Béke porainkra!

Nagy a jövés-menés a hirtelen  tiszteletre méltóvá kinevezett nyilas író körül. Komoly casting előzte meg a jelölést: Mindenképpen olyan ismeretlen ember kellett, aki egyrészt megtestesíti az erdélyi múltat, ne legyen kapcsolatba hozható semmilyen antifasiszta mozgalommal, és ha lehetséges, az utolsó pillanatig Szálasi és Göbbels magyar csodálója legyen.
 Kamu urnák, bújócska, itt az urna hol az urna játék folyik a volt mszmp-s házelnök erkölcsi útmutatásaival. ki mit olvasson a nyilas szerzők közűl, Kövér úr nyilván későn érő tipus, későn érte meg neki rájönni, hogy ő pont olyan, amilyennek kinéz.

Lenne itt még 600 ezer ember, akinek a hamvai egyben, összekeveredve, egymásba kapaszkodva nyugszanak Mauthausentől Auschwitzig.

Pár önmagát Istennek és mások sorsa felett rendelkezni jogosultnak képzelő hamu áll szemben 600 ezer kitaszított, kifosztott magyarosan elrendezett hamuval.  Nyilván a nagyon sok jobbító szándék, unortodox lelkiismeret és empátia az oka, hogy valahogy a nagy sütés-főzés készülődés közben - na nézd  már! -  csak  kimaradt 600 ezer újratemetés, pedig még "nem újra" temetés sem volt előtte, meg normális halál sem, nem beszélve egy épkézláb életről, amit a közös Istenünk elvileg minden gyermekének egyként kiosztott.


Hát édesjóistenem, ezek mennek mostanság: A Nyíróknak hosszú élet,  békés  halál és két temetés, a Kinyírtaknak háromból semmi.  Számolgatok, összeadok kivonok, de ez sehogy sem jön ki könyvelésileg.
Vagy lehet ugyan ezt most így leszámlázni, a papír sok mindent kibír, de a könyvvizsgálónál biztosan ki fog bukni a dolog, a számok nem hazudnak...


 Egy jó hír van:
Nagyon megnyugtató, hogy a 600 ezres hamuhegyhez nem merészelt hozzáérni senki mai hivatalosság.

Békét porainknak.

Compact disznó

Most érkezett a hír, hogy a 2012-es Eurovíziós fesztiválon az eredetileg nevezett Compact Disco együttes Without you száma helyett maga Horthy Miklós lép fel, a szám címe pedig Here again, on the grreenish-brown grass of Home.

A számot Ákos írta és a Közgép hangszerelte.



Apró nehézséget jelentett, hogy Horthy meghalt Estorilban 1957-ben, de feltámadása a magyarság elmúlhatatlan szeretete miatt már korábban prognosztizálható volt.

Korábban Kenderesen megtörtén az újratemetése azóta standby állapotban várta reaktiválását. Ellentétben Hitlerrel, aki úgyszólván irreverzibilis módon flambírozta magát a bunkerében és ezzel némi önkritikát mutatott a német népnek, Horthy még Leninnél is jobban tartotta magát, bár eddig mauzóleuma nem volt, és belépőjegyeket sem szedtek általa, tekintsük úgy, hogy csak alámerült, és kivárta, míg eljön az ideje.



És lám eljött.



Az első faszobrot Kerekiben leplezték le kellő meghatottsággal a helyi lakosok. A költségeket 2 helyi vállalkozó állta, ez is egy magyaros íz, míg a Szilikon Völgyben garázscégből kinőtt IT milliárdosok hozzák az innovációt, nálunk föld-alapú támogatásból és kormányközeli kapcsolatokkal seftelő hátramutató ébredők mutatnak utat a szociális segélyért sorban álló mázlistáknak.

Előkerültek a naftalinból a korabeli csendőr egyenruhák, darutollak, kardlapok is, a korábbi MSZMP párttitkár is boldogan újságolta, hogy ő is Horthy Miklós katonája volt, később lett még mélyebb magyar, azaz Szálasi testvér, Rákosiék ajánlották neki az Ávót, ahol szintén bevált, kicsit unatkozott a 60-as évektől, de most minden megint fáin.



Visszatérve a zenére:

Horthy egy jellegzetes magyar motívummal indítja R&B azaz Revans és Brutalitás hangulatú számát: az intróban akasztások és élve elásások keltenek reményteli hangulatot, a középrészben egy wide spread hadüzenet ritmusára elárasztják az Egyesült Európát Vona Gábor csapatai, akik mint kés a vajban nyomulnak az M5-ös autópályán egészen a román határig, ahol viszont az 500 forintos benzinár meghátrálásra készteti őket, így hát Erdély ismét megmenekül a felszabadítóktól.

Horthy mint frontember már nem tekinthető kezdőnek, bár a korábbiakban kerülte a Keleti Frontot, míg odalett a Második Magyar Hadsereg, ő egy időjárási frontra hivatkozva keringőzött az urakkal és hölgyekkel Budapesten.

Viszont a Nemzeti Együttműködés Rendszerében kevés nála alkalmasabb ember létezik egy Euróvíziós fesztiválra magyar versenyzőként. Megtestesíti a közhangulatot, mely a világgazdasági válság okaként ismét ötletesen felfedezte a Magyarországot kívülről támadókat, azaz az egész világot, akik nem szeretnek minket.

Ami azért is érthetetlen, mert mi magyarok nagyon szeretjük a világot, különösen akkor, ha elismerik, hogy mi vagyunk a legjobbak a világon, például abortuszban, öngyilkosságban és önáltatásban.

Van még egy apró disszonancia a hangszerelésben:

Horthy ugyanis egy korábbi alkotói korszakában a vágóhídra küldött párszázezer magyar katonát, továbbá végiggyalogoltatott munkaszolgálat címén szintén százezreket a bokrétás hazán, tinédzsertől felső korhatár nélkülig, szabóinastól egyetemi tanárig, Szerb Antaltól Rejtő Jenőn keresztül Radnóti Miklósig. (És ez csak két betű az abc-ben)

Majd amikor már semmire sem voltak használhatók, odaadta Hitlernek, hogy égesse el őket, de mindez nem befolyásolja a közvélemény kutatások szerint értékelhetően a mai magyarok szimpátiáját.

Egész alakos szobrot hát neki, ha már olyan nagy figyelemmel összeszedette a csecsemőket és vagonba csomagolva okafogyottá tette az anyáknak a szoptatást, éneklést, beszélni tanítást, és hogy a gyerekek majd büszkén hozzák haza a bizonyítványt boldog szüleiknek, a borítón gyönyörű betűkkel: „ Hiszek Magyarország Feltámadásában!”



Tanultunk a tavalyi hibából:



Akkor Wolf Kati képviselt minket az Eurovizión. Egy olyan számmal, ami bármilyen ország képviseletében nyert volna, csak magyar színekben bukott meg. Valamiért már tavaly utáltak minket Európában, talán az a benyomás alakult ki, hogy ez egy pszeudo horthysta ország, mert ami itt folyik, az Európa maradék felén azonos módon mindenhol úgy látszik.

De orvosoltuk a hibát, nincs itt szó semmiféle pszeudo hatásról mi autentikus előadót küldünk, lássák ezek vagyunk mi, egy népnél sem alábbvalók, egy hamisítatlan eredeti Horthyval indulunk a győzelemre, mert a háborút nem vesztettük el, nincs ennek még vége, majd még lejátsszuk mi okosba, nem vagyunk mi utolsó csatlós, nincs is kihez csatlóskodni, a Merkelék már kapituláltak, egyedül vagyunk.