Tájkép fülkeforradalom után

 Mi maradt  Magyarországból   2014 júniusára?

Pénzeszközök:

Az MNB valutatartaléka az Orbán család tulajdonába került. Igazságtalanságról nem beszélhetünk, mind az 5 gyerek egyenlő arányban fog örökölni.

Ez a legkevesebb, amit a szeretett vezér megérdemel  a juniusi árvíz idején mutatott hősies helytállásáért, ezt maguk az emberek szavazták meg…  értesülhetett mindenki a levélszekrényébe bedobott levélből.

 Bakondi György és a hadsereg erői segítenek a jelentős tömegű bankjegy átszállításáról Orbán Viktor nappalijába., ahol a polgári miniszterelnök gumicsizmában áll az asztal tetején és irányítja a munkálatokat.

 Így komolyabb összeg takarítható meg, szükségtelenné válik a Bank őrzése.

Az átadás-átvétel szöveghű jegyzőkönyve szerint minden rendben zajlott.
A   „Mennyi ez?” kérdésre Bakondi a „ Már milyen értelemben?” kérdéssel felelt, majd „ Ja az összes.” pontosította az adatokat.  „És az embereknek maradt valami?”-  kérdezte az empatikus miniszterelnők, aki szívén viseli a nép sorsát.” Hát hogyne, az apró.” Hangzott a megnyugtató válasz.

A takarék szövetkezetek vagyonát átcsatornázták Simicska Lajos számlájára, Demján Sándor ugyan írt tiltakozó levelet de valahogy elkallódott.

Memaradtak továbbá a tiltakozó és kérlelő petíciók Áder János irodájában, de az elnők kijelentette, hogy a rá rótt felelősségnek eleget téve még 8 évig ül a seggén rezzenéstelen arccal, anélkül, hogy fékezné a nemzeti együttműködés rendszerét.

 Közlekedés, utak hidak, felépítmények:

A hortobágyi  kilenc lyukú hídból megmaradt mind a kilenc lyuk, magát a hidat elbontották, így a 9 lyuk szépen beleolvad a környezetébe.
Budapesten a belvárosi aluljárókat már betömték, a négyes metró egyelőre még nem készült el, de remény van arra, hogy a még működő szakaszokon  kézi erővel hajtott szerelvények fognak munkába állni, ezzel újabb munkahelyek teremthetők.
 Az összes budapesti híd megmaradt, csupán átszállították őket Felcsútra.

A MÁV szerelvényei kiváló állapotban vannak, azaz mind a két mozdony, ami megmaradt. Kocsik ugyan nincsenek, de a vonzáskörzetből bejárók  már megszokták, hogy magukat redőny-gurtnival a mozdonyhoz kötözve és görkorcsolyát a lábukra húzva illedelmesen gurulnak libasorban  a síneken.

Élelmiszer ipar:

 Az összes felvágott árusítását koncesszióba adták  megbízható magyar családoknak, a maradék nem megbízható családok viszont szabadon vásárolhatnak a koncesszióból kimaradt boltokban parízer héjat,  kavicsos állagú tepertőt, sertés bőrkét, és átcimkézett turista szalámi végeket.

Folyók, vizek erdők:

A Duna vizét koncesszióba adták Széles Gábornak, köztulajdonban maradt viszont a szennyvíz, az uszadékfák, a szúnyogok és a hordalék. A költő által versbe öntött dinnyehéj viszont a 13. havi nyugdíj helyett kárpótlásként kiosztásra kerül a 7 millió nyugdíjas között, nem kell hajba kapni érte, jut mindenkinek.

A Dunántúli középhegységet elbontották, zavarta a kilátást, a Mátrát bekerítették, itt pihennek a párt közeli befektetők és családtagjaik. Az Alföld hiánytalanul megvan, egyedül a futóhomokot nem sikerült megkötni, az összes elfutott Londonba, ahol jobbak a lehetőségek a kifutásra.

A Balaton is védett övezet lett, annyi csupán a változás, hogy a tó teljes partszakaszán egy 20 méteres sávot feltöltöttek, és ezt a földtörvény kiegészítésével megbízható családok tulajdonába adták. A többieket legalább nem zavarja az idegesítő vízcsobogás, a stégek pedig jók lesznek arra, hogy onnan szemléljék a szerencsés nyertesek boldogságát.

Oktatás:

Magyarország versenyképessége jelentősen javult, Hoffmann Rózsa bejelentette, hogy megszünt a felső- a közép- és az alapoktatás, amivel jelentős megtakarítást értünk el. A nemzeti elit,  azaz  a vezetőség gyermekei külföldön tanulnak, a maradék ifjúság, azaz mind a 12 ezer fő, aki sikeresen felnőtt bölcsöde, óvoda és egészségügyi ellátás nélkül, írástudatlan lévén versenyképes munkaerőt jelent a túlképzett és rizzsel felfújt kínai munkavállalókkal szemben.

Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter máris rendelkezett, hogy ezek az emberek rendelkezésre álljanak a Széll Kálmán téri placcon, ha esetleg erre téved egy leittasult külföldi befektető, azonnal munkába állhassanak.

Társadalmi szervezetek:

A kormány az összes társadalmi szervezetet egy helyre tömörítette, és Nemzeti Békemenet néven lépteti fel őket mind belföldön, mind Brüsszelben, ahol a látvány olyan sikert aratott, hogy még a pisilő fiúnak is elállt a csurgatása, úgy meghökkent. Hát ezek lennének azok a híres magyarok? Derék emberek, együtt egységben, széthúzás nélkül, példát vehetnénk róluk, számoltak be a közszolgálati csatornák.

Egészségügy:

A magyar ember jól gyógyul gyanús eredetű generikus gyógyszerek nélkül is, állva jobb a vérkeringés mint fekve, tehát kórházi ágyak se kellenek,

 Agyműtéteket már az ősmagyarok is végrehajtottak minden cirkusz nélkül csak úgy a Bakonyban a rekettyésben, ezt Matolcsy György óta tudjuk, aki maga az élő példa arra, hogy egy sikeres agyeltávolítás helyet teremt a nagy gondolatoknak az ember  fejében, és ettől még bárkiből lehet akár MNB elnök is, aki képes napi 8 órában „package, package” szavak mormolásával javítani az ország kockázati besorolását.

 Kórházak tehát nem maradtak, helyüket sóval szórták be, van viszont egy vöröskeresztes sátor minden kistérségben, ahol térítés ellenében megvizsgálják a maródiakat, és állapotuk szinten tartása mellett útjukra bocsájtják őket.

Temetkezés.

A szociális temetés egyértelmű sikersztori: Már minden magyar élt ezzel a lehetőséggel, jobb ha az ember még idejekorán elássa magát, mert jövőre már ez is illetékköteles lesz.

  Úgyhogy a magyarság már mind a föld felszíne alatt próbálja kibekkelni a hátralevő időt, amit a Jóisten még megadott neki.

Tisztelt Elnök úr, kedves Jánosom!

Tisztelt Elnök úr, kedves Jánosom!






Rettenetesen aggaszt, hogy kialvatlan vagy,  mondod is,  az elmúlt napokban hosszú órákat töltöttél azzal, hogy Alaptörvényünk negyedik módosításának elfogadása kapcsán tanulmányozzad a sajtóban megjelent véleményeket, érveket.



János, tisztázzuk, semmiképpen nem akarnék idegen tollakkal ékeskedni, tehát kerüljük a többes számot. Nekem nincs alaptörvényem, nektek van, szeressétek, gyönyörködjetek benne, én puritán életet élek, kerülöm a túlhajtott élvezeteket.



De nem te vagy az első,aki megosztja az utóbbi napok kialvatlanságának okát a köznéppel.
Maga Rákosi Mátyás is így tett, amikor szintén tudatta a közzel, hogy „nem kevés álmatlan éjszakát okozott neki Rajk leleplezése”, de megérte, és máris volt egy egész igazságszolgáltatási infrastruktúra, aki a szeretett vezér ki nem mondott vágyát meghallva, annak rendje és módja szerint akasztófára jutatta ifjabb Rajk Laci apját.



Jánosom, nem irigyellek, komolyan nem szeretnék a helyedben lenni.



Az ember egy olyan pocsék állást vállal, ahol az a dolga, hogy amit odanyomnak az orra alá, azt alá kell írnia tetszik-nem tetszik? Ez iszonyat János, tudom hogy válság van, de ennél jobb állás nem akadt jogi diplomával? Ennél még az is jobb volt, amikor talk showk-kal hakniztál Zala megyében, mondjuk azt nem értem, hogy honnan jött az ötlet, ki tévesztett meg azzal, hogy színes figura lennél, ezzel még az ellenségeid sem vádolhatnak, bár ha úgy vesszük, a szürke szín is szín, csak nem adnak érte zsetont a búcsúban.



János, azt mondod bele a kamerába, hogy függetlenül attól, hogy tetszik-nem tetszik.
 Egyébként: tetszik?
 Csak úgy kérdezem, mert érdekel, mégiscsak te vagy az Elnők, szeretnék igazodni a hivatásos okosokhoz, mert én akkor honnan tudjam meg, hogy nekem tetszik- e vagy nem tetszik. Jó, segit a dolog elviselésében, hogy titeket aztán rohadtul nem érdekel, hogy nekem tetszik-e. Mondhatjuk úgy is, hogy nekem azt osztottátok, hogy eszi-nem eszi, nem kap mást.



János:



Sokáig olvasgattad az érveket, mégis itt a magyar emberek -ahogy ti mondjátok találóan-,  nagy tétben lefogadták a BWIN-on, hogy mi lesz a döntésed, sokat nem kerestek a bulin. Talán én voltam azon kevesek egyike, aki még komolyan elmélázott azon, hogy azért az Áder mégiscsak egy karakteresebb figura, hátha mer szembemenni a Nemzeti Együttműködésnek nevezett ambivalenciával. Tényleg ennél jobb szót nem találtatok? Héjjas Iván sem mondta Orgoványnál, hogy flódni fogtok, hanem hogy lógni…



János, szép beszédet mondtál a Hiradóban,  megdicsérlek. Emelkedett volt, megkönnyeztem, csak a happyend maradt el, olyan ez mint amikor egy csodás estét ígérő évődés után a nő kimegy a fürdőbe, majd visszafelé már a viceházmester jön a lakbérért… kicsit hervasztó.

Ilyenkor mindenki a TV-t nézi, amikor pápát választanak, pont jó a Vatikán farvízeint benyomulni a közérdeklődésbe, és bejelenteni, hogy nagy vívódás után meghoztad a döntést: továbbra is a mélynövésű hidegverés az úr a házban. Tényleg Jani, nem kéne szólni neki, hogy nem úr, hanem szolga? Fizetett alkalmazottunk, nem Döbrögi a kastélyból!



Jani, tudom,  sokat vívódtál,  be van írva az is a munkaköri leírásodba, hogy alá kell írni, de ha jobban elolvasod azt a papírt, az is bele van írva, hogy ugyanakkor őrködnöd kell más értékek felett is, tehát innentől kezdve máris bejönnek az értelmezési lehetőségek, ebben pedig találékonyabbak vagytok a rabbinál is, pedig ott aztán szinte mindenre van kétféle válasz.


így működik a fogyasztói világ, lehet választani igen meg nem között, nem csak igen meg igen között.
János: ha ekkora szarban van az ember, hogy piszkosul nem akar valamit, akkor bizony nem csinálja.
Ott volt például Freud doktor, aki azért volt akkora koponya mint Te, és igen csekély mozgástere volt, amikor nagy nehezen kiengedte a Gestapo nemzetközi nyomásra, de még előtte vele is alá akartak íratni egy papírt, miszerint igen jól bántak vele…Nos Sigmund seperc alatt feltalálta magát és indítványozta, hogy az aláírás mellé még egy megjegyzést tehessen. -Mi lenne az? Kérdezte tőle a Gestapos parancsnok.-Csak annyi, mondta Sigmund, hogy "mindenkinek csak ajánlani tudom a Gestapot"…
János, mi is mindenkinek csak ajánlani tudjuk ezt a NER-t, nem tudom mennyi idő alatt fog beépülni a történelmi emlékezetbe, de hogy egyhamar nem felejtjük el, arra mérget vehetsz.


.
Végezetül Jánosom:


Lenne itt még két opció:

Mi lenne, hogy ha annyira szar érzés olyasmit szignálni, amitől az ember gyomra kifordul, akkor odacsapja a tollat, és azt mondja a fönök pofájába, hogy kész ennyi volt, csinálja az akinek 7 anyja volt, nővesszen körmöt a farkatokra a jehova, én lemondok oszt annyi, megyek vissza Pápára talkshowzni.

Vagy egyszerűen főbelövi magát?
 Na ezt nem kívánom, ehhez komoly lelkitusa kell, az meg nem széria tartozék a Sándor palota környékén, nem tegnap óta.

János, jól van ez így.
 Csak a gyerekeidre nem gondoltál, ők fognak miattad szívni pedig senki nem tehet a szülei dolgairól. Csinálhattál volna nekik egy szebb képet magadról…. De erről már lecsúsztál, mint mi Amerikáról itt a népszerű Kárpát Medencében.

Kis rasszista silabusz meglevő és leendő társasházi lakók számára

A rasszizmus előre törése és hogy Magyarország pont ebben éllovas a környéken, nem független attól, hogy gazdaságilag a rendszerváltás kori első helyről az utolsóra sikerült kerülni.

   Szép dolog tüntetni és aláírásokat gyűjteni a rasszizmus megnyilvánulásai ellen, főleg ha ez őszinte és nem marketing tevékenység, mindez viszont egy centivel sem fog a probléma megoldásához közelebb vinni.

   Magyarországon 1990-ben esélye sem lett volna egy rasszista pártnak egyáltalán megalakulnia, akkoriban még erősebben működtek a normális magatartásokat preferáló jogállami reflexek, szomorú ezt kimondani, de így van.

   Lássuk be végre, hogy a rasszizmusnak számos oka van történelmileg, néplélektanilag, kulturálisan, de ilyen szinten a probléma ugyanezen módszerekkel kezelhető, kordában tartható.

  A gazdasági ellehetetlenülés, a nyomor térhódítása az, ami a rasszizmust az utcára viszi és mindennapi életünk részévé válik. Nem lehet ezt a szellemet csak úgy visszaterelni a palackba majd hüvelykujjal ledugaszolni, és ezzel a probléma meg is lenne oldva.

Bár nem lenne rossz, ha államunk legalább erőszakkal biztosítaná az állam minden adófizetőjének az emberi méltósághoz való jogát, de ezt sem teszi, mégpedig azért, mert az adózabáló  államunk a saját kötelezettségeit az éppen uralkodó párt közvetítésével gyakorolja, vagy éppen nem teszi, és mindkettőt napi politikai érdekei szerint.

  Ami a nyomorból táplálkozó roma problémát illet, ezt lehet a szőnyeg alá söpörni, lehet erőszakkal lenyomni, de ettől még fel fog törni ma itt, holnap ott. Ha nincs biztosítva legalább a minimális lehetőség egy nagy létszámú néprétegnek a méltóságos megélhetési szinthez elégséges jövedelem munkával való megszerzéséhez, akkor logikusan jelennek meg az ebből a helyzetből következő devianciák.

  Az antiszemitizmus egy más kérdés, ez a hagyományos bűnbakképzés problémája, de az, hogy pont nálunk ilyen szinten jelenik meg, az első sorban a Parlamentből indult el azonnal a rendszerváltás után, másrészt szintén a gazdaság teljes csődje hozta a felszínre.
  Mindkét komponens a politikai elithez köthető, jóformán kizárólagosan.

Felesleges a Jobbikot hibáztatni ezért, nem is kérdés, hogy az a párt az okozat és nem az eredendő ok a saját maguk megerősödéséért. A Jobbik részben a társadalom lélektani hőmérője és a rendszerváltás utáni összes politikai erő teljesítményének eredője.

  Uraim, ez az Önök bizonyítványa Antalltól, Torgyánon keresztül, Horn, Kuncze, Orbán, Medgyessy, Gyurcsány ,  Vona és a másik Orbán végül, mert belőle kettő is jutott szerencsétlenségünkre.

  Uraim, Önök az amúgy is padlón levő országot szorgos munkával olyan szintre hozták gazdaságilag, amihez képest a Kádár rendszer végén joggal nézhettünk még mosolygós szemekkel a jövőbe.
Persze, szarban voltunk akkor is, különben magától nem ment volna vissza a medve a barlangjába, de az adósságnak volt némi fedezete is, részben a teljes állami vagyon, részben a még meglevő piac, a meglevő keleti gazdasági kapcsolatok, részben pedig a kedvező külgazdasági helyzet és a rendelkezésre álló tettre kész és a szocializmus utolsó szakaszában megerősödött tudatú kisvállalkozói (gmk stb.) lendület.

Mára viszont mi maradt kedves lakótársak?  Ha azt mondom jeles írónk találó jelzőivel, hogy „lófasz sem marad”, akkor nem mondok igazat, mert akkora az adósság és tovább is növekszik, hogy a Citedellát is árnyékba borítja.

Pénzünk semmi, adósság mint a tenger, az ország elöregedett, gyerekeink kivándorolnak, és van egy olyan kormányunk, mely teljesítményét olyan magasra értékeli és akkora  a bizalma kizárólag önmagában, hogy regnálását konzerválni kívánja olyan technológiákkal, melyet a tartósítóipar is csodálattal figyel!

Uraim, nincs más út előre, mint hátra. Vissza kell menni 89-ig, ahogy akkor is visszafordultunk egy gazdaságpolitikai zsákutcából.

  Uraim, el kell végezni az aprómunkát.

 Kedves privatizációs milliárdos, oligarcha urak:  Önöknek elemi érdekük, hogy a joggal kisminkelt lopást, mert ha tetszik ha nem, ez bizony az volt, megpróbálják jóvátenni azzal, hogy a lopott javakat és az abból származó kiesett gazdasági hajtóerőt becsatornázzák a gazdaságba, ennek módját kidolgozni köteles egy gazdasági szakértő csoport, mely a hatalomváltás után elfogadható programot kínál.

   Hogy kik ezek az urak, azok  nagyjából a magyar ábc betűkészletével sorra vehetők, de elég leporolni az első 4 év privatizációs aktáit, ez egy szakértői munka.

  A lopott holmi ugyanis visszajár, ez a jogrendszer alapeleme.

 Másodszor: Sorra lehet venni azokat a nagyvállalkozásokat, melyek az államhoz kapcsolódó megrendeléseket, legyenek azok adófizetésből eredő forrásúak, azaz mindannyiunk közvetlen zsebéből származó pénzek, akár jószándékú, de kevéssé hatásos Európai Uniós pénzek gazdaságfejlesztési céllal, nos azok a vállalkozások könnyen elszámoltathatók, megvizsgálhatók a verseny  körülményei. Ha azt mondjuk, hogy mindig ugyanazok nyerik el a pályázatokat, akkor a helyzet kíváló, mert legalább nem kell sok üggyel foglalkozni.

   Nem valami mosolygós ötlet ez be kell látnom, de az a jövendő kormány, aki ezt nem teszi meg, az ugyanazt folytatja, mint elődei, egyrészt e nélkül a potenciál nélkül nem lehet kijönni a gödörből, másrészt ha nincs szándék a dolgok tisztába tételére, akkor annak érdek összefüggései vannak, ezt a kormányt tehát köszönettel nem kérjük.

  Mit tehetünk tehát kedves lakótársak, polgártársak, welnesselő társak és éhező társak azért, hogy ebból a fekáliából kikászálódjunk, lezuhanyozhassunk és egy kicsit melegebb otthonban fázhassunk tovább?

Mert  ha jól emlékszünk a rasszizmussal kezdtem és látszólag messze kanyarodtam ettől.

 Ne adjuk fel a hitet, hogy jobbat érdemlünk magunknak és leszármazottainknak, és ezért tennünk kell.
  Ne fogadjuk el, hogy a jelenlegi, általam  jelzős szerkezet nélkül említett kormányzat örökké a nyakunkon lesz. Mert nem lesz, hamarosan viccek apropója és kínos szembenézések tárgya lesz, erről gondoskodni kell, magától nem történik meg.

 Nem kevés munka kell ahhoz, hogy ne keljen élvezzük mindennapos társaságukat az összes porton, ami az életünket és lakásunkat körülveszi, hírek, rádió,  televízió,  és levélszekrény, és még szerencse, hogy a szennyvíz  a lakásból csak kifelé lejtő csövön távozik.
  De gondolni kell az utánra is, ha nem akarjuk, hogy ez a hínár  végleg a nyakunkra tekeredjen.

Abba az irányba kell szorítanunk a népképviselet konzervatív erőit, azaz azokat, akik erőszak nélküli hatalomváltásban gondolkodnak, hogy szakítsanak az igérgetések és választás előtti osztogatások politikájával és hiteles, fenntartható programmal álljanak elő. Ennek pedig része kell legyen a fentebb említett elszámoltatás is.

   Magyarországnak nincs szüksége váteszekre, sámánokra, látnokokra és hasonló erőszakos népjobbítókra, az elkövetkező időszakban nekik is meglesz a helyük az ország normális életében, akár a sokat említett romkocsmákban, akár saját pénzen bérelt hordókon vagy színháztermekben, de semmiképpen nem a kormányzatban.

 Magyarországnak egy hidegfejű, morálisan egészséges, tettre kész  és elhivatott szakemberre van szüksége, aki egy élhető és működtethető ország programját kínálja a közös teherviselés alapján. De sajnos a szőnyegeket is fel kell hajtania, és kiszedegetni alóla a besepert szennyeződést, másképpen megint orra bukunk a perzsán.

  Szabad a pálya mindenkinek, aki megússza a büntetőjogi felelősségre vonást, az pályázhat a régiek közül is, ha talál megfelelő mennyiségű támogatót, ez a demokrácia lényege.

Érdemes tehát ilyen új vagy régi fiút keresni kedves lakótársak,  a közös társasházunk közös képviselőjének.

 Aki úgy pályázik erre a posztra, hogy alkalmazotti besorolását főnökire kívánja átminősíteni, az vagy nem lesz megválasztva, vagy ha szerencsétlenségünkre mégis, akkor bizony kedves polgártársak, ha másképpen nem megy, ahogy ezeréves szép hagyományaink is figyelmeztetnek, nos nagy erővel nemiszerven lesz rúgva. Ezt ha lehet érdemes elkerülni, mert mindenkinek fájni fog, nem csak az illetőnek.

Mára ennyit a rasszizmusról.

Ha lesz gazdaságunk, ez is megoldódik.

 Mint máshol.

  

Csanádba becsap a ménkű...

Szélsőséges honfitársunk a minap értesült az örömhírről: nem kell tovább szégyenkeznie, hogy valamiféle beltenyészet áldozata lenne, a Kárpát medence olvasztótégelyében (melting pot a jobb világban) neki is jutott mindenféle felmenőből, attól lett ilyen remek szép szál legény, ahogy a magyar lányok is a legszebbek a világon.




Talán ebben egyetérthetünk.



Nem ő az egyetlen aki hasonló módon tudta meg még időben, hogy zsidó származású is. Én magam is hasonló helyzetben értesültem annó a hírről amikor a suliban elkezdődött a zsidózás, és magam sem akartam lemaradni, mert olyan jó dolog egyformának lenni a többiekkel, legalábbis egy bizonyos fejlődési életszakaszban.



A szüleim szóltak, amikor elkezdtem zsidózni, hogy az a kisebbik baj, hogy hülyeségeket beszélek, de az már kínos is hogy hülyét csinálok magamból.



Ezen elgondolkoztam, és ez a gondolkozási folyamat azóta is tart.



Csanád barátunk, is most kezd el kissé cizelláltabban gondolkodni, érdekeseket mond, állítja, hogy nem fogja megtagadni a nagymamáját senki kedvéért, bár a zsidóságról már korábban kifejtette a véleményét, és az mit sem változott. Érdemes tovább gondolkodni Csanád, szembenézni férfiasan a dolgokkal, a nagymama is figyel rád. Bizonyám.



Éppen a mai napon 1941-ben Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak. Bár erre még Hitlerék se kérték, de Horthy, a nagyon rossz stratéga, stréberkedésel próbálta bebiztosítani Trianon törlését, Erdély és a többi elcsatolt terület visszavételét. Ez talán abban a pillanatban nem is volt irreális, egy paraszthajszál választotta el Hitlert, hogy valóban megnyerhesse a háborút, legalábbis akkor még jó eséllyel lehetett volna erre fogadni a Bwin-nál. Még minden előtt voltunk, de azután jött Sztálingrád, kisodródtunk a Don kanyarnál és a harci helyzet alaposan megváltozott. A többit tudjuk.



Kedves Csanád, most is megváltozott a harci helyzet itt Európában és a világban is, érdemes erre odafigyelni, mielőtt még végleg bezárkózol a tulipános gondolatokba, bármikor becsaphat egy újabb ménkü. Mert nem lehet csak a lózungokból megélni egy életen át. Illetve szar dolog egy egyre lecsúszó országban zárványként sikeres politkusnak képzelni magunkat, miközben akiken elvileg jobbítani szándékozunk sorra gatyásodnak lefelé, romlik a foguk, és csináltatásra nekik nincs pénzük. Ilyen körülmények között a villogó fehér fogsor, ami mosoly esetén úgyszolván elkerülhetetlen egy politikusnál, csúnya kontrasztot mutat a beszélgető partnerével.



De ha egy rendes szélsőséges politikus nem is mosolyog, mint egy randa szocialista vagy liberális, de ha vicsorít is örökös felindulásában, nos akkor is ugyanez a helyzet.



A világ ugyanis nagyon dinamikus változásban van, istenem, ilyen makacs dolog ez a történelem, akkor is megy, ha nem figyelünk rá.



Érdemes figyelni a többiekre Csanád.



Melyek a sikeres országok évszázadok óta barátom? Mert könnyű dolog a hibákra máshol felelőst találni, és rámutatni valakikre, hogy hú de randák. Ettől ugyanis mi magunk nem leszünk szépek Csanád, és ez igaz mindenkire.



Kooperáció Csanád, figyelj erre a szóra, talán nem is hallottál róla. Kooperáció, nem azok a társadalmak tudtak fennmaradni valaha is a történelem viharaiban, akik a legtöbb zseniális egyénnel rendelkeztek lokálisan, hanem azok, akik az összes tagjukat tekintve legjobban tudtak kooperálni egymással, és ez ma is így van.



Ha úgy vesszük Csanád, ez a korábban tehetségesnek tekintett ország, mely legnagyobb bánatodra még egyelőre azonos választójogokat ad minden polgárának, akár valóban sikeres lehetne, ha a tagjai történelmi okokból nem mindig olyan politikai elitet emelnének a fejük fölé, mint amilyen Te is vagy Csanád. Mert igen, a szó, hogy elit, bár stílusában és tartalmában egyáltalán nem illik a politikai osztályra régóta már errefelé, de formailag mégis jár a megszólítás Nektek.



Nem tudom meddig lesz még ez így, mert a türelem bizony fogytán de nagyon.



Az ezredik pofonnál, melyből most te is kaptál egy méreteset, és mind a kevesebb mint 10 millióan folyamatosan kapunk, nem ártana egyszer már tényleg tanulni valamit és változtatni a mentalitáson.



Melózni, kooperálni, a felhevült indulatokat nem szítani, hanem hűteni, megosztás helyett együtt megpróbálni ezt a szekeret egy irányba tolni, mint ahogy a Török meg Szovjet elnyomás alatt is sikerült, csak ebben a kurva nagy önállóságban nem akaródzik, ezt kéne megpróbálni.



Nem mondom, hogy holnaptól zongorázni tanulj, sakkozni meg barkochbázni, de progresszíven gondolkodni, mint ahogy a nyugat európai jobboldali kollegáid is teszik, megfontolandó.



Mert különben nem gubanc lesz, hanem már van is. És nem csak a keresztleveleknél.











.

A miniszterelnökség válaszlevele Elie Wieselnek:

 

Kedves Elie!


Írod, hogy visszaküldöd a nagykeresztet, ennek örülök, mert nagy szükségünk van minden smukkra mostanában, tudod a Matolcsy Gyurinak nem sikerült beállítani a gyógyszerét, és ez kicsit sokba van milliárdokban mérve.

Mondjuk tényleg rendes dolog tőled, hogy csak úgy visszaadod, a múltkor a Pataki Attila zálogházába csaptuk be a Koronát a Jogarral, de ő csak 15 % kamat ráfizetése esetén hajlandó visszaadni.

Nézd Elie, írsz i tt marhaságokat össze-vissza, de tudom, hogy te egy notórius visszaadó vagy, nevezhetnénk revansistának is, de ezt a jelzőt egyelőre megtartjuk magunknak, tudod elvárják a szavazóink akiket évek óta hergelünk, hogy revansot vegyenek. Már nem tudom miért is, de mi már csak ilyen rebellisek vagyunk mi magyarok.

A múltkor az Iliescunak küldted vissza a legmagasabb román kitüntetésedet, mert ő Corneliu Vadim Tudort, a többek között antiszemita kijelentéseirõl és a holokauszt tagadásáról elhíresült szélsõjobboldali politikust is kitüntette ezzel.

Te tudod mit csinálsz Elie, komolyan nem értelek, nálunk ez úgy van, hogy ami jár az jár, ha adják zsebre kell vágni, jól jön az még bármire.

Remélem Elie, hogy a példádat követik a többiek is, most nézem kiket tüntettek ki a hazaáruló túlmozgásos Gyurcsányék 2004-ben:

Ezt nem hiszem el Elie, szép kis banda mondhatom, jó is hogy felhívtad a figyelmemet:

Bugár Béla szlovákiai MKP: na ő is beintett nekünk, amikor a Duray Miklósba nyomtunk milliárdokat.


Frunda György és Markó Béla RMDSZ: azok is hazaárulók, hiába Nyomtuk a Tőkés Lacit rohadt sokba volt, meg a válása is, ezt is bebuktuk.


Kasza József Vajdasági MDSZ. Ez is valami demokrata, tahát még a körmére kell néznünk, csak hát a szerbekkel nem szeretnénk ujjat húzni, mert azok még a Vizoviczkinél is veszélyesebb alakok.


Fejtő Ferenc és Glatz Ferenc, ezek is szocik, meg Ferencek is, ez már egy kicsit sok így együtt, ismerem a fajtájukat, magam is az MSZMP-ben dolgoztam mielőtt a hitvallásomat otthagytam a ruhatárban a Köztársaság téren, és épp időben , mert azokban már nem volt rezon.


Soros György is akkor kapott, amikor te, de ő még nem küldte vissza.


Most ez vagy le se szar minket, vagy nem vette észre , hogy kapott valamit az óhazából, van ez így, aki Horthy alatt élt errefelé, néha már ki se nyitja a borítékot ami felőlünk jön, hátha valami munkaszolgálatos behívó, vagy ami még rosszabb: Orbán Viktor együttműködésre felszólító kérdőíve, melyet a házmesterrel kell láttamoztatni.


Elie, nem értelek: mi a bajod ezzel a Nyírő Jóskával? Teljesen veszélytelen figura, tudod mennyi ideig kerestünk egy ilyen tök ismeretlen nyilast, mire megtaláltuk a megfelelőt?


Na ő például pont a Horthy ellen agitált, akit Isten tudja miért nem kedveltek ti zsidók, pedig ahogy a korabeli vicc mondja, még mindig jobb, ha a csendőrök dörömbölnek az ajtón , mintha a zsidótanács…


Hogy Szálasi mellett az miért baj? Nézd Elie, mi azért szeretjük mi Szálasit, mert ha minden szart az ő nyakába öntünk, akkor Horthyt és ezzel az egész magyarságot kimossuk a kakiból, amit magukra kentek azokban a nehéz időkben, amikor pont ugyanúgy egyedül álltunk a világgal szemben mint most.


A Horthy Micu az egész vidéki zsidóságot kipaterolta a lébensraumból, a takarásban, hátha nem veszik észre, de Pestnél megállt, mert egyrészt itt azért volt pénz egyeseknél, akikkel lehetett üzletelni tisztességes módon, lássuk be:


Nekünk a pénzük kellett, meg az értékeik Art Decóval berendezett Bauhaus villától fogaranyig, nekik meg az életük, így tehát a két igény találkozott, így néhányan lepattanhattak Zürich felé családostul, a többiek meg a váltó másik irányába Lengyelország felé, de hát ki-ki maga dönt a sorsáról ahogy mondani szokás.


Eliekém, nézd meg mi kinek adtunk, 2011-ben: itt van például V. George Tupou tongai király, remélem ellene nincs kifogásod! Bejártuk a fél világot egy olyan pasasért, aki se nem zsidó, se nem liberális, se nem tisztességes, és nem hozható összefüggésbe a kereszténységgel, mivel hogy ez a kurva nagykereszt - már a neve is mutatja-, mégiscsak egy kereszt… és mindenkinek megvan a maga keresztje, kivéve téged Elie, akinek már nincs.


Nos kikérdeztünk mindenkit GPS koordináta szerint és kizárásos alapon ez Tongai fickó, ez a Tupou maradt fenn a rostán, de ő nagyon meg van elégedve vele, nem úgy mint te Elie, hálátlan, javíthatatlan álmodozó, te betyár!


Neked se lesz itt olyan snájdig faszobrod mint Horthy Micunak puhafából kiflexelve és padlólakkal bekenve, hogy csillogjon mint a Salamon töke Eliekém.


P.S.


Nehogy beszopd Elie, hogy mi fasiszták vagyunk, dehogy: mi egyformán támogatunk mindenkit, aki segítségünkre van abban, hogy korábbi ruppótlan korszakunkat végleg elfeledve egyszer és mindenkorra rohadt gazdagok legyünk. És hidd el Elie, a mi unokáink már a stílust is tudni fogják, hogy kell viselkedni, öltözködni, beszélni, mi még pionírok vagyunk, és még nem volt módunk elsajátítani a késsel-villával való étkezést, és ezt vedd minden értelemben. Bár ha az Áder Jani angolját nézzük, van remény, ő már present continuous tense-nél tart, míg mi a leragadtunk a simple past-nál.


Na csá Eliekém, rohannom kell könyvet égetni.





.

Záróra

Jözsi bácsi ne ajvékoljon, érti maga ezt. Túl sokat olvasott maga, míg mások becsületesen dolgoztak, capisci?

 Meg miközben életében nem dolgozott rendes munkát, az ilyenek, mint maga,  elveszik a rendes emberek elől a melót értve vagyok?
  Meg nem adnak nekik munkát. Ha meg adnak, akkor belőlük élnek nagy francok maguk, látom én ezt már régóta.

  A magukfajták Józsikám, miközben a kormány hátát egymásnak feszítve harcol a függetlenségünkért, áskálódik, hisztizik, kifogásokat keres, kényeskedik, ezek nem azok az idők Józsikám, ahol a fát vágják ott hullik a forgács tudja hogy van ez mifelénk…na.

  Hogy vagyunk Józsikám, csak lassacskán így van ez, nincs ez másképpen szomszéd.
Csak szerényen Józskám, nem  riszálkodni,, ez itt a fő lényeg, és akkor majd jóban lehettünk volna.

 Ennek már vége.

 Maga nem dolgozik, a könyvet tanulmányozgatja  egy életen át és mételyezi  a fiatal lelkeket itt a nagy vendégeskedésben, visszaél a vendégjoggal, vaksin, hernyóként araszolgatván a járda közepén kacsázik a görbe lábaival 90 évesen még élni merészel, túl sok ez már a jóból Józsikám, miért nem oson a járdaszélen, beleolvadva a kirakat üvegébe?

Tetszett volna rendes háborús bűnösként élni, és úgy megöregedni, mint Népirtó Sándor bácsi, akkor lenne bocsánat. Vagy tetszett volna nem S. József-nek  lenni, hanem mondjuk Nyírő Józsefnek lenni, akkor is lenne tisztelet Ön iránt.

 Így - már meg ne haragudjon József bácsi-, így mégis hogy gondolja, milyen alapon?

Maga még azt tanulta, hogy öreg emberbe nem kötünk bele, földön fekvőbe nem rúgunk, egyet nem támadunk százan, kapualjba nem rángatunk meg ilyeneket?

    Ki se menjen az utcára Józsi bácsi, jobb a békesség, tudja maga sérti az emberek érzékenységét, maga egy két lábon járó fekete ruhás be nem terjesztett vádirat tudja?

 Zavaró.

  Csoda, ha elszakad a cérna az agyondolgozott, lelkes, sportcsarnokban szocializálódott megvilágosult fiatalnál? Ezt maga sem gondolhatja komolyan, legyen már belátó!

  Ez nem a maga hazája, minek van még itt? Menjen oda, ahova a hasonszőrűek mennek, nem leszünk palesztinok a saját hazánkban tudja?
  De ne gondolja ám, hogy ott jogosan van, minek ment oda? Hívta valaki? Nem. Csak küldte. Hát menjen vissza oda ahonnan jött Józsikám, na látja ilyenek maguk bolyongók, csak a baj van  magukkal, nem tisztelik a gazdanépet, lófrálnak a nyílt utcán fényes nappal, hát nem félnek, hogy elfogy az emberek  türelme? Csodálkozik, ha valaki az arcába mondja, hogy utálom a magafajtát mind egy szálig? Menjen és vigye az egész pereputtyát amíg lehet, ne tegye próbára a türelmünket, menjen takarodjon az egész bagázs Aba Sámueltől Odettig, pucolás razuméjtye?

    Amúgy békés ember vagyok Józsikám, amíg fel nem bosszantanak, fát lehet vágni a hátamon, de ha túlfeszítik a cérnát, akkor elszakad, mint Erdély a hátországtól, tudja hogy van ez.

   Mert egyébként gondolhatja, hogy úgy egyébként telve vagyok szeretettel, ahogy az írás is mondja, csordultig, De maga az utolsó csepp volt a pohárban lássa már be, ott a Károly körút hajlatában, ahol enyhe kanyart vesz a villamos.

Jóhírt várt?

Szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot?

 Várta a véget, a sűrű homályba bukót, a csodákat?

Béke porainkra!

Nagy a jövés-menés a hirtelen  tiszteletre méltóvá kinevezett nyilas író körül. Komoly casting előzte meg a jelölést: Mindenképpen olyan ismeretlen ember kellett, aki egyrészt megtestesíti az erdélyi múltat, ne legyen kapcsolatba hozható semmilyen antifasiszta mozgalommal, és ha lehetséges, az utolsó pillanatig Szálasi és Göbbels magyar csodálója legyen.
 Kamu urnák, bújócska, itt az urna hol az urna játék folyik a volt mszmp-s házelnök erkölcsi útmutatásaival. ki mit olvasson a nyilas szerzők közűl, Kövér úr nyilván későn érő tipus, későn érte meg neki rájönni, hogy ő pont olyan, amilyennek kinéz.

Lenne itt még 600 ezer ember, akinek a hamvai egyben, összekeveredve, egymásba kapaszkodva nyugszanak Mauthausentől Auschwitzig.

Pár önmagát Istennek és mások sorsa felett rendelkezni jogosultnak képzelő hamu áll szemben 600 ezer kitaszított, kifosztott magyarosan elrendezett hamuval.  Nyilván a nagyon sok jobbító szándék, unortodox lelkiismeret és empátia az oka, hogy valahogy a nagy sütés-főzés készülődés közben - na nézd  már! -  csak  kimaradt 600 ezer újratemetés, pedig még "nem újra" temetés sem volt előtte, meg normális halál sem, nem beszélve egy épkézláb életről, amit a közös Istenünk elvileg minden gyermekének egyként kiosztott.


Hát édesjóistenem, ezek mennek mostanság: A Nyíróknak hosszú élet,  békés  halál és két temetés, a Kinyírtaknak háromból semmi.  Számolgatok, összeadok kivonok, de ez sehogy sem jön ki könyvelésileg.
Vagy lehet ugyan ezt most így leszámlázni, a papír sok mindent kibír, de a könyvvizsgálónál biztosan ki fog bukni a dolog, a számok nem hazudnak...


 Egy jó hír van:
Nagyon megnyugtató, hogy a 600 ezres hamuhegyhez nem merészelt hozzáérni senki mai hivatalosság.

Békét porainknak.