Kis rasszista silabusz meglevő és leendő társasházi lakók számára

A rasszizmus előre törése és hogy Magyarország pont ebben éllovas a környéken, nem független attól, hogy gazdaságilag a rendszerváltás kori első helyről az utolsóra sikerült kerülni.

   Szép dolog tüntetni és aláírásokat gyűjteni a rasszizmus megnyilvánulásai ellen, főleg ha ez őszinte és nem marketing tevékenység, mindez viszont egy centivel sem fog a probléma megoldásához közelebb vinni.

   Magyarországon 1990-ben esélye sem lett volna egy rasszista pártnak egyáltalán megalakulnia, akkoriban még erősebben működtek a normális magatartásokat preferáló jogállami reflexek, szomorú ezt kimondani, de így van.

   Lássuk be végre, hogy a rasszizmusnak számos oka van történelmileg, néplélektanilag, kulturálisan, de ilyen szinten a probléma ugyanezen módszerekkel kezelhető, kordában tartható.

  A gazdasági ellehetetlenülés, a nyomor térhódítása az, ami a rasszizmust az utcára viszi és mindennapi életünk részévé válik. Nem lehet ezt a szellemet csak úgy visszaterelni a palackba majd hüvelykujjal ledugaszolni, és ezzel a probléma meg is lenne oldva.

Bár nem lenne rossz, ha államunk legalább erőszakkal biztosítaná az állam minden adófizetőjének az emberi méltósághoz való jogát, de ezt sem teszi, mégpedig azért, mert az adózabáló  államunk a saját kötelezettségeit az éppen uralkodó párt közvetítésével gyakorolja, vagy éppen nem teszi, és mindkettőt napi politikai érdekei szerint.

  Ami a nyomorból táplálkozó roma problémát illet, ezt lehet a szőnyeg alá söpörni, lehet erőszakkal lenyomni, de ettől még fel fog törni ma itt, holnap ott. Ha nincs biztosítva legalább a minimális lehetőség egy nagy létszámú néprétegnek a méltóságos megélhetési szinthez elégséges jövedelem munkával való megszerzéséhez, akkor logikusan jelennek meg az ebből a helyzetből következő devianciák.

  Az antiszemitizmus egy más kérdés, ez a hagyományos bűnbakképzés problémája, de az, hogy pont nálunk ilyen szinten jelenik meg, az első sorban a Parlamentből indult el azonnal a rendszerváltás után, másrészt szintén a gazdaság teljes csődje hozta a felszínre.
  Mindkét komponens a politikai elithez köthető, jóformán kizárólagosan.

Felesleges a Jobbikot hibáztatni ezért, nem is kérdés, hogy az a párt az okozat és nem az eredendő ok a saját maguk megerősödéséért. A Jobbik részben a társadalom lélektani hőmérője és a rendszerváltás utáni összes politikai erő teljesítményének eredője.

  Uraim, ez az Önök bizonyítványa Antalltól, Torgyánon keresztül, Horn, Kuncze, Orbán, Medgyessy, Gyurcsány ,  Vona és a másik Orbán végül, mert belőle kettő is jutott szerencsétlenségünkre.

  Uraim, Önök az amúgy is padlón levő országot szorgos munkával olyan szintre hozták gazdaságilag, amihez képest a Kádár rendszer végén joggal nézhettünk még mosolygós szemekkel a jövőbe.
Persze, szarban voltunk akkor is, különben magától nem ment volna vissza a medve a barlangjába, de az adósságnak volt némi fedezete is, részben a teljes állami vagyon, részben a még meglevő piac, a meglevő keleti gazdasági kapcsolatok, részben pedig a kedvező külgazdasági helyzet és a rendelkezésre álló tettre kész és a szocializmus utolsó szakaszában megerősödött tudatú kisvállalkozói (gmk stb.) lendület.

Mára viszont mi maradt kedves lakótársak?  Ha azt mondom jeles írónk találó jelzőivel, hogy „lófasz sem marad”, akkor nem mondok igazat, mert akkora az adósság és tovább is növekszik, hogy a Citedellát is árnyékba borítja.

Pénzünk semmi, adósság mint a tenger, az ország elöregedett, gyerekeink kivándorolnak, és van egy olyan kormányunk, mely teljesítményét olyan magasra értékeli és akkora  a bizalma kizárólag önmagában, hogy regnálását konzerválni kívánja olyan technológiákkal, melyet a tartósítóipar is csodálattal figyel!

Uraim, nincs más út előre, mint hátra. Vissza kell menni 89-ig, ahogy akkor is visszafordultunk egy gazdaságpolitikai zsákutcából.

  Uraim, el kell végezni az aprómunkát.

 Kedves privatizációs milliárdos, oligarcha urak:  Önöknek elemi érdekük, hogy a joggal kisminkelt lopást, mert ha tetszik ha nem, ez bizony az volt, megpróbálják jóvátenni azzal, hogy a lopott javakat és az abból származó kiesett gazdasági hajtóerőt becsatornázzák a gazdaságba, ennek módját kidolgozni köteles egy gazdasági szakértő csoport, mely a hatalomváltás után elfogadható programot kínál.

   Hogy kik ezek az urak, azok  nagyjából a magyar ábc betűkészletével sorra vehetők, de elég leporolni az első 4 év privatizációs aktáit, ez egy szakértői munka.

  A lopott holmi ugyanis visszajár, ez a jogrendszer alapeleme.

 Másodszor: Sorra lehet venni azokat a nagyvállalkozásokat, melyek az államhoz kapcsolódó megrendeléseket, legyenek azok adófizetésből eredő forrásúak, azaz mindannyiunk közvetlen zsebéből származó pénzek, akár jószándékú, de kevéssé hatásos Európai Uniós pénzek gazdaságfejlesztési céllal, nos azok a vállalkozások könnyen elszámoltathatók, megvizsgálhatók a verseny  körülményei. Ha azt mondjuk, hogy mindig ugyanazok nyerik el a pályázatokat, akkor a helyzet kíváló, mert legalább nem kell sok üggyel foglalkozni.

   Nem valami mosolygós ötlet ez be kell látnom, de az a jövendő kormány, aki ezt nem teszi meg, az ugyanazt folytatja, mint elődei, egyrészt e nélkül a potenciál nélkül nem lehet kijönni a gödörből, másrészt ha nincs szándék a dolgok tisztába tételére, akkor annak érdek összefüggései vannak, ezt a kormányt tehát köszönettel nem kérjük.

  Mit tehetünk tehát kedves lakótársak, polgártársak, welnesselő társak és éhező társak azért, hogy ebból a fekáliából kikászálódjunk, lezuhanyozhassunk és egy kicsit melegebb otthonban fázhassunk tovább?

Mert  ha jól emlékszünk a rasszizmussal kezdtem és látszólag messze kanyarodtam ettől.

 Ne adjuk fel a hitet, hogy jobbat érdemlünk magunknak és leszármazottainknak, és ezért tennünk kell.
  Ne fogadjuk el, hogy a jelenlegi, általam  jelzős szerkezet nélkül említett kormányzat örökké a nyakunkon lesz. Mert nem lesz, hamarosan viccek apropója és kínos szembenézések tárgya lesz, erről gondoskodni kell, magától nem történik meg.

 Nem kevés munka kell ahhoz, hogy ne keljen élvezzük mindennapos társaságukat az összes porton, ami az életünket és lakásunkat körülveszi, hírek, rádió,  televízió,  és levélszekrény, és még szerencse, hogy a szennyvíz  a lakásból csak kifelé lejtő csövön távozik.
  De gondolni kell az utánra is, ha nem akarjuk, hogy ez a hínár  végleg a nyakunkra tekeredjen.

Abba az irányba kell szorítanunk a népképviselet konzervatív erőit, azaz azokat, akik erőszak nélküli hatalomváltásban gondolkodnak, hogy szakítsanak az igérgetések és választás előtti osztogatások politikájával és hiteles, fenntartható programmal álljanak elő. Ennek pedig része kell legyen a fentebb említett elszámoltatás is.

   Magyarországnak nincs szüksége váteszekre, sámánokra, látnokokra és hasonló erőszakos népjobbítókra, az elkövetkező időszakban nekik is meglesz a helyük az ország normális életében, akár a sokat említett romkocsmákban, akár saját pénzen bérelt hordókon vagy színháztermekben, de semmiképpen nem a kormányzatban.

 Magyarországnak egy hidegfejű, morálisan egészséges, tettre kész  és elhivatott szakemberre van szüksége, aki egy élhető és működtethető ország programját kínálja a közös teherviselés alapján. De sajnos a szőnyegeket is fel kell hajtania, és kiszedegetni alóla a besepert szennyeződést, másképpen megint orra bukunk a perzsán.

  Szabad a pálya mindenkinek, aki megússza a büntetőjogi felelősségre vonást, az pályázhat a régiek közül is, ha talál megfelelő mennyiségű támogatót, ez a demokrácia lényege.

Érdemes tehát ilyen új vagy régi fiút keresni kedves lakótársak,  a közös társasházunk közös képviselőjének.

 Aki úgy pályázik erre a posztra, hogy alkalmazotti besorolását főnökire kívánja átminősíteni, az vagy nem lesz megválasztva, vagy ha szerencsétlenségünkre mégis, akkor bizony kedves polgártársak, ha másképpen nem megy, ahogy ezeréves szép hagyományaink is figyelmeztetnek, nos nagy erővel nemiszerven lesz rúgva. Ezt ha lehet érdemes elkerülni, mert mindenkinek fájni fog, nem csak az illetőnek.

Mára ennyit a rasszizmusról.

Ha lesz gazdaságunk, ez is megoldódik.

 Mint máshol.