.
.
Édes lányom, büdös disznó!
Jól ki b…. bántál velem.
Felesleges neked a hegyibeszéd, ahogy már a kutyusnál is bebizonyosodott.
Jó, nekem volt kutyám, ezerszer elmondtam, akkor más világ volt. Mondom csak mondom neked vezetés közben, te meg durcásan ülsz a hátsó ülésen, mondom neked a hegyibeszédet. Nézek rád a tükörben, hátha hat rád a sok értelem, de te csak ülsz konokul duzzogva.
Aki szereti az állatokat, az nem tart kutyát.
A Szakács Jánosra emlékszel?
Na az ő öccse például annyira szerette a kutyákat, hogy nem is tartott otthon, csakis szakkönyveket tanulmányozott, hogy ha lenne kutyája, akkor hogyan kéne tartani, komoly kis könyvtára gyűlt össze ezekből a könyvekből.
Mert a kutyának rossz egyedül lenni, a kutya az egy családtag, mi meg sosem vagyunk otthon, különben is nem is az én kutyám volt a Dezső, hanem a Tomié, és nem is volt jó dolga, még sétálni is utált a nagy forgalom meg az örökös átépítések, munkagépek zaja miatt. Leállt pisilni rögtön amint kiléptem a kapun, az első fánál a trafik előtt, és nem hogy csak megjelölte volna a helyet, és jöhet a következő fa, nem: a Dezső ott állt 3 lábon, a negyedikkel indexelt, és pisilt egyhuzamban vagy fél litert, állt ott a gőzölgő pisi kellős közepében elnézést kérően nézve rám, és amikor végzett már fordult is vissza, mehetünk haza, neki ebből elég, a többi kutya imád, ő viszont utált sétálni.
Jó az is igaz, hogy egyszer lementem sétáltatni a Dezsőt, és igen elgondolkodtam, sétálunk szépen kettesben én meg a póráz, a Dezső meg ?
Hopp őt otthon felejtettem.
Szóval mondom ott neked a hegyi beszédet vezetés közben, te szenvtelenül hallgatod és ellenségesen nézel, és csak egyszer telik meg az arcod élettel, hirtelen meglátsz valamit az úton, és fülig érő szájjal kiáltod nekem, hogy odanézz apa! Kutya!
Mindig eléred amit akarsz:
Már az oviban is kibuliztad a Márta néninél, hogy ne kelljen készítgetni. Megyek érted fél ötre, benyitok a terembe, a többiek ott készítgetnek mindenféle szülők gyönyöre kézművességet, te meg? Ott ülsz a Márta néni ölében a tutiban a készítgetés helyett simogattatod magad, nagy franc vagy.
A zongorát becsülettel csináltad, én akartam, hogy zongora hangok illata járja be a szobát, és akkora harmónia legyen a családi életünk, mintha maga Lermontov hősei lennénk a Gloriett lakótelepen, hát ne ragozzuk, ez nem sikerült.
De te, ha utáltad is Misi bácsit, a goromba zongora tanárt, de becsülettel klimpíroztál, különböző határidőket szabtunk, hogy csak addig tarts ki és talán akkor majd megszereted a muzsikát, meg bekerülsz majd a suli zenekarba és akkor a buli középpontja lehetsz, vége az egyke lét keserűségének, minden a zenéből indul ki a matematika is maga a zene, és anya elintézte a Misi Bácsinál, hogy ha év közben nem is, de év végén átmehetsz a goromba Misi bácsi feleségéhez, Misi nénihez, de ö nem tartotta be az ígéretét, és nem engedett el.
Tudtam, hogy akkor itt a vége, igazad van.
Végül is a 3 hetes tábor tett pontot a dolog végére, amikor rávettelek, hogy ne add fel, csináld végig, mert akkor másban is kitartó leszel, és végső érvként beígértem neked, ha végigcsinálod, akkor abbahagyhatod a zongorát, jó te még belealkudtál egy tengeri malacot, mivel az a legkisebb méretű négylábú, amit már simogatni is lehet, és amiből két hét múlva kettő lett, jó, az én javaslatomra, mert én nem bírtam nézni szegény Pixi magányos tekintetét. Te persze előrelátó voltál, lány volt mindkettő, hogy nehogy elszaporodjanak kontrollálhatatlanul, nem rajtad múlott, hogy a két lány maciból megszületett kisvártatva a harmadik, mivel a másodikat ezek szerint áldott állapotban hoztuk haza… Most hallgathatjuk a Dreamgirls formációt éjszaka bulizni boldogan.
Anyád akarta, hogy mint ő, te is eminens legyél a suliban, én elleneztem, inkább a jó közérzetedet és a felszabadultságodat helyeztem előtérbe, és nekem lett igazam, ez sikerült… kicsit túl jól is. Ott billegtél a nagy átlag langyos víz kellős közepén, nem izgattad magad, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek is leköröznek, nem beszélve az Adriról, aki még duplán hátrányos volt és mégis ő volt a number one az osztályban, plusz a fiuk is mind belé voltak szerelmesek.
Tudtuk, hogy nem szaggatod magad, csakis annyira, hogy hagyjanak békén, és ne legyél az átlag alatt, ha megkérdeztük még most is nyolcadik elején, hogy minden be van e rakva a táskádba, nem maradt-e itthon semmi, te gyorsan átfutottad a leltárt: spray, sminkkészlet megvan, részedről minden rendben.
Nem beszélek a bátyám két zseni fiáról, nehogy frusztráljalak, végül is egy lánynak nem kell az eszéből megélnie, mi összekapartunk annyit, hogy ha meghalunk egy jó ideig ne legyenek anyagi gondjaid, de azért ezerszer elmondtam neked, hogy az igazi biztonság az, ha éppen semmid sincsen, mert az ingatlanokat elviheti a háború meg az infláció, tehát csakis te magad tudsz lenni a saját biztonságod záloga, hogyha bármi történik, legyen akkora tudásod, végzettséged és alkalmasságod, hogy mindig megélj ezekből.
Utoljára első általánosban voltál a dicsőségtáblán a suliban, év végén a legnagyobb megdöbbenésünkre neveden szólítottak az évzárón, akkorát dobbant a szívem a meglepetéstől …. De azóta semmi.
Ültünk anyáddal egymást hibáztatva, hogy ha jó géneket kaptál, meg minden meg van adva, amit csak kitalálsz, akkor mégis miért nem produkálsz?
Eljött az idő gimit választani. Te kinézted magadnak a Károlyit, a spanyol nyelvi gimnáziumot, mert az Ricky Martin nyelve és hétvégén mindig jó bulik vannak, és a Karinthyt, ami 2 tannyelvű 5 éves és nemzetközi érettségit ad felsőfokú nyelvvizsgával, piszkos nehéz és óriási a túljelentkezés.
Már az írásbelin megleptél, mert az osztályban a tied volt a legjobb, amire korábban sosem volt példa. Téged persze csakis az érdekelt, hogy mi mennyire vagyunk büszkék rád, meg hogy lekőrözted végre a Julcsit, aki mindig is csalt 2 pofára, de a szóbelire nem szaggattad magad, nem készültél vérkomolyan, amikor kijöttél a teremből, nem voltál elragadtatva magadtól, még azt is gyanítottuk, hogy betliztél, az írásbeli túl könnyű volt, és a félidei előnyöd elolvadt mint a vaj, a Karinthyba biztosan nem kerültél be, ha valami csoda történik , talán Károlyiba bejutsz, de akkor elkapom a grabancod, ettől kezdve rendet csinálsz a szobádban, mert így ahogy most kinéz, persze hogy nem lehet eredményt elérni, vége a zabolátlan internetnek, központilag lekapcsolom és no TV, meg telefonálgatás, meg MSN orrvérzésig.
Dolgozom, és szól a mobilom.
A Karinthyból telefonál az iskola titkár, hogy olyan jó eredményt értél el a felvételin, hogy bármelyik elit tagozatra felvesznek, csak döntsd el, hogy melyikre szeretnél menni. A mesében van ilyen, anyádat felhívom, ő másfél percig nem ad ki összefüggő hangokat magából, pedig ez a szakmája.
Ja és egyébként lazán közlöd velem, hogy megnézted a neten, a Károlyiba is felvettek, 274 közül a huszadik helyen.
Apámat láttam így elérzékenyülve 1972-ben, amikor engem felvettek a Műegyetemre, és bevittem neki a hivatalos értesítőt. Az ő vágya volt ez, hogy minket felvegyenek egyetemre, magának erre nem volt lehetősége, kicsit közbeszólt neki az élet.
Most itt ülök magamba nézve édes lányom, büdös disznó, rendben van, megigérem, lehet rendetlenség a szobádban, bedaueroltathatod a hajad, nézhetsz horrort a moziban, nagy lányom lettél, megleptél és mérhetetlenül büszke vagyok rád, hogy ekkora hendikeppel, amik mi, hülye szüleid vagyunk, te hoztad ami az adott pillanatban éppen kellett és elegendőnek bizonyult.
Apa egyetlen lánya vagy, brumma, brumma, brummadza…..
.
