Nagy a jövés-menés a hirtelen tiszteletre méltóvá kinevezett nyilas író körül. Komoly casting előzte meg a jelölést: Mindenképpen olyan ismeretlen ember kellett, aki egyrészt megtestesíti az erdélyi múltat, ne legyen kapcsolatba hozható semmilyen antifasiszta mozgalommal, és ha lehetséges, az utolsó pillanatig Szálasi és Göbbels magyar csodálója legyen.
Kamu urnák, bújócska, itt az urna hol az urna játék folyik a volt mszmp-s házelnök erkölcsi útmutatásaival. ki mit olvasson a nyilas szerzők közűl, Kövér úr nyilván későn érő tipus, későn érte meg neki rájönni, hogy ő pont olyan, amilyennek kinéz.
Lenne itt még 600 ezer ember, akinek a hamvai egyben, összekeveredve, egymásba kapaszkodva nyugszanak Mauthausentől Auschwitzig.
Pár önmagát Istennek és mások sorsa felett rendelkezni jogosultnak képzelő hamu áll szemben 600 ezer kitaszított, kifosztott magyarosan elrendezett hamuval. Nyilván a nagyon sok jobbító szándék, unortodox lelkiismeret és empátia az oka, hogy valahogy a nagy sütés-főzés készülődés közben - na nézd már! - csak kimaradt 600 ezer újratemetés, pedig még "nem újra" temetés sem volt előtte, meg normális halál sem, nem beszélve egy épkézláb életről, amit a közös Istenünk elvileg minden gyermekének egyként kiosztott.
Hát édesjóistenem, ezek mennek mostanság: A Nyíróknak hosszú élet, békés halál és két temetés, a Kinyírtaknak háromból semmi. Számolgatok, összeadok kivonok, de ez sehogy sem jön ki könyvelésileg.
Vagy lehet ugyan ezt most így leszámlázni, a papír sok mindent kibír, de a könyvvizsgálónál biztosan ki fog bukni a dolog, a számok nem hazudnak...
Egy jó hír van:
Nagyon megnyugtató, hogy a 600 ezres hamuhegyhez nem merészelt hozzáérni senki mai hivatalosság.
Békét porainknak.
1 megjegyzés:
A "könyvvizsgálónál" majd mindenki megmérettetik. Vagy nem. De ő sem fogja rendbe hozni ami megtörtént. Sem most, sem majd.
Megjegyzés küldése