2008. december 29., hétfő

Etiópiai Lottó



Figyelem!
Achtung!
Vnyimányie!



Most olvasom, hogy az amerikai lottó mintájára az etiópiai maradék zsidók rabbinátusa pénzügyi likviditási problémáinak enyhítésére hasonló akciót hirdetett meg a neten, és ezzel kapcsolatban mérhetetlen mennyiségű kéretlen e-mail (spam) érkezik a világ netezőinek leveles ládájába.
Eszerint pár dollár befizetése ellenében a jelentkezők felkerülnek egy adatbázisba, és szilveszterkor jó eséllyel hivatalosan is halachikusan teljes értékű zsidó minősítést nyerhetnek. Aki eddig fél zsidónak számított, az csupán a pár dolláros összeg felét köteles befizetni, és máris előnyösen pályázhat a teljes zsidó címre.
Az Izraeli legfőbb rabbinátus máris interveniált Addis Abbebában, hogy azonnal fejezzék be ezt az akciót, ha mégsem tennék, akár erővel is fellépnek e halachikusan példátlan kezdeményezés és azok kieszelői ellen, ugyanakkor pénzügyi eszközökkel is igyekeznek segíteni e távoli kis közösség szervezeteit, hogy pénzkészletüket kiegészítsék, és ezzel az akciót okafogyottá tegyék.
Elemzők szerint a hírre azonnal felszökött az addis abbebai zsidónegyed ingatlanainak értéke, miközben a helyi önkormányzati képviselők lázas tárgyalásokba kezdtek külföldi befektetőkkel, az ingalanok áron aluli értékesítéséről.
Megfigyelők szerint máris a helyszínen tárgyal a Hunvald György vezetésével és Tordai Péterrel megerősített budapesti tárgyaló küldöttség is, hogy tapasztalataival segítse a témában még csak kezdő lépéseket megtevő helyieket.
Kérek mindenkit:
Amennyiben ilyen kétes e-maileket kapnak, akkor ne fizessenek be semmilyen afrikai bankszámlára, ne kattintsanak az "accept" gombra, és még azt az opciót is hagyják figyelmen kívül, hogy dupla összeg befizetésével életük hátralevő részét vidámabbá és gondtalanabbá teheteik, azaz ne kattintsanak a "befizetek 300 dollárt és ettől kezdve máris nem vagyok zsidó", és plusz 150 dollár ellenében még a ráadásul "sose voltam zsidó" és a "semita arcom is csak félreértés, csupán váratlan számla érkezett" hivatalos igazolást kapnák meg.

2008. december 5., péntek

Grenadine ismét

http://grenadinegasztro.blogspot.com/2008/12/osztlytallkozs-keksz.html


"Judit barátnőm hívott, hogy süssünk együtt pogácsát az osztálytalálkozóra, s közben ráhangolódunk az estére. Végül nem volt időm sütögetésre, mi szervezők értünk oda legutoljára, s nem pogácsa lett, hanem keksz. De milyen finom keksz! Fémdobozban járt körbe, míg a rajzterem padjaiban ülve beszélgettünk. Majd a Replayben folytattuk éjfélig, két héttel később a Haxn sörözőben, és azóta sem tudjuk abbahagyni :). Végigjárni este a kihalt iskolát. Annyi év után ismét osztálytársaimmal az ismerős folyosókon.. megdöbbentő élmény. Felkavaró, és nagyon-nagyon jó! Minden úgy van, mint emlékeimben, s igazából mi sem változtunk, ugyanúgy beszélgetünk, mintha nem teltek volna el évtizedek. Visszavonhatatlanul összeköt minket az együtt töltött gyerekkor, a közös élmények. Királyréti és makkoshotykai táborok, 2367-es számú Vasvári Pál úttörőcsapat vigyázz, fogadás jobbról, zászlónak tisztelegj..."





Judit sajtos keksze:
30 dkg liszt
20 dkg puha vaj
12 dkg Pannónia sajt
5 dkg füstölt sajt
1 tojás1/2 dl tej
1 tk só
1 tk sütőpor
Sajtokat lereszelem, összes hozzávalót egy nagy tálban összegyúrom. 2 darab kb 4 cm átmérőjű hasábot formázok, s alufóliában egy éjszakára hűtőben pihentetem. Fél cm-s korongokra/négyzetekre vágom, sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom, s tetejükbe egy fél pisztáciát nyomok. Két tepsi lett, a másik reszelt sajtot kapott a tetejére. 180 fokon 10 percig sütöttem.


Szia Grenadine!


Ez tulajdonképpen melyik iskoládról szól, mert amibe mindketten jártunk, az nem nyerte el a tetszésedet.
Másik kérdésem, hogy ez a Vasvári Pál, akiről 2367 darab úttörő örs volt elnevezve az országban a te idődben, az az, akire én gondolok?
Gyengébbek kedvéért beidézem:

Eredeti nevén Fejér Pál, 1826. július 14-énszületett Bűdön; történész, filozófus, forradalmár, a márciusi ifjak egyik vezéralakja. Nagyapja, Fejér János felszabadított jobbágy volt, édesapja, Fejér Pál görög katolikus pap. Tanulmányait a nagykárolyi piarista gimnáziumban kezdte meg, 1843-ban beiratkozott a pesti egyetemre. Az 1848. márciusi események során Vasvári is ott volt a vezetők között. A 12 pont megalkotásában, majd a népgyűlés elé terjesztésében nagy szerepet vállalt.
Kossuth Lajos többször használta polgári futárként a horvát invázió alatt. 1849 elején Bihar, Szatmár és Szabolcs megyékben szabadcsapatot verbuvált, annak vezére lett. Mint katona azonban nem volt ügyes, nem bírta a fáradalmakat. Erdélyben harcolt őrnagyként, és Gyulakuta (Fântânele) környékén az Avram Iancu vezette román csapatok megölték 1849. július 13-án (azonban halála pontos dátumát illetően a mai napig eltérők a vélemények).


Nem szorosan a gasztronomia témába vág, de hogy lehetséges egy ilyen pasasról aki magyarról magyarra magyarosította a nevét, ennyi sok úttörő csapatot elnevezni?
Kossuth polgári futárként használta...
Az milyen?
Zsakettben rohan?
Igaz, ahogy olvasom nem volt ügyes és nem bírta a fáradalmakat (...zárójel: nem ám úgy mint rákosi fater, aki de még mennyire bírta, sok álmatlan éjszakán agyalt ki dolgokat hogy miért nem adtak neki inkább altatót de jó sokat? Köszönhetünk így utólag is rengeteget neki, sok puszit küld az egész család meg a vidéki rokonok is ha lennének rákosi pajti!...zárójel meg a kulálok bezárva ...), ez mégis arra predesztinálta, hogy ő legyen a szabadcsapata vezére...
Grenadine!
Szerinted milyenek lehettek a többiek?
Ő a fáradalmakat nem bírta én meg a forradalmakat.
Miféle baromságban nevelődtünk mi Grenadine, hogy ha azt mondták forradalom, azonnal haptákba vágtuk magunkat, máris mosolyra görbült a szánk, és tudtuk, hogy ez a helyes értékrend szerint a jó oldal és ennek örülni kell, mint a csicseri borsós csirkének a napköziben, ami helyett inkább paradicsomos káposztát kaptunk, a' propos: a paradicsomos káposzta kihunyt a rendszerváltással egyidejűleg szerinted? Igaz megosztotta a lakosságot én például szerettem, rajtam kívül viszont a családban senki, de te mint gasztroguru, hogy látod ezt?
Na mindegy, nálunk nem volt ilyen prekommunista elődökről elnevezett úttörő őrs, én például a Mókus őrsbe jártam, ami mondjuk legalább valami nagyferkvenciájú, de kis amplitúdójú szexuális mozdulatsorra emlékezteti az értő olvasót, vagy az a nyúl ? De mindegy, belvárosi gyereknek mókus vagy nyúl az tökugyanaz, van még a patkány, de azt a korszerű demokrácia hozta be a köznyelvbe, örök hála aki elhozta nekünk, k.vára bejött.
Később a Szarvas őrs lettünk, ami már akkor magában hordozta a csodaszarvas mondakört, én próbáltam is egy kicsit a hatvanas évek realitásába visszaterelni az osztályt és javasoltam az úttörő csapatunk átkeresztelését(!) a sokkal szerényebb és földközelibb Vakond őrsre, de leintettek, hogy ez meg miféle egy gyalázatos vicc akar lenni? Egy úttörő őrs, amit az emberek általánosságban is lapáttal kívánnak agyoncsapni, vagy sörösüvegekkel előcsalogatni és jól ellátni a baját, mert feltúrta az életüket, meg a gyepet. Ez mind igaz is, de szerintem már akkor is jobban megközelítette az efféle mozgalmak lakossági megítélését az én vakondom, mint az ő szarvasuk.
Más:
Ez a Makkos(!) hotyka ez valami hímsovén titkos helyszín, ahol a nyiladozó libidójú úttörők próbálták jobb belátásra bírni az úttörő lányokat? Mindenestre nem lehetett roszz hely, ha ennyi idő elteltével is könnyes nosztalgiával idézed fel, majd írj róla kicsit részletesebben!

2008. november 25., kedd

Grenadine kuszkusza a Judafesten

http://www.grenadinegasztro.blogspot.com/
.
50 dkg kuszkusz
1,2 l forró víz
fél citrom leve
16 ek olivaolaj
2 tk só
2 tk mustár
2 tk őrölt római kömény
frissen őrölt bors
1 nagy gránátalma
1 doboz rukola
1 nagy uborka
1 póréhagyma
1 csokor petrezselyem



Kedves Grenadine!
Nagyon megérintett a gránátalmás kuszkusz salátád látványa, bevallom eddig kuszkuszt csak Rainer Werner Fassbinder filmjeiben láttam felbukkanni németországi arab körökben, ezért eleve előítéletes voltam, sokkal inkább gondoltam a kuszkuszt arab kajának az algíri Kasbah negyedben, mint zsidó ételnek a Rumbach Sebestyén utcában.
Nyakamba vettem hát a várost hogy beszerezzem a hozzávalókat.
Nem rögtön a kuszkusszal kezdtem, mert ahhoz még rendeznem kellett az arcvonásaimat, hogy szenvtelen tekintettel ki tudjam mondani majd az eladónak, hiszen magamtól aligha vagyok képes felismerni, maximum ha kiírják a Tesco nemzetközi polcain, de oda majd este megyek hazafelé a 8 forintos zsemle miatt, ami azonnal elfogyasztva (esetleg még fizetés előtt) élvezhető, másnap viszont már zsinegre kell kötni, nehogy felszálljon mint a május elsejei luftballon a kezemből a minisztériumi felvonuláskor anno.
Kezdtem tehát az 1,2 l forró vízzel. Már itt kezdődtek a gondok, mert szerintem egy kezdő agglegénynek is vannak jogai, tehát ha éppen erre van szüksége miért is nem adnak neki?
Figyelj Grenadine: én nem tudom te merre jársz, de azon a Budapesten ahol én élek, már amennyiben életnek lehet nevezni az ilyet, sehol sem kapni vizet 1,2 literes kiszerelésben!
Pont olyan ez Grenadine, mint amikor apám levágta majdnem a teljes hüvelykujját a szovjet barkácsgéppel, amit a Csatóné csempészett be anno Moszkvából.
Hogy hogyan, azt nem tudom, mert a barkácsgép már eleve nehezebb volt a Csatónénál, aki a csekély súlyát nehéz természetével ellensúlyozta, mindenesetre tény, hogy a barkácsgép nálam landolt, tőlem a bátyámhoz került, én magam láttam, hogy ez a szerkezet eleve életveszélyes, mellőztek róla minden akadályt, mely a közelgő tragédiákat megelőzhette volna, ha egy kicsit előrelátóbb vagyok azonnal telefonálok a Rádióba már 1972 ben, hogy vigyázat, itt a kezemben a bizonyíték, hogy ahol ilyesmit gyártanak, ott inkább előbb, mint utóbb Csernobil lesz meg szarkofág, és ezt nem ellensúlyozza, hogy céna 20 rubel.
Mindegy is a végeredmény megtörtént, apám hüvelykujja oda, következett 4 műtét sorozatban, én meg bejártam a várost a rohadt hidegben karácsony előtt, de hiába: sehol nem kapni ebben a kócerájban négy ujjas kesztyűt.
na pont így van ez az 1,2 literes vízzel is.
Mit tehettem , vettem egy másfél literes szúrós ásványvizet, jól kikevertem belőle a buborékokat úgy másfél órai szorgalommal, így valamelyest vesztett a köbtartalmából, mert ha a vízből kivonod a buborékokat, ami köbcentivel mérhető, akkor máris csökkenni kéne a másfél liternek, hogy ez mégse történik meg, annak még következményei lesznek az elméleti fizikára vonatkoztatva, erről magam fogok gondoskodni, és nem szeretnék a helyében lenni!
Arról a kitérőről már nem is beszélek, hogy forró vizet kapni itt pesten eleve halott ötlet, fogadjunk hogy a bécsi út végén ez nem lehet gond a labancoknál, de megérdemeljük mi hülye zsidók, ha már nem mentünk el innen időben (ami egyébként most is aktuális, mert most is idő van)
Elő hát a műbőr tokban konzervált merülő forralóval, amit utoljára Dobogókőn helyeztünk üzembe, és eleve 110 voltra találtak ki, mint a diavetítőt, ahol a szeműnk előtt olvadt el a celluloid, és ennek látványa gyönyörű volt, mindenki emlékezhet erre a vidéki kultúrházbeli filmvetítésről, ahol szinte ennek volt a legnagyobb sikere, mert a gépész mindenhol volt csak a gépházban nem, amikor a filmszalag elakadt a forró lencse előtt és elolvadt, mint Tárnok Lenke a Casablanca zárójeleneténél, igaz ő a meghatottságtól.
Megvan tehát az 1,2 l forró víz, következzen most a fél citrom leve!
Félcitromot kapni? Gondolod lehet? Pedig milyen praktikus lenne! Belegondolok, hogy eddig én még életemben nem nyomtam ki egész citromot, hanem mindig csak felet, akkor meg minek gyártanak dupla adagot, ezt magyarázza meg valaki nekem!
Na itt van az a pont, ahol lecsaptam a receptedet és két kezemre támaszkodva magam elé néztem fejem lehajtva a konyha asztalon: mi kell még ehhez?
Római kömény? Viccelsz? Itt pesten?
Gránátalma? Szabolcsban?
Doboz rukola? Az első része még csak csak, de rukola? Ilyen névvel kora reggel ne is jöjjek.
Feladtam hát Grenadine, nem eszem én már soha saját gyártású gránátalmás kuszkuszt, maradok a roppantós bécsi virslinél savanyú tekintettel, és meghagyom nektek nőknek a lehetőséget, hogy az ilyesmit valami jó dolog után elénk tálaljátok mintegy megelégedettségetek jelzéseként, hogy hogy csináltátok az a ti dolgotok, minket sem kérdeztek meg soha, hogy hogyan is tettünk titeket boldoggá számtalanszor.

2008. október 23., csütörtök

Ébredés negyed négykor



Ősz lett. Rövidebb nappalok, nyakadra borul az ég, az ablakok bezáródtak.
Csak te sietsz konokul az elképzelt dolgodra.
Minek is ciripelsz?
Nem vetted észre?
Már rádszámoltak.

Chaim Topol


Elegem van már magamból, ahogy írtam is, a dagályos szövegekből, írok lényegesebb dolgokról és tömören.
Virág ugyan szememre hányja, hogy csak viccelődésre használom szerinte jobb sorsra érdemes agyamat, mások azt mondják, jó fej vagyok, de csak egy a biztos, hogy levél nehezéknek.

tehát:

Egyszer Chaim Topol, a híres Tel-aviv-i aktor, gyerekkorában kis késéssel betoppant a két házzal arrébb szervezett gyerekzsúrba.A többiek nagy örömmel köszöntötték. De annyira, hogy az ováció hangja eljutott a nagy Oroszországba is.
Ők (mint általában is az oroszok) (meg általában is a szlávok) közismerten szeretik a zsidókat, ha menni akarnak, inkább marasztalják őket.Ennek bizonyítéka, hogy még erről a kis eseményről is egy várost neveztek el.
A város neve pedig:

Szevasz-Topol .

Legközelebb pedig Neu Robiról írok.

Őrület, csődület a Károliban!!!




Elvileg zsidó lennék én is, a vérvonal adott, kóser tisztaságú, az életforma viszont zéró. Mit szépítsem?
Ha úgy vesszük, apám végül is rabbiképzőben kezdte, munkaszolgálatban és a Gestapon folytatta, a háborút a szabályokat megszegve túlélte, a rabbiságról erős kormánymozdulattal átváltott a motorversenyzésre., és a zsidóság felejtős lett. Talonban ott volt, sosem tagadta meg, de már más érdekelte.
Valamikor a 70-es években hoztuk el nagymamánkat „a” mamit hozzánk a Rákóczi útról, ahol társbérletesített, eredetileg polgárinak indult, majd prolisított lakásában várta rendületlenül vissza háborúban „eltünt” fiát Jánost, Istvánt már nem, mert őt még lehetősége volt eltemetni 17 évesen. Ezt nyilván tudjátok.
Mami péntekenként gyertyát gyújtott először a fürdőszobában a rozsdás kád felett és fejét betakarva imádkozott nyilván az életből és életéből kitépett fiaiért de értünk is, csak nekünk tapintatosan nem szólt róla. Én meg voltam döbbenve, amikor véletlenül benyitottam, ilyet sose láttam tőle, annyit reagáltam, hogy másnap, amikor nem látta, a réz gyertyatartót behoztam az ágya mellé a volt gyerekszobánkba, ahol ő gyógyulásképpen nálunk lakott, és legközelebb már nem is kellett a fürdőben tapintatoskodnia.
A Szeri viszi tovább a mami nevét, azt mondják, ez valami zsidó szokás, én nem tudtam róla. Vagy nem tudtam, hogy tudtam róla.
Anyám testvérei, István és János sem volt gyakorló zsidó. Zsidó iskolába jártak a Bérkocsis utcába, ennyi, sok jelentősége nem volt, csupán annyi, hogy innen a nagytekintetű magyar közigazgatás jogot formált arra, hogy miután már Jánosnak életében elvette mindenét, beszűkítette életterét , (mert igenis van ilyen és nem csak lébensraum), végigkergette és robotoltatta a munkaszolgálatban bokrétás országunkon, azzal már nem szennyezte be a kesztyűs kezét, hogy maga vette volna el végleg legyengített életét, exportálta nyugatra, mint most az ártalmatlanítani való veszélyes hulladékot, hogy legyen mivel takaróznia a későbbiekben, kérem szépen, mi törvényes utat jártunk, a csúnyaságokat mások csinálták.
Nekem ez sok volt.
Mit „volt”, még most is a nyakamig ér, és ha már ott van szorít is erősen. Emésztem emésztgetem, de még kell egy kis idő hozzá, hogy túllegyek rajta. Nem tudom pontosan mennyi, mondjuk újabb 145 év ami 67 óta eltelt, de ennyi már nincs nekem hátra, hiába eszem műzlit meg joghurtot reggeltől estig és még éjjel is teljes kiőrlésű komisszal álmodom, na ezt is a ruszkik hozták most meg mennyit képesek kérni a Rotschildban érte, ez már inkább rablás.
Razo temette anyámat, apámat, kész, több nincs, mit kérhetnék tőle még? Most ő vakarja a fejét, tisztújítás lesz a Károliban, a civil vezetőség megújul, és ezúttal nem automatikusan lépnek „hivatalba” az új személyek, hanem programot hírdetnek előtte, azaz van választás is a választáskor.
Károli zsinagóga, ehhez mi közöm nekem?
Mondjuk szinte naponta jártam arra a környékre három házzal arrébb, ott vettem fel reggelente a 4 diplomás „segédemet” (most asszisztensnek nevezik jobb helyeken, de én nem vagyok egy jobb hely), meg ott van a sarkon a nemibeteg és aids szűrés is, amit nem árt tudni, de hogy zsinagóga is lenne ott, ez eszembe sem jutott.
Mi kérem nem hivalkodunk, van egy igen híres épület a korábbi Filmmúzeummal átellenben, közép-Európa legnagyobb zsinagógája, azt rendőrök védik Zsigulival, de azért jobb lenne ha nem kéne megmutatniuk mire képesek, mert még kiderülne, hogy mire.
A Károli meg az összes többi is szépen be van ágyazódva a magyar civil valóságba, olyan kis diszkrét módon, mintha ott se lenne. Kérem, elmegy az ember a kovácsoltvas liftajtó mellett, végig a felfeszített levélszekrények után, na ott a bejárat, és már be is léptünk a varázsos keletre, a zsinagógába. Van ennek egy magyaros bája, mint amikor a maminak vettem az Új Életet, és a féllábú újságárusunk, akit ezer éve ismertem a felszab téren, szépen összehajtva becsomagolva adta át, nehogy mások érzékenységét sértsük vele. Én nem is tudtam, hogy ilyen érzékeny népem van, máskor ez valahogy nem manifesztálódik. Inkább sőt.
A Nagyfuvarosban is voltam korábban Razonál amikor úgy adódott, kipában lazultam az utcán az esemény előtt, Pesten máshol nem is éreztem magam olyan biztonságban kipában, mint ott, a dzsumbujban a romák és kínaiak meg a kurvák között.
A Nagyfuvaros az ilyen imaház volt, teljes kódolás, a lipótvárosi is ilyen, a Károli az nem ilyen.
Az egy kellemes kis villa, vagy sorház, előtte szép játszótér, a neves biblia fordító nevével, tehát egy brancsban vagyunk valahol vele, bár konkurencia. Belül már Razo keze nyomát hordozza, modern templom, új bútorzat, fényes világítás, hátul és felül női szakasz, design LED megvilágítású támogatói családfa. Mellette közösségi helyiség, ahol többször volt alkalmam jól lenni, konyha, és bulira alkalmas kert is, ami így együtt lakásnak is ideális lenne.
Barátaim vannak itt, akiket nem ismertem és sokukat ma sem ismerek. A gyászban - ha ennek a szónak van valami kézzelfogható értelme-, segíteni akartak és az ilyesmit értékelem. Komolyan. Barátaim vannak ott és lesznek újak is.
Közismert, hogy nem sok fogalmam van a ritusokról, de már nem érzem kínosan magam. Odáig már biztosan eljutottam, hogy nem vagyok büszke a tudatlanságomra, és ha véletlenül valami rám ragad, azt az elmém és személyiségem gazdagodásának tekintem. Esély semmi, hogy legalább közepesen alulinformált zsidó lehessek, de bűntudatot nem vár el tőlem a Tóra, nem látszik rajta, mert bár külsőre igen szigórú a külleme, és nem jelent meg „paperback” kiadásban, de ha engem nem seprűznek ki onnan, ahol még az osztály szégyene pozíciót sem kaphatnám meg ismereteim alapján, akkor az csak egy liberális dolog lehet, azaz elfogadó. Vagy csak velem tesz kivételt, lemondóan legyint, és haverként ad nekem belépőt.
A flört odáig fajult, hogy Razo avantgard ötletének engedve utoljára Tórát emeltem.
Vagy ő emelt engem? Nekem jó volt, és neki sem lehetett kínos, elfogadott engem és nem mondta, hogy tegyél le…Ott tartottam felemelve a kezemben, körbemutattam, mindenki örült, a Tóra keményebb és kicsit kialakultabb volt nálam, én megindultam, ő hagyta megemelni magát általam, és maradt aki volt.
Nem voltam erre felkészülve, ha tudom előre, hogy ez lesz, vagy intellektuális edzést tartok hetekig, azaz próbálok a kevésbé bunkó mesüge hamis képében leledzeni, vagy nagyon nagy ívben elkerülöm ezt a helyet.
És inkább megyek Egerbe bátyám erősen vallásos ex-anyósának a katolikus temetésére. Igaz az sem volt egy zökkenőmentes szeánsz, a pap idegenlégiós lengyel import volt, magyarul csak némileg beszélt, a megboldogult nevét egyáltalán nem tudta, nem gond, mondta helyette másét, végül is előbb-utóbb mindenki sorra kerül…
Én gyanútlanul, emberi okból, származásilag idegen zárványként szerepeltem családilag, de amikor Jacek már többször emelte a misebort és mozdulatából arra következtettem, hogy az ostyával megindul egyenesen felém, akkor határozottan felálltam és elindultam ki, a szabad levegőre, cserbenhagyva családom összes tagját, majd ők időközben tisztázzák saját identitásukat ki-ki nyugalomban.
Barátaim, sajna történelmileg így alakult, nyilván ha Hawain születek másképpen lenne, vagy ha távol keleten. Ez sem az én leleményem, de ott ezzel a ponemmel csak a WASP, azaz a White Anglo-Saxon Protestant, nagyorrú változata lennék.
Én már nem változom, nem törekszem más lenni, viszem a János sorsát tovább, mit tegyünk, én még láttam szombatonként a legjobb ebédeknél a két fiu képét a mami falán, ők vagyok, vagy igyekszem lenni.
A gyerekeink mások, nekik már szabad a gazda, és élnek is vele, Szeri most volt Szarvason, gazdagabb lett tőle, jövőre is akar menni, ez már egy más világ.
Ahogy látom, Razó is már egy más világ, szövögeti a szálait mint a pók, építi a csatornákat az emberek felé a zsinagógán kívülre is, friss, kellemes életformát, lehetőséget nyújt, aki fogékony az ilyesmire, élni fog vele. Én is ott vagyok külsősként a hálóban ha elfogadnak így, akkor nekem oké.
Olvassátok a programokat meg Razo invitálását a választásra, és akinek van módja válasszon is. A zsinagóga ott van a háttérben, akkor is ha ritkán járok oda. Ők szerencsére így is megtalálnak.
Itt az esemény elérhetősége, augusztus 31-én kerül sorra, ha valaki az én blogomból találna rá, akkor nekem a megtiszteltetés, hogy szólhattam:
http://www.zsinagoga.net/node/929