Csanádba becsap a ménkű...

Szélsőséges honfitársunk a minap értesült az örömhírről: nem kell tovább szégyenkeznie, hogy valamiféle beltenyészet áldozata lenne, a Kárpát medence olvasztótégelyében (melting pot a jobb világban) neki is jutott mindenféle felmenőből, attól lett ilyen remek szép szál legény, ahogy a magyar lányok is a legszebbek a világon.




Talán ebben egyetérthetünk.



Nem ő az egyetlen aki hasonló módon tudta meg még időben, hogy zsidó származású is. Én magam is hasonló helyzetben értesültem annó a hírről amikor a suliban elkezdődött a zsidózás, és magam sem akartam lemaradni, mert olyan jó dolog egyformának lenni a többiekkel, legalábbis egy bizonyos fejlődési életszakaszban.



A szüleim szóltak, amikor elkezdtem zsidózni, hogy az a kisebbik baj, hogy hülyeségeket beszélek, de az már kínos is hogy hülyét csinálok magamból.



Ezen elgondolkoztam, és ez a gondolkozási folyamat azóta is tart.



Csanád barátunk, is most kezd el kissé cizelláltabban gondolkodni, érdekeseket mond, állítja, hogy nem fogja megtagadni a nagymamáját senki kedvéért, bár a zsidóságról már korábban kifejtette a véleményét, és az mit sem változott. Érdemes tovább gondolkodni Csanád, szembenézni férfiasan a dolgokkal, a nagymama is figyel rád. Bizonyám.



Éppen a mai napon 1941-ben Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak. Bár erre még Hitlerék se kérték, de Horthy, a nagyon rossz stratéga, stréberkedésel próbálta bebiztosítani Trianon törlését, Erdély és a többi elcsatolt terület visszavételét. Ez talán abban a pillanatban nem is volt irreális, egy paraszthajszál választotta el Hitlert, hogy valóban megnyerhesse a háborút, legalábbis akkor még jó eséllyel lehetett volna erre fogadni a Bwin-nál. Még minden előtt voltunk, de azután jött Sztálingrád, kisodródtunk a Don kanyarnál és a harci helyzet alaposan megváltozott. A többit tudjuk.



Kedves Csanád, most is megváltozott a harci helyzet itt Európában és a világban is, érdemes erre odafigyelni, mielőtt még végleg bezárkózol a tulipános gondolatokba, bármikor becsaphat egy újabb ménkü. Mert nem lehet csak a lózungokból megélni egy életen át. Illetve szar dolog egy egyre lecsúszó országban zárványként sikeres politkusnak képzelni magunkat, miközben akiken elvileg jobbítani szándékozunk sorra gatyásodnak lefelé, romlik a foguk, és csináltatásra nekik nincs pénzük. Ilyen körülmények között a villogó fehér fogsor, ami mosoly esetén úgyszolván elkerülhetetlen egy politikusnál, csúnya kontrasztot mutat a beszélgető partnerével.



De ha egy rendes szélsőséges politikus nem is mosolyog, mint egy randa szocialista vagy liberális, de ha vicsorít is örökös felindulásában, nos akkor is ugyanez a helyzet.



A világ ugyanis nagyon dinamikus változásban van, istenem, ilyen makacs dolog ez a történelem, akkor is megy, ha nem figyelünk rá.



Érdemes figyelni a többiekre Csanád.



Melyek a sikeres országok évszázadok óta barátom? Mert könnyű dolog a hibákra máshol felelőst találni, és rámutatni valakikre, hogy hú de randák. Ettől ugyanis mi magunk nem leszünk szépek Csanád, és ez igaz mindenkire.



Kooperáció Csanád, figyelj erre a szóra, talán nem is hallottál róla. Kooperáció, nem azok a társadalmak tudtak fennmaradni valaha is a történelem viharaiban, akik a legtöbb zseniális egyénnel rendelkeztek lokálisan, hanem azok, akik az összes tagjukat tekintve legjobban tudtak kooperálni egymással, és ez ma is így van.



Ha úgy vesszük Csanád, ez a korábban tehetségesnek tekintett ország, mely legnagyobb bánatodra még egyelőre azonos választójogokat ad minden polgárának, akár valóban sikeres lehetne, ha a tagjai történelmi okokból nem mindig olyan politikai elitet emelnének a fejük fölé, mint amilyen Te is vagy Csanád. Mert igen, a szó, hogy elit, bár stílusában és tartalmában egyáltalán nem illik a politikai osztályra régóta már errefelé, de formailag mégis jár a megszólítás Nektek.



Nem tudom meddig lesz még ez így, mert a türelem bizony fogytán de nagyon.



Az ezredik pofonnál, melyből most te is kaptál egy méreteset, és mind a kevesebb mint 10 millióan folyamatosan kapunk, nem ártana egyszer már tényleg tanulni valamit és változtatni a mentalitáson.



Melózni, kooperálni, a felhevült indulatokat nem szítani, hanem hűteni, megosztás helyett együtt megpróbálni ezt a szekeret egy irányba tolni, mint ahogy a Török meg Szovjet elnyomás alatt is sikerült, csak ebben a kurva nagy önállóságban nem akaródzik, ezt kéne megpróbálni.



Nem mondom, hogy holnaptól zongorázni tanulj, sakkozni meg barkochbázni, de progresszíven gondolkodni, mint ahogy a nyugat európai jobboldali kollegáid is teszik, megfontolandó.



Mert különben nem gubanc lesz, hanem már van is. És nem csak a keresztleveleknél.











.