Csanádba becsap a ménkű...

Szélsőséges honfitársunk a minap értesült az örömhírről: nem kell tovább szégyenkeznie, hogy valamiféle beltenyészet áldozata lenne, a Kárpát medence olvasztótégelyében (melting pot a jobb világban) neki is jutott mindenféle felmenőből, attól lett ilyen remek szép szál legény, ahogy a magyar lányok is a legszebbek a világon.




Talán ebben egyetérthetünk.



Nem ő az egyetlen aki hasonló módon tudta meg még időben, hogy zsidó származású is. Én magam is hasonló helyzetben értesültem annó a hírről amikor a suliban elkezdődött a zsidózás, és magam sem akartam lemaradni, mert olyan jó dolog egyformának lenni a többiekkel, legalábbis egy bizonyos fejlődési életszakaszban.



A szüleim szóltak, amikor elkezdtem zsidózni, hogy az a kisebbik baj, hogy hülyeségeket beszélek, de az már kínos is hogy hülyét csinálok magamból.



Ezen elgondolkoztam, és ez a gondolkozási folyamat azóta is tart.



Csanád barátunk, is most kezd el kissé cizelláltabban gondolkodni, érdekeseket mond, állítja, hogy nem fogja megtagadni a nagymamáját senki kedvéért, bár a zsidóságról már korábban kifejtette a véleményét, és az mit sem változott. Érdemes tovább gondolkodni Csanád, szembenézni férfiasan a dolgokkal, a nagymama is figyel rád. Bizonyám.



Éppen a mai napon 1941-ben Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak. Bár erre még Hitlerék se kérték, de Horthy, a nagyon rossz stratéga, stréberkedésel próbálta bebiztosítani Trianon törlését, Erdély és a többi elcsatolt terület visszavételét. Ez talán abban a pillanatban nem is volt irreális, egy paraszthajszál választotta el Hitlert, hogy valóban megnyerhesse a háborút, legalábbis akkor még jó eséllyel lehetett volna erre fogadni a Bwin-nál. Még minden előtt voltunk, de azután jött Sztálingrád, kisodródtunk a Don kanyarnál és a harci helyzet alaposan megváltozott. A többit tudjuk.



Kedves Csanád, most is megváltozott a harci helyzet itt Európában és a világban is, érdemes erre odafigyelni, mielőtt még végleg bezárkózol a tulipános gondolatokba, bármikor becsaphat egy újabb ménkü. Mert nem lehet csak a lózungokból megélni egy életen át. Illetve szar dolog egy egyre lecsúszó országban zárványként sikeres politkusnak képzelni magunkat, miközben akiken elvileg jobbítani szándékozunk sorra gatyásodnak lefelé, romlik a foguk, és csináltatásra nekik nincs pénzük. Ilyen körülmények között a villogó fehér fogsor, ami mosoly esetén úgyszolván elkerülhetetlen egy politikusnál, csúnya kontrasztot mutat a beszélgető partnerével.



De ha egy rendes szélsőséges politikus nem is mosolyog, mint egy randa szocialista vagy liberális, de ha vicsorít is örökös felindulásában, nos akkor is ugyanez a helyzet.



A világ ugyanis nagyon dinamikus változásban van, istenem, ilyen makacs dolog ez a történelem, akkor is megy, ha nem figyelünk rá.



Érdemes figyelni a többiekre Csanád.



Melyek a sikeres országok évszázadok óta barátom? Mert könnyű dolog a hibákra máshol felelőst találni, és rámutatni valakikre, hogy hú de randák. Ettől ugyanis mi magunk nem leszünk szépek Csanád, és ez igaz mindenkire.



Kooperáció Csanád, figyelj erre a szóra, talán nem is hallottál róla. Kooperáció, nem azok a társadalmak tudtak fennmaradni valaha is a történelem viharaiban, akik a legtöbb zseniális egyénnel rendelkeztek lokálisan, hanem azok, akik az összes tagjukat tekintve legjobban tudtak kooperálni egymással, és ez ma is így van.



Ha úgy vesszük Csanád, ez a korábban tehetségesnek tekintett ország, mely legnagyobb bánatodra még egyelőre azonos választójogokat ad minden polgárának, akár valóban sikeres lehetne, ha a tagjai történelmi okokból nem mindig olyan politikai elitet emelnének a fejük fölé, mint amilyen Te is vagy Csanád. Mert igen, a szó, hogy elit, bár stílusában és tartalmában egyáltalán nem illik a politikai osztályra régóta már errefelé, de formailag mégis jár a megszólítás Nektek.



Nem tudom meddig lesz még ez így, mert a türelem bizony fogytán de nagyon.



Az ezredik pofonnál, melyből most te is kaptál egy méreteset, és mind a kevesebb mint 10 millióan folyamatosan kapunk, nem ártana egyszer már tényleg tanulni valamit és változtatni a mentalitáson.



Melózni, kooperálni, a felhevült indulatokat nem szítani, hanem hűteni, megosztás helyett együtt megpróbálni ezt a szekeret egy irányba tolni, mint ahogy a Török meg Szovjet elnyomás alatt is sikerült, csak ebben a kurva nagy önállóságban nem akaródzik, ezt kéne megpróbálni.



Nem mondom, hogy holnaptól zongorázni tanulj, sakkozni meg barkochbázni, de progresszíven gondolkodni, mint ahogy a nyugat európai jobboldali kollegáid is teszik, megfontolandó.



Mert különben nem gubanc lesz, hanem már van is. És nem csak a keresztleveleknél.











.

A miniszterelnökség válaszlevele Elie Wieselnek:

 

Kedves Elie!


Írod, hogy visszaküldöd a nagykeresztet, ennek örülök, mert nagy szükségünk van minden smukkra mostanában, tudod a Matolcsy Gyurinak nem sikerült beállítani a gyógyszerét, és ez kicsit sokba van milliárdokban mérve.

Mondjuk tényleg rendes dolog tőled, hogy csak úgy visszaadod, a múltkor a Pataki Attila zálogházába csaptuk be a Koronát a Jogarral, de ő csak 15 % kamat ráfizetése esetén hajlandó visszaadni.

Nézd Elie, írsz i tt marhaságokat össze-vissza, de tudom, hogy te egy notórius visszaadó vagy, nevezhetnénk revansistának is, de ezt a jelzőt egyelőre megtartjuk magunknak, tudod elvárják a szavazóink akiket évek óta hergelünk, hogy revansot vegyenek. Már nem tudom miért is, de mi már csak ilyen rebellisek vagyunk mi magyarok.

A múltkor az Iliescunak küldted vissza a legmagasabb román kitüntetésedet, mert ő Corneliu Vadim Tudort, a többek között antiszemita kijelentéseirõl és a holokauszt tagadásáról elhíresült szélsõjobboldali politikust is kitüntette ezzel.

Te tudod mit csinálsz Elie, komolyan nem értelek, nálunk ez úgy van, hogy ami jár az jár, ha adják zsebre kell vágni, jól jön az még bármire.

Remélem Elie, hogy a példádat követik a többiek is, most nézem kiket tüntettek ki a hazaáruló túlmozgásos Gyurcsányék 2004-ben:

Ezt nem hiszem el Elie, szép kis banda mondhatom, jó is hogy felhívtad a figyelmemet:

Bugár Béla szlovákiai MKP: na ő is beintett nekünk, amikor a Duray Miklósba nyomtunk milliárdokat.


Frunda György és Markó Béla RMDSZ: azok is hazaárulók, hiába Nyomtuk a Tőkés Lacit rohadt sokba volt, meg a válása is, ezt is bebuktuk.


Kasza József Vajdasági MDSZ. Ez is valami demokrata, tahát még a körmére kell néznünk, csak hát a szerbekkel nem szeretnénk ujjat húzni, mert azok még a Vizoviczkinél is veszélyesebb alakok.


Fejtő Ferenc és Glatz Ferenc, ezek is szocik, meg Ferencek is, ez már egy kicsit sok így együtt, ismerem a fajtájukat, magam is az MSZMP-ben dolgoztam mielőtt a hitvallásomat otthagytam a ruhatárban a Köztársaság téren, és épp időben , mert azokban már nem volt rezon.


Soros György is akkor kapott, amikor te, de ő még nem küldte vissza.


Most ez vagy le se szar minket, vagy nem vette észre , hogy kapott valamit az óhazából, van ez így, aki Horthy alatt élt errefelé, néha már ki se nyitja a borítékot ami felőlünk jön, hátha valami munkaszolgálatos behívó, vagy ami még rosszabb: Orbán Viktor együttműködésre felszólító kérdőíve, melyet a házmesterrel kell láttamoztatni.


Elie, nem értelek: mi a bajod ezzel a Nyírő Jóskával? Teljesen veszélytelen figura, tudod mennyi ideig kerestünk egy ilyen tök ismeretlen nyilast, mire megtaláltuk a megfelelőt?


Na ő például pont a Horthy ellen agitált, akit Isten tudja miért nem kedveltek ti zsidók, pedig ahogy a korabeli vicc mondja, még mindig jobb, ha a csendőrök dörömbölnek az ajtón , mintha a zsidótanács…


Hogy Szálasi mellett az miért baj? Nézd Elie, mi azért szeretjük mi Szálasit, mert ha minden szart az ő nyakába öntünk, akkor Horthyt és ezzel az egész magyarságot kimossuk a kakiból, amit magukra kentek azokban a nehéz időkben, amikor pont ugyanúgy egyedül álltunk a világgal szemben mint most.


A Horthy Micu az egész vidéki zsidóságot kipaterolta a lébensraumból, a takarásban, hátha nem veszik észre, de Pestnél megállt, mert egyrészt itt azért volt pénz egyeseknél, akikkel lehetett üzletelni tisztességes módon, lássuk be:


Nekünk a pénzük kellett, meg az értékeik Art Decóval berendezett Bauhaus villától fogaranyig, nekik meg az életük, így tehát a két igény találkozott, így néhányan lepattanhattak Zürich felé családostul, a többiek meg a váltó másik irányába Lengyelország felé, de hát ki-ki maga dönt a sorsáról ahogy mondani szokás.


Eliekém, nézd meg mi kinek adtunk, 2011-ben: itt van például V. George Tupou tongai király, remélem ellene nincs kifogásod! Bejártuk a fél világot egy olyan pasasért, aki se nem zsidó, se nem liberális, se nem tisztességes, és nem hozható összefüggésbe a kereszténységgel, mivel hogy ez a kurva nagykereszt - már a neve is mutatja-, mégiscsak egy kereszt… és mindenkinek megvan a maga keresztje, kivéve téged Elie, akinek már nincs.


Nos kikérdeztünk mindenkit GPS koordináta szerint és kizárásos alapon ez Tongai fickó, ez a Tupou maradt fenn a rostán, de ő nagyon meg van elégedve vele, nem úgy mint te Elie, hálátlan, javíthatatlan álmodozó, te betyár!


Neked se lesz itt olyan snájdig faszobrod mint Horthy Micunak puhafából kiflexelve és padlólakkal bekenve, hogy csillogjon mint a Salamon töke Eliekém.


P.S.


Nehogy beszopd Elie, hogy mi fasiszták vagyunk, dehogy: mi egyformán támogatunk mindenkit, aki segítségünkre van abban, hogy korábbi ruppótlan korszakunkat végleg elfeledve egyszer és mindenkorra rohadt gazdagok legyünk. És hidd el Elie, a mi unokáink már a stílust is tudni fogják, hogy kell viselkedni, öltözködni, beszélni, mi még pionírok vagyunk, és még nem volt módunk elsajátítani a késsel-villával való étkezést, és ezt vedd minden értelemben. Bár ha az Áder Jani angolját nézzük, van remény, ő már present continuous tense-nél tart, míg mi a leragadtunk a simple past-nál.


Na csá Eliekém, rohannom kell könyvet égetni.





.

Záróra

Jözsi bácsi ne ajvékoljon, érti maga ezt. Túl sokat olvasott maga, míg mások becsületesen dolgoztak, capisci?

 Meg miközben életében nem dolgozott rendes munkát, az ilyenek, mint maga,  elveszik a rendes emberek elől a melót értve vagyok?
  Meg nem adnak nekik munkát. Ha meg adnak, akkor belőlük élnek nagy francok maguk, látom én ezt már régóta.

  A magukfajták Józsikám, miközben a kormány hátát egymásnak feszítve harcol a függetlenségünkért, áskálódik, hisztizik, kifogásokat keres, kényeskedik, ezek nem azok az idők Józsikám, ahol a fát vágják ott hullik a forgács tudja hogy van ez mifelénk…na.

  Hogy vagyunk Józsikám, csak lassacskán így van ez, nincs ez másképpen szomszéd.
Csak szerényen Józskám, nem  riszálkodni,, ez itt a fő lényeg, és akkor majd jóban lehettünk volna.

 Ennek már vége.

 Maga nem dolgozik, a könyvet tanulmányozgatja  egy életen át és mételyezi  a fiatal lelkeket itt a nagy vendégeskedésben, visszaél a vendégjoggal, vaksin, hernyóként araszolgatván a járda közepén kacsázik a görbe lábaival 90 évesen még élni merészel, túl sok ez már a jóból Józsikám, miért nem oson a járdaszélen, beleolvadva a kirakat üvegébe?

Tetszett volna rendes háborús bűnösként élni, és úgy megöregedni, mint Népirtó Sándor bácsi, akkor lenne bocsánat. Vagy tetszett volna nem S. József-nek  lenni, hanem mondjuk Nyírő Józsefnek lenni, akkor is lenne tisztelet Ön iránt.

 Így - már meg ne haragudjon József bácsi-, így mégis hogy gondolja, milyen alapon?

Maga még azt tanulta, hogy öreg emberbe nem kötünk bele, földön fekvőbe nem rúgunk, egyet nem támadunk százan, kapualjba nem rángatunk meg ilyeneket?

    Ki se menjen az utcára Józsi bácsi, jobb a békesség, tudja maga sérti az emberek érzékenységét, maga egy két lábon járó fekete ruhás be nem terjesztett vádirat tudja?

 Zavaró.

  Csoda, ha elszakad a cérna az agyondolgozott, lelkes, sportcsarnokban szocializálódott megvilágosult fiatalnál? Ezt maga sem gondolhatja komolyan, legyen már belátó!

  Ez nem a maga hazája, minek van még itt? Menjen oda, ahova a hasonszőrűek mennek, nem leszünk palesztinok a saját hazánkban tudja?
  De ne gondolja ám, hogy ott jogosan van, minek ment oda? Hívta valaki? Nem. Csak küldte. Hát menjen vissza oda ahonnan jött Józsikám, na látja ilyenek maguk bolyongók, csak a baj van  magukkal, nem tisztelik a gazdanépet, lófrálnak a nyílt utcán fényes nappal, hát nem félnek, hogy elfogy az emberek  türelme? Csodálkozik, ha valaki az arcába mondja, hogy utálom a magafajtát mind egy szálig? Menjen és vigye az egész pereputtyát amíg lehet, ne tegye próbára a türelmünket, menjen takarodjon az egész bagázs Aba Sámueltől Odettig, pucolás razuméjtye?

    Amúgy békés ember vagyok Józsikám, amíg fel nem bosszantanak, fát lehet vágni a hátamon, de ha túlfeszítik a cérnát, akkor elszakad, mint Erdély a hátországtól, tudja hogy van ez.

   Mert egyébként gondolhatja, hogy úgy egyébként telve vagyok szeretettel, ahogy az írás is mondja, csordultig, De maga az utolsó csepp volt a pohárban lássa már be, ott a Károly körút hajlatában, ahol enyhe kanyart vesz a villamos.

Jóhírt várt?

Szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot?

 Várta a véget, a sűrű homályba bukót, a csodákat?

Béke porainkra!

Nagy a jövés-menés a hirtelen  tiszteletre méltóvá kinevezett nyilas író körül. Komoly casting előzte meg a jelölést: Mindenképpen olyan ismeretlen ember kellett, aki egyrészt megtestesíti az erdélyi múltat, ne legyen kapcsolatba hozható semmilyen antifasiszta mozgalommal, és ha lehetséges, az utolsó pillanatig Szálasi és Göbbels magyar csodálója legyen.
 Kamu urnák, bújócska, itt az urna hol az urna játék folyik a volt mszmp-s házelnök erkölcsi útmutatásaival. ki mit olvasson a nyilas szerzők közűl, Kövér úr nyilván későn érő tipus, későn érte meg neki rájönni, hogy ő pont olyan, amilyennek kinéz.

Lenne itt még 600 ezer ember, akinek a hamvai egyben, összekeveredve, egymásba kapaszkodva nyugszanak Mauthausentől Auschwitzig.

Pár önmagát Istennek és mások sorsa felett rendelkezni jogosultnak képzelő hamu áll szemben 600 ezer kitaszított, kifosztott magyarosan elrendezett hamuval.  Nyilván a nagyon sok jobbító szándék, unortodox lelkiismeret és empátia az oka, hogy valahogy a nagy sütés-főzés készülődés közben - na nézd  már! -  csak  kimaradt 600 ezer újratemetés, pedig még "nem újra" temetés sem volt előtte, meg normális halál sem, nem beszélve egy épkézláb életről, amit a közös Istenünk elvileg minden gyermekének egyként kiosztott.


Hát édesjóistenem, ezek mennek mostanság: A Nyíróknak hosszú élet,  békés  halál és két temetés, a Kinyírtaknak háromból semmi.  Számolgatok, összeadok kivonok, de ez sehogy sem jön ki könyvelésileg.
Vagy lehet ugyan ezt most így leszámlázni, a papír sok mindent kibír, de a könyvvizsgálónál biztosan ki fog bukni a dolog, a számok nem hazudnak...


 Egy jó hír van:
Nagyon megnyugtató, hogy a 600 ezres hamuhegyhez nem merészelt hozzáérni senki mai hivatalosság.

Békét porainknak.

Compact disznó

Most érkezett a hír, hogy a 2012-es Eurovíziós fesztiválon az eredetileg nevezett Compact Disco együttes Without you száma helyett maga Horthy Miklós lép fel, a szám címe pedig Here again, on the grreenish-brown grass of Home.

A számot Ákos írta és a Közgép hangszerelte.



Apró nehézséget jelentett, hogy Horthy meghalt Estorilban 1957-ben, de feltámadása a magyarság elmúlhatatlan szeretete miatt már korábban prognosztizálható volt.

Korábban Kenderesen megtörtén az újratemetése azóta standby állapotban várta reaktiválását. Ellentétben Hitlerrel, aki úgyszólván irreverzibilis módon flambírozta magát a bunkerében és ezzel némi önkritikát mutatott a német népnek, Horthy még Leninnél is jobban tartotta magát, bár eddig mauzóleuma nem volt, és belépőjegyeket sem szedtek általa, tekintsük úgy, hogy csak alámerült, és kivárta, míg eljön az ideje.



És lám eljött.



Az első faszobrot Kerekiben leplezték le kellő meghatottsággal a helyi lakosok. A költségeket 2 helyi vállalkozó állta, ez is egy magyaros íz, míg a Szilikon Völgyben garázscégből kinőtt IT milliárdosok hozzák az innovációt, nálunk föld-alapú támogatásból és kormányközeli kapcsolatokkal seftelő hátramutató ébredők mutatnak utat a szociális segélyért sorban álló mázlistáknak.

Előkerültek a naftalinból a korabeli csendőr egyenruhák, darutollak, kardlapok is, a korábbi MSZMP párttitkár is boldogan újságolta, hogy ő is Horthy Miklós katonája volt, később lett még mélyebb magyar, azaz Szálasi testvér, Rákosiék ajánlották neki az Ávót, ahol szintén bevált, kicsit unatkozott a 60-as évektől, de most minden megint fáin.



Visszatérve a zenére:

Horthy egy jellegzetes magyar motívummal indítja R&B azaz Revans és Brutalitás hangulatú számát: az intróban akasztások és élve elásások keltenek reményteli hangulatot, a középrészben egy wide spread hadüzenet ritmusára elárasztják az Egyesült Európát Vona Gábor csapatai, akik mint kés a vajban nyomulnak az M5-ös autópályán egészen a román határig, ahol viszont az 500 forintos benzinár meghátrálásra készteti őket, így hát Erdély ismét megmenekül a felszabadítóktól.

Horthy mint frontember már nem tekinthető kezdőnek, bár a korábbiakban kerülte a Keleti Frontot, míg odalett a Második Magyar Hadsereg, ő egy időjárási frontra hivatkozva keringőzött az urakkal és hölgyekkel Budapesten.

Viszont a Nemzeti Együttműködés Rendszerében kevés nála alkalmasabb ember létezik egy Euróvíziós fesztiválra magyar versenyzőként. Megtestesíti a közhangulatot, mely a világgazdasági válság okaként ismét ötletesen felfedezte a Magyarországot kívülről támadókat, azaz az egész világot, akik nem szeretnek minket.

Ami azért is érthetetlen, mert mi magyarok nagyon szeretjük a világot, különösen akkor, ha elismerik, hogy mi vagyunk a legjobbak a világon, például abortuszban, öngyilkosságban és önáltatásban.

Van még egy apró disszonancia a hangszerelésben:

Horthy ugyanis egy korábbi alkotói korszakában a vágóhídra küldött párszázezer magyar katonát, továbbá végiggyalogoltatott munkaszolgálat címén szintén százezreket a bokrétás hazán, tinédzsertől felső korhatár nélkülig, szabóinastól egyetemi tanárig, Szerb Antaltól Rejtő Jenőn keresztül Radnóti Miklósig. (És ez csak két betű az abc-ben)

Majd amikor már semmire sem voltak használhatók, odaadta Hitlernek, hogy égesse el őket, de mindez nem befolyásolja a közvélemény kutatások szerint értékelhetően a mai magyarok szimpátiáját.

Egész alakos szobrot hát neki, ha már olyan nagy figyelemmel összeszedette a csecsemőket és vagonba csomagolva okafogyottá tette az anyáknak a szoptatást, éneklést, beszélni tanítást, és hogy a gyerekek majd büszkén hozzák haza a bizonyítványt boldog szüleiknek, a borítón gyönyörű betűkkel: „ Hiszek Magyarország Feltámadásában!”



Tanultunk a tavalyi hibából:



Akkor Wolf Kati képviselt minket az Eurovizión. Egy olyan számmal, ami bármilyen ország képviseletében nyert volna, csak magyar színekben bukott meg. Valamiért már tavaly utáltak minket Európában, talán az a benyomás alakult ki, hogy ez egy pszeudo horthysta ország, mert ami itt folyik, az Európa maradék felén azonos módon mindenhol úgy látszik.

De orvosoltuk a hibát, nincs itt szó semmiféle pszeudo hatásról mi autentikus előadót küldünk, lássák ezek vagyunk mi, egy népnél sem alábbvalók, egy hamisítatlan eredeti Horthyval indulunk a győzelemre, mert a háborút nem vesztettük el, nincs ennek még vége, majd még lejátsszuk mi okosba, nem vagyunk mi utolsó csatlós, nincs is kihez csatlóskodni, a Merkelék már kapituláltak, egyedül vagyunk.

Breaking: Már az anyákat is betiltották!

A közelmúlbeli intézkedések, a dohányzás és a lelkiismeret szabadságának korlátozása után a kormányzat egy újabb hasznos intézkedést hozott, amit a Magyar Közlönyben holnap reggel hirdetnek ki.



Kósa Lajoshoz közelálló források (Lásd Lajos forrás) informálisan tudatták a sajtóval, hogy a hónap végétől már nincs szükség anyákra. Ezt akkor jelentette ki, amikor Tulassay Tivadarra tett tőle elvárható becsmérlő jelzőket. Kósa úr ugyanis önérétkelése szerint nyugodtan bírálhatja a rektort, szerinte egy szinten vannak, sőt ő még egy félemelettel feljebb is a megyeházán.

Kövér László már a Parlament nevű épületben nemtetszését fejezte ki, hogy tőle balra is ülhetnek emberek, szerinte ez szégyen.



Indítványa szerint, ha a továbbiakban Szájer Jözsef felesége dönthetne ebben a kérdésben, hogy kinek lehet anyja, a hasonló anomáliák elkerülhetők lennének. Mivel akinek nincs anyja, az maga is nincs.

És ez igaz még az unortodox centrális erőtér esetén is.





A probléma megoldását többen abban látják, hogy Kövér baloldalát egyszerűen el kell távolítani, neki elég, ha jobb oldala van.

Az a kifogás, hogy a szív a bal oldalon van, az ő esetében okafogyott, lévén ezzel még senki nem vádolta, hogy szíve lenne egyáltalán. Egy másik fontos szervre vonatkozóan, aminek (és a kardnak) szintén baloldalon lenne a helye, nos ez a szerv maga Matolcsy György, aki már eleve rossz helyen van.





Visszatérve az anyaság kérdésére, a Nemzeti Együtműködés szakértői megállapították, hogy elavult az a nézet, miszerint egy egészséges családmodellhez magától értetődően hozzátartozik az ugynevezett "ANYA"-nak nevezett eszköz.

Ilyenre tehát semmi szükség, jelentett ki Semjén Zsolt, hivatkozva a szeplőtlen fogantatásra. Réthelyi Miklós is hozzászólt, szerinte ha például Tulassay Tivadarnak annak idején nem lett volna anyja, akkor ma nem tudna lemondani, és ezzel felesleges feszültséget kelteni a bokrétás hazában.



Orbán Viktor, aki egyszerre tartózkodik Grazban és a bolgár Rodopéban, egy cetlin megüzente, hogy a kérdésben már döntött, valóban semmi szükség nincs anyákra, ezzel kihúzná a legerősebb fegyvert az őt szidalmazók torkából.

A HVG.hu újságírói szokás szerint nyomozást folytattak a kérdésben, és az Orbán családról a fenti képet találták a korábbi elhárítás iratanyagai között. A képen valóban nem látható anya, csak két bajuszos férfi meg az Orbán gyerekek.
Az egyik férfiben a korábbi párttitkár-nagytőkés apát azonosították, a másik férfi valószínűsíthetően a "mégegy ember", akinek az eljövetelére Orbán Viktor oly sokszor felszólító utalást tett.

Pszichológusok (név nélkül) kijelentették, hogy nem kizárható, ha ebben a családmodellben nem kiegyensúlyozott utódok születnek, akik a későbbiekben még sok problémát hordoznak magukban.

Annak a valószínűsége szerintük elenyésző, hogy pont egy ilyen egyed kerüljön egy ország élére.

Az így feleslegessé váló, de még üzemképes anyákat a Schöpf-Mérei kórház bejáratánál levő inkubátorokban lehet elhelyezni.





MTI

Átszállás Kelet-Berlinben

  
1986-ot írtunk, amikor fiatal hangmérnökként egy 3 perces reklámfilmet forgattunk a Malévról. A jelenet az lett volna, hogy a menetrendszerinti járattal kimegyünk Kelet Berlinbe, közben vágóképek a gépen és a pilóta fülkében, majd megérkezés Schüönefeldre, ott megint vágóképek és ugyanazzal a géppel vissza Pestre. 
A stábot az alacsony napidíj és a mostoha időbeosztás miatt a szakmában egyszerűen „válságstábnak” aposztrofálták, a rendező Borsody Ervin volt, akiről egyébként is legendák keringenek, adott esetben az operatőr egy svenkkarral már korábban elverte, amikor Ervin elengedte a derekát, miközben tartania kellett volna, hogy nehogy kiessen egy nyitott helikopterből való kamerázás közben.



Ezen a gépen utazott Kodályné Péczely Sarolta is, aki akkoriban egyértelműen fiatalos és üde jelenség volt, éppen Kelet Berlinben élt, gondolom ott nem volt annyira szem előtt, mintha itthon próbált volna egészséges fiatal özvegyként elfogadható magánéletet élni, és ezzel magára haragítani széles néprétegeket Galántától Tokioig.



Kodály korábban úgy rendelkezett, hogy az öröksége az államra szálljon, de a fiatal özvegy megjelenése ezt évtizedekre lehetetlenné tette, sőt a hölgy- Isten áldja-, bizony bőven túlélte magát a jóreményűnek gondolt és szocialistának nevezett világrendszert is, ami egyébként földrajzilag lefedte a szovjet hadsereg megszállási területét.

Éppen csak pár napos kapcsolatom volt újdonsült szerelmemmel, aki akkor végzős egyetemista volt, nagyon ambiciózus csinos és okos lány, mert ilyen is van, tanúsíthatom, azóta már rektorként üzemel, de róla többet nem árulhatok el.

Akkoriban az NDK lényegében nem nagyon különbözött a Führer országától, már ami az állampolgári jogtalanság követési hajlandóságot illeti, elég annyi, hogy a berlini villamosokon nem is volt szükség ellenőrre, mint nálunk a BKV-nál, mivel aki felszállt, az azonnal körbemutatta a többi utasnak a bérletét, akik bólintással nyugtázták a delikvens utazásának érvényességét.

Nos, kihasználtam a lehetőséget, hogy Berlinben van tax-free shop, és elhatároztam, ha megérkezünk, én nem maradok a gépen, hanem bizony belépek az NDK területére, és vásárolok friss barátnőmnek egy akkoriban nagyon divatos Anais - Anais illatszer csomagot, és majd ezzel biztosítom nyiladozó szerelműnk biztos alapokon nyugvását az elkövetkező időszakra.

Így is történt, rövid ellenőrzés után beléptem az NDK-ba, de a bajok már előre vetítették sötét árnyaikat az elkövetkező pár percre.

Ugyanis a Tax Free az indulási oldalon volt, és bár gyorsan megvettem az ajándékot, és már mentem is volna kifelé az antifasiszta Németországból, de ott ez egy kicsit másképpen szokott működni.

Rövid úton félreállítottak, és egy Gestapós egyenruhásra megszólalásig emlékeztető belügyes határozott mozdulatokkal egy vaksötét és feketére festett falú zárkaszerű helyiségbe kisért, már amennyiben kíséretnek lehet nevezni azt, hogy az ember hátába egy gumibotot nyomnak és előrefelé tuszkolják, ezzel helyettesítve a kölcsönös német nyelvismeretet. Ott beérve, hamar rájöttem, hogy itt nem lesz szükség a der-die.das-ra, ugyanis a fekete falon két jókora fehér tenyér volt felfestve, és valahogy azonnal kitaláltam, hogy a sajátjaimat pont ezekre kell illesztenem szemben a fal felé fordulva, hogy nyugodtan megmotozzanak, ha nem akarok egyéb kellemetlenséget magamnak.

Így álltam lábaim szétvetve, motozásra alkalmas testhelyzetben,miközben egyik kezemben még a nejlonszatyor is fityegett benne az áhított illatszerekkel…

Egyetlen szó el nem hangzott, tehát az utazást nem nevezhetném német nyelvi tanulmányútnak, ebből bizony nem tudnék ledoktorálni, hacsaknem a továbbiakban betanított köztársasági elnök munkakörben tevékenykednék a nemzet kárára…



A motozás megtörtént, kiengedtek az indulási oldalra, ha hiszitek ha nem, a szememet pont úgy dörzsöltem a sötét verem után rámzúduló erős tavaszi napfényben, mintha Darvas Ivánként most szabadultam volna több év után a börtönből Makk Károly filmjében.

Szégyen, nem szégyen, bizony úgy szedtem a lábamat, hogy elhagyjam a munkás Németországot, mintha seggbe lőttek volna a kalasnyikovval, összesen nem tartózkodtam többet kelet-német területen 14 percnél, megnéztem az órám.

(Évekkel később még megkisértett az útlevelemben éktelenkedő Schönefeldi pecsét: éppen új életet kívántam kezdeni a világ jobbik felén és útban Genfből Párizs felé a francia határon megállítottak majd  ott dekkolhattam szálegyedül a fülkében 3 órát, míg kiderítették, hogy nem vagyok terrorista, csak kelet berlinben jártam valaha...)

A filmet leforgattuk, az ajándéknak örült a barátnőm, de a kapcsolatunk ennek ellenére hamar véget ért, és ennek oka nem köthető Kodályhoz, sem Péczely Saroltához, kizárólag én tehettem róla, meg egy másik nő, aki hamarosan feltűnt az életemben.

János

Álljunk meg itt csak egy pillanatra!

Én már itt állok évtizedek óta.

Ennél a bakancsnál.

 Nem fogom ezt a szöveget a János képe alá tenni, sőt még ugyanabba a környezetbe sem, mert ő egy stílusos fiú volt. Kell ezt magyarázzam? Ott van a képen az egész megjelenése, az öltözete, a barátai, a testtartása a puhanyakú inge, a szép nyakkendője, a mozgása a térben, a duplasoros zakója és ahogy azt viseli, ahogy a barátok egymásba karolnak,  hát hova lett ez?!

Ott megy a haverral valahol a  Bérkocsis utcában,  nézzétek a nőt a háttérben, őket nézi! Hát hova is lett ez?!

Nem stimmel a számla, azazhogy hiányzik róla egypár tétel,  ahogy „a” Kálmán Gyuri mondta anno kelet-Berlinben az étteremben…. „Volt még ezen kívül egy anyám egy bátyám néhány nagynéném meg miegymás”… mekkora botrány is lett belőle!
 Naná, mert ez egy botrány. Most szólok, hogy hiányzik a számlánkról néhány tétel, az asztal mellől pár nyugodt tekintet és kétsoros zakó: valaki még nem jött meg! Hát várjunk csak még azzal a csilingeléssel és ne kezdődjön az ünnep!…

Még várunk valakit.

Ott van a kép a másik oldalon a házról, ahol laktak: az is egy jó kis történet. Nem költöztek el innen, mert ha a János majd valamikor megjön, akkor nem fogja megtalálni a családot. Én meg keresem a neveket a New-York-i telefonkönyvben, van belőle 7 kötet, a lányom nevét nem onnan vettem, de  fiú nevet ott kerestem. Pár nap volt még a születéséig, bementem  a Főpostára, még nemhogy Internet nem volt, de telefon se csak protekcióra, és kikértem a New-York-i telefonkönyvet, mondták az több kötet… nem baj, jöhet.
 Direkt nem akartam előre tudni, hogy fiú lesz vagy lány. Mivel fiú nevet nem találtam megfelelőt a Ladó-féle utónévkönyvben, gondoltam nézzünk egy színesebb világot hátha ott majd találok… hát volt is bőven! Visszaadtam 6 kötetet, a hetediket sajna elloptam, bocsánat érte Tisztelt Posta! Hazavittem, majd ott böngészem tovább, de lányom született, így nem volt szükség többé fiú névre, a telefonkönyv ott volt készenlétben még évekig a telefon alatt, de úgy néz ki ez az egy gyerekünk lesz, és a költözésnél már elmaradt.

Szóval időről időre nézek mindenféle listákat, fürkészek, keresek, hátha felbukkan, tudom mekkora marha vagyok, hiszen ő meghalt 45 februárjában abban a rohadt Mauthausenben.
 Hányszor elmentem Linz mellett és oda be nem tettem a lábam, mintha más sietős dolgom lenne. Hát ott van János, szép dokumentum is van róla.

A levelet sem teszem be ide, sőt a János többi képe közelébe sem, amit a munkaszolgálatból körmölt apró betűkkel, hogy minél több ráférjen a cenzúrázott papírra. Az ő levele még milyen szépen átcsúszott a cenzúrán, de hát elvégre minden rendben is van benne, ahogy János írja. Szépen elmúlik majd az egész és újra együtt lesz a család a Rákóczi úton és kártyaparti lesz meg sütésillat ugye húgocskám? Mi leszünk a legboldogabb család. Csak hát a bakancsot küldjétek ha lehet, mert nem akarok mezítlábas lenni. Meg cipőfűzőt, krétát pasztát miegymást.

 A bakancsot...
 Na az a bakancs sosem jött meg.

Hát mi a francnak termel az a sok rohadt cipőgyár bűn drága cipőket, mostanság kinek fázik a lába?!!
Akkor kellett volna uraim, akkor!! És most az egész munkaszolgálatos századot a Gucci a saját halottjának tekinthetné. Jó, az női cipő de finom bőr! De jó, hogy most nem a nőkről kell írnom, anyámnak volt cipője, csak a testvérei nem maradtak meg.

Anyu szerint  lehetett volna bakancsot küldeni, de a papa  nem küldött, mondván  úgyis ellopják.

Papa : tévedett!

Mindenkit szépen le lehetett fizetni,  és nem hogy a bakancsot, de az egész gyereket meg lehetett volna venni. Tudom, ahogy az Ádám doktorék tették a negyedik emeleten, ők kihozták a Gyurit pénzért, vagy nem is pénzért, hanem egy doboznyi ékszerért.

 Hát megérte volna.

Ki vagyok én, hogy beszóljak a papának? Ő ott játszott velünk, a két unokájával a Tisza Kálmán téren, másoknak a szeretetéből nem sok jutott, vagy nem mutatta ki soha. A mamival magázódott egy életen át, ha valami nagyon finomra sikeredett az ebédnél, akkor annyit mondott, hogy nem rossz. Néztem az ablakból 10 éves koromban ahogy jönnek hozzánk a felszab térre: leszállnak a stukáról és szépen lépdelnek egymás után a kapu felé: elől a papa mögötte három méterrel a mami a papír stanicliben hozza a zselét nekünk. Szeretjük a papát és nagyon aggódunk érte: ő viseli a terhet a hátán, hiába halt meg 67-ben, és ebből az alkalomból tudtam meg hogy zsidó vagyok, mivelhogy a temetésen úgyis kiderült volna, ő cipeli a hátán a János sorsát.

Az ő fia volt és nem küldött neki bakancsot.

Volt abban logika, hogy ellopják, de miben bízott? Ő nagy kártyás volt, de igazából mindig csak vesztett. Amerikában is, sajnos még a szemét is, amikor számon kérték rajta a svindlit. Szóval abban bízott, hogy a partit megnyeri és megy az bakancs nélkül is, de nem vette észre, hogy ha az adut nem játssza ki időben, akkor elbukja az ultit. Mindig volt egy távolságtartó magatartás a papa meg az Ádám doktorék között, mert az Ádámék kihozták a Gyurit és neves ügyvéd is lett belőle, a Jánost meg senki sem. De kinek lett volna ez a dolga? Jó, a bakancsot ellopják, de rá kellett volna dobni az összes smukkot meg a Csontvárykat és meg kellett volna venni a gyereket. itt ülünk most a vesztes partival... nagyon elszúrta a papa.

Mi már megtanultuk, hogy a smukk meg a képek mire valók, azért is tartjuk őket nagy tisztelettel ilyen alkalmakra.

Nézd már:

Holokauszt zsidó vagyok!

Innen van az identitásom és eszerint szemlélek mindent. Ez egy ilyen másodosztályú buli, az igaziak a zsiniben ülnek és tartják a ritust. De az enyém is jogos, megváltottuk a jegyet rá, igaz nem én fizettem, hanem anyám testvérei. István 17 évesen halt meg szépen agyhártyagyulladásban, a legenda szerint a strandon hideg vizet csepegtetett a fejére, hogy lehűljön. Tehát 37-ben meghalt és mekkora szerencséje volt! Megúszta a magyar vircsaftot.

Nem is akarok más lenni, szeretek holokauszt zsidónak lenni, a János révén vagyok az, meg a többi remek sztori révén, amire anyámék fizették be a jegyet a Pipa utcában, meg apám a ligetben a szomorú fűz alatt, könnyesen és boldogan hallgatva az oroszok bombázását és persze megfagyott  a félelemtől, hogy ne oda csapódjon be a fa tövébe. A Pálma utcai ház odalett, amit az apja tervezett és épített, de ők megmaradtak. És mit ér a sok ingatlan? Most persze sokat, mert értékválság van, de akkor ők a negyvenes években simán elmulatták egy bérház árát egy jól sikerült este, és helyesen tették, mert másnap meg államosították volna. És a papa is csak annyit mondott a maminak, amikor elindult bérházat venni a Damjanich utcába, csak előbb még egy kicsit kártyázni is volt, és hát rossz volt a lapjárás, nos amikor a mami megkérdezte, hogy megvette –e azt a házat Ica? Mert az Ignácnak ez volt a családi beceneve.. tehát megvette akkor azt a házat? Kérdezte reggel a mami. A papa nem felelt, csak a sokadik noszogatásra: Naná, hogy nem, méghogy maga háztulajdonos legyen!

Én szóltam előre, hogy ne olvassátok ezt a blogot...

Irogatni jó, csak nehéz nekiülni, meg éhesnek kell lenni hozzá, nem véletlen, hogy 80 kiló felett nincs igazi író! Nézd meg a Csurkát, a marha nem tudja. Az a kisebbik baj vele, hogy lebutult náci, mentségére legyen mondva, hogy nem trendiből csinálja, hanem már akkor is az volt, amikor még itthon ez nem  volt kötelező. Miért ír drámákat? Mert ott csak párbeszédet kell írni, nem leíró mondatokat. Párbeszédet írni? Nem mondom, hogy mindenki tud, sőt ez egy külön szakma, de egyszerű párbeszédeknél többre ő nem is képes, nemhogy kijelentő meg leíró mondatokra. A Kornis Mihály, na látjátok, ő tud írni. És szuggesztíven előadni. Meg kotorászni a mások által megírt szavak mögött. Bár ő is kihízott már a kötött pulóvere alól, és lehet hogy ez lesz a veszte. Erről most ennyit.


Holokauszt zsidók vagyunk. Miért kéne ebből kigyógyulni? Nem vagyunk mi betegek! Akkor lennénk azok, ha nem néznénk a dolgokat úgy ahogy vannak. Hát így vannak. Ott a ház, amiben már nem lakunk, ott a papír a gyíkbőr briftasniban, amiben a családi dokumentumokat tartogatom. Nem én tettem bele, hanem még a papáék. Én tartom őket, az a helyük. Itt vannak a gyerekeink, nekik is jutott ebből a pakkból, nem kaptak felmentést mint tornából. Viszik a kis hátizsákjukat nagyon ügyesen.

 Ott van János a határon túl, el fogom őt hozni magamhoz, csak még nem tudom hol lenne az a hely, ami végleges lehetne…

Együtt lesz egyszer a család.

Sztójay Dömét nevezték ki a Hahota Gyerekszínház élére

2012. Február elseje emlékére....

Tarlós István Főpolgármester Február elsejével Sztójay Dömét nevezte ki a Hahota Gyerekszínház élére.




Bár a szakmai zsűri és a Nürnbergi törvényszék is inkább Lakner bácsit preferálta, és 10:1 arányban Sztójay pályázata ellen szavazott, de Tarlós István a zsűrit sületlennek nevezte.



Az egy Sztójay melletti szavazat a Budapesti Zsidótanácstól érkezett azzal az indoklással, hogy Sztójay egyrészt keresztneve alapján közel állhat a gyerekek lelkületéhez, Döme ügyanis a Dörmögő Dömötörre utalhat, és nem is akarunk rosszra gondolni, másrészt legalább ismerik Sztójay-t és tudják mire számíthatnak felőle, nem úgy, mint más volt kommunista, ma fideszes jelöltek esetében. Nem mellékesen pedig Sztójay igencsak halott, tehát nem szól bele művészeti kérdésekbe, és nem akarja a színház nevét Hinterlandra módosítani...



A kialakult konfliktussal kapcsolatban megkerestük a főpolgármester titkárságát, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy takarodjunk Magyarországról, ha ennyire értetlenek vagyunk. Különben is Színházi ügyekben a Tikurilla cégcsoport az illetékes, ők szinezik a házakat nyertes tender révén. Orbán Viktor sajtóosztálya kijelentette, hogy ők kétharmados felhatalmazással bírnak a magyar néptől, ami annyit tesz, hogy Sztójay Döme mellett még számosan nyernek kinevezést, de részletekért Kerényi Imre az illetékes, aki jelenleg még egy nehéz ebéd utáni zaklatott álmát alussza, és csak másnap lát neki álmai megvalósításának. Tarlós István egyben bejelentette, hogy a József Attila Színház szintén Február 1-től a Jaszin Sejk magyar barátai nevet viseli.



.

Figyelj már Csilla!

Figyelj Csilla!

Egyáltalán nincs okod az elkeseredésre amiatt, hogy egyedülálló anyaként éppen most vesztetted el az állásodat. Nagy szükség van ám - különösen mostanság - kulturális antropológus, ethnológus-muzeológusokra, pláne olyan kiválóakra, mint Te, akik nem kevés sikerrel segítenek az emberiségnek egymás megértésében.

Ahogy szépen megfogalmazod:

„ Életem nagy kihívásának tartom a különböző kultúrák megértését. A kultúrák közötti párbeszéd, egymás elfogadása és a tolerancia számomra alapelvek. Igyekszem másoknak ebben segítséget nyújtani, több-kevesebb sikerrel.”

Jó, magam is tudom, persze könnyű két különböző habitusú fáraót - mondjuk egy szerbet meg egy svájcit - segíteni a hétköznapi kommunikációban, hogy átsegítsd őket a kultúráik párbeszédjében óhatatlanul kialakuló apróbb döccenőkön, de próbálnád csak meg élő emberekkel… ááá reménytelen.

A zsidókról meg beszélni sem érdemes, mint tudjuk két zsidó három vélemény, nekem komoly konfliktusom kizárólag a saját fajtámmal szokott kialakulni, igaz, van közöttünk is normális ember, ha én még nem is találkoztam ilyennel.

Szép szakmád van.

Igazi élet közeli dolog, sajnálhatod, hogy nem a mi családunkba születtél, igaz, akkor most nem ülnénk így egymással szemben mint férfi a nővel.

Nálunk ugyanis az volt, hogy apám (szegény már nincs)  a saját maga által gründolt kiadóvállalat élén tevékenykedett , kulturális területen a rendszerváltásig, és igen befolyásos módon tette ezt…
 

Történt ugyanis, hogy bátyám, aki már ötödször jelentkezett az Orvosegyetemre, de ötödszörre is sikertelenül, hiába szerezte meg neki apám az írásbeli előtt két nappal a fizika felvételi tételeket én meg oldottam meg előre, mégsem sikerült bejutnia.

Nos, előzőleg Tomi testvérem már éveket lehúzott a Madarász utcai gyerekkorházban műtősként Hirscberg főorvos kezei alatt olyan sikeresen, hogy a végén már (szabályellenesen) injekciókat is beadhatott. (Ahogy ő mondja kissé szégyenlősen: "igaz csak a nem fizetősöknek…")

Így teltek hasztalan az évek, és apám szerzett a Tominak egy nyugodtabb munkát a Kelet-ázsiai múzeumban a restaurátoroknál, tehát már felhagyott a műtősködéssel.

Régi műtárgyakat hamisítottak, másoltak, majd megmutatom, ha jössz hozzám, nekem is van belőle.

Tehát az ötödik sikertelen felvételi után összeült a családi kupaktanács, mely kizárólag apámból állt, és meghozta a döntést: fel kell hagyni ezzel az áldatlan kísérletezgetéssel az orvoslással, és igazi diplomás restaurátorrá kell válni!

Igen ám, de volt egy bökkenő: felsőfokú restaurátorképzés egyáltalán nem is létezett Magyarországon, tehát hogy lehet ebből diplomát szerezni? A diploma ugyanis egy olyan vágy és természetes szükséglet volt nálunk, mint egy falat barchesz.

Hol itt a gond? Adta meg a választ a kérdésnek is beillő néma tanácstalanságunkra apám. Másnap elintézte, hogy indítsanak a Képzőművészeti Főiskolán egy restaurátorszakot a bátyám kedvéért, hiszen ez már "feszítő népgazdasági érdek".

Így köszönheti néhány más, ma működő diplomás restaurátor a bátyám lustaságának, hogy ez a szakma egyáltalán létezik.

Tehát ha most szegény apám élne és persze nem Hoffmann Rózsa félék lennének pozícióban, akkor neked máris lenne állásod apám révén…

Még sokat tudnék mesélni ilyeneket, ha ragaszkodsz hozzá, majd elmondom például hogyan lett apám nyomdájában a Vándor nevű - korábban kóbor, de befogadott - őrkutya majdnem a cég igazgatója apám után, de megvárom, míg erre a gyönyörű mosolyoddal kíváncsian felkérsz…

Na, maradunk még, vagy fizessek?