Compact disznó

Most érkezett a hír, hogy a 2012-es Eurovíziós fesztiválon az eredetileg nevezett Compact Disco együttes Without you száma helyett maga Horthy Miklós lép fel, a szám címe pedig Here again, on the grreenish-brown grass of Home.

A számot Ákos írta és a Közgép hangszerelte.



Apró nehézséget jelentett, hogy Horthy meghalt Estorilban 1957-ben, de feltámadása a magyarság elmúlhatatlan szeretete miatt már korábban prognosztizálható volt.

Korábban Kenderesen megtörtén az újratemetése azóta standby állapotban várta reaktiválását. Ellentétben Hitlerrel, aki úgyszólván irreverzibilis módon flambírozta magát a bunkerében és ezzel némi önkritikát mutatott a német népnek, Horthy még Leninnél is jobban tartotta magát, bár eddig mauzóleuma nem volt, és belépőjegyeket sem szedtek általa, tekintsük úgy, hogy csak alámerült, és kivárta, míg eljön az ideje.



És lám eljött.



Az első faszobrot Kerekiben leplezték le kellő meghatottsággal a helyi lakosok. A költségeket 2 helyi vállalkozó állta, ez is egy magyaros íz, míg a Szilikon Völgyben garázscégből kinőtt IT milliárdosok hozzák az innovációt, nálunk föld-alapú támogatásból és kormányközeli kapcsolatokkal seftelő hátramutató ébredők mutatnak utat a szociális segélyért sorban álló mázlistáknak.

Előkerültek a naftalinból a korabeli csendőr egyenruhák, darutollak, kardlapok is, a korábbi MSZMP párttitkár is boldogan újságolta, hogy ő is Horthy Miklós katonája volt, később lett még mélyebb magyar, azaz Szálasi testvér, Rákosiék ajánlották neki az Ávót, ahol szintén bevált, kicsit unatkozott a 60-as évektől, de most minden megint fáin.



Visszatérve a zenére:

Horthy egy jellegzetes magyar motívummal indítja R&B azaz Revans és Brutalitás hangulatú számát: az intróban akasztások és élve elásások keltenek reményteli hangulatot, a középrészben egy wide spread hadüzenet ritmusára elárasztják az Egyesült Európát Vona Gábor csapatai, akik mint kés a vajban nyomulnak az M5-ös autópályán egészen a román határig, ahol viszont az 500 forintos benzinár meghátrálásra készteti őket, így hát Erdély ismét megmenekül a felszabadítóktól.

Horthy mint frontember már nem tekinthető kezdőnek, bár a korábbiakban kerülte a Keleti Frontot, míg odalett a Második Magyar Hadsereg, ő egy időjárási frontra hivatkozva keringőzött az urakkal és hölgyekkel Budapesten.

Viszont a Nemzeti Együttműködés Rendszerében kevés nála alkalmasabb ember létezik egy Euróvíziós fesztiválra magyar versenyzőként. Megtestesíti a közhangulatot, mely a világgazdasági válság okaként ismét ötletesen felfedezte a Magyarországot kívülről támadókat, azaz az egész világot, akik nem szeretnek minket.

Ami azért is érthetetlen, mert mi magyarok nagyon szeretjük a világot, különösen akkor, ha elismerik, hogy mi vagyunk a legjobbak a világon, például abortuszban, öngyilkosságban és önáltatásban.

Van még egy apró disszonancia a hangszerelésben:

Horthy ugyanis egy korábbi alkotói korszakában a vágóhídra küldött párszázezer magyar katonát, továbbá végiggyalogoltatott munkaszolgálat címén szintén százezreket a bokrétás hazán, tinédzsertől felső korhatár nélkülig, szabóinastól egyetemi tanárig, Szerb Antaltól Rejtő Jenőn keresztül Radnóti Miklósig. (És ez csak két betű az abc-ben)

Majd amikor már semmire sem voltak használhatók, odaadta Hitlernek, hogy égesse el őket, de mindez nem befolyásolja a közvélemény kutatások szerint értékelhetően a mai magyarok szimpátiáját.

Egész alakos szobrot hát neki, ha már olyan nagy figyelemmel összeszedette a csecsemőket és vagonba csomagolva okafogyottá tette az anyáknak a szoptatást, éneklést, beszélni tanítást, és hogy a gyerekek majd büszkén hozzák haza a bizonyítványt boldog szüleiknek, a borítón gyönyörű betűkkel: „ Hiszek Magyarország Feltámadásában!”



Tanultunk a tavalyi hibából:



Akkor Wolf Kati képviselt minket az Eurovizión. Egy olyan számmal, ami bármilyen ország képviseletében nyert volna, csak magyar színekben bukott meg. Valamiért már tavaly utáltak minket Európában, talán az a benyomás alakult ki, hogy ez egy pszeudo horthysta ország, mert ami itt folyik, az Európa maradék felén azonos módon mindenhol úgy látszik.

De orvosoltuk a hibát, nincs itt szó semmiféle pszeudo hatásról mi autentikus előadót küldünk, lássák ezek vagyunk mi, egy népnél sem alábbvalók, egy hamisítatlan eredeti Horthyval indulunk a győzelemre, mert a háborút nem vesztettük el, nincs ennek még vége, majd még lejátsszuk mi okosba, nem vagyunk mi utolsó csatlós, nincs is kihez csatlóskodni, a Merkelék már kapituláltak, egyedül vagyunk.

Breaking: Már az anyákat is betiltották!

A közelmúlbeli intézkedések, a dohányzás és a lelkiismeret szabadságának korlátozása után a kormányzat egy újabb hasznos intézkedést hozott, amit a Magyar Közlönyben holnap reggel hirdetnek ki.



Kósa Lajoshoz közelálló források (Lásd Lajos forrás) informálisan tudatták a sajtóval, hogy a hónap végétől már nincs szükség anyákra. Ezt akkor jelentette ki, amikor Tulassay Tivadarra tett tőle elvárható becsmérlő jelzőket. Kósa úr ugyanis önérétkelése szerint nyugodtan bírálhatja a rektort, szerinte egy szinten vannak, sőt ő még egy félemelettel feljebb is a megyeházán.

Kövér László már a Parlament nevű épületben nemtetszését fejezte ki, hogy tőle balra is ülhetnek emberek, szerinte ez szégyen.



Indítványa szerint, ha a továbbiakban Szájer Jözsef felesége dönthetne ebben a kérdésben, hogy kinek lehet anyja, a hasonló anomáliák elkerülhetők lennének. Mivel akinek nincs anyja, az maga is nincs.

És ez igaz még az unortodox centrális erőtér esetén is.





A probléma megoldását többen abban látják, hogy Kövér baloldalát egyszerűen el kell távolítani, neki elég, ha jobb oldala van.

Az a kifogás, hogy a szív a bal oldalon van, az ő esetében okafogyott, lévén ezzel még senki nem vádolta, hogy szíve lenne egyáltalán. Egy másik fontos szervre vonatkozóan, aminek (és a kardnak) szintén baloldalon lenne a helye, nos ez a szerv maga Matolcsy György, aki már eleve rossz helyen van.





Visszatérve az anyaság kérdésére, a Nemzeti Együtműködés szakértői megállapították, hogy elavult az a nézet, miszerint egy egészséges családmodellhez magától értetődően hozzátartozik az ugynevezett "ANYA"-nak nevezett eszköz.

Ilyenre tehát semmi szükség, jelentett ki Semjén Zsolt, hivatkozva a szeplőtlen fogantatásra. Réthelyi Miklós is hozzászólt, szerinte ha például Tulassay Tivadarnak annak idején nem lett volna anyja, akkor ma nem tudna lemondani, és ezzel felesleges feszültséget kelteni a bokrétás hazában.



Orbán Viktor, aki egyszerre tartózkodik Grazban és a bolgár Rodopéban, egy cetlin megüzente, hogy a kérdésben már döntött, valóban semmi szükség nincs anyákra, ezzel kihúzná a legerősebb fegyvert az őt szidalmazók torkából.

A HVG.hu újságírói szokás szerint nyomozást folytattak a kérdésben, és az Orbán családról a fenti képet találták a korábbi elhárítás iratanyagai között. A képen valóban nem látható anya, csak két bajuszos férfi meg az Orbán gyerekek.
Az egyik férfiben a korábbi párttitkár-nagytőkés apát azonosították, a másik férfi valószínűsíthetően a "mégegy ember", akinek az eljövetelére Orbán Viktor oly sokszor felszólító utalást tett.

Pszichológusok (név nélkül) kijelentették, hogy nem kizárható, ha ebben a családmodellben nem kiegyensúlyozott utódok születnek, akik a későbbiekben még sok problémát hordoznak magukban.

Annak a valószínűsége szerintük elenyésző, hogy pont egy ilyen egyed kerüljön egy ország élére.

Az így feleslegessé váló, de még üzemképes anyákat a Schöpf-Mérei kórház bejáratánál levő inkubátorokban lehet elhelyezni.





MTI

Átszállás Kelet-Berlinben

  
1986-ot írtunk, amikor fiatal hangmérnökként egy 3 perces reklámfilmet forgattunk a Malévról. A jelenet az lett volna, hogy a menetrendszerinti járattal kimegyünk Kelet Berlinbe, közben vágóképek a gépen és a pilóta fülkében, majd megérkezés Schüönefeldre, ott megint vágóképek és ugyanazzal a géppel vissza Pestre. 
A stábot az alacsony napidíj és a mostoha időbeosztás miatt a szakmában egyszerűen „válságstábnak” aposztrofálták, a rendező Borsody Ervin volt, akiről egyébként is legendák keringenek, adott esetben az operatőr egy svenkkarral már korábban elverte, amikor Ervin elengedte a derekát, miközben tartania kellett volna, hogy nehogy kiessen egy nyitott helikopterből való kamerázás közben.



Ezen a gépen utazott Kodályné Péczely Sarolta is, aki akkoriban egyértelműen fiatalos és üde jelenség volt, éppen Kelet Berlinben élt, gondolom ott nem volt annyira szem előtt, mintha itthon próbált volna egészséges fiatal özvegyként elfogadható magánéletet élni, és ezzel magára haragítani széles néprétegeket Galántától Tokioig.



Kodály korábban úgy rendelkezett, hogy az öröksége az államra szálljon, de a fiatal özvegy megjelenése ezt évtizedekre lehetetlenné tette, sőt a hölgy- Isten áldja-, bizony bőven túlélte magát a jóreményűnek gondolt és szocialistának nevezett világrendszert is, ami egyébként földrajzilag lefedte a szovjet hadsereg megszállási területét.

Éppen csak pár napos kapcsolatom volt újdonsült szerelmemmel, aki akkor végzős egyetemista volt, nagyon ambiciózus csinos és okos lány, mert ilyen is van, tanúsíthatom, azóta már rektorként üzemel, de róla többet nem árulhatok el.

Akkoriban az NDK lényegében nem nagyon különbözött a Führer országától, már ami az állampolgári jogtalanság követési hajlandóságot illeti, elég annyi, hogy a berlini villamosokon nem is volt szükség ellenőrre, mint nálunk a BKV-nál, mivel aki felszállt, az azonnal körbemutatta a többi utasnak a bérletét, akik bólintással nyugtázták a delikvens utazásának érvényességét.

Nos, kihasználtam a lehetőséget, hogy Berlinben van tax-free shop, és elhatároztam, ha megérkezünk, én nem maradok a gépen, hanem bizony belépek az NDK területére, és vásárolok friss barátnőmnek egy akkoriban nagyon divatos Anais - Anais illatszer csomagot, és majd ezzel biztosítom nyiladozó szerelműnk biztos alapokon nyugvását az elkövetkező időszakra.

Így is történt, rövid ellenőrzés után beléptem az NDK-ba, de a bajok már előre vetítették sötét árnyaikat az elkövetkező pár percre.

Ugyanis a Tax Free az indulási oldalon volt, és bár gyorsan megvettem az ajándékot, és már mentem is volna kifelé az antifasiszta Németországból, de ott ez egy kicsit másképpen szokott működni.

Rövid úton félreállítottak, és egy Gestapós egyenruhásra megszólalásig emlékeztető belügyes határozott mozdulatokkal egy vaksötét és feketére festett falú zárkaszerű helyiségbe kisért, már amennyiben kíséretnek lehet nevezni azt, hogy az ember hátába egy gumibotot nyomnak és előrefelé tuszkolják, ezzel helyettesítve a kölcsönös német nyelvismeretet. Ott beérve, hamar rájöttem, hogy itt nem lesz szükség a der-die.das-ra, ugyanis a fekete falon két jókora fehér tenyér volt felfestve, és valahogy azonnal kitaláltam, hogy a sajátjaimat pont ezekre kell illesztenem szemben a fal felé fordulva, hogy nyugodtan megmotozzanak, ha nem akarok egyéb kellemetlenséget magamnak.

Így álltam lábaim szétvetve, motozásra alkalmas testhelyzetben,miközben egyik kezemben még a nejlonszatyor is fityegett benne az áhított illatszerekkel…

Egyetlen szó el nem hangzott, tehát az utazást nem nevezhetném német nyelvi tanulmányútnak, ebből bizony nem tudnék ledoktorálni, hacsaknem a továbbiakban betanított köztársasági elnök munkakörben tevékenykednék a nemzet kárára…



A motozás megtörtént, kiengedtek az indulási oldalra, ha hiszitek ha nem, a szememet pont úgy dörzsöltem a sötét verem után rámzúduló erős tavaszi napfényben, mintha Darvas Ivánként most szabadultam volna több év után a börtönből Makk Károly filmjében.

Szégyen, nem szégyen, bizony úgy szedtem a lábamat, hogy elhagyjam a munkás Németországot, mintha seggbe lőttek volna a kalasnyikovval, összesen nem tartózkodtam többet kelet-német területen 14 percnél, megnéztem az órám.

(Évekkel később még megkisértett az útlevelemben éktelenkedő Schönefeldi pecsét: éppen új életet kívántam kezdeni a világ jobbik felén és útban Genfből Párizs felé a francia határon megállítottak majd  ott dekkolhattam szálegyedül a fülkében 3 órát, míg kiderítették, hogy nem vagyok terrorista, csak kelet berlinben jártam valaha...)

A filmet leforgattuk, az ajándéknak örült a barátnőm, de a kapcsolatunk ennek ellenére hamar véget ért, és ennek oka nem köthető Kodályhoz, sem Péczely Saroltához, kizárólag én tehettem róla, meg egy másik nő, aki hamarosan feltűnt az életemben.

János

Álljunk meg itt csak egy pillanatra!

Én már itt állok évtizedek óta.

Ennél a bakancsnál.

 Nem fogom ezt a szöveget a János képe alá tenni, sőt még ugyanabba a környezetbe sem, mert ő egy stílusos fiú volt. Kell ezt magyarázzam? Ott van a képen az egész megjelenése, az öltözete, a barátai, a testtartása a puhanyakú inge, a szép nyakkendője, a mozgása a térben, a duplasoros zakója és ahogy azt viseli, ahogy a barátok egymásba karolnak,  hát hova lett ez?!

Ott megy a haverral valahol a  Bérkocsis utcában,  nézzétek a nőt a háttérben, őket nézi! Hát hova is lett ez?!

Nem stimmel a számla, azazhogy hiányzik róla egypár tétel,  ahogy „a” Kálmán Gyuri mondta anno kelet-Berlinben az étteremben…. „Volt még ezen kívül egy anyám egy bátyám néhány nagynéném meg miegymás”… mekkora botrány is lett belőle!
 Naná, mert ez egy botrány. Most szólok, hogy hiányzik a számlánkról néhány tétel, az asztal mellől pár nyugodt tekintet és kétsoros zakó: valaki még nem jött meg! Hát várjunk csak még azzal a csilingeléssel és ne kezdődjön az ünnep!…

Még várunk valakit.

Ott van a kép a másik oldalon a házról, ahol laktak: az is egy jó kis történet. Nem költöztek el innen, mert ha a János majd valamikor megjön, akkor nem fogja megtalálni a családot. Én meg keresem a neveket a New-York-i telefonkönyvben, van belőle 7 kötet, a lányom nevét nem onnan vettem, de  fiú nevet ott kerestem. Pár nap volt még a születéséig, bementem  a Főpostára, még nemhogy Internet nem volt, de telefon se csak protekcióra, és kikértem a New-York-i telefonkönyvet, mondták az több kötet… nem baj, jöhet.
 Direkt nem akartam előre tudni, hogy fiú lesz vagy lány. Mivel fiú nevet nem találtam megfelelőt a Ladó-féle utónévkönyvben, gondoltam nézzünk egy színesebb világot hátha ott majd találok… hát volt is bőven! Visszaadtam 6 kötetet, a hetediket sajna elloptam, bocsánat érte Tisztelt Posta! Hazavittem, majd ott böngészem tovább, de lányom született, így nem volt szükség többé fiú névre, a telefonkönyv ott volt készenlétben még évekig a telefon alatt, de úgy néz ki ez az egy gyerekünk lesz, és a költözésnél már elmaradt.

Szóval időről időre nézek mindenféle listákat, fürkészek, keresek, hátha felbukkan, tudom mekkora marha vagyok, hiszen ő meghalt 45 februárjában abban a rohadt Mauthausenben.
 Hányszor elmentem Linz mellett és oda be nem tettem a lábam, mintha más sietős dolgom lenne. Hát ott van János, szép dokumentum is van róla.

A levelet sem teszem be ide, sőt a János többi képe közelébe sem, amit a munkaszolgálatból körmölt apró betűkkel, hogy minél több ráférjen a cenzúrázott papírra. Az ő levele még milyen szépen átcsúszott a cenzúrán, de hát elvégre minden rendben is van benne, ahogy János írja. Szépen elmúlik majd az egész és újra együtt lesz a család a Rákóczi úton és kártyaparti lesz meg sütésillat ugye húgocskám? Mi leszünk a legboldogabb család. Csak hát a bakancsot küldjétek ha lehet, mert nem akarok mezítlábas lenni. Meg cipőfűzőt, krétát pasztát miegymást.

 A bakancsot...
 Na az a bakancs sosem jött meg.

Hát mi a francnak termel az a sok rohadt cipőgyár bűn drága cipőket, mostanság kinek fázik a lába?!!
Akkor kellett volna uraim, akkor!! És most az egész munkaszolgálatos századot a Gucci a saját halottjának tekinthetné. Jó, az női cipő de finom bőr! De jó, hogy most nem a nőkről kell írnom, anyámnak volt cipője, csak a testvérei nem maradtak meg.

Anyu szerint  lehetett volna bakancsot küldeni, de a papa  nem küldött, mondván  úgyis ellopják.

Papa : tévedett!

Mindenkit szépen le lehetett fizetni,  és nem hogy a bakancsot, de az egész gyereket meg lehetett volna venni. Tudom, ahogy az Ádám doktorék tették a negyedik emeleten, ők kihozták a Gyurit pénzért, vagy nem is pénzért, hanem egy doboznyi ékszerért.

 Hát megérte volna.

Ki vagyok én, hogy beszóljak a papának? Ő ott játszott velünk, a két unokájával a Tisza Kálmán téren, másoknak a szeretetéből nem sok jutott, vagy nem mutatta ki soha. A mamival magázódott egy életen át, ha valami nagyon finomra sikeredett az ebédnél, akkor annyit mondott, hogy nem rossz. Néztem az ablakból 10 éves koromban ahogy jönnek hozzánk a felszab térre: leszállnak a stukáról és szépen lépdelnek egymás után a kapu felé: elől a papa mögötte három méterrel a mami a papír stanicliben hozza a zselét nekünk. Szeretjük a papát és nagyon aggódunk érte: ő viseli a terhet a hátán, hiába halt meg 67-ben, és ebből az alkalomból tudtam meg hogy zsidó vagyok, mivelhogy a temetésen úgyis kiderült volna, ő cipeli a hátán a János sorsát.

Az ő fia volt és nem küldött neki bakancsot.

Volt abban logika, hogy ellopják, de miben bízott? Ő nagy kártyás volt, de igazából mindig csak vesztett. Amerikában is, sajnos még a szemét is, amikor számon kérték rajta a svindlit. Szóval abban bízott, hogy a partit megnyeri és megy az bakancs nélkül is, de nem vette észre, hogy ha az adut nem játssza ki időben, akkor elbukja az ultit. Mindig volt egy távolságtartó magatartás a papa meg az Ádám doktorék között, mert az Ádámék kihozták a Gyurit és neves ügyvéd is lett belőle, a Jánost meg senki sem. De kinek lett volna ez a dolga? Jó, a bakancsot ellopják, de rá kellett volna dobni az összes smukkot meg a Csontvárykat és meg kellett volna venni a gyereket. itt ülünk most a vesztes partival... nagyon elszúrta a papa.

Mi már megtanultuk, hogy a smukk meg a képek mire valók, azért is tartjuk őket nagy tisztelettel ilyen alkalmakra.

Nézd már:

Holokauszt zsidó vagyok!

Innen van az identitásom és eszerint szemlélek mindent. Ez egy ilyen másodosztályú buli, az igaziak a zsiniben ülnek és tartják a ritust. De az enyém is jogos, megváltottuk a jegyet rá, igaz nem én fizettem, hanem anyám testvérei. István 17 évesen halt meg szépen agyhártyagyulladásban, a legenda szerint a strandon hideg vizet csepegtetett a fejére, hogy lehűljön. Tehát 37-ben meghalt és mekkora szerencséje volt! Megúszta a magyar vircsaftot.

Nem is akarok más lenni, szeretek holokauszt zsidónak lenni, a János révén vagyok az, meg a többi remek sztori révén, amire anyámék fizették be a jegyet a Pipa utcában, meg apám a ligetben a szomorú fűz alatt, könnyesen és boldogan hallgatva az oroszok bombázását és persze megfagyott  a félelemtől, hogy ne oda csapódjon be a fa tövébe. A Pálma utcai ház odalett, amit az apja tervezett és épített, de ők megmaradtak. És mit ér a sok ingatlan? Most persze sokat, mert értékválság van, de akkor ők a negyvenes években simán elmulatták egy bérház árát egy jól sikerült este, és helyesen tették, mert másnap meg államosították volna. És a papa is csak annyit mondott a maminak, amikor elindult bérházat venni a Damjanich utcába, csak előbb még egy kicsit kártyázni is volt, és hát rossz volt a lapjárás, nos amikor a mami megkérdezte, hogy megvette –e azt a házat Ica? Mert az Ignácnak ez volt a családi beceneve.. tehát megvette akkor azt a házat? Kérdezte reggel a mami. A papa nem felelt, csak a sokadik noszogatásra: Naná, hogy nem, méghogy maga háztulajdonos legyen!

Én szóltam előre, hogy ne olvassátok ezt a blogot...

Irogatni jó, csak nehéz nekiülni, meg éhesnek kell lenni hozzá, nem véletlen, hogy 80 kiló felett nincs igazi író! Nézd meg a Csurkát, a marha nem tudja. Az a kisebbik baj vele, hogy lebutult náci, mentségére legyen mondva, hogy nem trendiből csinálja, hanem már akkor is az volt, amikor még itthon ez nem  volt kötelező. Miért ír drámákat? Mert ott csak párbeszédet kell írni, nem leíró mondatokat. Párbeszédet írni? Nem mondom, hogy mindenki tud, sőt ez egy külön szakma, de egyszerű párbeszédeknél többre ő nem is képes, nemhogy kijelentő meg leíró mondatokra. A Kornis Mihály, na látjátok, ő tud írni. És szuggesztíven előadni. Meg kotorászni a mások által megírt szavak mögött. Bár ő is kihízott már a kötött pulóvere alól, és lehet hogy ez lesz a veszte. Erről most ennyit.


Holokauszt zsidók vagyunk. Miért kéne ebből kigyógyulni? Nem vagyunk mi betegek! Akkor lennénk azok, ha nem néznénk a dolgokat úgy ahogy vannak. Hát így vannak. Ott a ház, amiben már nem lakunk, ott a papír a gyíkbőr briftasniban, amiben a családi dokumentumokat tartogatom. Nem én tettem bele, hanem még a papáék. Én tartom őket, az a helyük. Itt vannak a gyerekeink, nekik is jutott ebből a pakkból, nem kaptak felmentést mint tornából. Viszik a kis hátizsákjukat nagyon ügyesen.

 Ott van János a határon túl, el fogom őt hozni magamhoz, csak még nem tudom hol lenne az a hely, ami végleges lehetne…

Együtt lesz egyszer a család.

Sztójay Dömét nevezték ki a Hahota Gyerekszínház élére

2012. Február elseje emlékére....

Tarlós István Főpolgármester Február elsejével Sztójay Dömét nevezte ki a Hahota Gyerekszínház élére.




Bár a szakmai zsűri és a Nürnbergi törvényszék is inkább Lakner bácsit preferálta, és 10:1 arányban Sztójay pályázata ellen szavazott, de Tarlós István a zsűrit sületlennek nevezte.



Az egy Sztójay melletti szavazat a Budapesti Zsidótanácstól érkezett azzal az indoklással, hogy Sztójay egyrészt keresztneve alapján közel állhat a gyerekek lelkületéhez, Döme ügyanis a Dörmögő Dömötörre utalhat, és nem is akarunk rosszra gondolni, másrészt legalább ismerik Sztójay-t és tudják mire számíthatnak felőle, nem úgy, mint más volt kommunista, ma fideszes jelöltek esetében. Nem mellékesen pedig Sztójay igencsak halott, tehát nem szól bele művészeti kérdésekbe, és nem akarja a színház nevét Hinterlandra módosítani...



A kialakult konfliktussal kapcsolatban megkerestük a főpolgármester titkárságát, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy takarodjunk Magyarországról, ha ennyire értetlenek vagyunk. Különben is Színházi ügyekben a Tikurilla cégcsoport az illetékes, ők szinezik a házakat nyertes tender révén. Orbán Viktor sajtóosztálya kijelentette, hogy ők kétharmados felhatalmazással bírnak a magyar néptől, ami annyit tesz, hogy Sztójay Döme mellett még számosan nyernek kinevezést, de részletekért Kerényi Imre az illetékes, aki jelenleg még egy nehéz ebéd utáni zaklatott álmát alussza, és csak másnap lát neki álmai megvalósításának. Tarlós István egyben bejelentette, hogy a József Attila Színház szintén Február 1-től a Jaszin Sejk magyar barátai nevet viseli.



.

Figyelj már Csilla!

Figyelj Csilla!

Egyáltalán nincs okod az elkeseredésre amiatt, hogy egyedülálló anyaként éppen most vesztetted el az állásodat. Nagy szükség van ám - különösen mostanság - kulturális antropológus, ethnológus-muzeológusokra, pláne olyan kiválóakra, mint Te, akik nem kevés sikerrel segítenek az emberiségnek egymás megértésében.

Ahogy szépen megfogalmazod:

„ Életem nagy kihívásának tartom a különböző kultúrák megértését. A kultúrák közötti párbeszéd, egymás elfogadása és a tolerancia számomra alapelvek. Igyekszem másoknak ebben segítséget nyújtani, több-kevesebb sikerrel.”

Jó, magam is tudom, persze könnyű két különböző habitusú fáraót - mondjuk egy szerbet meg egy svájcit - segíteni a hétköznapi kommunikációban, hogy átsegítsd őket a kultúráik párbeszédjében óhatatlanul kialakuló apróbb döccenőkön, de próbálnád csak meg élő emberekkel… ááá reménytelen.

A zsidókról meg beszélni sem érdemes, mint tudjuk két zsidó három vélemény, nekem komoly konfliktusom kizárólag a saját fajtámmal szokott kialakulni, igaz, van közöttünk is normális ember, ha én még nem is találkoztam ilyennel.

Szép szakmád van.

Igazi élet közeli dolog, sajnálhatod, hogy nem a mi családunkba születtél, igaz, akkor most nem ülnénk így egymással szemben mint férfi a nővel.

Nálunk ugyanis az volt, hogy apám (szegény már nincs)  a saját maga által gründolt kiadóvállalat élén tevékenykedett , kulturális területen a rendszerváltásig, és igen befolyásos módon tette ezt…
 

Történt ugyanis, hogy bátyám, aki már ötödször jelentkezett az Orvosegyetemre, de ötödszörre is sikertelenül, hiába szerezte meg neki apám az írásbeli előtt két nappal a fizika felvételi tételeket én meg oldottam meg előre, mégsem sikerült bejutnia.

Nos, előzőleg Tomi testvérem már éveket lehúzott a Madarász utcai gyerekkorházban műtősként Hirscberg főorvos kezei alatt olyan sikeresen, hogy a végén már (szabályellenesen) injekciókat is beadhatott. (Ahogy ő mondja kissé szégyenlősen: "igaz csak a nem fizetősöknek…")

Így teltek hasztalan az évek, és apám szerzett a Tominak egy nyugodtabb munkát a Kelet-ázsiai múzeumban a restaurátoroknál, tehát már felhagyott a műtősködéssel.

Régi műtárgyakat hamisítottak, másoltak, majd megmutatom, ha jössz hozzám, nekem is van belőle.

Tehát az ötödik sikertelen felvételi után összeült a családi kupaktanács, mely kizárólag apámból állt, és meghozta a döntést: fel kell hagyni ezzel az áldatlan kísérletezgetéssel az orvoslással, és igazi diplomás restaurátorrá kell válni!

Igen ám, de volt egy bökkenő: felsőfokú restaurátorképzés egyáltalán nem is létezett Magyarországon, tehát hogy lehet ebből diplomát szerezni? A diploma ugyanis egy olyan vágy és természetes szükséglet volt nálunk, mint egy falat barchesz.

Hol itt a gond? Adta meg a választ a kérdésnek is beillő néma tanácstalanságunkra apám. Másnap elintézte, hogy indítsanak a Képzőművészeti Főiskolán egy restaurátorszakot a bátyám kedvéért, hiszen ez már "feszítő népgazdasági érdek".

Így köszönheti néhány más, ma működő diplomás restaurátor a bátyám lustaságának, hogy ez a szakma egyáltalán létezik.

Tehát ha most szegény apám élne és persze nem Hoffmann Rózsa félék lennének pozícióban, akkor neked máris lenne állásod apám révén…

Még sokat tudnék mesélni ilyeneket, ha ragaszkodsz hozzá, majd elmondom például hogyan lett apám nyomdájában a Vándor nevű - korábban kóbor, de befogadott - őrkutya majdnem a cég igazgatója apám után, de megvárom, míg erre a gyönyörű mosolyoddal kíváncsian felkérsz…

Na, maradunk még, vagy fizessek?

Kulcsár Attila az új gazdasági miniszter-jelölt!

Közmegelégedésre Kulcsár Attila váltja Matolcsy Györgyöt a gazdasági miniszteri poszton- jelentette be Giro Szász András, kormányszóvivö.

Szíjjártó Péter, a miniszterelnök szóvívője, visszatért rekreációs szabadságáról, és közölte, a kormány a helyén van. Hogy hol lenne legjobb ez a hely, arról megoszlanak a vélemények.

A hírre azonnal megerősödött a forint, az Euro pedig 300 forint alá is beköszönt a kora-esti tőzsdei hírek szerint.

Az IMF Hilton szállóban utolért képviselője is most értesült a hírről, melyet megelégedéssel nyugtázott. Kuijelentette, hogy végre egy épkézláb alak, akivel szót lehet érteni, Matolcsynak pedig gyors gyógyulást kívánt.

Gíró-Szász örömét fejezte ki, hogy immár másfél évvel a második Orbán-kormány hivatalba lépése után ez az első eset, hogy az intézkedéssel sikerült nemzeti egységbe fogni mind a parlamenti pártokat, mind a lakosságot.

A körülményekhez tartozik, hogy nyolc év után jogerősen megszüntetett Kulcsár Attila ellen minden kényszerintézkedést a Fővárosi Bíróság (FB) a megismételt elsőfokú büntetőper tavaszi tárgyalásán. Ugyanakkor Matolcsy György még meg sem kezdte büntetése letöltését ugyanazokban a vádpontokban, amivel Kulcsárnak kellett szembenéznie közel egy évtizedig.

Ismeretes, hogy A Kulcsár elleni vádirat lényege szerint Kulcsár Attila a K&H brókercégének dolgozójaként 1998 és 2003 között rendkívül magas hozamokat ígérve, offshore cégeken keresztül, jogosulatlanul forgatta ügyfelek - magánszemélyek és egyes állami vállalatok - pénzét, és ezzel sokmilliárdos kárt okozott.

Ezzel a cselekménnyel, ha egyáltalán elkövette volna Kulcsár, tisztakezű gobellinszövő asszonynak minősíthető a dolgok mai állása szerint.

Matolcsy György ugyanis nem milliárdos károkat okozott, hanem sok százmilliárdosat, amit viszont takarékos módon is bizonyítani lehet, nem szükséges hozzá 8 évnyi költséges nyomozó munka és szakértői vélemények bekérése, elég az államháztartási adatokat lekérni.

Kulcsár sikkasztásának vádja is megdölt:

A sikkasztás vonatkozásában Kulcsár a tárgyalásokon vitatta, hogy lett volna rendelkezési, utasítási vagy aláírási joga a K&H brókercégénél, így viszont sajátjaként sem rendelkezhetett a pénzzel, a csalás megállapításához pedig a többi között azt kellene bizonyítani, hogy Kulcsár tévedésbe ejtette a sértetteket. A vádpontok között szerepel még pénzmosás, orgazdaság és okirat-hamisítás.

Matolcsy ellenben 3000 milliárd magánnyugdíjpénztári összeget sikkasztott el, azaz sajátjaként kezelt, melynek a nyakára is hágott közel egy év alatt. Mindehhez aláírási és rendelkezési joga is volt, tehát a sikkasztás körülményei fennálnak. A csalás gyanuját erősíti Matolcsy esetében, hogy a nyugdíjpénztári pénzeket nem csak erőszakkal és zsarolással csavarta ki a megfélemlített befizetők kezéből, hanem futtában még azzal is hitegette őket, hogy " nyugi, 14 hónap múlva visszakapjátok!"

Ehhez jön még az Eu hitelből megvásárolt és eltőzsdézett MOL részvények ügye, amin szintén százmilliárdokat bukott az ország, mentségére szóljon Matolcsynak, hogy mindehhez neki nem volt szüksége annyi időre, mint Kulcsárnak.

Jó hír, hogy Kulcsár Attilánál nem áll fenn a szökés és elrejtőzés veszélye.

Rossz hír viszont, hogy ugyanez igaz Matolcsyra is.

Pedig ha Matolcsy elszökött vagy elrejtőzőtt volna még hivatalba lépése előtt, akkor Magyarország leminősítése szóba sem kerülhetett volna.

Szintén délutáni hír, hogy Orbán Viktor és felesége Lévai Anikó baráti vacsorára hívta Gyurcsány Ferencet és feleségét Dobrev Klárát. A vacsora 40 perces késéssel kezdődött, a becsinált leves szinte teljesen elhült, mivel sem Orbán sem Gyurcsány nem akart a másik előtt helyet foglalni, ..."csak utánad Feri!..." , illetve "...a világért sem előtted Viki..." patthelyzet alakult ki. Végül az IMF érkezése segített, akik ismertették elképzelésüket a patthelyzet feloldására.

Egyszerűen annyit mondtak, hogy leülni.

A közgaszdász szakma is egyetértett a kinevezéssel, Attila kedves csibész, jelentette ki Bod Péter Ákos, sok pénzt is keresett mindenkinek, mielőtt a Lehmann Brothers bedölt, és a szaldója pozitív, csak nem látszik.

Matolcsy György elzárkózott a kommentálástól, csak Zolival, az ápolóval üzent, hogy "sajnálhatjátok, rengeteg ötletem lett volna még!"

MTI- Reuters-Alja Jazzira

.