Jövőnk

Figyeljél már ide, hozzád beszélek róka koma, világosság gyúlt a gyerekkorom óta nyakamon hordott agyamban, elmondom mi a megoldás.

Úgy kirángatom jobb sorsra érdemtelen népemet a latyakból, mint Cannonball Adderley vagy a báró Müchausen, most nem emlékszem már pontosan melyik volt, akkora itt a ricsaj.

A magyar nép jobban járna, ha saját maga helyett megfelelő külföldi szakemberekre bízná az eredetileg képviseletére és kormányzásra hivatott megfelelő személyek kiválasztását.
Tudod, vannak ezek a fejvadászok, begépeled az inputot, hogy kit keresel, mik az elvárásaid, sűrű eredménykontroll, rövid, közép és hosszútávú tervezés, előélet és korábbi munkahelyek, végül egy pszichológiai teszt de minimum grafológus szakvélemény és az outputon kijön a reményteljes jelölt, mint a kakukkos órán délidőben. Máris munkába állhat a Kossuth tér 1-3-ban.
Kifizeted a fejvadászt a növekvő GDP-ből, ha nincs növekedés, rosszul választott helyetted, így járt. Ismerős a szitu. De nem szokott így járni, tapasztalat.
Mi szoktunk így járni, tapasztalat. Úgy száz éves.
Csak jobban járnánk egy finnel például, ők még nem tudják, miféle testvérük van nekik, komolyan ránk se ismernének, ha úgy istenigazából beleszaladnának a magyar virtusba. Idejönne a jónevű fejvadásszal levadászott Vejnemöjnen, és egyszerűen nem értené, mitől ment nekünk ilyen szarul az utóbbi időkben, igaz neki teljesen idegen a korrupcióra optimalizált és csúcsra hajtott értékelvűség.
Ha egész nap csak szürke, Boss öltönyös napszámosként dolgozgatna a számokon meg a gazdasági döntések visszacsatolt közvetlen és közvetett hatásain és közben nem a felesége nevére íratná egész Fejér megyét meg Komárom-Esztergom felét, már jobban járnánk, azt is beszámítva, hogy nem sajog neki Trianon.
Maradt ami maradt, ez a hangyányi 93 ezer négyzetkilométer, ezen kell jobban élni, mint tegnap, gyarapodni kockáról kockára, ahogy a vásárhelyi táskacipelő mondta, ha már így alakult, ne firtassuk miért, mert abból se jönnénk ki lényegesen jobban.
Sőt. Sőter!, Sőteszt!!.... ugorgyunk..
De lehetne egy cseh is, ők meg nagymesterek a kibekkelésben, és ha békén hagyják őket, akkor csak kiderül, hogy nem véletlenül van nekik is hazájuk nem tegnap óta. Jó, időnként eltűntek a térképről, de amint visszakapaszkodtak, egész jól renoválták a vityillót, hogy szakadna rájuk a Most Karola a knédlievő mázlistákra!
Lássuk be, nem megy ez nekünk, évszázadok óta vágytunk egy megfelelő pillanatra, hogy kezünkbe vehessük a sorsunkat abban a tévhitben, hogy ezzel jól járunk, és csak olyan mélyre süllyedtünk, hogy nyomásvédett búvárharanggal lehet csak utánunk süllyedni, már ha valakinek ehhez szottyanna gusztusa. Remélem jól írtam a szotyola ige feltételes módját.
Nyomás alatt nő a pálma, 45 év megszállás alatt egész jól teljesítettünk, de amint kitette innen a lábát az utolsó megszálló, egy utolsó megszállott kerítette hatalmába a könnyű álmot remélő csodaszarvas legendáriumban imbolygó korábban serény magyarokat. Most pedig nézzük ezt a rémséges valóságshow-t ami a valóság, és hiába próbáljuk kikapcsolni így vagy úgy, beleüvölt a pofánkba adásszünet nélkül napi 24-ben.
Mit kíván a magyar nemzet?
Egy bazári svindlert, aki sikeresen megvédi démonjaitól, akinek védelme nélkül még démonra se lenne szüksége, és kénytelen lenne a valóságos problémáival elbíbelődnie sose tudjuk már meg milyen sikerrel.
De nem, nem és nem, újra beállunk a sorba hogy jó nagyot lökhessünk a vidámparki kecskén, büszkén dagasztva a bicepszet, egész addig, míg a kecske visszafelé nyakonvág,ahogy szokta, hiába na, ezt a rohadt gravitációt is a nyakunkra küldték valahonnan máshonnan.
Ez persze csak egy halk lemondó sóhaj, még mielőtt teljes joggal és nekifutásból seggbe rúgnak mindannyiunkat, függetlenül attól, hogy kire szavaztunk az elmúlt évtizedekben.
Az, hogy hamarosan és legjobb esetben is csak vízummal léphetünk át Hegyeshalomnál, az csak a gyerekeinknek lesz újdonság, de hogy szigorúan sötét napszemüvegben és méla kussolásban osonhatunk majd a Kartner srassén a szégyentől fal mellett oldalazva, nehogy kiderüljön honnan szalajtottak, ez azért rosszabb álom, mint amit megszoktunk a felfelé gyorsuló liftnél, hajnalban, vizesre izzadt pizsamáinkban.
Nézd már, hogy írok,egyre sótlanabb, kijózanodtam, jaj kijózanodtam.

Esős péntek délután

Nincs annál kellemesebb érzés, mint amikor a belvárosban dolgozol az év legnagyobb projektjének utolsó napján, technikai problémák sorozatát kell megoldanod, délután 3 van, kinn zuhog az eső, aznap harmadszor indítasz SMS parkolást, mert lejár a 3 órás időkorlát, és azt az üzenetet kapod, hogy „sikertelen parkolás, nincs elegendő egyenlege a parkolás megkezdéséhez.”

Már hogy a halálba ne lenne elegendő egyenlegem bármihez is amibe egyáltalán belekezdek, ember!? Reggel még jó voltam nektek, meg még délben is, most meg nem kell a pénzem?

A franc se akar az utcán rohangálni meg lesni a parkolócédulát, hogy mikor jár le, pont nem abban a korban vagyok, amikor még bármire is emlékezni tudnék, ami aktuálisan fontos, ilyenbe bele sem kezdek, eleve olyan megoldásokra törekszem, ami a kötelező emlékezni valók alól felment, ráadásul a héten ismét megpróbálkoztam a memóriám kemikáliával való regenerálásához, amit utoljára 3 éve próbáltam, de akkor abbahagytam 2 hónap után, mert a reggelinél azon merengtem, miközben nézegettem a zöld bogyókat az orrom előtt tanácstalanul, hogy most bevettem-e ezelőtt 30 másodperccel vagy nem?

A választ sose tudom már meg, mert úgy döntöttem, hogy ez a kúra ezek szerint olyan túl sokat nem használ nekem.

Most jobban jártam, mert egy hét után hagytam abba a nem vényköteles termékek piacának finanszírozását, miután a Tesco benzinkútnál tankoltam, majd áthajtottam bevásárolni a parkolóba, mielőtt becsaptam volna a kocsim ajtaját, megtapogattam az összes zsebemet, hogy hova a francba tettem a slusszkulcsot, majd elegánsan becsaptam az ajtót, mire a lábam elé esett a tanksapka, amit a kocsi tetején felejtettem…

Most megfogadtam, hogy soha ilyen barom tablettát nem próbálok ki, nem nekem való ez.

Ha valakitől tanácsot kérek, az nem a patikuslány lesz, hanem az Ungvári Tamás, aki most 85 éves és olyan elképesztően friss aggyal hazudozik az rodalomról, mint legszebb éveiben, amikor az ÉS-ben megjelentette a hetedik oldalon, hogy éppen egy közös munkán dolgoznak Illyés Gyulával, de az állítólagos szerzőtárs a következő számban diplomatikusan helyreigazítással élt, hogy ő ilyen közös munkáról nem tud.

Zseniális a pali, nem tudom mit szed, de abból kérek én is, ahogy a kocsmapultnál szoktak rámutatni az aluminium pultra borult sorstárs felé bökve

.

Visszatérve a megpróbáltatásaimra, mit lehet ilyenkor tenni, az ember összevakarja azt a két darab százast, amit nem adott oda a Tescós bevásárló kocsis lejmolónak, így megmaradt és vesz 20 perc parkolást a Bajcsy Zsilinszky úton, lecaplat az utcára felmosóronggyá ázik, így nyer 20 perc irgalmat a közterülettől vagy ki tudja kitől, mielőtt megbüntetnék 15 ezerre, ami ugye elég lúzer dolog, ha aznap már fizettél nekik úgy ötezret.

Közben megkéred a a cég rendszergazdáját, ahol éppen szerződést teljesítesz, hogy nézze már meg a neten a Telenor ügyfélszolgálatát, megérdeklődném, hogy mégis hogy képzelik ezt, az embernek céges előfizetése van, havi negyvenet simán kifizetek nekik alsóhangon, de fizethetek félmilliót is, nincs itt semmi korlát, akkor mi az, hogy reggel meg délben még van egyenlegem, délután meg kifogyott?

Miközben az agyvérzés előszobájában hallgatod a barom menürendszerüket az idióta akciós ajánlataikról, közben megy az idő, és nem haladunk, erős akarattal nem vágod oda a falhoz az amúgy fél éves de szokásos módon egyre pocsékabb telefonodat, kinyomod és újra hívod öket, tök mindegy engem nem érdekel mit mond a menü, kibánok én velük, majd csak lesz egy olyan opció, amikor már magának semmi sem jó, bugris paraszt, akkor ügyintézönket kapcsoljuk, na ez kell nekem.

És igen, kapcsolják Valami jelszót kér tőlem, ami persze nálam mindig ugyanaz a szám, bemondom , mire közli, hogy ez 5 számjegy és 6 jegyű lett volna a helyes megfejtés, és már rakná is le elégedetten, hogy megint elhárított egy ügyfelet, de megfenyegetem, hogy ne rakja le, hanem tegyen akkor hozzá még egy nullát, így stimmel.

Nos végighallgatja a problémámat, hogy hova lett az egyenlegem, és miért nem tudok parkolni SMS-sel. Simán rávágja a választ, hogy azért nem, mert kifogyott az egyenlegem. Megérkeztünk, ahonnan indultunk, de akkor még egy köteg idegsejttel gazdagabban, mint most, estére olyan lesz az agyam, mint a fényesre suvickolt billiárd golyó, barázdát ne keress rajta.

Lényeg a lényeg, nem akarlak tovább fárasztani az van, hogy nekem automatikusan beállítottak 10 ezer forint limitet a mobil vásárlásokra, ami most lejárt és majd csak 27-én indul újra, addig töltsem fel az egyenlegem. Már hogy a fenébe töltsem fel az egyenlegem ember? Nem jön ki a cégem bankszámlájáról? Nem, hiába van fedezetem bőven, erre csak 10 ezret költhetek havonta, és mivel már 2 hete is parkoltam két házzal arrébb egy másik munka miatt, most nekem ennyi. De én menjek valami benzinkúthoz vagy bankautomatához és töltsem fel az egyenlegem, ami lejárt szerintük. De mi a francért menjek én bárhova asszonyom, vegyék le a számlámról, ahogy eddig is tették, viccel?

Nem, azt nem lehet, akkor mit lehet hölgyem, rohadtul sok bajom van most péntek délután ezen kívül is,éppen nem sikerült még 16 kamera képét HD minőségben prezentálnom, viszont úgy néznek ki, mint amikor a vidéki budiablakot bekenték meleg disznózsírral, azt mondja, hogy menjek be az ügyfélszolgálatukra, és adjak felhatalmazást a limit megemelésére. Jó, akkor máris felhatalmazom de azonnal emeljék meg a limitet, azt nem lehet, mert csak.

Na jó, itt a vége. Teljesen megnyugodtam. Szarok én mindenre, ez az egyetlen élettapasztalat, amit itt Mária országában megtanultam idejekorán és tartósan hasznosnak bizonyult. Megbüntetnek? Kit érdekel? Apróm már rég nincs, azt is bedobáltam már, amit az összes munkatársam rendelkezésemre bocsájtott, hogy nehogy agyvérzéssel vigyen el a mentő, mielőtt még kifizettem volna őket a 2 napos megfeszített munkájukért, amit egyébként nagyon rendesen meg is csináltak nekem.

Leballagtam az első boltig, ahol az embert általában elhajtják, ha aprót akar a papírpénzéért cserébe, de nem, azonnal szívélyesen cserélt az optikus, még el is beszélgettünk egy kicsit a világ folyásáról így ismeretlenül, miközben a parkolóőr már ott sertepertélt három kocsival arrébb, mint a dögkeselyűk a Dessewfy utcai westernben.

Vettem kessért parkolójegyet, mint fiatal koromban ezelőtt 3 évvel, beraktam a szélvédő mögé, a lépcsőházban visszafelé menet eszembe jutott az összes műszaki probléma megoldása, be is jött a dolog, a rendszer összeállt, na persze nem Telenoré, hanem az enyém, mehetek számlázni, ami szakmai munkám egyik, ha nem a legszebb része.

Közelítő tél

Feltartóztathatatlanul közelít a tél, már előre küldte talpasait, a ködös reggelt, a párás aszfaltot, az imbolygó hajnali lámpafényeket, a tilosban égetett avar tejszerű füstjét.
Nem titkolom tovább előletek, hogyan mentünk anno Ervin barátommal Kisvárdára egy kölcsön Wartburggal anyukájának csodaszert venni, hogy ha lehet, ne haljon meg áttétes rákban.
Azért mondom el ezt barátom, mert te is kerülhetsz ilyen helyzetbe, és te is elveszettnek érzed magad, de tudnod kell, hogy amit teszel, már más is megtette, és ha az ember már semmit sem tud tenni, a legjobb, ha megteszi azt, amiben maga sem hisz. Addig is elfoglalja magát.
Tehát úgy 35 éves formák lehettünk, éltük a korunknak és a kornak megfelelő tervezetlen és beteljesületlen életünket, de barátságunk már megalapozott volt, ezúttal nem teszem közszemlére, de fogadd el, hogy több rosszban már megálltunk egymás mellett, meg jóban is, de az előbbinél máig nem találtak fel erősebb kohéziót két fiú között.
Ervin jóképü, ambíciózus fiú volt, a nőket levakarni sem lehetett volna róla, ennek megfelelően túl nagy jelentőséget nem tulajdonított nekik, valószínűleg másoktól, meg tőlem is hallotta, hogy a szerelmi élet valami jó dolog, így hát ő is gyakorolta kevés meggyőződéssel, hogy megfeleljen a konvencióknak, de kívülről nézve hasonló élményeket szerezhetett, mint a kismacska a viccben, amikor először elmegy a többiekkel éjszaka bagzani, de nem fejtem ki, a poént mindenki ismeri.
Addigi életében egyetlen nőt vett komolyan, bár ne tette volna, valami külkeres csaj volt, nagy vízkiszorítású testalkattal és ehhez passzoló méretes arccal, gyors lefolyású kudarc volt, a francba, hogy senki sem tudja kikerülni az ilyen fagyos vérszívókat, akik elveszik az ember energiáit egy sokkal érdemesebb meg érzelmesebb másiktól.
Üzleti érzéke meg senkinek nem volt nála jobb, már a gimiben hetente éjszaka vonattal utazott Krakkóba farmert venni és itthon eladni, nyilván odafelé is vitt valamit, tehát talán ugyanazon a vonaton utazott, mint Cseh Tamás, csak míg A daltulajdonos magával volt elfoglalva meg a közlésvággyal, addig Ervin a szlovák vámosokkal meg a farmer rejtegetéssel, cseszkoszlovenszka kontrolla paszova kérem az útleveleket, hova mennek, honnan jönnek, mit hoztak?
Hú, egyébként fiatalon vonattal menni a közeli szocialista testvérországokba dejó, mi minden történik velünk, az embernek eszébe jut az Ott lettünk boldogok, hol az öreg Tisza ballagott, na ezt hagyjuk.
Így elmondhatom, hogy lényeges dolgokban nem hasonlítottunk egymásra a barátommal, de jól kiegészítettük egymást mint ahogy a természet is igazságos, ha valakinek rossz a látása, jó a hallása, ha rossz a hallása, jó a szaglása, ha az egyik lába rövidebb, a másik hosszabb, szóval így.
Viszont egyben valahogy stimmeltünk, ez pedig az, hogy erősen számíthattunk egymásra, minél nagyobb volt a gáz annál inkább, hideg fejűek voltunk meleg helyzetekben, majd talán megírom mik történtek, most nem ez a téma.
Ervin akkor még nem volt milliárdos, én fiatalosan tartom magam, ma sem vagyok az, de ő öles léptekkel haladt a cél felé, melyet kontinenseken átívelő kalandozásai végére ahogy kell, szépen el is ért.
Akkoriban éppen azon fáradozott, hogy egy amerikai feleségre tegyen szert, mert így kijuthat az igazi világba állandó kilépővel, meg is oldotta, a friss házassági papírral belibbent a kiegészítő katonai parancsnokságra láttamoztatni az engedélyét, hogy elhagyja a Magyar Néphadsereg kötelékét és a továbbiakban az Egyesült Államokban folytatja honvédelmi pályafutását, igen komikus volt, amikor az ügyeletes tiszt azzal adta át Ervin barátomat a másik ablaknál szolgáló kollegájának, hogy íme a Majoros elvtárs, aki Amerikába kíván eltávozni.
A szocializmus még teljes pompájában virágzott, jó nem egy huszáros kardvirág volt inkább egy lekókadt csalán, de azért csípni tudott, ha kell.
Ebbe az idillbe csapott bele ménkű, amikor kiderült, hogy Ervin anyukája rákos. Náluk a szülőknél nem volt nagy érzelmi pezsgés, szegény Ervint is ridegmarhának becéztem az érzelmi élete miatt, a papa nem adta kölcsön a kispolszkiját a fiának, amikor az akku lemerült, reggel Ervin megpendítette, hogy kéne egy aksi kölcsönbe egy fél napra, a papa annyit válaszolt, vegyél akkor magadnak fiam.
Ezért volt letaglózó, ahogy Ervin a mama betegségére reagált. Abbamaradt minden buli, eltűnt az esti sakkozásokról, hiányoztak a hatalmas röhögései a hülye vicceimre, ha végre felbukkant, csak orvosi szakkifejezésekkel dobálózott meggyőzően, hogy mindenki rosszul tudja, és hogy nem úgy van ahogy az orvosok mondják, meg az az izzadmány feloldódik és ő megtalálja ennek a szerét, vele nem fog kibaszni az élet mint másokkal, hülye beletőrődő lúzerekkel.
Egy nap előállt, hogy van Kisvárdán egy orvos, egyébként a Béres papa volt az, a cseppes, akkoriban ez a nem tiltott, de rossz szemmel nézzük kategóriába tartozott, és hogy a hét végén lemegy oda szerezni anyukának ilyet.
Már nem tudom én hogy léptem be a képbe, de normális dolog, hogy együtt ültünk be a mostanihoz hasonló ködös reggelen a veszedelmesen leselkedő leszakadó hóesésben egy sárga kölcsön Wartburgba, irány a Tiszántúl, ez a Kisvárda rohadt messze van, főleg Wartburggal, aminek nyári gumijai vannak, töltése kontakthibás, gyakran kigyullad a töltés hiányát jelző lámpa, az ablaktörlő foltosan kapar, a benzinszintmérő nem működik, csak sejthetjük, hogy a benzin is fogytán, ÁFOR benzinkút sehol akkoriban, a lámpa egyre kevésbé világít és rohadtul vizelnem is kell.
Ervin vezet, én az anyósülésen a kabátom ujjával dörzsölöm az ablakot, próbálok minél közelebb hajolni a bepárásodott üveghez, hátha még időben észreveszem, vajon hol lehet a hószakadásban a felező vonal és hol az árok, mondom Ervinnek, hogy bazmeg, én semmit sem látok, de ő higgadtan leint, hogy minek kiváncsiskodsz?
Megérkezünk rohadt későn Kisvárdára a szerény betonkocka házhoz, két ablak az utcafrontra, ahogy az oviban rajzoltuk, ahol Béres doktor az élet reményét igérő cseppeket adja, utólag is mondom, hogy pénzt nem fogadott el, valami alapítványt viszont támogat az ember, ha már a mama életét meghosszabbítják, és a szer biztosan semmit sem ártott.
Hazafelé már sötétben indultunk a hűséges kétüteművel, nem nagyon szóltunk már egymáshoz, részben fáradtak voltunk, részben nyilván azon elmélkedtünk, hogy a megszerzett kinccsel a zsebünkben vajon még időben ékezünk- e vissza a mamához, ha egyáltalán megérkezünk, és nem úgy értve, hogy aznap időben, hanem úgy a lényeget illetően.
Tudod a rák nem vár.
Csak a havas útra emlékszem, a sötéten leszakadó égre, a hideg bádogkasznira, semmi másra, meg arra, hogy Ervin mamája hamarosan meghalt, bár ez a hamarosan relatív, a beteg testbe zárva ez hosszabb menet lehetett.
Ervint hetekig, talán hónapokig nem láttam, eltűnt, csak közvetett híreket kaptam róla harmadik barátunktól, hogy mióta a mama meghalt vigyázzak, erről nem szabad beszélni, sem kérdezni tőle.
Így s történt, hamarosan felnőtté váltunk, és lettek még más témák, amikről sose beszéltünk, és ma sem hozzuk szóba, mindig tudjuk mi az, ami nem téma.
Ilyenek ezek a változások, az emberek felnőnek, az őszből tél lesz, a redőnyök lezuhannak az ablakokban, és megtanulunk nem győzni minden háborúban.
Akkor hát barátom hajrá, csak ügyesen!

183-067

A telefont, mint mindenki tudja, Antonio Menucci találta fel, de sóher volt és Graham Bell szabadalmaztatta. Hogy a magyarok mit találtak fel a telefonnal kapcsolatban az kérdés, mert egyedül Puskás Tivadart szokták említeni, de ez is vita tárgya, egy dolog biztos:
A TELEFON IGÉNYLÉST a magyarok találták fel.

Telefont szerezni majdnem egyidős Bell találmányával, itt keleten nagyobb teljesítmény volt telefont szerezni, mint feltalálni.
Drága nagymamám miután átélt egy Tanácsköztársaságot, két darab világháborút és egy 56-ot, lakásukba helyettük első lépésben tisztafajú árjákat költöztettek be, miközben nekik valamilyen pincében kellett meghúzni magukat a papával az akkor aktuálisan működő reform, a nemzeti zsidómentesítés jegyében.
A felszabadulás után a négyszobás lakásba egy rendőr házaspárt, egy ötvenhatos átállt koronatanút, és egy egyébként aranyos bárzenészt raktak melléjük, hogy ne gyötörje őket a magány. Miután a papa meghalt 67-ben a mami egyedül maradt a társbérletben, és anyám megpróbált a maga mindig kedves és általában sikeres módján kijárni neki egy telefont. Anyám szlogenje az volt, hogy egy mosollyal és egy kis kedvességgel mindent el lehet intézni. Ez igaz is volt, - az ő esetében.
Elindította hát a telefonszerzés hadműveletet, Na nem ám egy önállót kérelmezett, az ember legyen szerény, nem kell elgaloppozni magunkat a korlátolt lehetőségek hazájában, hanem egy úgynevezett KIL készüléket, ez egy átkapcsolós megoldás volt, egy vonalat társbérletesítettek vele, de ez sem sikerült.
A kérelemben előadta, hogy a mami idős, beteg, egyedül van, és ha segítségre van szüksége, akkor milyen nagy dolog lenne egy telefon.
A választ egy írógéppel írták meg, egyedi szövegezéssel, melyben nagyon humánus hangnemben méltányolták a kérelmet, de sajnálattal közölték, hogy jelenleg műszaki korlátok nem teszik lehetővé az igény teljesítését, és időpontot se tudnak mondani a vágyott telefon bekapcsolására. Viszont biztosították róla, hogy amint lehetővé válik a dolog, a kérelemnek helyt adnak. A lehetséges időpont viszont nagyjából egybeeshetett a szocializmus teljes felépülésével, az odáig vezető úton igencsak visszafogott tempóban poroszkáltunk.
Persze láttuk már a horizonton feltűnni a fényes jövőt. Az is igaz sajnos, hogy a horizont az egy olyan képzeletbeli vonal, mely pont olyan mértékben távolodik tőlünk, ahogy közeledünk hozzá..
Telefon tehát nem lett, de a kérelmezés műfajában magam is hasznos tapasztalatokat szereztem a későbbiekben. Tulajdonképpen semmi sem változott azon kívül, hogy az elutasító levelet már nem egyedileg szövegezték írógéppel, hanem előre gyártott nyomtatványokat küldtek ki mindenkinek, a társadalmat felosztották érdemesekre és érdemtelenekre, hasznosakra és haszontalanokra, megbízhatókra és megbízhatatlanokra, ez utóbbiak ugyan néha váratlanul kaptak telefont, de okkal gyanakodva szemlélték…
Én frissen végzet diplomásként, a nagymama államosított és társbérletesített lakását a szokásos módon átjátszva kezdtem pályafutásomat ifjú, alulfizetett mérnökként.
Mi sem volt természetesebb, hogy én is kísérletet tettem a hivatalos kanosszajárás útján, melynek elképzelt végén egy fekete bakelit készülék gyönyörű képe sejlett fel.

Akkoriban telefon igényléshez munkahelyi hozzájárulás kellett, ember nem tudhatja miért? Belibbentem hát jól hangzó munkahelyem osztályvezetőjének titkárnőjéhez nagy magabiztossággal lengetve a korrektűl kitöltött kérelmet, ugyan már intézze el ezt a kis formaságot a főnök elvtárssal, egy röpke aláírás kell, ennyi az egész, és már adom is be a megfelelő helyre.
Másnapra ígérte a titkárnő az aláírást, de másnap arcomra fagyott a magabiztos mosoly.
A kedves hölgy némi zavarban azt volt kénytelen mondani nekem, hogy még csak egy hónapja dolgozom itt, ezért H. elvtárs nem tud jellemzést adni rólam... Mondom, hogy nem is jellemzés kéne, csupán egy szignó, mert lehet, hogy jellemtelen ember vagyok, de attól még telefonálhatnék vagy nem?
Később a büfében találkoztam egy teljesen idegen osztályvezető titkárnőjével, aki perceken belül hozta aláiratva, igaz akkor még igen fiatal fiú voltam, de a lényeg itt is az, hogy a probléma megoldást nem az egyetemeken tanítják.

Így már beadhattam az igénylésemet, amire ugyan telefont nem kaptam, de egy sorszámot igen, hogy abban a körzetben én vagyok éppen a 157.
Vártam egy évet, akkor bementem érdeklődni, hogy halad előre szorgosan a sorszámom, de kiderült, hogy már a 254. vagyok, mert sokan elém kerültek, akik valahogy érdemesebbek voltak nálam.
Aztán lepénzeltem valakit, hogy lendítsek egy alaposat a megfeneklett ügyön, és láss csodát, lett is telefonom heteken belül.
Később eladtam a lakást egy nőnek, aki viszont a telefont csak úgy tarthatta meg, hogy kamu élettársi szerződést kötöttünk, én óvatosságból egy ellenszerződést is aláírattam vele vész esetére, afféle kígyómarás ellenszérumként, ha vissza akarna élni a papírral, hogy az egészből egy szó se igaz...
Miért is írom ezt? Hogy napnál világosabban látszódjon, mennyivel nagyobb élmény itt élni a népszerű Kárpát Medencében, mint az unalmas Svájci Alpokban, ahol azt sem tudják, miért vártunk a kagylóval a fülünkön, hogy van-e vonal?

Démoni sugallatokra hivatkozik a Kossuth téri karakter-öngyilkosság vádlottja

Démoni sugallatokra hivatkozik a Kossuth téri karakter-öngyilkosság vádlottja

Démoni sugallatok miatt állt politikusnak, azok befolyása alatt követte el tetteit, de ma már lelkiismeret-furdalással küzd - mondta a Kossuth téri karakter-öngyilkosság vádlottja az ügyében a Székesfehérvári Törvényszéken tartott hétfői, első tárgyalási napon.

A Veszeli Éva vezette bírói tanács nyílt ülésen hallgatta meg a vádlottat annak ellenére, hogy Hortobágyi Tibor ügyvéd zárt tárgyalásra tett indítványt.

O.V. korábbi vallomásainak kiegészítéseként elmondta, hónapokkal cselekedetei előtt különös álmai voltak, negatív érzések és gyűlölet alakult ki benne a magyar választók ellen. Úgy véli, hogy "a gyilkos hatalombirtoklási ösztön” felébredését valamiféle külső beavatkozás hozhatta létre", amitől személyisége jelentős változáson ment keresztül. Hozzátette: valójában nem ő követte-e el a cselekményeket, sokkal inkább démoni behatások miatt eltorzult személyisége tette.

Hangsúlyozta, hogy végső célja volt meghaladni a parlamenti korlátokat, egyfajta emberi szint fölé emelni magát. Ehhez magány és csend kellett volna, a fékek és ellensúlyok zavaró tényezők voltak tervének megvalósításában.

Megjegyezte, hogy korábban nem volt összetűzés a jogállamban, az Alkotmánybíróság tagjai mégis halálos ellenségek lettek. "Elégedettséget éreztem, mert legyőztem őket. A mészárlás során a szexuális élvezetnél erősebb érzéseim támadtak. Élvezetes és tetszetős út volt ez, elégedettséggel töltött el függetlenségem kivívása" - mondta.

Fülöp Zsolt ügyész a vádiratban részletesen ismertette a 2010 májusa és 2013 szeptembere közötti cselekményeket. Ezek alapján vádolta meg O.V.-t előre kitervelten, különös kegyetlenséggel, 10 millió emberen elkövetett hülyének nézéssel.

Enyhítő körülményként vette figyelembe ezen 10 millió ember kétharmadának tevékeny közreműködését a vádlott téveszméinek fokozott rögzülésében.

A vádlott az előre kiterveltséget megkérdőjelezte, mert szerinte ha eltorzított személyiségének pontos terve lett volna, akkor számításba veszi a gyors lebukás veszélyét, amit az EU és a józan állampolgárok jelentettek, akikkel rendszeres kapcsolatot tartott az ellenzéki pártok több tagja. Jelezte: ennek tudatában bele sem kezdett volna, mert "így semmi értelme nem volt a cselekményeknek".

Az ügyész "NER végleges megvalósítása utáni” terveivel kapcsolatban kérdezte, erre azt válaszolta, hogy várta volna a további démoni késztetéseket, amelyek továbbvezetik az úton. A végső cél "egy démonikus szint volt, felemelkedés egy energiaalapú szintre".

Veszeli Éva bíró kérdésére közölte, hogy három éve változott meg ízlése, majd személyisége is torzulásnak indult. Mára Isten segítségével lelke kiszabadult, de néha még küzd a démoni elnyomással. Hozzátette: Isten elég erőt ad neki, és tettét is megbánta. Démoni sugallóiként megvilágosodása után K.L. démoni házelnököt és M. Gy. démoni MNB elnököt nevezte meg, tovább utalt R.A. démoni polgármester növekvő befolyására is démoni személyiségének végleges becsípődése miatt.

A tárgyalás szerdán folytatódik, akkor édesanyját -akit gyakran emlegetnek hálátlan és értetlen állampolgárok-, nővérét és annak barátját hallgatják ki tanúként.

A főügyészség tényleges életfogytig tartó elmekórtani intézeti megfigyelését és a hatalomból való végleges eltávolítását indítványozta - közölték korábban.

A főügyészség a vádiratában indítványozta az ideiglenes kényszergyógykezelés megszüntetését és a vádlott előzetes letartóztatásának elrendelését az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig. A végrehajtás helyeként az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet jelölte meg.

Jászberényiné Király Teodóra, a Fejér Megyei Főügyészség szóvivője június 3-án arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a szakértői vélemények szerint az elkövető elmeállapota csak enyhe fokban korlátozta cselekedeteit, így erre alapozták indítványukat.

Németh-Kész Mónika, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője korábban közölte, hogy a vádlott vallomásában démoni megszállottságot említett, ezért elmeorvos szakértőt rendeltek ki. Az igazságügyi pszichiáter szakértő és igazságügyi orvos szakértő azt állapította meg, hogy a gyanúsított tudathasadásos elmezavarban szenved.

Az elmeorvosi szakvélemény alapján ezért ügyészi indítványra a Székesfehérvári Járásbíróság elrendelte a gyanúsított letartóztatásának megszüntetését, és egyben ideiglenes kényszergyógykezelését az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben.

O.V. a büntetőeljárás során tanúsított higgadt, zavarodottságtól mentes viselkedése miatt újabb elmeorvos szakértő vizsgálta meg. Az igazságügyi pszichiáter szakértő, az igazságügyi orvos szakértő, valamint az általuk bevont igazságügyi pszichológus szakértő megállapította, hogy a gyanúsítottnál a bűncselekmény idején teljes realitáskontroll-vesztést okozó elmezavar egyértelműen nem bizonyítható. A gyanúsítottat kóros elmeállapota nem tette képtelenné cselekményei következményeinek felismerésére.






A bíró tekintettel a vádlott lakodalom utáni felfokozott kedélyére és leittasullásból még nem kivezetett alaptalanul optimista gazdasági látomásaira az itélethirdetést 2014 tavaszára tűzte ki.






MTI.

Tájkép fülkeforradalom után

 Mi maradt  Magyarországból   2014 júniusára?

Pénzeszközök:

Az MNB valutatartaléka az Orbán család tulajdonába került. Igazságtalanságról nem beszélhetünk, mind az 5 gyerek egyenlő arányban fog örökölni.

Ez a legkevesebb, amit a szeretett vezér megérdemel  a juniusi árvíz idején mutatott hősies helytállásáért, ezt maguk az emberek szavazták meg…  értesülhetett mindenki a levélszekrényébe bedobott levélből.

 Bakondi György és a hadsereg erői segítenek a jelentős tömegű bankjegy átszállításáról Orbán Viktor nappalijába., ahol a polgári miniszterelnök gumicsizmában áll az asztal tetején és irányítja a munkálatokat.

 Így komolyabb összeg takarítható meg, szükségtelenné válik a Bank őrzése.

Az átadás-átvétel szöveghű jegyzőkönyve szerint minden rendben zajlott.
A   „Mennyi ez?” kérdésre Bakondi a „ Már milyen értelemben?” kérdéssel felelt, majd „ Ja az összes.” pontosította az adatokat.  „És az embereknek maradt valami?”-  kérdezte az empatikus miniszterelnők, aki szívén viseli a nép sorsát.” Hát hogyne, az apró.” Hangzott a megnyugtató válasz.

A takarék szövetkezetek vagyonát átcsatornázták Simicska Lajos számlájára, Demján Sándor ugyan írt tiltakozó levelet de valahogy elkallódott.

Memaradtak továbbá a tiltakozó és kérlelő petíciók Áder János irodájában, de az elnők kijelentette, hogy a rá rótt felelősségnek eleget téve még 8 évig ül a seggén rezzenéstelen arccal, anélkül, hogy fékezné a nemzeti együttműködés rendszerét.

 Közlekedés, utak hidak, felépítmények:

A hortobágyi  kilenc lyukú hídból megmaradt mind a kilenc lyuk, magát a hidat elbontották, így a 9 lyuk szépen beleolvad a környezetébe.
Budapesten a belvárosi aluljárókat már betömték, a négyes metró egyelőre még nem készült el, de remény van arra, hogy a még működő szakaszokon  kézi erővel hajtott szerelvények fognak munkába állni, ezzel újabb munkahelyek teremthetők.
 Az összes budapesti híd megmaradt, csupán átszállították őket Felcsútra.

A MÁV szerelvényei kiváló állapotban vannak, azaz mind a két mozdony, ami megmaradt. Kocsik ugyan nincsenek, de a vonzáskörzetből bejárók  már megszokták, hogy magukat redőny-gurtnival a mozdonyhoz kötözve és görkorcsolyát a lábukra húzva illedelmesen gurulnak libasorban  a síneken.

Élelmiszer ipar:

 Az összes felvágott árusítását koncesszióba adták  megbízható magyar családoknak, a maradék nem megbízható családok viszont szabadon vásárolhatnak a koncesszióból kimaradt boltokban parízer héjat,  kavicsos állagú tepertőt, sertés bőrkét, és átcimkézett turista szalámi végeket.

Folyók, vizek erdők:

A Duna vizét koncesszióba adták Széles Gábornak, köztulajdonban maradt viszont a szennyvíz, az uszadékfák, a szúnyogok és a hordalék. A költő által versbe öntött dinnyehéj viszont a 13. havi nyugdíj helyett kárpótlásként kiosztásra kerül a 7 millió nyugdíjas között, nem kell hajba kapni érte, jut mindenkinek.

A Dunántúli középhegységet elbontották, zavarta a kilátást, a Mátrát bekerítették, itt pihennek a párt közeli befektetők és családtagjaik. Az Alföld hiánytalanul megvan, egyedül a futóhomokot nem sikerült megkötni, az összes elfutott Londonba, ahol jobbak a lehetőségek a kifutásra.

A Balaton is védett övezet lett, annyi csupán a változás, hogy a tó teljes partszakaszán egy 20 méteres sávot feltöltöttek, és ezt a földtörvény kiegészítésével megbízható családok tulajdonába adták. A többieket legalább nem zavarja az idegesítő vízcsobogás, a stégek pedig jók lesznek arra, hogy onnan szemléljék a szerencsés nyertesek boldogságát.

Oktatás:

Magyarország versenyképessége jelentősen javult, Hoffmann Rózsa bejelentette, hogy megszünt a felső- a közép- és az alapoktatás, amivel jelentős megtakarítást értünk el. A nemzeti elit,  azaz  a vezetőség gyermekei külföldön tanulnak, a maradék ifjúság, azaz mind a 12 ezer fő, aki sikeresen felnőtt bölcsöde, óvoda és egészségügyi ellátás nélkül, írástudatlan lévén versenyképes munkaerőt jelent a túlképzett és rizzsel felfújt kínai munkavállalókkal szemben.

Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter máris rendelkezett, hogy ezek az emberek rendelkezésre álljanak a Széll Kálmán téri placcon, ha esetleg erre téved egy leittasult külföldi befektető, azonnal munkába állhassanak.

Társadalmi szervezetek:

A kormány az összes társadalmi szervezetet egy helyre tömörítette, és Nemzeti Békemenet néven lépteti fel őket mind belföldön, mind Brüsszelben, ahol a látvány olyan sikert aratott, hogy még a pisilő fiúnak is elállt a csurgatása, úgy meghökkent. Hát ezek lennének azok a híres magyarok? Derék emberek, együtt egységben, széthúzás nélkül, példát vehetnénk róluk, számoltak be a közszolgálati csatornák.

Egészségügy:

A magyar ember jól gyógyul gyanús eredetű generikus gyógyszerek nélkül is, állva jobb a vérkeringés mint fekve, tehát kórházi ágyak se kellenek,

 Agyműtéteket már az ősmagyarok is végrehajtottak minden cirkusz nélkül csak úgy a Bakonyban a rekettyésben, ezt Matolcsy György óta tudjuk, aki maga az élő példa arra, hogy egy sikeres agyeltávolítás helyet teremt a nagy gondolatoknak az ember  fejében, és ettől még bárkiből lehet akár MNB elnök is, aki képes napi 8 órában „package, package” szavak mormolásával javítani az ország kockázati besorolását.

 Kórházak tehát nem maradtak, helyüket sóval szórták be, van viszont egy vöröskeresztes sátor minden kistérségben, ahol térítés ellenében megvizsgálják a maródiakat, és állapotuk szinten tartása mellett útjukra bocsájtják őket.

Temetkezés.

A szociális temetés egyértelmű sikersztori: Már minden magyar élt ezzel a lehetőséggel, jobb ha az ember még idejekorán elássa magát, mert jövőre már ez is illetékköteles lesz.

  Úgyhogy a magyarság már mind a föld felszíne alatt próbálja kibekkelni a hátralevő időt, amit a Jóisten még megadott neki.

Tisztelt Elnök úr, kedves Jánosom!

Tisztelt Elnök úr, kedves Jánosom!






Rettenetesen aggaszt, hogy kialvatlan vagy,  mondod is,  az elmúlt napokban hosszú órákat töltöttél azzal, hogy Alaptörvényünk negyedik módosításának elfogadása kapcsán tanulmányozzad a sajtóban megjelent véleményeket, érveket.



János, tisztázzuk, semmiképpen nem akarnék idegen tollakkal ékeskedni, tehát kerüljük a többes számot. Nekem nincs alaptörvényem, nektek van, szeressétek, gyönyörködjetek benne, én puritán életet élek, kerülöm a túlhajtott élvezeteket.



De nem te vagy az első,aki megosztja az utóbbi napok kialvatlanságának okát a köznéppel.
Maga Rákosi Mátyás is így tett, amikor szintén tudatta a közzel, hogy „nem kevés álmatlan éjszakát okozott neki Rajk leleplezése”, de megérte, és máris volt egy egész igazságszolgáltatási infrastruktúra, aki a szeretett vezér ki nem mondott vágyát meghallva, annak rendje és módja szerint akasztófára jutatta ifjabb Rajk Laci apját.



Jánosom, nem irigyellek, komolyan nem szeretnék a helyedben lenni.



Az ember egy olyan pocsék állást vállal, ahol az a dolga, hogy amit odanyomnak az orra alá, azt alá kell írnia tetszik-nem tetszik? Ez iszonyat János, tudom hogy válság van, de ennél jobb állás nem akadt jogi diplomával? Ennél még az is jobb volt, amikor talk showk-kal hakniztál Zala megyében, mondjuk azt nem értem, hogy honnan jött az ötlet, ki tévesztett meg azzal, hogy színes figura lennél, ezzel még az ellenségeid sem vádolhatnak, bár ha úgy vesszük, a szürke szín is szín, csak nem adnak érte zsetont a búcsúban.



János, azt mondod bele a kamerába, hogy függetlenül attól, hogy tetszik-nem tetszik.
 Egyébként: tetszik?
 Csak úgy kérdezem, mert érdekel, mégiscsak te vagy az Elnők, szeretnék igazodni a hivatásos okosokhoz, mert én akkor honnan tudjam meg, hogy nekem tetszik- e vagy nem tetszik. Jó, segit a dolog elviselésében, hogy titeket aztán rohadtul nem érdekel, hogy nekem tetszik-e. Mondhatjuk úgy is, hogy nekem azt osztottátok, hogy eszi-nem eszi, nem kap mást.



János:



Sokáig olvasgattad az érveket, mégis itt a magyar emberek -ahogy ti mondjátok találóan-,  nagy tétben lefogadták a BWIN-on, hogy mi lesz a döntésed, sokat nem kerestek a bulin. Talán én voltam azon kevesek egyike, aki még komolyan elmélázott azon, hogy azért az Áder mégiscsak egy karakteresebb figura, hátha mer szembemenni a Nemzeti Együttműködésnek nevezett ambivalenciával. Tényleg ennél jobb szót nem találtatok? Héjjas Iván sem mondta Orgoványnál, hogy flódni fogtok, hanem hogy lógni…



János, szép beszédet mondtál a Hiradóban,  megdicsérlek. Emelkedett volt, megkönnyeztem, csak a happyend maradt el, olyan ez mint amikor egy csodás estét ígérő évődés után a nő kimegy a fürdőbe, majd visszafelé már a viceházmester jön a lakbérért… kicsit hervasztó.

Ilyenkor mindenki a TV-t nézi, amikor pápát választanak, pont jó a Vatikán farvízeint benyomulni a közérdeklődésbe, és bejelenteni, hogy nagy vívódás után meghoztad a döntést: továbbra is a mélynövésű hidegverés az úr a házban. Tényleg Jani, nem kéne szólni neki, hogy nem úr, hanem szolga? Fizetett alkalmazottunk, nem Döbrögi a kastélyból!



Jani, tudom,  sokat vívódtál,  be van írva az is a munkaköri leírásodba, hogy alá kell írni, de ha jobban elolvasod azt a papírt, az is bele van írva, hogy ugyanakkor őrködnöd kell más értékek felett is, tehát innentől kezdve máris bejönnek az értelmezési lehetőségek, ebben pedig találékonyabbak vagytok a rabbinál is, pedig ott aztán szinte mindenre van kétféle válasz.


így működik a fogyasztói világ, lehet választani igen meg nem között, nem csak igen meg igen között.
János: ha ekkora szarban van az ember, hogy piszkosul nem akar valamit, akkor bizony nem csinálja.
Ott volt például Freud doktor, aki azért volt akkora koponya mint Te, és igen csekély mozgástere volt, amikor nagy nehezen kiengedte a Gestapo nemzetközi nyomásra, de még előtte vele is alá akartak íratni egy papírt, miszerint igen jól bántak vele…Nos Sigmund seperc alatt feltalálta magát és indítványozta, hogy az aláírás mellé még egy megjegyzést tehessen. -Mi lenne az? Kérdezte tőle a Gestapos parancsnok.-Csak annyi, mondta Sigmund, hogy "mindenkinek csak ajánlani tudom a Gestapot"…
János, mi is mindenkinek csak ajánlani tudjuk ezt a NER-t, nem tudom mennyi idő alatt fog beépülni a történelmi emlékezetbe, de hogy egyhamar nem felejtjük el, arra mérget vehetsz.


.
Végezetül Jánosom:


Lenne itt még két opció:

Mi lenne, hogy ha annyira szar érzés olyasmit szignálni, amitől az ember gyomra kifordul, akkor odacsapja a tollat, és azt mondja a fönök pofájába, hogy kész ennyi volt, csinálja az akinek 7 anyja volt, nővesszen körmöt a farkatokra a jehova, én lemondok oszt annyi, megyek vissza Pápára talkshowzni.

Vagy egyszerűen főbelövi magát?
 Na ezt nem kívánom, ehhez komoly lelkitusa kell, az meg nem széria tartozék a Sándor palota környékén, nem tegnap óta.

János, jól van ez így.
 Csak a gyerekeidre nem gondoltál, ők fognak miattad szívni pedig senki nem tehet a szülei dolgairól. Csinálhattál volna nekik egy szebb képet magadról…. De erről már lecsúsztál, mint mi Amerikáról itt a népszerű Kárpát Medencében.