Záróra

Jözsi bácsi ne ajvékoljon, érti maga ezt. Túl sokat olvasott maga, míg mások becsületesen dolgoztak, capisci?

 Meg miközben életében nem dolgozott rendes munkát, az ilyenek, mint maga,  elveszik a rendes emberek elől a melót értve vagyok?
  Meg nem adnak nekik munkát. Ha meg adnak, akkor belőlük élnek nagy francok maguk, látom én ezt már régóta.

  A magukfajták Józsikám, miközben a kormány hátát egymásnak feszítve harcol a függetlenségünkért, áskálódik, hisztizik, kifogásokat keres, kényeskedik, ezek nem azok az idők Józsikám, ahol a fát vágják ott hullik a forgács tudja hogy van ez mifelénk…na.

  Hogy vagyunk Józsikám, csak lassacskán így van ez, nincs ez másképpen szomszéd.
Csak szerényen Józskám, nem  riszálkodni,, ez itt a fő lényeg, és akkor majd jóban lehettünk volna.

 Ennek már vége.

 Maga nem dolgozik, a könyvet tanulmányozgatja  egy életen át és mételyezi  a fiatal lelkeket itt a nagy vendégeskedésben, visszaél a vendégjoggal, vaksin, hernyóként araszolgatván a járda közepén kacsázik a görbe lábaival 90 évesen még élni merészel, túl sok ez már a jóból Józsikám, miért nem oson a járdaszélen, beleolvadva a kirakat üvegébe?

Tetszett volna rendes háborús bűnösként élni, és úgy megöregedni, mint Népirtó Sándor bácsi, akkor lenne bocsánat. Vagy tetszett volna nem S. József-nek  lenni, hanem mondjuk Nyírő Józsefnek lenni, akkor is lenne tisztelet Ön iránt.

 Így - már meg ne haragudjon József bácsi-, így mégis hogy gondolja, milyen alapon?

Maga még azt tanulta, hogy öreg emberbe nem kötünk bele, földön fekvőbe nem rúgunk, egyet nem támadunk százan, kapualjba nem rángatunk meg ilyeneket?

    Ki se menjen az utcára Józsi bácsi, jobb a békesség, tudja maga sérti az emberek érzékenységét, maga egy két lábon járó fekete ruhás be nem terjesztett vádirat tudja?

 Zavaró.

  Csoda, ha elszakad a cérna az agyondolgozott, lelkes, sportcsarnokban szocializálódott megvilágosult fiatalnál? Ezt maga sem gondolhatja komolyan, legyen már belátó!

  Ez nem a maga hazája, minek van még itt? Menjen oda, ahova a hasonszőrűek mennek, nem leszünk palesztinok a saját hazánkban tudja?
  De ne gondolja ám, hogy ott jogosan van, minek ment oda? Hívta valaki? Nem. Csak küldte. Hát menjen vissza oda ahonnan jött Józsikám, na látja ilyenek maguk bolyongók, csak a baj van  magukkal, nem tisztelik a gazdanépet, lófrálnak a nyílt utcán fényes nappal, hát nem félnek, hogy elfogy az emberek  türelme? Csodálkozik, ha valaki az arcába mondja, hogy utálom a magafajtát mind egy szálig? Menjen és vigye az egész pereputtyát amíg lehet, ne tegye próbára a türelmünket, menjen takarodjon az egész bagázs Aba Sámueltől Odettig, pucolás razuméjtye?

    Amúgy békés ember vagyok Józsikám, amíg fel nem bosszantanak, fát lehet vágni a hátamon, de ha túlfeszítik a cérnát, akkor elszakad, mint Erdély a hátországtól, tudja hogy van ez.

   Mert egyébként gondolhatja, hogy úgy egyébként telve vagyok szeretettel, ahogy az írás is mondja, csordultig, De maga az utolsó csepp volt a pohárban lássa már be, ott a Károly körút hajlatában, ahol enyhe kanyart vesz a villamos.

Jóhírt várt?

Szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot?

 Várta a véget, a sűrű homályba bukót, a csodákat?