugtat, biztonságot és kapaszkodót nyujt.... Amikor ezelőtt kb 4 évvel hirtelen kiderült, hogy májrákja van, hány és vadul fogy, szenved és meg fog halni (Krisztinát és a 2 felnőtt gyerekét hagyva magukra...) bátyámon keresztül üzentem neki, hogy mennék hozzá (akkor éppen évtizedek óta nem találkoztunk), ahogy ő is jött hozzám azelőtt 30 évvel, és hogy ezt elfogadja-e, azaz, hogy nem lenne-e ez rossz neki. Bátyám szerint emlékezett a börgöndi esetre, és örült is, hogy erre emlékeztettem és mennék hozzá, de szó szerint azt mondta, hogy még nem kész rá és várjak... sajnos hallgattam rá, és többé nem is találkoztunk....

Még egy kép legyen itt Ila néniről, aki ma is él, szerncsétlenségére a férje után meg kellett élnie a fia halálát is, szerencsére unokák vannak.

A képen az látható, hogy bátyám ezer éve volt osztályfőnöke, Rózsa Magda 1984-ben, tehát jóval 50 fölött beköltözik az örökös albérletből élete első saját lakásába! A kép bal szélén Ila néni, Rózsa Magda fülig érő szájjal a házgyári padlószőnyegen fekszik mint egy házibuliban, középen Szávay Maja, egy másik osztálytárs mama, jobbra meg anyám.

Itt pedig ugyanez a csitri csapat még a ház előtt, az ajándéknak szánt (nem biedermayer...), walkid festékkel narancssárgára mázolt székkel, és a kötelező cserepes növénnyel. A kocsi anyámé, és ő maga kockáztatta a többiek életét is, merthogy abból szálltak ki. (Anyám egyedül félt vezetni, ezért mindenképpen maga mellé ültetett valakit, -na jó engem nem, mert akkor már inkább félt...-, hanem valami öreg barátnőt, és a szájában feltétlenül kellett lenni egy égő cigarettának, mert vezetés közben abba kapaszkodott lelkileg. Országúton viszont nem félt, hanem egyenesen rettegett, és egy állandó problémává vált, hogy az ilyen veszélyes vállakozások esetére honnan akasszon le egy öreg barátnőt az anyósülésre biztonsági faktornak. Én azzal próbálkoztam nála, hogy esetleg kivágnám a Vécsey Lilit hungarocellből és ráadnánk valami borzalmas kiskosztűmöt meg kalapot, hogy hiteles legyen, de az ötlet nem nyert.)Tehát országútra csak végszükség esetén merészkedett, ha mondjuk Balatonmáriára ment le "Lenkelihez", azaz Tárnok Lenkéhez , és vitte magával Danit, bátyám első fiát, kimentve őt a szülők borzalmas veszekedéseiből egy kis időre.) Tárnok Lenkéről, aki diplomatikusan szólva nem volt egy elragadó szépség, most diszkréten nem mellékelek fotót, majd esetleg később egy türelmi idő után. Mindenestre bátyám kisebbik fiát, Andrist úgy tudtam rávenni, hogy első közös karácsonyunkkor Judittal (lebukás ezen az oldalon- mármint a karácsony...), adjon puszit leendő gyermekem anyjának, aki meglehetősen szép volt, de egy kiskamasz persze rühelli az ilyesmit, hogy megfenyegettem, hogy vagy ad a Juditnak egy puszit, vagy a Lenkétől kap kettőt... ő a kisebbik rosszat választotta... és adott Juditnak. Hogy a szék még hogy fért bele a kétajtós kis polskiba a négy hölgy mellé, az rejtély. (A kalapok egy külön történetet képeznek, érdemes figyelmesen megnézni mindegyiket. Ezeket valahol a pozsonyi úton kitalálták, szorgos kezek legyártották és biztos vevőre találtak anyám barátnői körében. Hogy ez a behatárolt fogyasztói kör önmagában biztosította-e azt a gyártástechnológiai küszöbértéket, mely ezen egyértelmű és nyugodt világképet sugalló fejfedők előállítását átlendítette a rentábilitás oldalára az kétséges, hacsak úgy nem, hogy esetleg mások is vásároltak volna belőlük. De ez nyilvánvalóan elképzelhetetlen.)

Családi fényképek 4 (szűk család)

2008-10-23T20:59:00.000+02:00

Bátyám, anyám és én...

Valóban hiteles felvétel. bátyám mosolygós és felszabadult, nyitott és könnyen kommunikál, anyám szerint minden rendben van. Én meg gondterhelten a távolba meredek és tele vagyok feszültséggel. Nem telt bele több, mint 25 év és már meg is szabadultam a démonaimtól....

Bátyám, anyám és apám.

Ezt a képet apám miatt tettem be. Mivelhogy szerintem meggyőzően okos feje van. És elmondhatom, belül is ilyen zseniális szellem volt, kivéve, ha érzelmekről meg nőkről volt szó... arról jobb is nem beszélni...

Apám én és anyám.

Gondjaim voltak az élettel, és a képen látható megoldást választottam....

Családi fényképek 3 (bridzs parti)

2008-10-23T20:52:00.000+02:00

A képek 1996-ban készültek, amikor még együtt volt az egész "csapat". Hetente csütörtökön mindig máshol ültek le bridzselni, kora délután kezdték és este 9 tájban fejezték be. Látszik, hogy akkor még mindig volt pár ember, aki várta, hogy játékba kerülhessen .
Az évek során egyre fogyott a létszám, 2000 tájban már azzal szórakoztattam anyámat, hogy milyen jó, hogy nem pingpongban játszanak "forgót ", mert akkor aki elindul az asztal túloldalára, már nem biztos, hogy meg is érkezik...
Amíg anyám élt addig játszottak, tehát 2001-ig legalább négyen megvoltak. Szemben fekete szemüvegben Köpecziné, a volt kultuszminiszter felesége, aki szinte vak volt, fogalmam sincs hogyan játszott. A Béla kísérte el hozzánk, és amíg a felesége bridzselt, ő leült a másik szobában az én íróasztalomhoz és ott dolgozott. Köpeczinek egyébként hálásak lehetünk, mert bátyám nagyobbik fiát Danit, aki később hatalmas internetes guru lett, meg az év fiatal menedzsre stb, és 22 évesen 70 alkalmazottal dolgozó 1 milliárdos céget gründolt össze, annak idején Köpeczi protekciójával sikerült benyomni a Radnóti általános első osztályába. Tisztán emlészem, hogy ezután a pártközpontból figyelemmel kísérték a benyomott protekciós gyerekek előmenetelét, és jött is visszajelzés valahonnan a felső körökből, hogy a 9 éves Danikával meg van elégedve a minisztertanács, nem úgy, mint Örkény Antal fiával, Ivánnal aki akkor az elvtársak szerint egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. (Ma New Yorkban második diplomáját szerezte és próbál megélni a vadkapitalista piacon, előtte sok évig Soros György családjával élt egy háztartásban, a Soros gyerekek pesztrája volt, akik kezelhetetlenk voltak, ellentételezésként Soros fizette az Iván egyetemi költségeit.) Nagyon fehér hajjal, csíkos blúzban a nagyon magas, elegáns hölgy Hopp Ági, Heltai András újságíró édesanyja, legalább 6 nyelven beszélt, és 80 éves kora körül még a rendőrségre járt fordítani az aktuálisan letartóztatott külföldieknek. A rendőrségről mindig kocsit küldtek érte, mert ő könnyen elérhető volt és minden nyelven beszélt. Később annyit hallottam róla anyámtól, hogy az Ágit a fia bedugta az elfekvőbe, és nemigen néz rá soha. Ennyi. Járt még oda a kvízmester Vágó István édesanyja, Vágó Vera, aki szintén megjárta Auschwitzot, de nem fogott rajta az idő, egy rendkívül szép és fiatalos jó aurájú hőlgy, karján a beégetett számmal. Mindig mosolygott és dícsérte a lányomat, egyáltalán egy üde jelenség volt. Heltaival ellentétben Vágó kíválóan gondoskodott a mamáról, évente utazást is fizetett neki, remélem még él és jól van.

Családi fényképek 2 (Szili)

2008-10-23T20:46:00.000+02:00

Szili sokáig kínlódott Majával. Maja egyébként vegyészmérnök volt, szakmájában egy reális és racionális ember, magánéletben pedig tomboló vulkán. Évekig ment ez a mindkettőjüket elemésztő állóháború, gyerek nem született. És a meglepő az volt, hogy amilyen indulatos volt az együtt - nem élésük-, hanem kínlódásuk, olyan békés a válásuk. Maja simán elengedte Szilit, aki már akkor is nagyon sikeres író és férfi volt. Tudomásom szerint anyagilag sem volt közöttük semmilyen vita. Talán mindketten elfáradtak a közös történetükben, és a végére maradt valami az eredeti egymásra találásukból és érzelmeikből, ami a borzalmas történtek ellenére is képessé tette őket a csendes szétválásra. Később Szili feleségül vett egy tanárnőt, de ez a házasság sem hozta meg számára a boldogságot, részleteket nem mondok, elég legyen annyi, hogy Majával szemben ez a kapcsolata túlságosan is nyugodt volt. Gyerekük nem születhetett, és Szili különleges kapcsolatait latba vetve örökbefogadott egy kisfiút, akire rettenetesen büszke volt. A képen egy ilyen pillanat látható.
Körülbelül azt lehet mondani, hogy szerette a dolgokat a gyakorlatban megélni, és az irodalom nem az élet meg nem történt élményeit pótolta számára. 2 barátjával rendszeresen életvitelszerűen élték a napokat: Reggel pontban fél 8 és negyed 9 között találkoztak Brasch Zoli lakásán, kávéztak és megittak néhány rövid italt alapozásként, majd napi rendszerességgel szidták a női nemet, mint olyat, illetve elemezték az akkori társadalmi viszonyokat, benne a párthatalom és az anyagi hatalom összefonódását. Fél 9-kor mindketten pontosan és fegyelmezetten elmentek dolgozni. Brasch Zoli orvos volt, a Rókus kórházban vezette a korbonctant. Zoliék hárman voltak fiútestvérek, ebből 2 Amerikába disszidált és sikersztorit írt, míg Zoli maradt itthon, és bár főorvos volt és magyar mércével sikeres, de ő nem magyar mércével mérte magát, hanem a testvéreihez viszonyított. Ráadásul közben 2 feleségtől vált el, 2 lakást hagyott ott és cukorbeteg lett, egy nőt tűrt már csak meg maga körül, a közben szintén orvossá lett lányát . Isteni humora volt ami egy betokosodott keserűséggel viaskodott. Nekem egy mondatban összefoglalta a nőkről és a házasságról vallott felfogását: „Figyelj ide Öcsi (ez én vagyok), ha egy szál szaros alsógatyában távozol a házasságból, még akkor is jól jársz, mert legalább az idegrendszeredet megmentheted…” Én ezt persze nem vettem komolyan, mert csak sokkal később kezdtem a szabályos életet…. Másrészt számomra egyértelmű volt, hogy Zoli azt a hibát követte el, hogy rossz nőket választott feleségül. Erre tárgyi bizonyítékot azok a fényképek (már megint a fénykép…) jelentettek, amin Zoli két korábbi felesége volt látható hatalmas karimájú kalapokban. Hát ilyen kalapos nőkkel természetes módon csak ide vezethet a házasság… és ezzel le is tudtam a kérdést. Azóta már tudom, hogy a kalapon kívül is mennyi időzített bomba ketyeg. Tehát Szili és Zoli ülnek reggel a Zoli lakásában és engem oktatnak, hogy miféle is a világ amiben élünk. Közben ahogy Zoli beszél, mondat közben is rajtam tartva a tekintetét szépen felmászik az asztal tetejére mivel így közelebb van a csillár fényéhez , felgyűri az ingujját, mondja a magáét, és közben beadja magának az inzulint, majd visszagyűri az ingét és lelép az asztalról a szőnyegre, befejezi a mondatát… Szili egy igazi karakán ember volt, és mindent kipróbált, amit az élet elé lökött. Mint újságíró és író lement az igazi mélységekbe: hónapokra eltűnt a színről, egyszer több hónapig beállt bányásznak, ott élt velük, és dolgozott is akár a többiek, hogy igazi tapasztalatokat szerezzen, és amit megír, az hiteles legyen. Erről az oldaláról a nagyközönség semmit sem tud, rengeteg konfliktust is felvállalt ezzel, komolyan vette a 60-as évek felszínes nyitását. Halk szavú ember volt, de ez a csendes megfontolt beszéd komoly férfierőt takart.Leült veled szemben, halkan kérdezett és halkan mondott neked valamit, de ezekre a mondatokra azért 30-40 év távlatából is emlékszik az ember. Egy megismételhetetlen gesztusát közreadom: Eygetemi előfelvettként 18 évesen bevonultam katonának Székesfehérvár mellé egy egyetemi századba. Hamar elég súlyos történetbe keveredtem, amit most szintén nem részleteznék, a lényeg az, hogy mélyen magam alatt voltam. Szili a maga módján intézkedett: felhívta a haverját a Honvédelmi Minisztériumban és egy író-olvasó találkozót rendeztetett Börgöndön a laktanyán kívüli kultúrházban, hogy ezt kihasználva kijöhessek egy pár órára a bezártságból és találkozhassak anyámmal, akit persze magával hozott. Miközben ő kedélyesen elbeszélgetett a tisztek feleségeivel, én megbeszéltem a dolgaimat anyámmal. Akkor most köszönöm ezt meg neki, ő ezt életében sosem engedte volna meg nekem. Szili pár éve halt meg. Nehéz betegséget csinált végig, borzalmas szenvedésekkel, akkor tudtam meg, hogy Brasch Zolival valamin korábban összevesztek, és Zoli el sem jött a temetésére…

Családi fényképek 1

2008-10-23T19:10:00.000+02:00

Anyám, apám és egy barátnő külföldről. Láthatóan úgy csináltak, mintha itt is Európa lenne.Azok a reményteljes 60-as évek. Kozma garnitúra, Winston öngyújtó, kötött nyakkendő, narancslé. Ezek az arcok mit kerestek kelet-európában?

VécseyLili, aki egy életre tönkretette daxli kutyám sétálási vágyát, erről már korábban máshol írtam.Mellette barátja, Péntek Miska ügyvéd.Lili megjárta Auschwitzot de imádta Németországot (!)Miska jóval fiatalabb volt Lilinél , rettenetesen félt Lilitől, és ezért meg másért is ivott.Ha meg ivott, akkor félt hazamenni Lilihez (Anker köz), és mivel elég közel laktunk hozzájuk (felszab tér), ezért ilyenkor nálunk aludt a hallban egy földre dobott matracon. Akkoriban mindenhol akadt földre dobható matrac.Én kb. 10 éves lehettem, és amikor hajnalban pisilni mentem rendszeresen megbotlottam Miskában.Aztán Miska volt az, aki megpróbált megtanítani olvasni, amit az iskolában kevés sikerrel tett a szörnyű Melánia néni. Ö is feladta a kísérletezést amikor a 2 betűből álló "ló" szót nem tudtam egybeolvasni, csak "lö ó"-ként franciásan....Arra emlékszem még, hogy Lili korábban meghalt, és Miska a Kádárjános halálakor nagy hangon érdeklődött a hír hallatán, hogy arccal lefelé temették-e el a "disznót", mint anno Nagy Imrét általa.Lili egyébként nem egy valakire hasonlított szerintem megszólalásig, hanem egy korabeli NDK kocsihoz, az első Wartburghoz, a 311-eshez, erről is mellékelek mindjárt fotót, és akkor magatok is láthatjátok.

gondolom a hasonlóság Vécsey Lili és a Wartburg 311-es között szembeszökő....

A kocsi első lámpái és Lili szemei, a hátsó kerék fölötti karosszéria kidomborodás és Lili mosolya.... egyértelmű a genetikai közös eredet. Nyilvánvaló, hogy innen magyarázható az Auschwitz után is megmaradt német vonzódás, bár a kocsi NDK, és Lili nem egy Mercedes Benzre hasonlít. Az meg, hogy a kocsin a korabeli zöld színű napszűrő a szélvédő előtt mennyire azonos a Lili kalapjának a sildjével... nos ez csak hab a tortán!

Lazításként egy kis hajókirándulás 1958-ból. Teljesen természetesen itt minden nő cigarettázik. Anyám a háború végén szokott rá, olyan módon, hogy apjának úgy szerzett cigarettát, hogy az orosz katonáktól kért, miközben persze ő is rászokott. Ez volt az élete, meg a halála is... A kép előterében én vagyok, több mint 4 évesen(!) és úgy tűnik jó hangulatban.

Ez is a cigarettához kapcsolódik, anyám egyik szintén korán meghalt közeli szinésznő barátnője: Fazekas Zsuzsa. Érdemes megnézni a mozdulatot, ahogy a cigarettát tartja a kezében, és magát a beállást is, ami pedig az akkori vagy kicsit korábbi idők francia filmjeit idézi, még az új hullám előtt. Viszont tökéletesen magyar az örökre vajszínű előszoba szekrény megkopott festése. Én abban az időben nemigen látam fehér színt az értelmiségi lakásokban, teljesen magától értetődő volt, hogy festés legutoljára valamikor régen történhetett, és erre hiteles szemtanú sem akadt. Tény, hogy festés mint olyan, a rendszerváltás után kezdett szokásjogot nyerni, és vált a kopottas fal nem comme- il -faut-vá.

Szilvási Lajos (szili)
Anyám eleinte és ezer évig a Lapkiadó Vállalatnál dolgozott, egy csúnya barnára virazsírozott színű újságnál: az "Újítók lapjánál". Itt dolgozott az írás mellett olvasó szerkesztőként Szilvási Lajos, aki amint a képen is látható, egy igazi férfi volt. (Sok szüksége anyagilag nem volt erre, a napjából meg szigorúan elvett 6 órát, de csinálta. Tudatában volt annak, hogy ha nem csinál valamit, ami keretet ad az életének és fegyelemre kényszeríti, akkor szétesik. Olyan alap volt neki az újság az életvitelében, mint a metronóm a zongorán. Ezt sokkal később is megörizte magának, már igen jó módban élt de még akkor is szerkesztette a Delta című lapot.) Szliről nem az a fontos tudnivaló, hogy milyen sikeres és népszerű író volt, (én nem ezért szerettem), hanem hogy milyen ember. Ő is gyakran megfordult nálunk éjszakánként, részegségéből kipihenni magát. Legkorábbi emlékem, hogy hatalmas szerelme és első felesége Maja, egy hihetelen gyönyörű nő és egy borzalmas egzaltált feleség volt. Ennek is megvolt az oka, és nem fogok itélkezni erről. (kb. akkortól tanultam meg, hogy óvatosan alkossak ítéletet emberekről). Maja a szovjetunióban töltötte a gyerekkorát, apját komcsiként kivégezték, anyja egyedül nevelte őt és növérét. Részleteket nem tudok, de a lényeget igen: ott hatalmas éhinség és nincstelenség honolt, és egyszercsak eljött az idő, hogy Maja anyja eldöntse: egy lányt tud megtartani, a másik éhenhal, vagy ha nem, akkor mindkettő. Tehát választania kellett, melyiket ítéli halálra és kit ment meg. Maja lett a kiválasztott, ő túlélte, a testvére éhenhalt, később a mama öngyilkos lett. Tehát ez a Maja lett Szili első felesége... Azt hiszem, illetve dehogy hiszem, pontosan tudom, hogy ez egy izzó szerelem volt, de a hétköznapokban szörnyű dolgok történtek. Volt, hogy alaphangon a viták úgy kezdődtek, hogy Szili kicsit ittasan hazament, merthogy persze ivott több okból, egyrészt az írás miatt, másrészt a munka miatt, és összevitatkoztak Majával, aki leöntöte őt a forró teával. Tudtuk, hogy mi van, mert előtte voltak telefonok, hogy a Szili hazaért-e, illetve anyám már a szerkesztőségben látta, hogy Szili "faltól-falig jár", azaz részeg, és tudni lehetett, hogy hazaérve ebből háború lesz, ezért is volt, hogy nálunk aludt ilyenkor. majd folytatom....

Kicsit előreugorva az időben: Csató Pista és anyám 1980.
Az az érdekes, hogy ezen a képen anyám pontosan annyi volt mint most én... Csató Pista ügyvéd, de ö is kénytelen volt inni, mivel ez a szakma kínosan lealázó volt számára, eredetileg nyelvész akart lenni, de abból sosem lehetett megélni. Nagyon érdekes kis ember a Pista, a perbeszédeit kissé szakadozottan mondta el, mivel egy mondatban legalább egy alkalommal csuklott, tehát kőrmondatokkal nem is próbálkozhatott. Én irtó hálás voltam neki, mert egyetmista koromban ő képviselt a bíróságon a szokásos lakásügyekben. Szokásos alatt azt értem, hogy nagyszüleim tanácsi lakását kellett átjátszania az én számomra, és ebben akadályozó tényezőt jelentett az akkori 56-os társbérlő. A lakásügy is egy külön téma, meg a társbérlő is, aki a Tóth Ilona perben volt koronatanu, de erről majd máskor. Csató Pista két esetben képviselt a bíróság előtt: Egyszer, amikor egy bizonyos személyzeti szobáról azt kellett bebizonyítania, hogy az egy lakószoba, illetve egy évvel később, amikor pedig ennek pontosan az ellenkezőjét, azaz hogy az tulajdonképpen egy ablaktalan mellékhelyiség. Mindkettőt sikerrel megtette. Érthető módon irtó hálás voltam a Pistának. Olyan módon próbáltam kompenzálni jelképes díjért érdekemben kifejtett sikeres ügyvédi tevékenységét, hogy bármikor, bárkitől (feleségétől vagy anyámtól) érkező sűrgös telefonhívásra azonnal kis Polski Fiatommal a hajós utcai irodában termettem, és onnan feltünés nélkül a hátamon vagy támogatva kivonszoltam a csontrészeg Pistát. Így sikerült közreműködnöm abban, hogy Pistát nem rúgták ki az ÜM-ből (ügyvédi munkaközösség). Irtó jó fej tudott lenni ahogy dolgozott. Kinyitott egy nyikorgó hangú, szétesőfélben levő iratszekrényt, és a felső polcon levő irathalmaz mögűl mindig szép akkurátusan kiemelt egy palack italt, amit vagy helyben elfogyasztott, vagy amikor éppen feltűnés nélkül próbáltam kievickélni vele az irodából, akkor még sűrgősen visszakanyarodva vésztartalékként magához vett az útra hazáig. Ha csörgött az asztalán a telefon, akkor a kagylót két részletben vette fel, lévén évek óta eltörött, és a textilkábel tartotta össze. Utána még meg is kellett fordítania, mert a hallgatót vette először a szájához és a beszélőt a füléhez. ha mindez megvolt, akkor a következő szöveggel próbálkozott palástolni ittas állapotát: "Mélységes tiszteletem .... úr, csak bíztatót tudok mondani közös ügyünkről." majd miután egy sikoltozó hangot lehetett hallani, és kiderült, hogy a vonalban egy nő van, akkor azzal tette helyére a dolgokat, hogy "... nade hölgyem, akkor miért szól a telefonba férfihangon?! "