Vannak szövegek, amiket sajnálatos módon nem én írtam, de szívesen hazacipelem ide, mint az ősember a zsákmányát.Fogadjátok szeretettel!
Pirítós
Boruljon rá spongya,
hogy mondja gondját,
eressze szabadon
akár pongyolán,
mi szívét nyomja.
Nem foglak szavadon
- mi ez a szar -
sőt, szavalom neked magam.
Jaj de szép,
- cukormázas rózsaszín kép -
el-elakad a szavam,
mennyi láz váza e néhány sor,
hogy magyarázza,
mit én is vázoltam neked valamikor.
Francba…
Ott tűz,
engem meg tűbe fűz az élet,
velem varrja szakadt takaród.
Magadra húzol,
mégis fázom.
Szakadok.
*
Falhoz támaszkodom,
mint a bicikli.
Hoppá…
Már megint leesett a láncom.
Sebbel fogaskerekemre
Tekerem,
senki meg ne lásson fedetlen fejjel
hogy vagyok.
Sziasztok, jó nagyok!
No lám,
hiába mutogattok rám
görbe ujjal,
a falfehér nép nem pirul,
nem nyafog,
csak rálehel olykor a tollra,
hogy jobban fogjon,
a rőt fejére rótt kendőt félre csapja,
és ír:
„gyökérkezelt agy”
Pedig
szerintem
szimplán csak
hülye vagy.
*
Aúú
én ééérzek!
Ez új volt még tavaly,
ma már önfeledten
szidom az anyád,
nyavalyás,
vagy éppen nézek szigorú képpel,
közben kötöm neked a sálat.
Kettő vagyok vagy
három,
kicsit szétestem
azon a nyáron,
de jól van így,
és ez már a tél,
nyakadra tekerem,
meg ne fázz te szegény kis állat,
neked is élned kell
valamiért.
*
Hanem aztán
téged hova hív a hév,
Havas hátú,
- hópelyhes -
pettyes katicám,
mely angyal súgta suta füledbe,
hogy tudod, amit tudsz,
s ezen felbuzdulva
azt hiszed, hogy futsz,
pedig mászol.
Hat láb és
piros alapon fekete pontok…
Valamit mondok:
én nem eszem bogarat.
*
