Közelítő tél

Feltartóztathatatlanul közelít a tél, már előre küldte talpasait, a ködös reggelt, a párás aszfaltot, az imbolygó hajnali lámpafényeket, a tilosban égetett avar tejszerű füstjét.
Nem titkolom tovább előletek, hogyan mentünk anno Ervin barátommal Kisvárdára egy kölcsön Wartburggal anyukájának csodaszert venni, hogy ha lehet, ne haljon meg áttétes rákban.
Azért mondom el ezt barátom, mert te is kerülhetsz ilyen helyzetbe, és te is elveszettnek érzed magad, de tudnod kell, hogy amit teszel, már más is megtette, és ha az ember már semmit sem tud tenni, a legjobb, ha megteszi azt, amiben maga sem hisz. Addig is elfoglalja magát.
Tehát úgy 35 éves formák lehettünk, éltük a korunknak és a kornak megfelelő tervezetlen és beteljesületlen életünket, de barátságunk már megalapozott volt, ezúttal nem teszem közszemlére, de fogadd el, hogy több rosszban már megálltunk egymás mellett, meg jóban is, de az előbbinél máig nem találtak fel erősebb kohéziót két fiú között.
Ervin jóképü, ambíciózus fiú volt, a nőket levakarni sem lehetett volna róla, ennek megfelelően túl nagy jelentőséget nem tulajdonított nekik, valószínűleg másoktól, meg tőlem is hallotta, hogy a szerelmi élet valami jó dolog, így hát ő is gyakorolta kevés meggyőződéssel, hogy megfeleljen a konvencióknak, de kívülről nézve hasonló élményeket szerezhetett, mint a kismacska a viccben, amikor először elmegy a többiekkel éjszaka bagzani, de nem fejtem ki, a poént mindenki ismeri.
Addigi életében egyetlen nőt vett komolyan, bár ne tette volna, valami külkeres csaj volt, nagy vízkiszorítású testalkattal és ehhez passzoló méretes arccal, gyors lefolyású kudarc volt, a francba, hogy senki sem tudja kikerülni az ilyen fagyos vérszívókat, akik elveszik az ember energiáit egy sokkal érdemesebb meg érzelmesebb másiktól.
Üzleti érzéke meg senkinek nem volt nála jobb, már a gimiben hetente éjszaka vonattal utazott Krakkóba farmert venni és itthon eladni, nyilván odafelé is vitt valamit, tehát talán ugyanazon a vonaton utazott, mint Cseh Tamás, csak míg A daltulajdonos magával volt elfoglalva meg a közlésvággyal, addig Ervin a szlovák vámosokkal meg a farmer rejtegetéssel, cseszkoszlovenszka kontrolla paszova kérem az útleveleket, hova mennek, honnan jönnek, mit hoztak?
Hú, egyébként fiatalon vonattal menni a közeli szocialista testvérországokba dejó, mi minden történik velünk, az embernek eszébe jut az Ott lettünk boldogok, hol az öreg Tisza ballagott, na ezt hagyjuk.
Így elmondhatom, hogy lényeges dolgokban nem hasonlítottunk egymásra a barátommal, de jól kiegészítettük egymást mint ahogy a természet is igazságos, ha valakinek rossz a látása, jó a hallása, ha rossz a hallása, jó a szaglása, ha az egyik lába rövidebb, a másik hosszabb, szóval így.
Viszont egyben valahogy stimmeltünk, ez pedig az, hogy erősen számíthattunk egymásra, minél nagyobb volt a gáz annál inkább, hideg fejűek voltunk meleg helyzetekben, majd talán megírom mik történtek, most nem ez a téma.
Ervin akkor még nem volt milliárdos, én fiatalosan tartom magam, ma sem vagyok az, de ő öles léptekkel haladt a cél felé, melyet kontinenseken átívelő kalandozásai végére ahogy kell, szépen el is ért.
Akkoriban éppen azon fáradozott, hogy egy amerikai feleségre tegyen szert, mert így kijuthat az igazi világba állandó kilépővel, meg is oldotta, a friss házassági papírral belibbent a kiegészítő katonai parancsnokságra láttamoztatni az engedélyét, hogy elhagyja a Magyar Néphadsereg kötelékét és a továbbiakban az Egyesült Államokban folytatja honvédelmi pályafutását, igen komikus volt, amikor az ügyeletes tiszt azzal adta át Ervin barátomat a másik ablaknál szolgáló kollegájának, hogy íme a Majoros elvtárs, aki Amerikába kíván eltávozni.
A szocializmus még teljes pompájában virágzott, jó nem egy huszáros kardvirág volt inkább egy lekókadt csalán, de azért csípni tudott, ha kell.
Ebbe az idillbe csapott bele ménkű, amikor kiderült, hogy Ervin anyukája rákos. Náluk a szülőknél nem volt nagy érzelmi pezsgés, szegény Ervint is ridegmarhának becéztem az érzelmi élete miatt, a papa nem adta kölcsön a kispolszkiját a fiának, amikor az akku lemerült, reggel Ervin megpendítette, hogy kéne egy aksi kölcsönbe egy fél napra, a papa annyit válaszolt, vegyél akkor magadnak fiam.
Ezért volt letaglózó, ahogy Ervin a mama betegségére reagált. Abbamaradt minden buli, eltűnt az esti sakkozásokról, hiányoztak a hatalmas röhögései a hülye vicceimre, ha végre felbukkant, csak orvosi szakkifejezésekkel dobálózott meggyőzően, hogy mindenki rosszul tudja, és hogy nem úgy van ahogy az orvosok mondják, meg az az izzadmány feloldódik és ő megtalálja ennek a szerét, vele nem fog kibaszni az élet mint másokkal, hülye beletőrődő lúzerekkel.
Egy nap előállt, hogy van Kisvárdán egy orvos, egyébként a Béres papa volt az, a cseppes, akkoriban ez a nem tiltott, de rossz szemmel nézzük kategóriába tartozott, és hogy a hét végén lemegy oda szerezni anyukának ilyet.
Már nem tudom én hogy léptem be a képbe, de normális dolog, hogy együtt ültünk be a mostanihoz hasonló ködös reggelen a veszedelmesen leselkedő leszakadó hóesésben egy sárga kölcsön Wartburgba, irány a Tiszántúl, ez a Kisvárda rohadt messze van, főleg Wartburggal, aminek nyári gumijai vannak, töltése kontakthibás, gyakran kigyullad a töltés hiányát jelző lámpa, az ablaktörlő foltosan kapar, a benzinszintmérő nem működik, csak sejthetjük, hogy a benzin is fogytán, ÁFOR benzinkút sehol akkoriban, a lámpa egyre kevésbé világít és rohadtul vizelnem is kell.
Ervin vezet, én az anyósülésen a kabátom ujjával dörzsölöm az ablakot, próbálok minél közelebb hajolni a bepárásodott üveghez, hátha még időben észreveszem, vajon hol lehet a hószakadásban a felező vonal és hol az árok, mondom Ervinnek, hogy bazmeg, én semmit sem látok, de ő higgadtan leint, hogy minek kiváncsiskodsz?
Megérkezünk rohadt későn Kisvárdára a szerény betonkocka házhoz, két ablak az utcafrontra, ahogy az oviban rajzoltuk, ahol Béres doktor az élet reményét igérő cseppeket adja, utólag is mondom, hogy pénzt nem fogadott el, valami alapítványt viszont támogat az ember, ha már a mama életét meghosszabbítják, és a szer biztosan semmit sem ártott.
Hazafelé már sötétben indultunk a hűséges kétüteművel, nem nagyon szóltunk már egymáshoz, részben fáradtak voltunk, részben nyilván azon elmélkedtünk, hogy a megszerzett kinccsel a zsebünkben vajon még időben ékezünk- e vissza a mamához, ha egyáltalán megérkezünk, és nem úgy értve, hogy aznap időben, hanem úgy a lényeget illetően.
Tudod a rák nem vár.
Csak a havas útra emlékszem, a sötéten leszakadó égre, a hideg bádogkasznira, semmi másra, meg arra, hogy Ervin mamája hamarosan meghalt, bár ez a hamarosan relatív, a beteg testbe zárva ez hosszabb menet lehetett.
Ervint hetekig, talán hónapokig nem láttam, eltűnt, csak közvetett híreket kaptam róla harmadik barátunktól, hogy mióta a mama meghalt vigyázzak, erről nem szabad beszélni, sem kérdezni tőle.
Így s történt, hamarosan felnőtté váltunk, és lettek még más témák, amikről sose beszéltünk, és ma sem hozzuk szóba, mindig tudjuk mi az, ami nem téma.
Ilyenek ezek a változások, az emberek felnőnek, az őszből tél lesz, a redőnyök lezuhannak az ablakokban, és megtanulunk nem győzni minden háborúban.
Akkor hát barátom hajrá, csak ügyesen!

183-067

A telefont, mint mindenki tudja, Antonio Menucci találta fel, de sóher volt és Graham Bell szabadalmaztatta. Hogy a magyarok mit találtak fel a telefonnal kapcsolatban az kérdés, mert egyedül Puskás Tivadart szokták említeni, de ez is vita tárgya, egy dolog biztos:
A TELEFON IGÉNYLÉST a magyarok találták fel.

Telefont szerezni majdnem egyidős Bell találmányával, itt keleten nagyobb teljesítmény volt telefont szerezni, mint feltalálni.
Drága nagymamám miután átélt egy Tanácsköztársaságot, két darab világháborút és egy 56-ot, lakásukba helyettük első lépésben tisztafajú árjákat költöztettek be, miközben nekik valamilyen pincében kellett meghúzni magukat a papával az akkor aktuálisan működő reform, a nemzeti zsidómentesítés jegyében.
A felszabadulás után a négyszobás lakásba egy rendőr házaspárt, egy ötvenhatos átállt koronatanút, és egy egyébként aranyos bárzenészt raktak melléjük, hogy ne gyötörje őket a magány. Miután a papa meghalt 67-ben a mami egyedül maradt a társbérletben, és anyám megpróbált a maga mindig kedves és általában sikeres módján kijárni neki egy telefont. Anyám szlogenje az volt, hogy egy mosollyal és egy kis kedvességgel mindent el lehet intézni. Ez igaz is volt, - az ő esetében.
Elindította hát a telefonszerzés hadműveletet, Na nem ám egy önállót kérelmezett, az ember legyen szerény, nem kell elgaloppozni magunkat a korlátolt lehetőségek hazájában, hanem egy úgynevezett KIL készüléket, ez egy átkapcsolós megoldás volt, egy vonalat társbérletesítettek vele, de ez sem sikerült.
A kérelemben előadta, hogy a mami idős, beteg, egyedül van, és ha segítségre van szüksége, akkor milyen nagy dolog lenne egy telefon.
A választ egy írógéppel írták meg, egyedi szövegezéssel, melyben nagyon humánus hangnemben méltányolták a kérelmet, de sajnálattal közölték, hogy jelenleg műszaki korlátok nem teszik lehetővé az igény teljesítését, és időpontot se tudnak mondani a vágyott telefon bekapcsolására. Viszont biztosították róla, hogy amint lehetővé válik a dolog, a kérelemnek helyt adnak. A lehetséges időpont viszont nagyjából egybeeshetett a szocializmus teljes felépülésével, az odáig vezető úton igencsak visszafogott tempóban poroszkáltunk.
Persze láttuk már a horizonton feltűnni a fényes jövőt. Az is igaz sajnos, hogy a horizont az egy olyan képzeletbeli vonal, mely pont olyan mértékben távolodik tőlünk, ahogy közeledünk hozzá..
Telefon tehát nem lett, de a kérelmezés műfajában magam is hasznos tapasztalatokat szereztem a későbbiekben. Tulajdonképpen semmi sem változott azon kívül, hogy az elutasító levelet már nem egyedileg szövegezték írógéppel, hanem előre gyártott nyomtatványokat küldtek ki mindenkinek, a társadalmat felosztották érdemesekre és érdemtelenekre, hasznosakra és haszontalanokra, megbízhatókra és megbízhatatlanokra, ez utóbbiak ugyan néha váratlanul kaptak telefont, de okkal gyanakodva szemlélték…
Én frissen végzet diplomásként, a nagymama államosított és társbérletesített lakását a szokásos módon átjátszva kezdtem pályafutásomat ifjú, alulfizetett mérnökként.
Mi sem volt természetesebb, hogy én is kísérletet tettem a hivatalos kanosszajárás útján, melynek elképzelt végén egy fekete bakelit készülék gyönyörű képe sejlett fel.

Akkoriban telefon igényléshez munkahelyi hozzájárulás kellett, ember nem tudhatja miért? Belibbentem hát jól hangzó munkahelyem osztályvezetőjének titkárnőjéhez nagy magabiztossággal lengetve a korrektűl kitöltött kérelmet, ugyan már intézze el ezt a kis formaságot a főnök elvtárssal, egy röpke aláírás kell, ennyi az egész, és már adom is be a megfelelő helyre.
Másnapra ígérte a titkárnő az aláírást, de másnap arcomra fagyott a magabiztos mosoly.
A kedves hölgy némi zavarban azt volt kénytelen mondani nekem, hogy még csak egy hónapja dolgozom itt, ezért H. elvtárs nem tud jellemzést adni rólam... Mondom, hogy nem is jellemzés kéne, csupán egy szignó, mert lehet, hogy jellemtelen ember vagyok, de attól még telefonálhatnék vagy nem?
Később a büfében találkoztam egy teljesen idegen osztályvezető titkárnőjével, aki perceken belül hozta aláiratva, igaz akkor még igen fiatal fiú voltam, de a lényeg itt is az, hogy a probléma megoldást nem az egyetemeken tanítják.

Így már beadhattam az igénylésemet, amire ugyan telefont nem kaptam, de egy sorszámot igen, hogy abban a körzetben én vagyok éppen a 157.
Vártam egy évet, akkor bementem érdeklődni, hogy halad előre szorgosan a sorszámom, de kiderült, hogy már a 254. vagyok, mert sokan elém kerültek, akik valahogy érdemesebbek voltak nálam.
Aztán lepénzeltem valakit, hogy lendítsek egy alaposat a megfeneklett ügyön, és láss csodát, lett is telefonom heteken belül.
Később eladtam a lakást egy nőnek, aki viszont a telefont csak úgy tarthatta meg, hogy kamu élettársi szerződést kötöttünk, én óvatosságból egy ellenszerződést is aláírattam vele vész esetére, afféle kígyómarás ellenszérumként, ha vissza akarna élni a papírral, hogy az egészből egy szó se igaz...
Miért is írom ezt? Hogy napnál világosabban látszódjon, mennyivel nagyobb élmény itt élni a népszerű Kárpát Medencében, mint az unalmas Svájci Alpokban, ahol azt sem tudják, miért vártunk a kagylóval a fülünkön, hogy van-e vonal?

Démoni sugallatokra hivatkozik a Kossuth téri karakter-öngyilkosság vádlottja

Démoni sugallatokra hivatkozik a Kossuth téri karakter-öngyilkosság vádlottja

Démoni sugallatok miatt állt politikusnak, azok befolyása alatt követte el tetteit, de ma már lelkiismeret-furdalással küzd - mondta a Kossuth téri karakter-öngyilkosság vádlottja az ügyében a Székesfehérvári Törvényszéken tartott hétfői, első tárgyalási napon.

A Veszeli Éva vezette bírói tanács nyílt ülésen hallgatta meg a vádlottat annak ellenére, hogy Hortobágyi Tibor ügyvéd zárt tárgyalásra tett indítványt.

O.V. korábbi vallomásainak kiegészítéseként elmondta, hónapokkal cselekedetei előtt különös álmai voltak, negatív érzések és gyűlölet alakult ki benne a magyar választók ellen. Úgy véli, hogy "a gyilkos hatalombirtoklási ösztön” felébredését valamiféle külső beavatkozás hozhatta létre", amitől személyisége jelentős változáson ment keresztül. Hozzátette: valójában nem ő követte-e el a cselekményeket, sokkal inkább démoni behatások miatt eltorzult személyisége tette.

Hangsúlyozta, hogy végső célja volt meghaladni a parlamenti korlátokat, egyfajta emberi szint fölé emelni magát. Ehhez magány és csend kellett volna, a fékek és ellensúlyok zavaró tényezők voltak tervének megvalósításában.

Megjegyezte, hogy korábban nem volt összetűzés a jogállamban, az Alkotmánybíróság tagjai mégis halálos ellenségek lettek. "Elégedettséget éreztem, mert legyőztem őket. A mészárlás során a szexuális élvezetnél erősebb érzéseim támadtak. Élvezetes és tetszetős út volt ez, elégedettséggel töltött el függetlenségem kivívása" - mondta.

Fülöp Zsolt ügyész a vádiratban részletesen ismertette a 2010 májusa és 2013 szeptembere közötti cselekményeket. Ezek alapján vádolta meg O.V.-t előre kitervelten, különös kegyetlenséggel, 10 millió emberen elkövetett hülyének nézéssel.

Enyhítő körülményként vette figyelembe ezen 10 millió ember kétharmadának tevékeny közreműködését a vádlott téveszméinek fokozott rögzülésében.

A vádlott az előre kiterveltséget megkérdőjelezte, mert szerinte ha eltorzított személyiségének pontos terve lett volna, akkor számításba veszi a gyors lebukás veszélyét, amit az EU és a józan állampolgárok jelentettek, akikkel rendszeres kapcsolatot tartott az ellenzéki pártok több tagja. Jelezte: ennek tudatában bele sem kezdett volna, mert "így semmi értelme nem volt a cselekményeknek".

Az ügyész "NER végleges megvalósítása utáni” terveivel kapcsolatban kérdezte, erre azt válaszolta, hogy várta volna a további démoni késztetéseket, amelyek továbbvezetik az úton. A végső cél "egy démonikus szint volt, felemelkedés egy energiaalapú szintre".

Veszeli Éva bíró kérdésére közölte, hogy három éve változott meg ízlése, majd személyisége is torzulásnak indult. Mára Isten segítségével lelke kiszabadult, de néha még küzd a démoni elnyomással. Hozzátette: Isten elég erőt ad neki, és tettét is megbánta. Démoni sugallóiként megvilágosodása után K.L. démoni házelnököt és M. Gy. démoni MNB elnököt nevezte meg, tovább utalt R.A. démoni polgármester növekvő befolyására is démoni személyiségének végleges becsípődése miatt.

A tárgyalás szerdán folytatódik, akkor édesanyját -akit gyakran emlegetnek hálátlan és értetlen állampolgárok-, nővérét és annak barátját hallgatják ki tanúként.

A főügyészség tényleges életfogytig tartó elmekórtani intézeti megfigyelését és a hatalomból való végleges eltávolítását indítványozta - közölték korábban.

A főügyészség a vádiratában indítványozta az ideiglenes kényszergyógykezelés megszüntetését és a vádlott előzetes letartóztatásának elrendelését az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig. A végrehajtás helyeként az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet jelölte meg.

Jászberényiné Király Teodóra, a Fejér Megyei Főügyészség szóvivője június 3-án arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a szakértői vélemények szerint az elkövető elmeállapota csak enyhe fokban korlátozta cselekedeteit, így erre alapozták indítványukat.

Németh-Kész Mónika, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője korábban közölte, hogy a vádlott vallomásában démoni megszállottságot említett, ezért elmeorvos szakértőt rendeltek ki. Az igazságügyi pszichiáter szakértő és igazságügyi orvos szakértő azt állapította meg, hogy a gyanúsított tudathasadásos elmezavarban szenved.

Az elmeorvosi szakvélemény alapján ezért ügyészi indítványra a Székesfehérvári Járásbíróság elrendelte a gyanúsított letartóztatásának megszüntetését, és egyben ideiglenes kényszergyógykezelését az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben.

O.V. a büntetőeljárás során tanúsított higgadt, zavarodottságtól mentes viselkedése miatt újabb elmeorvos szakértő vizsgálta meg. Az igazságügyi pszichiáter szakértő, az igazságügyi orvos szakértő, valamint az általuk bevont igazságügyi pszichológus szakértő megállapította, hogy a gyanúsítottnál a bűncselekmény idején teljes realitáskontroll-vesztést okozó elmezavar egyértelműen nem bizonyítható. A gyanúsítottat kóros elmeállapota nem tette képtelenné cselekményei következményeinek felismerésére.






A bíró tekintettel a vádlott lakodalom utáni felfokozott kedélyére és leittasullásból még nem kivezetett alaptalanul optimista gazdasági látomásaira az itélethirdetést 2014 tavaszára tűzte ki.






MTI.

Tájkép fülkeforradalom után

 Mi maradt  Magyarországból   2014 júniusára?

Pénzeszközök:

Az MNB valutatartaléka az Orbán család tulajdonába került. Igazságtalanságról nem beszélhetünk, mind az 5 gyerek egyenlő arányban fog örökölni.

Ez a legkevesebb, amit a szeretett vezér megérdemel  a juniusi árvíz idején mutatott hősies helytállásáért, ezt maguk az emberek szavazták meg…  értesülhetett mindenki a levélszekrényébe bedobott levélből.

 Bakondi György és a hadsereg erői segítenek a jelentős tömegű bankjegy átszállításáról Orbán Viktor nappalijába., ahol a polgári miniszterelnök gumicsizmában áll az asztal tetején és irányítja a munkálatokat.

 Így komolyabb összeg takarítható meg, szükségtelenné válik a Bank őrzése.

Az átadás-átvétel szöveghű jegyzőkönyve szerint minden rendben zajlott.
A   „Mennyi ez?” kérdésre Bakondi a „ Már milyen értelemben?” kérdéssel felelt, majd „ Ja az összes.” pontosította az adatokat.  „És az embereknek maradt valami?”-  kérdezte az empatikus miniszterelnők, aki szívén viseli a nép sorsát.” Hát hogyne, az apró.” Hangzott a megnyugtató válasz.

A takarék szövetkezetek vagyonát átcsatornázták Simicska Lajos számlájára, Demján Sándor ugyan írt tiltakozó levelet de valahogy elkallódott.

Memaradtak továbbá a tiltakozó és kérlelő petíciók Áder János irodájában, de az elnők kijelentette, hogy a rá rótt felelősségnek eleget téve még 8 évig ül a seggén rezzenéstelen arccal, anélkül, hogy fékezné a nemzeti együttműködés rendszerét.

 Közlekedés, utak hidak, felépítmények:

A hortobágyi  kilenc lyukú hídból megmaradt mind a kilenc lyuk, magát a hidat elbontották, így a 9 lyuk szépen beleolvad a környezetébe.
Budapesten a belvárosi aluljárókat már betömték, a négyes metró egyelőre még nem készült el, de remény van arra, hogy a még működő szakaszokon  kézi erővel hajtott szerelvények fognak munkába állni, ezzel újabb munkahelyek teremthetők.
 Az összes budapesti híd megmaradt, csupán átszállították őket Felcsútra.

A MÁV szerelvényei kiváló állapotban vannak, azaz mind a két mozdony, ami megmaradt. Kocsik ugyan nincsenek, de a vonzáskörzetből bejárók  már megszokták, hogy magukat redőny-gurtnival a mozdonyhoz kötözve és görkorcsolyát a lábukra húzva illedelmesen gurulnak libasorban  a síneken.

Élelmiszer ipar:

 Az összes felvágott árusítását koncesszióba adták  megbízható magyar családoknak, a maradék nem megbízható családok viszont szabadon vásárolhatnak a koncesszióból kimaradt boltokban parízer héjat,  kavicsos állagú tepertőt, sertés bőrkét, és átcimkézett turista szalámi végeket.

Folyók, vizek erdők:

A Duna vizét koncesszióba adták Széles Gábornak, köztulajdonban maradt viszont a szennyvíz, az uszadékfák, a szúnyogok és a hordalék. A költő által versbe öntött dinnyehéj viszont a 13. havi nyugdíj helyett kárpótlásként kiosztásra kerül a 7 millió nyugdíjas között, nem kell hajba kapni érte, jut mindenkinek.

A Dunántúli középhegységet elbontották, zavarta a kilátást, a Mátrát bekerítették, itt pihennek a párt közeli befektetők és családtagjaik. Az Alföld hiánytalanul megvan, egyedül a futóhomokot nem sikerült megkötni, az összes elfutott Londonba, ahol jobbak a lehetőségek a kifutásra.

A Balaton is védett övezet lett, annyi csupán a változás, hogy a tó teljes partszakaszán egy 20 méteres sávot feltöltöttek, és ezt a földtörvény kiegészítésével megbízható családok tulajdonába adták. A többieket legalább nem zavarja az idegesítő vízcsobogás, a stégek pedig jók lesznek arra, hogy onnan szemléljék a szerencsés nyertesek boldogságát.

Oktatás:

Magyarország versenyképessége jelentősen javult, Hoffmann Rózsa bejelentette, hogy megszünt a felső- a közép- és az alapoktatás, amivel jelentős megtakarítást értünk el. A nemzeti elit,  azaz  a vezetőség gyermekei külföldön tanulnak, a maradék ifjúság, azaz mind a 12 ezer fő, aki sikeresen felnőtt bölcsöde, óvoda és egészségügyi ellátás nélkül, írástudatlan lévén versenyképes munkaerőt jelent a túlképzett és rizzsel felfújt kínai munkavállalókkal szemben.

Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter máris rendelkezett, hogy ezek az emberek rendelkezésre álljanak a Széll Kálmán téri placcon, ha esetleg erre téved egy leittasult külföldi befektető, azonnal munkába állhassanak.

Társadalmi szervezetek:

A kormány az összes társadalmi szervezetet egy helyre tömörítette, és Nemzeti Békemenet néven lépteti fel őket mind belföldön, mind Brüsszelben, ahol a látvány olyan sikert aratott, hogy még a pisilő fiúnak is elállt a csurgatása, úgy meghökkent. Hát ezek lennének azok a híres magyarok? Derék emberek, együtt egységben, széthúzás nélkül, példát vehetnénk róluk, számoltak be a közszolgálati csatornák.

Egészségügy:

A magyar ember jól gyógyul gyanús eredetű generikus gyógyszerek nélkül is, állva jobb a vérkeringés mint fekve, tehát kórházi ágyak se kellenek,

 Agyműtéteket már az ősmagyarok is végrehajtottak minden cirkusz nélkül csak úgy a Bakonyban a rekettyésben, ezt Matolcsy György óta tudjuk, aki maga az élő példa arra, hogy egy sikeres agyeltávolítás helyet teremt a nagy gondolatoknak az ember  fejében, és ettől még bárkiből lehet akár MNB elnök is, aki képes napi 8 órában „package, package” szavak mormolásával javítani az ország kockázati besorolását.

 Kórházak tehát nem maradtak, helyüket sóval szórták be, van viszont egy vöröskeresztes sátor minden kistérségben, ahol térítés ellenében megvizsgálják a maródiakat, és állapotuk szinten tartása mellett útjukra bocsájtják őket.

Temetkezés.

A szociális temetés egyértelmű sikersztori: Már minden magyar élt ezzel a lehetőséggel, jobb ha az ember még idejekorán elássa magát, mert jövőre már ez is illetékköteles lesz.

  Úgyhogy a magyarság már mind a föld felszíne alatt próbálja kibekkelni a hátralevő időt, amit a Jóisten még megadott neki.

Tisztelt Elnök úr, kedves Jánosom!

Tisztelt Elnök úr, kedves Jánosom!






Rettenetesen aggaszt, hogy kialvatlan vagy,  mondod is,  az elmúlt napokban hosszú órákat töltöttél azzal, hogy Alaptörvényünk negyedik módosításának elfogadása kapcsán tanulmányozzad a sajtóban megjelent véleményeket, érveket.



János, tisztázzuk, semmiképpen nem akarnék idegen tollakkal ékeskedni, tehát kerüljük a többes számot. Nekem nincs alaptörvényem, nektek van, szeressétek, gyönyörködjetek benne, én puritán életet élek, kerülöm a túlhajtott élvezeteket.



De nem te vagy az első,aki megosztja az utóbbi napok kialvatlanságának okát a köznéppel.
Maga Rákosi Mátyás is így tett, amikor szintén tudatta a közzel, hogy „nem kevés álmatlan éjszakát okozott neki Rajk leleplezése”, de megérte, és máris volt egy egész igazságszolgáltatási infrastruktúra, aki a szeretett vezér ki nem mondott vágyát meghallva, annak rendje és módja szerint akasztófára jutatta ifjabb Rajk Laci apját.



Jánosom, nem irigyellek, komolyan nem szeretnék a helyedben lenni.



Az ember egy olyan pocsék állást vállal, ahol az a dolga, hogy amit odanyomnak az orra alá, azt alá kell írnia tetszik-nem tetszik? Ez iszonyat János, tudom hogy válság van, de ennél jobb állás nem akadt jogi diplomával? Ennél még az is jobb volt, amikor talk showk-kal hakniztál Zala megyében, mondjuk azt nem értem, hogy honnan jött az ötlet, ki tévesztett meg azzal, hogy színes figura lennél, ezzel még az ellenségeid sem vádolhatnak, bár ha úgy vesszük, a szürke szín is szín, csak nem adnak érte zsetont a búcsúban.



János, azt mondod bele a kamerába, hogy függetlenül attól, hogy tetszik-nem tetszik.
 Egyébként: tetszik?
 Csak úgy kérdezem, mert érdekel, mégiscsak te vagy az Elnők, szeretnék igazodni a hivatásos okosokhoz, mert én akkor honnan tudjam meg, hogy nekem tetszik- e vagy nem tetszik. Jó, segit a dolog elviselésében, hogy titeket aztán rohadtul nem érdekel, hogy nekem tetszik-e. Mondhatjuk úgy is, hogy nekem azt osztottátok, hogy eszi-nem eszi, nem kap mást.



János:



Sokáig olvasgattad az érveket, mégis itt a magyar emberek -ahogy ti mondjátok találóan-,  nagy tétben lefogadták a BWIN-on, hogy mi lesz a döntésed, sokat nem kerestek a bulin. Talán én voltam azon kevesek egyike, aki még komolyan elmélázott azon, hogy azért az Áder mégiscsak egy karakteresebb figura, hátha mer szembemenni a Nemzeti Együttműködésnek nevezett ambivalenciával. Tényleg ennél jobb szót nem találtatok? Héjjas Iván sem mondta Orgoványnál, hogy flódni fogtok, hanem hogy lógni…



János, szép beszédet mondtál a Hiradóban,  megdicsérlek. Emelkedett volt, megkönnyeztem, csak a happyend maradt el, olyan ez mint amikor egy csodás estét ígérő évődés után a nő kimegy a fürdőbe, majd visszafelé már a viceházmester jön a lakbérért… kicsit hervasztó.

Ilyenkor mindenki a TV-t nézi, amikor pápát választanak, pont jó a Vatikán farvízeint benyomulni a közérdeklődésbe, és bejelenteni, hogy nagy vívódás után meghoztad a döntést: továbbra is a mélynövésű hidegverés az úr a házban. Tényleg Jani, nem kéne szólni neki, hogy nem úr, hanem szolga? Fizetett alkalmazottunk, nem Döbrögi a kastélyból!



Jani, tudom,  sokat vívódtál,  be van írva az is a munkaköri leírásodba, hogy alá kell írni, de ha jobban elolvasod azt a papírt, az is bele van írva, hogy ugyanakkor őrködnöd kell más értékek felett is, tehát innentől kezdve máris bejönnek az értelmezési lehetőségek, ebben pedig találékonyabbak vagytok a rabbinál is, pedig ott aztán szinte mindenre van kétféle válasz.


így működik a fogyasztói világ, lehet választani igen meg nem között, nem csak igen meg igen között.
János: ha ekkora szarban van az ember, hogy piszkosul nem akar valamit, akkor bizony nem csinálja.
Ott volt például Freud doktor, aki azért volt akkora koponya mint Te, és igen csekély mozgástere volt, amikor nagy nehezen kiengedte a Gestapo nemzetközi nyomásra, de még előtte vele is alá akartak íratni egy papírt, miszerint igen jól bántak vele…Nos Sigmund seperc alatt feltalálta magát és indítványozta, hogy az aláírás mellé még egy megjegyzést tehessen. -Mi lenne az? Kérdezte tőle a Gestapos parancsnok.-Csak annyi, mondta Sigmund, hogy "mindenkinek csak ajánlani tudom a Gestapot"…
János, mi is mindenkinek csak ajánlani tudjuk ezt a NER-t, nem tudom mennyi idő alatt fog beépülni a történelmi emlékezetbe, de hogy egyhamar nem felejtjük el, arra mérget vehetsz.


.
Végezetül Jánosom:


Lenne itt még két opció:

Mi lenne, hogy ha annyira szar érzés olyasmit szignálni, amitől az ember gyomra kifordul, akkor odacsapja a tollat, és azt mondja a fönök pofájába, hogy kész ennyi volt, csinálja az akinek 7 anyja volt, nővesszen körmöt a farkatokra a jehova, én lemondok oszt annyi, megyek vissza Pápára talkshowzni.

Vagy egyszerűen főbelövi magát?
 Na ezt nem kívánom, ehhez komoly lelkitusa kell, az meg nem széria tartozék a Sándor palota környékén, nem tegnap óta.

János, jól van ez így.
 Csak a gyerekeidre nem gondoltál, ők fognak miattad szívni pedig senki nem tehet a szülei dolgairól. Csinálhattál volna nekik egy szebb képet magadról…. De erről már lecsúsztál, mint mi Amerikáról itt a népszerű Kárpát Medencében.

Kis rasszista silabusz meglevő és leendő társasházi lakók számára

A rasszizmus előre törése és hogy Magyarország pont ebben éllovas a környéken, nem független attól, hogy gazdaságilag a rendszerváltás kori első helyről az utolsóra sikerült kerülni.

   Szép dolog tüntetni és aláírásokat gyűjteni a rasszizmus megnyilvánulásai ellen, főleg ha ez őszinte és nem marketing tevékenység, mindez viszont egy centivel sem fog a probléma megoldásához közelebb vinni.

   Magyarországon 1990-ben esélye sem lett volna egy rasszista pártnak egyáltalán megalakulnia, akkoriban még erősebben működtek a normális magatartásokat preferáló jogállami reflexek, szomorú ezt kimondani, de így van.

   Lássuk be végre, hogy a rasszizmusnak számos oka van történelmileg, néplélektanilag, kulturálisan, de ilyen szinten a probléma ugyanezen módszerekkel kezelhető, kordában tartható.

  A gazdasági ellehetetlenülés, a nyomor térhódítása az, ami a rasszizmust az utcára viszi és mindennapi életünk részévé válik. Nem lehet ezt a szellemet csak úgy visszaterelni a palackba majd hüvelykujjal ledugaszolni, és ezzel a probléma meg is lenne oldva.

Bár nem lenne rossz, ha államunk legalább erőszakkal biztosítaná az állam minden adófizetőjének az emberi méltósághoz való jogát, de ezt sem teszi, mégpedig azért, mert az adózabáló  államunk a saját kötelezettségeit az éppen uralkodó párt közvetítésével gyakorolja, vagy éppen nem teszi, és mindkettőt napi politikai érdekei szerint.

  Ami a nyomorból táplálkozó roma problémát illet, ezt lehet a szőnyeg alá söpörni, lehet erőszakkal lenyomni, de ettől még fel fog törni ma itt, holnap ott. Ha nincs biztosítva legalább a minimális lehetőség egy nagy létszámú néprétegnek a méltóságos megélhetési szinthez elégséges jövedelem munkával való megszerzéséhez, akkor logikusan jelennek meg az ebből a helyzetből következő devianciák.

  Az antiszemitizmus egy más kérdés, ez a hagyományos bűnbakképzés problémája, de az, hogy pont nálunk ilyen szinten jelenik meg, az első sorban a Parlamentből indult el azonnal a rendszerváltás után, másrészt szintén a gazdaság teljes csődje hozta a felszínre.
  Mindkét komponens a politikai elithez köthető, jóformán kizárólagosan.

Felesleges a Jobbikot hibáztatni ezért, nem is kérdés, hogy az a párt az okozat és nem az eredendő ok a saját maguk megerősödéséért. A Jobbik részben a társadalom lélektani hőmérője és a rendszerváltás utáni összes politikai erő teljesítményének eredője.

  Uraim, ez az Önök bizonyítványa Antalltól, Torgyánon keresztül, Horn, Kuncze, Orbán, Medgyessy, Gyurcsány ,  Vona és a másik Orbán végül, mert belőle kettő is jutott szerencsétlenségünkre.

  Uraim, Önök az amúgy is padlón levő országot szorgos munkával olyan szintre hozták gazdaságilag, amihez képest a Kádár rendszer végén joggal nézhettünk még mosolygós szemekkel a jövőbe.
Persze, szarban voltunk akkor is, különben magától nem ment volna vissza a medve a barlangjába, de az adósságnak volt némi fedezete is, részben a teljes állami vagyon, részben a még meglevő piac, a meglevő keleti gazdasági kapcsolatok, részben pedig a kedvező külgazdasági helyzet és a rendelkezésre álló tettre kész és a szocializmus utolsó szakaszában megerősödött tudatú kisvállalkozói (gmk stb.) lendület.

Mára viszont mi maradt kedves lakótársak?  Ha azt mondom jeles írónk találó jelzőivel, hogy „lófasz sem marad”, akkor nem mondok igazat, mert akkora az adósság és tovább is növekszik, hogy a Citedellát is árnyékba borítja.

Pénzünk semmi, adósság mint a tenger, az ország elöregedett, gyerekeink kivándorolnak, és van egy olyan kormányunk, mely teljesítményét olyan magasra értékeli és akkora  a bizalma kizárólag önmagában, hogy regnálását konzerválni kívánja olyan technológiákkal, melyet a tartósítóipar is csodálattal figyel!

Uraim, nincs más út előre, mint hátra. Vissza kell menni 89-ig, ahogy akkor is visszafordultunk egy gazdaságpolitikai zsákutcából.

  Uraim, el kell végezni az aprómunkát.

 Kedves privatizációs milliárdos, oligarcha urak:  Önöknek elemi érdekük, hogy a joggal kisminkelt lopást, mert ha tetszik ha nem, ez bizony az volt, megpróbálják jóvátenni azzal, hogy a lopott javakat és az abból származó kiesett gazdasági hajtóerőt becsatornázzák a gazdaságba, ennek módját kidolgozni köteles egy gazdasági szakértő csoport, mely a hatalomváltás után elfogadható programot kínál.

   Hogy kik ezek az urak, azok  nagyjából a magyar ábc betűkészletével sorra vehetők, de elég leporolni az első 4 év privatizációs aktáit, ez egy szakértői munka.

  A lopott holmi ugyanis visszajár, ez a jogrendszer alapeleme.

 Másodszor: Sorra lehet venni azokat a nagyvállalkozásokat, melyek az államhoz kapcsolódó megrendeléseket, legyenek azok adófizetésből eredő forrásúak, azaz mindannyiunk közvetlen zsebéből származó pénzek, akár jószándékú, de kevéssé hatásos Európai Uniós pénzek gazdaságfejlesztési céllal, nos azok a vállalkozások könnyen elszámoltathatók, megvizsgálhatók a verseny  körülményei. Ha azt mondjuk, hogy mindig ugyanazok nyerik el a pályázatokat, akkor a helyzet kíváló, mert legalább nem kell sok üggyel foglalkozni.

   Nem valami mosolygós ötlet ez be kell látnom, de az a jövendő kormány, aki ezt nem teszi meg, az ugyanazt folytatja, mint elődei, egyrészt e nélkül a potenciál nélkül nem lehet kijönni a gödörből, másrészt ha nincs szándék a dolgok tisztába tételére, akkor annak érdek összefüggései vannak, ezt a kormányt tehát köszönettel nem kérjük.

  Mit tehetünk tehát kedves lakótársak, polgártársak, welnesselő társak és éhező társak azért, hogy ebból a fekáliából kikászálódjunk, lezuhanyozhassunk és egy kicsit melegebb otthonban fázhassunk tovább?

Mert  ha jól emlékszünk a rasszizmussal kezdtem és látszólag messze kanyarodtam ettől.

 Ne adjuk fel a hitet, hogy jobbat érdemlünk magunknak és leszármazottainknak, és ezért tennünk kell.
  Ne fogadjuk el, hogy a jelenlegi, általam  jelzős szerkezet nélkül említett kormányzat örökké a nyakunkon lesz. Mert nem lesz, hamarosan viccek apropója és kínos szembenézések tárgya lesz, erről gondoskodni kell, magától nem történik meg.

 Nem kevés munka kell ahhoz, hogy ne keljen élvezzük mindennapos társaságukat az összes porton, ami az életünket és lakásunkat körülveszi, hírek, rádió,  televízió,  és levélszekrény, és még szerencse, hogy a szennyvíz  a lakásból csak kifelé lejtő csövön távozik.
  De gondolni kell az utánra is, ha nem akarjuk, hogy ez a hínár  végleg a nyakunkra tekeredjen.

Abba az irányba kell szorítanunk a népképviselet konzervatív erőit, azaz azokat, akik erőszak nélküli hatalomváltásban gondolkodnak, hogy szakítsanak az igérgetések és választás előtti osztogatások politikájával és hiteles, fenntartható programmal álljanak elő. Ennek pedig része kell legyen a fentebb említett elszámoltatás is.

   Magyarországnak nincs szüksége váteszekre, sámánokra, látnokokra és hasonló erőszakos népjobbítókra, az elkövetkező időszakban nekik is meglesz a helyük az ország normális életében, akár a sokat említett romkocsmákban, akár saját pénzen bérelt hordókon vagy színháztermekben, de semmiképpen nem a kormányzatban.

 Magyarországnak egy hidegfejű, morálisan egészséges, tettre kész  és elhivatott szakemberre van szüksége, aki egy élhető és működtethető ország programját kínálja a közös teherviselés alapján. De sajnos a szőnyegeket is fel kell hajtania, és kiszedegetni alóla a besepert szennyeződést, másképpen megint orra bukunk a perzsán.

  Szabad a pálya mindenkinek, aki megússza a büntetőjogi felelősségre vonást, az pályázhat a régiek közül is, ha talál megfelelő mennyiségű támogatót, ez a demokrácia lényege.

Érdemes tehát ilyen új vagy régi fiút keresni kedves lakótársak,  a közös társasházunk közös képviselőjének.

 Aki úgy pályázik erre a posztra, hogy alkalmazotti besorolását főnökire kívánja átminősíteni, az vagy nem lesz megválasztva, vagy ha szerencsétlenségünkre mégis, akkor bizony kedves polgártársak, ha másképpen nem megy, ahogy ezeréves szép hagyományaink is figyelmeztetnek, nos nagy erővel nemiszerven lesz rúgva. Ezt ha lehet érdemes elkerülni, mert mindenkinek fájni fog, nem csak az illetőnek.

Mára ennyit a rasszizmusról.

Ha lesz gazdaságunk, ez is megoldódik.

 Mint máshol.

  

Csanádba becsap a ménkű...

Szélsőséges honfitársunk a minap értesült az örömhírről: nem kell tovább szégyenkeznie, hogy valamiféle beltenyészet áldozata lenne, a Kárpát medence olvasztótégelyében (melting pot a jobb világban) neki is jutott mindenféle felmenőből, attól lett ilyen remek szép szál legény, ahogy a magyar lányok is a legszebbek a világon.




Talán ebben egyetérthetünk.



Nem ő az egyetlen aki hasonló módon tudta meg még időben, hogy zsidó származású is. Én magam is hasonló helyzetben értesültem annó a hírről amikor a suliban elkezdődött a zsidózás, és magam sem akartam lemaradni, mert olyan jó dolog egyformának lenni a többiekkel, legalábbis egy bizonyos fejlődési életszakaszban.



A szüleim szóltak, amikor elkezdtem zsidózni, hogy az a kisebbik baj, hogy hülyeségeket beszélek, de az már kínos is hogy hülyét csinálok magamból.



Ezen elgondolkoztam, és ez a gondolkozási folyamat azóta is tart.



Csanád barátunk, is most kezd el kissé cizelláltabban gondolkodni, érdekeseket mond, állítja, hogy nem fogja megtagadni a nagymamáját senki kedvéért, bár a zsidóságról már korábban kifejtette a véleményét, és az mit sem változott. Érdemes tovább gondolkodni Csanád, szembenézni férfiasan a dolgokkal, a nagymama is figyel rád. Bizonyám.



Éppen a mai napon 1941-ben Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak. Bár erre még Hitlerék se kérték, de Horthy, a nagyon rossz stratéga, stréberkedésel próbálta bebiztosítani Trianon törlését, Erdély és a többi elcsatolt terület visszavételét. Ez talán abban a pillanatban nem is volt irreális, egy paraszthajszál választotta el Hitlert, hogy valóban megnyerhesse a háborút, legalábbis akkor még jó eséllyel lehetett volna erre fogadni a Bwin-nál. Még minden előtt voltunk, de azután jött Sztálingrád, kisodródtunk a Don kanyarnál és a harci helyzet alaposan megváltozott. A többit tudjuk.



Kedves Csanád, most is megváltozott a harci helyzet itt Európában és a világban is, érdemes erre odafigyelni, mielőtt még végleg bezárkózol a tulipános gondolatokba, bármikor becsaphat egy újabb ménkü. Mert nem lehet csak a lózungokból megélni egy életen át. Illetve szar dolog egy egyre lecsúszó országban zárványként sikeres politkusnak képzelni magunkat, miközben akiken elvileg jobbítani szándékozunk sorra gatyásodnak lefelé, romlik a foguk, és csináltatásra nekik nincs pénzük. Ilyen körülmények között a villogó fehér fogsor, ami mosoly esetén úgyszolván elkerülhetetlen egy politikusnál, csúnya kontrasztot mutat a beszélgető partnerével.



De ha egy rendes szélsőséges politikus nem is mosolyog, mint egy randa szocialista vagy liberális, de ha vicsorít is örökös felindulásában, nos akkor is ugyanez a helyzet.



A világ ugyanis nagyon dinamikus változásban van, istenem, ilyen makacs dolog ez a történelem, akkor is megy, ha nem figyelünk rá.



Érdemes figyelni a többiekre Csanád.



Melyek a sikeres országok évszázadok óta barátom? Mert könnyű dolog a hibákra máshol felelőst találni, és rámutatni valakikre, hogy hú de randák. Ettől ugyanis mi magunk nem leszünk szépek Csanád, és ez igaz mindenkire.



Kooperáció Csanád, figyelj erre a szóra, talán nem is hallottál róla. Kooperáció, nem azok a társadalmak tudtak fennmaradni valaha is a történelem viharaiban, akik a legtöbb zseniális egyénnel rendelkeztek lokálisan, hanem azok, akik az összes tagjukat tekintve legjobban tudtak kooperálni egymással, és ez ma is így van.



Ha úgy vesszük Csanád, ez a korábban tehetségesnek tekintett ország, mely legnagyobb bánatodra még egyelőre azonos választójogokat ad minden polgárának, akár valóban sikeres lehetne, ha a tagjai történelmi okokból nem mindig olyan politikai elitet emelnének a fejük fölé, mint amilyen Te is vagy Csanád. Mert igen, a szó, hogy elit, bár stílusában és tartalmában egyáltalán nem illik a politikai osztályra régóta már errefelé, de formailag mégis jár a megszólítás Nektek.



Nem tudom meddig lesz még ez így, mert a türelem bizony fogytán de nagyon.



Az ezredik pofonnál, melyből most te is kaptál egy méreteset, és mind a kevesebb mint 10 millióan folyamatosan kapunk, nem ártana egyszer már tényleg tanulni valamit és változtatni a mentalitáson.



Melózni, kooperálni, a felhevült indulatokat nem szítani, hanem hűteni, megosztás helyett együtt megpróbálni ezt a szekeret egy irányba tolni, mint ahogy a Török meg Szovjet elnyomás alatt is sikerült, csak ebben a kurva nagy önállóságban nem akaródzik, ezt kéne megpróbálni.



Nem mondom, hogy holnaptól zongorázni tanulj, sakkozni meg barkochbázni, de progresszíven gondolkodni, mint ahogy a nyugat európai jobboldali kollegáid is teszik, megfontolandó.



Mert különben nem gubanc lesz, hanem már van is. És nem csak a keresztleveleknél.











.