Csengőfrász: A hazai helyzet FOKOS-ódik!

A pocsék átkosban nem volt hétfőn TV adás, szerencsétlenségünkre a helyzet mára megváltozott.
Bár ne tette volna.
Jó lenne egy nap lélekmérgezés nélkül, de az élet nem kívánság műsor.
Hétfő reggel az ember gyanútlanul bekapcsolva felejti a Tv –t, már a gyerek is elment a suliba, és a nappali szellőztetése mellett letüdőzheti országunk emblematikus politikai elitjének napi gyomorszáj revüjét.
A találóan Parlamentnek nevezett, és megjelenésében valóban megszólalásig ilyesmire emlékeztetető épület ad terepet a mérhetetlen jobbító szándék és tenniakarás szép megnyilvánulásainak. Megszólalásig, mondom, mert a megszólalás után igen érdekes dolgokat hall a gondterhelt adófizető.
Izgatottan lapozgatja a műsorújságot, hogy netán valami műsorváltozás történt, és most Grósz Károly sportcsarnoki fehérterroros jövendölésének Tv adaptációját adják-e, de nem: ez a valóság.
Perzsa képviselő, aki a betiltott, de azért remekül funkcionáló gárda alapító tagja, felszólítja O. Viktor miniszterelnököt, hogy fossza meg K.-t a Kossuth díjától. K. személye egyelőre maradjon háttérben, valószínűsíthető, hogy a házban nem sokan olvasták munkásságát, mondják ugyan, hogy olvasni jó, de mi a francnak?
K.- ról Annyit kell tudni, hogy nemrég írt valahova valamit, amit ha nagyon akarják, akár félre is lehet érteni.
És igen, nagyon akarják.
K ugyanis egy olyan nélkülözhetetlen célcsoport tagja, mely kiválóan alkalmas társadalmi feszültségek levezetésére nehéz időkben. Úgy kell az ilyesmi itt Trianonban mint egy falat kenyér.
K. a gyengébbek kedvéért (akikbe azért az értelmiségi elitnek nevezett nem túl széles népréteg is vastagon beletartozik), a lehető legvilágosabban kiszerkesztette írásából az inkriminált kifejezést és állítást, de ez senkit sem érdekel. K. közel a nyolcvanhoz a maga 45 kilójával és mosolymentes emlékeivel egy rossz korról, egyszer indulatosan fogalmazott.
Hát szégyellje magát az érdemtelenje, komolyan mondom az embernek kinyílik a fokos a feje felett, és mindjárt meglengeti!
Jó, elvették már tőle a díszpolgárságát közmegelégedésre, de a köz még nem elégedett meg. Nagyon nem. Vagy nem kell hagyni megelégedjen. Van itt még tennivaló bőven.
Most a Kossuth díjára kéne valami megnyugtató megoldást keresni, mert nagyon aggasztó, hogy van neki. Ha a céllövöldében lőtte volna légpuskával, akkor nem lenne gond, mert az ilyesmi azért szent s magántulajdon, de sajnos nem így esett. Évtizedekig írt a gazfickó, és mételyezte a lelkeket, és ezért adták neki valamikor valakik. Az ilyesmit meg jogtechnikailag visszamenőlegesen korrigálni lehet és kell is, a mocskostetevesmindenit a hálátlannak!

O. válaszában előrebocsájtja, hogy személyes izlése (SIC) (ez egyébként valóban hírértékű, hogy ilyenje van neki, namilye van neki, személyes izlése van neki…és refrén… mert erről az oldaláról az elmúlt 21 évben még nyomelemekben sem derült ki róla semmi ) „nem esik egybe a kinevezettekkel”, neveket nem említ, de talán ezúttal nem Dörner Györgyre gondolt. Személyes izlése nem berzenkedett, amikor szintén Perzsa képviselő úr sorozatosan „Alföldi Robertázott”.

Kijelenti, hogy „jobboldali, keresztény és magyar politikusoknak sokszor(!) Nemtelen, szamár, rasszista, gyalázó kijelentéseket kell tűrniük. Példát nem említ, de nyilván a mocskos zsidók, a megy a vonat Auschvitzba és hasonlókra gondol, ami afféle hungaikumként a pesti flaszter közkedvelt és elfogadott rigmusa lett az elmúlt 2 évtizedben, és ami joggal sértene egy valóban magyar, valóban keresztény és valóban jobboldali poitikust, ha lenne ilyen. De nincs, vagy még a függöny mögött melegít. Ha így van, már alaposan megizzadhatott, és várjuk szeretettel, mint Bob Herceg belépőjét.
Nem nehéz elképzelni O. miniszterelnök úr napi megpróbáltatásait útban a második kerületből a Kossuth térig. Megy le a Hidegkuti úton, és már a Nyéki úton a lámpánál megállítja egy jólöltözött baloldali liberális, és gyalázza, ami a csövön kifér.
A sokat citált „genetikai” kifejezésével kapcsolatban joggal kiált plágiumot, mert az övé a COPYRIGHT, a genetikázást ő hozta be a közbeszédbe, szó szerint:

"Nekünk egy nemzeti baloldalra is szükségünk van Magyarországon. Sokan persze szkeptikusak, mondván, hogy különböző - genetikainak talán túlzás lenne mondani -, inkább fogalmazzunk úgy, hogy történeti meghatározottság miatt ennek az esélyei csekélyek.”


O. válaszában Megnyugtatja a gárdakapitányt, hogy hamarosan törvényt hoznak a problémára.

Taps.

Elhangzik még egy nehezen értelmezhető megfogalmazás Perzsa úrtól, rámutatva K. íróra: „Az ő által jól látható kör sorozatosan megszégyenít minket.”. Továbbá megjegyzi, hogy megindult az ajvékolás. És hogy a miniszterelnök Ne legyen gyáva.

O. válaszában bátran kijelenti, hogy „Nem megy a szomszédba segítségért, ha a fokosát kell, a feje fölött megpörgetni.”
Kis türelmet kér, mert a formára adni kell, tehát kb. 50 nap és a probléma megoldódik. Kis türelmet.

Hogy a városlakók se maradjanak buták, néhány hasznos tudnivaló a fokosról:

„A harci fegyverként használt fokos előnye abban volt, hogy egyetlen eszközben egyesítette a vágó és szúró funkciót. Ha nem azonnali halált okozó, akkor rendkívül nehezen gyógyuló sebeket szakított. Hátránya viszont abban rejlett, hogy nyelének általában nincs a kézfejet védő eleme, ezért gyakorlott – és a fokos veszélyességét, működését ismerő – vívó, hatékonyan védekezhetett ellene. (Természetesen a nyele ettől még kaphatott fém védőborítást.) Használatához speciális lábtechnika is szükségeltetett, amely lehetővé tette a más szálfegyverrel küzdő ellenfél kicselezését, vagy éppen a fokossal történő lefegyverzését. Bizonyosnak tűnik, hogy a kanásztáncainkban, botolóinkban megőrzött lépéskombinációk az egykor fokosokkal vívott, gyalogos harci helyzetek, "gyakorlatok" leképezései. A gyalogos funkcióhoz köthető a harci balták rövid nyelű példányainak dobófegyverként történő alkalmazása is, hozzátéve: mindig az adott szituációtól függ, elhajítjuk-e a baltát, azaz megválunk-e "életmentő" szálfegyverünktől?”

Megnyugtató, hogy miniszeterelnökünk eurokonform érvrendszere attributumát a fent említett harcibalta fej feletti meglengetésével szemléltette, ami már eleve kizárja, hogy őt összefüggésbe lehetne hozni a finom leheletű közírónk Ascher café-jával, ahol ilyesmik felbukkanása nem gyakori.

A szélsőjobbnak kiosztott pofonokra tehát még picinyt várnunk kell.

Mégis lesz Fidesz nagygyűlés, a szónok Wittner Mária

Szíjjártó Péter, a miniszterelnök szóvívője bejelentette, hogy az október 23-i nagygyűlés idején elfoglalt Orbán Viktor távollétében sem marad el a megemlékezés. A szónok pedig a fiatal és demokrata Wittner Mária lesz.

Orbán Viktor felkérésére Wittner igent mondott. Informális úton megtudtuk, hogy a beszéd a "Dögöljön meg Horn Gyula!" gondolatkör jegyében fogant, bár erre még Orbán nem bólintott. Orbán visszatutasította a feltételezést, hogy a Fidesz nem más, mint az ő egyszemélyes játékszere, kijelentette, hogy a nagygyűlés megtartása evidens érdek, hiszen senki sem nélkülözhetetlen a nemzeti Együttműködés Rendszerében, csak Gyurcsány Ferenc. Szíjjártó egyben megismételte, hogy a Nemzet Miniszeterlnökére mindig ott jön rá a szükség, ahol éppen van, és ez a hely akkor éppen Brüsszelben lesz.

Még tart a Fidesz nagygyüléseken megszokott művészemberekből kialakított biodíszlet összeállítása, de bennfentesek szerint jelentkezőkből nincs hiány. Kerényi Imre ezúttal Pozsgay Imrét kérte fel díszvendégnek, ő örömmel vállalta a feladatot, kijelentve, hogy 56 ról bármikor, bármit, bárkinek, bármilyen célból, bármilyen pozícióért elmond, sőt most akciósan zenét is szerez hozzá.

Az egykori 56 osok közűl Fónay Jenő és Mécs Imre lesz jelen. Fónay kijelentette, hogy sosem bocsájtja meg Mécsnek, hogy megették a vacsoráját, amikor úgy nézett ki, hogy felakasztják, mire Mécs azzal érvelt, hogy a börtönben más törvények vannak, és gyorsan kell ilyenkor dönteni, mert kihül a kaja. De tovább nem érdemes magyarázkodni, zárta le a kérdést Mécs, majd mindenki meglátja mennyire így van ez...



.

Shalit ára

E!lvileg holnap megvalósul az évszázad, dehogyis… a világtörténelem legrosszabb üzlete.



Ezt a rossz üzletet a közvélekedés szerint remek üzleti érzékű és önzőnek tartott zsidók kötötték a szintén közvélekedés szerint mártírnak tartott palesztínok hamasz nevű fegyveres szervezetével.








Az 5 éve őrhelyéről elrabolt Gilad Shalitért Izrael 1027 elitélt terrroristát ad. Ezek mindegyike vérontásárt felel, mindig civilekkel szemben. A rájuk kiszabott itéletek az egy évtől a 6-8 szoros életfogytiglanig változnak, részletesen megtekinthetők.


http://www.israellycool.com/2011/10/16/list-of-the-450-male-terrorists-to-be-released-on-tuesday-for-gilad-shalit/


Holnap ha megtörténik, nem csupán egy örömünnep lesz Shalit hazatérte.

De Izrael kienged az őrizetből 1027 elszánt terroristát, akik sosem bánták meg a tettüket, és többségükben biztosan megint civilek életére próbálnak majd törni. Az előlegként elengedendő 450 terrorista bűnlajstroma akkora, hogy meghaladja a józan felfogóképesség határait. Csak 3 -an közűlük felelősek a 2001 decemberei haifai buszrobbantásért, és ilyenből van több száz...




No. ID-Number Name Home DOB Arrested Sent Solution
1 921496238 Jamil Khamis Muhammad Tarahan Gaza 1958 16.8.1993 6LS Home – Gaza
2 915527535 Taleb Ismail Ibrahim Abu Mustafa Gaza 1972 18.5.1993 2LS Home – Gaza
3 921577441 Mazen Muhammad Ismail Jarad Gaza 1973 30.4.1993 1LS Home – Gaza
4 914759626 Maher Hussein Muhammad Abu Karash Gaza 1972 20.4.1993 4LS Home – Gaza
5 921370755 Muhammad Afif Ashur al-Far Gaza 1965 16.8.1993 2LS Home – Gaza
6 924435902 Muhammad Awda Muhammad al-Sakran Gaza 1971 10.5.1993 1LS Home – Gaza
7 920642469 Nasser Yussuf Mahmud al-Qadhi Gaza 1973 9.6.1993 8LS Home – Gaza

....

8LS például azt jelenti, hogy "eight times life sentences" 8 szoros életfogytiglan.


A 2001. december másodikai buszmerénylet áldozatai:



Emlékeztetőül: ez volt (a béke Nobel díjas) Arafat válasza a békeajánlatra, az intifada.


http://www.mideastdaily.org/entry/suicide-bombings-in-israel-since-2001/



Minden racionális érv amellett szólt, hogy ilyen árat nem lehet fizetni, és ez rossz lesz taktikailag, stratégiailag, rövid és hosszú távon is. Növekszik a fenyegetettség, vérszemet kapnak a gyilkosok stb. Minden egyes izraeli fokozott veszélynek lesz kitéve. Beáldozza Izrael a nimbuszát is, hogy nem tárgyal terroristákkal.



Holnapig még történhet meglepetés, akár egy kommandós akció, akár egy vétó, ennek valószínűsége majdnem nulla.

Egyetlen ok, amiért ezt a döntést meghozta Izrael, ez a morál és a hit. Hogy egyetlen embert sem hagynak sorsára. Ha lett volna bármi esély a terroristákkal szemben, megragadták volna. Nem volt. A hamas sosem engedte még a Vörös Keresztnek sem, hogy megbizonyosodhasson Shalit életéről, fogvatatrtásának körülményeiről. a hamas a legkíméletlenebb terrorszervezet a világon 5 évet még soha nem élt meg a fogságukban egyetlen izraeli sem.
Felmerült Ron Arad pilóta esetleges életben maradásának híre is, de erről nincsenek bíztató dokumentumok. A hamasz ezer százalékosan IZRAEL elpusztítására és elfoglalására alakult radikális iszlám gyilkosok szervezete, akiknél az élet nem érték, sem a sajátjuké, sem a gyerekeiké, az ellenfélé pláne nem.

Napokig gondolkodtam, hogy megértsem ezt a döntést, amit 5 év után hoztak Izraelben, egy sokkal nagyobb árért, mint amiért korábban meg lehetett volna oldani ugyanígy ezt a helyzetet.

Izrael leült önmagával, kizárta ellenségeit, szövetségeseit, rokonszenvezőit, szakértőit, mindenkit, és az összes érvet ami az alku ellen szól egyetlen érvvel szembesítette: mit tennél, ha a te gyerekedről lenne szó..



Egyetlen országban nem nyerne ez az érv a többségi érdekkel szemben a világon. Izrael a család érdekét elfogadta sajátjaként.

A saját gyerek szerinti döntést hozta meg, és ezzel, ahogy olvasom a felmérések szerint a lakosság 70 százaléka egyetért. Mindenki, aki helyesli ezt a döntést önfeláldozást vállalt, fokozott veszélyt vállalt, harcokat és vérontást vállalt, potenciális túszejtést vállalt. A szemüveges tizedesért.





Éppen most október 15-én 1944-ben történt egy túszejtés Budapesten. Horthy fiát egy szőnyegbe csavarva megzsarolták a kormányzót, aki délelőtt még ki akart ugrani a vesztes háborúból. Horthy nem sokat vacillált: a saját fiáért beáldozta az országot, átadta a terepet a nyilasoknak, majd a felelősség elől az örökzöld Estorilba emigrált.






Akkor egy kormányzó beáldozta az országát a saját gyerekéért. Itt most egy ország beáldozza magát egy gyerekért.

1000 arabot kicserélni egy zsidóra, láttunk már ilyet: a 67-es háború végén megtörtént a fogolycsere. Akkor katonákról volt szó, hadifoglyokról mindkét oldalon. Az arány szembeszökő volt akkor is, morális kérdés nem merült fel, mondhatjuk tiszta üzlet.



Most egy teljesen más üzlet köttetett: már amennyiben lehet úgy üzletet kötni úgy, hogy a gyereked torkán a kés.

Ezúttal egy harcban nem álló katona, akit az őrhelyéről raboltak el, áll a mérleg egyik oldalán. A másikon 1027 elitélt terrorista áll, akik civilek elleni bombamerényletek és más kegyetlenkedések miatt ültek börtönökben.





Holnap, ha igaz hazahozzák a szemüveges izraeli-francia kettős állampolgár tizedest, remélhetőleg nem koporsóban, mint nemrég Regevet és Goldwassert, hogy 5 év hamasz-rabság után ha lehet még, élhessen emberként.










Utána meglátjuk mi lesz, de az egy életet és ezzel a világot megmentették, ahogy a zsidók mondják. Megtették, amit ma meg lehetett tenni. Holnap meg folytatják a harcot a fennmaradásért, a mai tudatosan megkötött „rossz üzlet” miatti borzalmas hátrányban, tiszta lelkiismerettel, az ellenségnél fejenként 1027-szer erősebb lélekkel.

Lenin özvegye

Olvasom, hogy a nagyon eszes és független Schmitt Pali bá’ aki karakánul kiállt sportolóink Los Angelesi olimpiai részvétele mellett, éppen tegnap beállt a sorba a Főpostán, felnyalta a bélyeget és levelet intézett Orbán Viktorhoz, hogy vizsgálja meg egyes érdemtelennek tekintendő személyek Kossuth díjának szavatossági idejét.

Aki esetleg Kertész Ákos Makrancosságára gondol, az nagyon nem téved.

Schmitt úr fénykorában, a sötét átkosban, alámerülve legfőbb sportvezetőként, tipikusan nem alattvaló módon elsunnyogott a felelősség elől egy elvtársi találkozó alibijével, ezzel megfosztotta a felelősségére bízott sportolókat az olimpiai részvétel élményétől, amire ők az életüket tették fel.

Szintén megsértette a lakosságot azzal, hogy olimpiai érmek helyett egy moszkvai Barátság Játékoknak nevezett bóvlival szúrják ki a magyar emberek szemét.

Nem valaki ilyesfélére szokták mondani, hogy alattvaló típus, aki szeret dagonyázni a ... mondjuk finomabban: langyosban?

Schmitt sporttárselvtársúr, a first lady férje, az irodalom nagy barátja, bár az írással problémái adódtak, de az olvasás nyilván nem gond neki, főleg mióta kaphatók a hangos könyvek, nyilván elolvasta Kertész Ákos néhány regényét, forgatókönyvét és dühödten lecsapta az asztalra azzal, hogy de hát ez az ember nem érdemes a Kossuth díjra, térült-fordult- tollat ragadott és írt 20 évvel fiatalabb példaképének, hogy tegyen az ügyben valamit. De azonnal, mert emiatt nem pörög fel a gazdaság, pedig Matolcsy úr pörgetett a rulett asztalnál.



Az sem korlátozta levelének megírásában, hogy Kertész Ákos barátunk úgy van a holokauszttal, mint Sir Paul McCartney a Beatles újra egyesülésével, azazhogy addig nem lép fel újra a Beatles, míg John Lennon halott.

így Kertész Ákos fittyet hányva a felejtésre felhívó ajánlásoknak ma is cipeli a hátán a traumát és nem kíván megbékélni a vele és környezetével történtekkel, ez jár a fejében mikor alszik és mikor nem, egyféle monoton alapzajként, mint a vonat zakatolása a nagy utazáskor, hiába telt el annyi boldogtalan év azóta is, a megölt gyerekek örökre gyerekek maradtak, és ez joggal sérti az elkövetők és közömbös bámészkodók jó közérzethez való jogát.

Tehát, bár Kertész Ákos író módjára már megváltoztatta szövegét méltányos és stílusos módon, mindez nem enyhítette nagyon erkölcsös és karakán ex bajnokunk haragját.

Nagy szerencse ám Kertész Ákosnak, hogy nem lett tartalékos csapattagként örökös olimpiai bajnok, mint felhúzott szemöldökű Astoria igazgatóhelyettes levélírónk, mert akkor bizony letépnék sovány melléről az aranyérmet számosan, egyszerre kapván az író nyakához Tarlós István, Orbán Viktor, Lázár János, Vona Gábor és a többi méltó személy.





Kis asszociációként a nehéz idők hasonlóságára álljon itt egy igaz történet Leninről, Sztálinról, Krupszkajáról és a címekről:



1923-ra, mikor Lenin már majdnem cselekvésképtelen beteg volt, megpróbálta Sztálin pártfőtitkárságát kikezdeni.

Az utolsó dobás, amivel Lenin megkísérelte a később megírandó történelemkönyvek lapjáról kiszerkeszteni Sztálin komát, az volt, hogy a kongresszus előtt fel akarta vetni a Kaukázus elfoglalásakor elkövetett vérengzéseket, amelyet Sztálin és Dzerzsinszkij CSEKA-ja hajtott végre.

Írt egy cikket, elküldte a PRAVDA-nak, amelyben ezt leleplezte. Erre Sztálin azt a rendkívül egyszerű megoldást választotta, hogy nyomatott neki egy ál-PRAVDA-t, amelyben benne volt a cikk. De Krupszkaja, akit azért még beengedtek hozzá, megsúgta Leninnek, hogy ez nem a valódi lap. Erre Lenin azt a rendkívül forradalmi gesztust tette, hogy azt mondta Sztálinnak: ki van rúgva, többet nem jöhet be a szobájába. De Sztálin nem ment ki, hanem felpofozta Krupszkaját, és közölte vele: ha megint ilyet csinál, leváltja 'Lenin Özvegye' funkcióból és Kollontájt nevezi ki a helyére. (Lenin nem volt házas, Kollontáj ugyanúgy a szeretője volt, ő is lehetett volna 'Lenin Özvegye', ha a pártvezetőség úgy dönt.)



Namost így van ez a kinevezésekkel, leváltásokkal, díjakkal és visszavonásokkal errefelé Trianonban.

Felmentették Adolf Hitlert

"Ártatlan vagyok, soha nem öltem, nem raboltam, a hazámat szolgáltam. 2011-ben is azért tértem haza, mert Magyarország nélkül számomra nincs élet."

A Fővárosi Bíróság nem jogerősen felmentette a háborús bűntettel vádolt volt Fuhrert.
H. Adolfot azzal vádolták, hogy 1939 és 1945 között London-Sztálingrád-Kurszk-Kairó közötti sűrűn lakott városi és városon kívüli füves területeken tartott hadjáratai során, a reá bízott „Német nép és hűséges csatlósai” nevű alakulat parancsnokaként közreműködött ártatlan civilek törvénytelen kivégezésében.

Ungváry Krisztián történész szerint H.Adolf felelőssége jogilag nehezebben fogható meg, mint morálisan, Karsai László történész pedig úgy látja: az ügyet a Wiesenthal-központ pörgette túl, hogy legitimizálja saját létezését.

A tárgyalótermet megtöltötték a hazai szkíták lelkes képviselői, komoly hangzavart is keltettek, míg az utcára szorultak az áldozatok leszármazottai, és néhány túlélő asszony, sovány bevásárló szatyrot szorongatva a kezében, mert bevásárolni mindig kell, ahhoz meg a szatyor elengedhetetlen…

A tárgyalóteremben Novák Előd, közpénzen fenntartott időzített problémamegoldó magyar parlamenti képviselő felszabadultan vihorászott, hogy ezek milyen kevesen vannak, hát nem röhejes? Minek jöttek ide?

Nem veszélyesek ezek - nézett ki a folyosó ablakon, - csak Tomcat ne jöjjön ide, mert akkor megint leüt.

Más oldalról mostanában semmilyen veszély nem fenyegette Elődöt.

Az ítélethirdetés késett, mert H.Adolf egy hete kórházban van, onnan kellett a tárgyalóterembe szállítani. Mint a bíró közölte: állítólag rossz gyógyszert adtak neki. A tárgyalótermen kívül rekedt áldozatok leszármazottai ebben egyetértettek, ők rögtön javasoltak is neki más szert, megfelelő adagolásban. (napi egyszer jó sokat és kész.)
A 122 éves férfit most is kerekesszékkel tolták be a terembe, és végig infúziót kapott. Szakértők szerint az infúzióban egészségügyi sóoldat és vitamin koncentráció volt, sem kipufogógázt, sem DKW autóból leszívott benzint nem tartalmazott.

A felmentő ítéletet a tárgyalóteremben ülők hangos tapssal és éljenzéssel ünnepelték, de a bíró felszólított mindenkit, hogy mellőzze a tetszésnyilvánítást. H.Adolf mintegy 15 percig volt bent a teremben, azután a bíró szünetet rendelt el, és az idős embert vissza is szállították a kórházba. Hogy melyikbe az nem tudható, annyi valószínű, hogy egyelőre Horn Gyulát nem rakták ki miatta a Kútvölgyiből, ezt maga Orbán Viktor intézte el neki.

A szünet elején a közönség soraiból többen gúnyos megjegyzéssel illették a teremből kilépő Efraim Zuroffot, a Wiesenthal központ vezetőjét. "This is the Hungarian justice", kiáltotta neki valaki.


Az az ítélethirdetés első napján nem hangzott el, hogy H.Adolfot bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában mentette-e fel a bíróság. A tanácsvezető Varga Béla ehelyett egy ötpontos tényállás-ismertetésbe kezdett, amiből az derült ki, hogy lényegében a vád összes pontját megalapozatlannak tartja.

Az ítéleti tényállás ismertetésének részeként a bíró közölte: H. Adolfnak az alakulatai által Európa szerte elkövetett gyilkosságokról nem feltétlenül kellett tudnia, a történteket az ottani katonai vezetés elhallgatta a felső vezetés elől.

Zétényi Zsolt védőügyvéd szerint kétség esetén mindig a vádlott javára kell dönteni, márpedig ha kétely merül fel a jegyzőkönyv felvételének körülményeivel kapcsolatban, azt nem lehet elválasztani a jegyzőkönyv tartalmától.
Zétényi már a kivégzések tényét is kétségbe vonta, azzal érvelt, hogy kivégzés csak bírósági ítélet jogerőre emelkedése, a kegyelmi kérvények elutasítása után történhetett volna, az említett uszkve 13 millió embert viszont sosem ítélték el, ilyen módon tehát bűncselekmény nem is történhetett.
Ugyanakkor Zétényi eltekintett esetleges pénzbüntetés elrendelésétől jó hírnév megsértése miatt az áldozatok leszármazottaitól.

Az ügyészség végrehajtandó fegyházbüntetést kért a volt Fuhrerre, mert érvelése szerint 1939-45 között szellemi éceszgéberként közreműködött ártatlan polgári lakosok kivégzésének előkészületeiben, ami háborús bűncselekmény. Erre a felvetésre a közönség „rendet rendet!” és „Halál Biszku Bélára!” közbekiáltásokkal zavarta meg a tárgyalást, mire Varga bíró kerülve a konfliktust sört és virslit hozatott, ami egy időre lehűtötte a kedélyeket.

Azokat az elavult vádakat, miszerint H.Adolf Németországban az általa megalapított Harmadik Birodalom (1933–1945) nemzetiszocialista diktatúrája alatt valamennyi ellenzéki pártot betiltották, azok tagjait üldözték vagy meggyilkolták, politikai ellenfeleit, valamint a zsidókat, cigányokat, homoszexuálisokat koncentrációs táborokba záratták, fajelméleti, szociáldarwinista fejtegetései a mai napig hatással vannak egyes szélsőséges ideológiákra, hogy kísérlete egy Nagy-Németország létrehozására, először Ausztria annexiójával (Anschluss, 1938), majd Csehszlovákia (1938) és Lengyelország 1939-es lerohanásával a második világháború kitörésének fő oka volt Európában, Zétényi Zsolt tiltakozására Varga bíró nem a tárgyhoz tartozónak nevezte.


Szöőr Anna úgy tolmácsolta H. Adolf szavait:

"Ártatlan vagyok, soha nem öltem, nem raboltam, a hazámat szolgáltam. 2011-ben is azért tértem haza, mert Magyarország nélkül számomra nincs élet."

A tolószékben érkező 122 éves Hitler előadta, hogy nincs egyetlen tanú sem arra, hogy akárcsak egyetlen embert, csecsemőt is saját kezűleg megölt volna. Kijelentette, hogy még egy állatot sem tudott volna bántani, amiről képek is tanúskodnak.
Ő maga is a történelem áldozata.
Történt ugyanis, hogy sikertelen festőként egy szintén rosszul sikerült randevú után érthető módon mérgesen lófrált Bécs külvárosában, amikor lelkébe beköltözött egy felsőbb szellem, talán valamelyik Niebelung, és azt súgta neki, hogy nem ő a hibás, hanem a zsidók.
Nem volt ez egy igazán eredeti ötlet ettől a Niebelungtól, mert a zsidókra már amúgyis rájárt a rúd az utóbbi 2500 évben, tehát ha mindenáron felelőst akarnak keresni a tisztelt bíróságon, akkor nem éppen ővele kellene kezdeni.
Egyszerűen rossz társaságba került, befolyásolták a környezetének tagjai, az iskolafelügyelő, ellene volt úgy általában mindenki az utcán, aki a barátnőjével kart-karba öltve sétált.


És egyáltalán: tulajdonképpen neki van elszámolni valója a világgal, különösen a magyarokkal, akik jogi értelemben véve ipari kémkedést , szellemi termék jogdíjfizetés nélküli eltulajdonítása vétségét követték el vele szemben.
Mert míg ő maga, sok éven keresztül, részben börtön körülmények között kidolgozott egy eredeti eljárást a világ meggyógyítására, addig ezek a magyarok, ha húzódozva is (mint a kormányzó már 44 nyara vége felé) de később azért lelkesen, (mint a nemzetvezető ősszel), csak ellopták az ő ötletét, lemásolták, simán visszaéltek vele, nem kínlódtak valami új kitalálásával, csak pörköltet zabáltak és sört ittak málna nélkül, sehr ekelhaft!

Erre az sem mentség, hogy nagyon szorgalmasak voltak és nemhogy trehánykodtak volna, nem: nagyon precízek próbáltak lenni, már úgy a maguk snassz módján, de tényleg igen kitettek magukért. Hát istenem ennyi tellett tőlük, de azért trianon után a lakosság majdnem 10 százalékát csak elintézték, az nem egy rossz szám.
Barátságosan szólt a magyar csendőrségről, "a darutolluk egy vicc de volt bennük szorgalom", merengett el a múlton.
10 százalék az tíz százalék, jó nem 25, mint manapság itt a közbeszerzéseknél államilag elfogadott korrupciós norma, de az akkor volt, ez meg most van, lássuk be, az ország sokat fejlődött.


Kérem szépen, nekem már nincs sok hátra, mondta Hitler, minek színészkednék, maguk is beláthatják, és ahogy olvasom be is látják, hogy nem lehet szarakodni, valamit tenni kell, mert a világ rossz irányba halad, a munka felé kell terelni az embereket, én már megmondtam anno, hogy a munka tesz szabaddá, nem a munkanélküliség.
Felvetette még, hogy kéri az egészség biztosítótól az arc korrekciós (plasztikai) műtét költségeinek megtérítését. A sérülést akkor szerezte, amikor a szovjet csapatok olyannyira ráijesztettek Berlinben, hogy hirtelen rossz döntéstől vezérelve petróleummal leöntötte magát magára gyújtotta a bunkert, amiben szintén károk keletkeztek, és nem volt egy üdítő érzés 66 évig ebben a kormos dizájnban élni Éva Braunnal, aki szintén a háború áldozata.

A taxiban, az alsó rakparton útban szálláshelye felé Adolf elérzékenyült szemekkel nézte a Dunát. Ezúttal nem úsztak benne halottak, mint anno, Pesten és Újvidéken egyaránt. Nézte csak a Lánchíd fényeit tükröződve a békésen hullámzó vizen, nem is zavarhatták kellemetlen emlékek.

Meglehet, nem is tudott róluk.

Kétharmados logika

Matolcsy úr azt mondja, hogy ez nem államosítás.

(nyolcadik perc 40. másodperc)

Éspedig ez az államosítás azért nem államosítás, "mert egy konzervatív kormány nem államosít."

Ez a logikai levezetés nekem imponál és kellemes családi emlékeket idéz fel.
Történt ugyanis sok éve, anyám még élt, bátyám még házas volt, én még agglegény, tehát nem tegnap történt.
Egy vasárnapi ebéd előtti családi összejövetelen, Tomi bátyám azt találta mondani állandó ismétlődő feszültségben éppen válás előtt feleségének, hogy idézem:

"Elmész te a picsába!"

Nos ez a mondat olyannyira nem volt szokásos abban a szülői házban, hogy anyám helyre is tette azonnal a dolgot imígyen:

"De Tomikám, ez nem a te hangod!"

Nem volt ritka anyám részéről, hogy amennyiben a valóság nem tükrözte vissza a világról alkotott voluntarista képzetét, akkor nem a képzetét igazította a valósághoz, hanem a valóságot a képzetéhez. Meg tudom ezt érteni az Ő esetében, mert miért kellene tisztelni azt a ronda valóságot, ami oly kevés tiszteletet mutatott az Ő életében a valóságba szerencsétlen módon belecsöppent indivídum felé.

Így tehát a megtörtént csúnya dolgot, ami ronda foltot hagyott volna családi történelmünk pergamen lapjain, még azon melegében egy merész gondolat-logikai pirutettel egyszerűen kiradírozta.

Én örökös kételkedőként sajnos nem hagytam annyiban a dolgot, és körbenéztem: férfi hangként csak hárman jöhettünk szóba: Apám, Tomi és én.

Ránéztem apámra: Apám te mondtad?

Nem, - mondta Ő, szikáran rögzítve a tényeket, ugyanakkor nem vádolván elsőszülött fiát, Tomit sem.
Diplomatikusan akarta kezelni a helyzetet, magára sem akarta vállalni a dolgot, persze nem azért, mintha bármit ne vett volna a vállára, amit csak tudott a gyerekei helyett, de ez olyannyira nem illet az Ő stílusába, hogy nyilvánvalóan hiteltelen lett volna a mondat az Ő részéről. Márpedig Ő egy igazi realista volt.

Eltünődtem, magamba néztem és visszagondoltam, hogy mondtam-e én ilyet? Mondtam persze számtalanszor, de pont vasárnapi ebéd előtt anyám lakásában bizony soha.
Hát én sem voltam, állapítottam meg a legszigorúbb őszinteséggel.
Néztem tanácstalanul magam elé... akkor mégiscsak a Tomi lehetett...
Tomi nem tiltakozott, ő részéről elmondta amit akart és a történet így közös emlékezetünkbe rögzült.

Nos Matolcsy úr is ilyen frappánsan oldja fel a feszültséget a valóság és annak idillizált képe között.
Elképzelhetjük azt is, hogy Matolcsy úr egy egészségeset szellent, de nem ám laposan osonó fing formájában, hanem bátran, plebejusan, csipet pirított fokhagymával megspékelve, hangosan, felszabadultan, bele a plenáris ülés kellős közepébe, majd decensen megigazítja magán a zakója hajtókáját, hogy azért minden rendben legyen.
Nem ez lenne a legundorítóbb dolog mostanság abban a teremben, nem részletezem miért, mert bizonyos szint alatt az ember valóban nem szívesen látja a dolgokat a maguk valójában, ezért maradjunk csak a miniszter úrnál.
Tehát Matolcsy úr nem érti a a környezete felháborodását. Meg is mondja miért:
Uraim, hogy mondhatják azt, hogy én beledurrantottam a T. Ház levegőjébe, nem is tehettem volna, mert egy konzervatív ember ilyet nem tesz.
Egyetértünk miniszter úr, valóban nem.
Gondolhatná azt is Matolcsy úr, már amennyiben az Arisztoteleszi logikát magára nézve érvényesnek tartaná, hogy ha egy konzervatív ember ilyet nem tesz, akkor esetleg ő mégsem egy konzervatív ember, hanem egy szellentő hazudozó, és lehet ő bármi, csak konzervatív úriember nem.
De hol van már ez a logika, kétharmaddal már nem kötelező, mindenki olyan logikát választ magának amilyet akar, az más kérdés, hogy a kormány mit preferál, és ha nagyon ragaszkodik valaki ehhez az ósdi Arisztoteleszihez, akkor bizony biztosan rosszul jár...
Rossz ez a logika, amivel én küszködöm öskövületként, a fejlődéssel lépést tartani képtelen dinoszauruszként a rohanó világban.
Nincs nekem dolgom Matolcsy úrral, sem bárki mással a kormányban, pláne nincs dolgom a Házban egyébként számomra érthetetlen módon tartózkodó régi filmekből ismert panoptikum figurákkal sem, tény az, hogy én is azt teszem mint anyám: nem akarom őket látni.
De ez a nyilatkozat zavar, mert a szöveget nekem címzi a képernyőről belerondítva a nappalimba, és elvárja, hogy ezt akceptáljam, és a dolog így el legyen sikálva.
Bármit lehet tenni kétharmaddal: államosítani, alkotmányt fabrikálni, fékeket, elensúlyokat felszámolni, belepofázni mindenbe, ami a törvény megenged, azokat amúgyis reggelente írják meg, attól függően, hogy aznap milyen törvényre van szükség, bármit. Ez benne volt a játékszabályokban és engem úgy neveltek, hogy a kereteket, játékszabályokat felismerjem.
Közismert, hogy néha nem fogadom el őket, teszek rá, ha keményebben akarok fogalmazni, amennyiben nem találkozik etikai érzékemmel, és ezzel a problémával gyönyörűen együttélek mióta szobatiszta vagyok, és egy ideig még maradok is remélhetőleg.
De kérem:
Van amit nem tartalmaz a kétharmad.
Nem adja meg a lehetőséget a mindekori hatalom birtokosoknak, hogy annak lássam őket, aminek ők magukat szeretnék látni. Ha ők mégis így vannak ezzel, akkor az az ő problémájuk, nem könnyű kezelni orvosilag, de nem is reménytelen, vannak jó példák a sikerre, és ha másképpen nem megy, mióta feltalálták a mesterséges intelligenciát, nincs reménytelen eset.
Vannak itt ebben a szerencsétlen hazában elegen, akik még mindig az Arisztoteleszi logika szerint gondolnak és léteznek, és von Haus valamiféle stílus keretében működnek, beleértve a cselekedeteiket, ruházkodásukat, döntéseiket és érvelésüket is.
Tehát kedves kreatív fiúk ott fenn:
Nem vagytok ti semmiféle konzervatív, vagy polgári erők, csak szimplán erős helyzetben levő stílustalan figurák vagytok, ez az egyszerű helyzet.
Nincs ennél rosszabb dolog a világon: vegyétek egyszer a bátorságot, nézzetek bele egy egészalakos tükörbe:
Olyanok vagytok, mint a hajnali vonattal a Corvin Áruházba érettségi öltönyért feljött bumfordi társaság, csak hiányzik belőletek az elvárható szerénység.
Pocsékul mutattok, eláll a nyakatoktól a zakó.

Ha a Föld Isten kalapja....

..... naftalinban hervadozik a bokréta rajta.