János

Álljunk meg itt csak egy pillanatra!

Én már itt állok évtizedek óta.

Ennél a bakancsnál.

 Nem fogom ezt a szöveget a János képe alá tenni, sőt még ugyanabba a környezetbe sem, mert ő egy stílusos fiú volt. Kell ezt magyarázzam? Ott van a képen az egész megjelenése, az öltözete, a barátai, a testtartása a puhanyakú inge, a szép nyakkendője, a mozgása a térben, a duplasoros zakója és ahogy azt viseli, ahogy a barátok egymásba karolnak,  hát hova lett ez?!

Ott megy a haverral valahol a  Bérkocsis utcában,  nézzétek a nőt a háttérben, őket nézi! Hát hova is lett ez?!

Nem stimmel a számla, azazhogy hiányzik róla egypár tétel,  ahogy „a” Kálmán Gyuri mondta anno kelet-Berlinben az étteremben…. „Volt még ezen kívül egy anyám egy bátyám néhány nagynéném meg miegymás”… mekkora botrány is lett belőle!
 Naná, mert ez egy botrány. Most szólok, hogy hiányzik a számlánkról néhány tétel, az asztal mellől pár nyugodt tekintet és kétsoros zakó: valaki még nem jött meg! Hát várjunk csak még azzal a csilingeléssel és ne kezdődjön az ünnep!…

Még várunk valakit.

Ott van a kép a másik oldalon a házról, ahol laktak: az is egy jó kis történet. Nem költöztek el innen, mert ha a János majd valamikor megjön, akkor nem fogja megtalálni a családot. Én meg keresem a neveket a New-York-i telefonkönyvben, van belőle 7 kötet, a lányom nevét nem onnan vettem, de  fiú nevet ott kerestem. Pár nap volt még a születéséig, bementem  a Főpostára, még nemhogy Internet nem volt, de telefon se csak protekcióra, és kikértem a New-York-i telefonkönyvet, mondták az több kötet… nem baj, jöhet.
 Direkt nem akartam előre tudni, hogy fiú lesz vagy lány. Mivel fiú nevet nem találtam megfelelőt a Ladó-féle utónévkönyvben, gondoltam nézzünk egy színesebb világot hátha ott majd találok… hát volt is bőven! Visszaadtam 6 kötetet, a hetediket sajna elloptam, bocsánat érte Tisztelt Posta! Hazavittem, majd ott böngészem tovább, de lányom született, így nem volt szükség többé fiú névre, a telefonkönyv ott volt készenlétben még évekig a telefon alatt, de úgy néz ki ez az egy gyerekünk lesz, és a költözésnél már elmaradt.

Szóval időről időre nézek mindenféle listákat, fürkészek, keresek, hátha felbukkan, tudom mekkora marha vagyok, hiszen ő meghalt 45 februárjában abban a rohadt Mauthausenben.
 Hányszor elmentem Linz mellett és oda be nem tettem a lábam, mintha más sietős dolgom lenne. Hát ott van János, szép dokumentum is van róla.

A levelet sem teszem be ide, sőt a János többi képe közelébe sem, amit a munkaszolgálatból körmölt apró betűkkel, hogy minél több ráférjen a cenzúrázott papírra. Az ő levele még milyen szépen átcsúszott a cenzúrán, de hát elvégre minden rendben is van benne, ahogy János írja. Szépen elmúlik majd az egész és újra együtt lesz a család a Rákóczi úton és kártyaparti lesz meg sütésillat ugye húgocskám? Mi leszünk a legboldogabb család. Csak hát a bakancsot küldjétek ha lehet, mert nem akarok mezítlábas lenni. Meg cipőfűzőt, krétát pasztát miegymást.

 A bakancsot...
 Na az a bakancs sosem jött meg.

Hát mi a francnak termel az a sok rohadt cipőgyár bűn drága cipőket, mostanság kinek fázik a lába?!!
Akkor kellett volna uraim, akkor!! És most az egész munkaszolgálatos századot a Gucci a saját halottjának tekinthetné. Jó, az női cipő de finom bőr! De jó, hogy most nem a nőkről kell írnom, anyámnak volt cipője, csak a testvérei nem maradtak meg.

Anyu szerint  lehetett volna bakancsot küldeni, de a papa  nem küldött, mondván  úgyis ellopják.

Papa : tévedett!

Mindenkit szépen le lehetett fizetni,  és nem hogy a bakancsot, de az egész gyereket meg lehetett volna venni. Tudom, ahogy az Ádám doktorék tették a negyedik emeleten, ők kihozták a Gyurit pénzért, vagy nem is pénzért, hanem egy doboznyi ékszerért.

 Hát megérte volna.

Ki vagyok én, hogy beszóljak a papának? Ő ott játszott velünk, a két unokájával a Tisza Kálmán téren, másoknak a szeretetéből nem sok jutott, vagy nem mutatta ki soha. A mamival magázódott egy életen át, ha valami nagyon finomra sikeredett az ebédnél, akkor annyit mondott, hogy nem rossz. Néztem az ablakból 10 éves koromban ahogy jönnek hozzánk a felszab térre: leszállnak a stukáról és szépen lépdelnek egymás után a kapu felé: elől a papa mögötte három méterrel a mami a papír stanicliben hozza a zselét nekünk. Szeretjük a papát és nagyon aggódunk érte: ő viseli a terhet a hátán, hiába halt meg 67-ben, és ebből az alkalomból tudtam meg hogy zsidó vagyok, mivelhogy a temetésen úgyis kiderült volna, ő cipeli a hátán a János sorsát.

Az ő fia volt és nem küldött neki bakancsot.

Volt abban logika, hogy ellopják, de miben bízott? Ő nagy kártyás volt, de igazából mindig csak vesztett. Amerikában is, sajnos még a szemét is, amikor számon kérték rajta a svindlit. Szóval abban bízott, hogy a partit megnyeri és megy az bakancs nélkül is, de nem vette észre, hogy ha az adut nem játssza ki időben, akkor elbukja az ultit. Mindig volt egy távolságtartó magatartás a papa meg az Ádám doktorék között, mert az Ádámék kihozták a Gyurit és neves ügyvéd is lett belőle, a Jánost meg senki sem. De kinek lett volna ez a dolga? Jó, a bakancsot ellopják, de rá kellett volna dobni az összes smukkot meg a Csontvárykat és meg kellett volna venni a gyereket. itt ülünk most a vesztes partival... nagyon elszúrta a papa.

Mi már megtanultuk, hogy a smukk meg a képek mire valók, azért is tartjuk őket nagy tisztelettel ilyen alkalmakra.

Nézd már:

Holokauszt zsidó vagyok!

Innen van az identitásom és eszerint szemlélek mindent. Ez egy ilyen másodosztályú buli, az igaziak a zsiniben ülnek és tartják a ritust. De az enyém is jogos, megváltottuk a jegyet rá, igaz nem én fizettem, hanem anyám testvérei. István 17 évesen halt meg szépen agyhártyagyulladásban, a legenda szerint a strandon hideg vizet csepegtetett a fejére, hogy lehűljön. Tehát 37-ben meghalt és mekkora szerencséje volt! Megúszta a magyar vircsaftot.

Nem is akarok más lenni, szeretek holokauszt zsidónak lenni, a János révén vagyok az, meg a többi remek sztori révén, amire anyámék fizették be a jegyet a Pipa utcában, meg apám a ligetben a szomorú fűz alatt, könnyesen és boldogan hallgatva az oroszok bombázását és persze megfagyott  a félelemtől, hogy ne oda csapódjon be a fa tövébe. A Pálma utcai ház odalett, amit az apja tervezett és épített, de ők megmaradtak. És mit ér a sok ingatlan? Most persze sokat, mert értékválság van, de akkor ők a negyvenes években simán elmulatták egy bérház árát egy jól sikerült este, és helyesen tették, mert másnap meg államosították volna. És a papa is csak annyit mondott a maminak, amikor elindult bérházat venni a Damjanich utcába, csak előbb még egy kicsit kártyázni is volt, és hát rossz volt a lapjárás, nos amikor a mami megkérdezte, hogy megvette –e azt a házat Ica? Mert az Ignácnak ez volt a családi beceneve.. tehát megvette akkor azt a házat? Kérdezte reggel a mami. A papa nem felelt, csak a sokadik noszogatásra: Naná, hogy nem, méghogy maga háztulajdonos legyen!

Én szóltam előre, hogy ne olvassátok ezt a blogot...

Irogatni jó, csak nehéz nekiülni, meg éhesnek kell lenni hozzá, nem véletlen, hogy 80 kiló felett nincs igazi író! Nézd meg a Csurkát, a marha nem tudja. Az a kisebbik baj vele, hogy lebutult náci, mentségére legyen mondva, hogy nem trendiből csinálja, hanem már akkor is az volt, amikor még itthon ez nem  volt kötelező. Miért ír drámákat? Mert ott csak párbeszédet kell írni, nem leíró mondatokat. Párbeszédet írni? Nem mondom, hogy mindenki tud, sőt ez egy külön szakma, de egyszerű párbeszédeknél többre ő nem is képes, nemhogy kijelentő meg leíró mondatokra. A Kornis Mihály, na látjátok, ő tud írni. És szuggesztíven előadni. Meg kotorászni a mások által megírt szavak mögött. Bár ő is kihízott már a kötött pulóvere alól, és lehet hogy ez lesz a veszte. Erről most ennyit.


Holokauszt zsidók vagyunk. Miért kéne ebből kigyógyulni? Nem vagyunk mi betegek! Akkor lennénk azok, ha nem néznénk a dolgokat úgy ahogy vannak. Hát így vannak. Ott a ház, amiben már nem lakunk, ott a papír a gyíkbőr briftasniban, amiben a családi dokumentumokat tartogatom. Nem én tettem bele, hanem még a papáék. Én tartom őket, az a helyük. Itt vannak a gyerekeink, nekik is jutott ebből a pakkból, nem kaptak felmentést mint tornából. Viszik a kis hátizsákjukat nagyon ügyesen.

 Ott van János a határon túl, el fogom őt hozni magamhoz, csak még nem tudom hol lenne az a hely, ami végleges lehetne…

Együtt lesz egyszer a család.

Sztójay Dömét nevezték ki a Hahota Gyerekszínház élére

2012. Február elseje emlékére....

Tarlós István Főpolgármester Február elsejével Sztójay Dömét nevezte ki a Hahota Gyerekszínház élére.




Bár a szakmai zsűri és a Nürnbergi törvényszék is inkább Lakner bácsit preferálta, és 10:1 arányban Sztójay pályázata ellen szavazott, de Tarlós István a zsűrit sületlennek nevezte.



Az egy Sztójay melletti szavazat a Budapesti Zsidótanácstól érkezett azzal az indoklással, hogy Sztójay egyrészt keresztneve alapján közel állhat a gyerekek lelkületéhez, Döme ügyanis a Dörmögő Dömötörre utalhat, és nem is akarunk rosszra gondolni, másrészt legalább ismerik Sztójay-t és tudják mire számíthatnak felőle, nem úgy, mint más volt kommunista, ma fideszes jelöltek esetében. Nem mellékesen pedig Sztójay igencsak halott, tehát nem szól bele művészeti kérdésekbe, és nem akarja a színház nevét Hinterlandra módosítani...



A kialakult konfliktussal kapcsolatban megkerestük a főpolgármester titkárságát, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy takarodjunk Magyarországról, ha ennyire értetlenek vagyunk. Különben is Színházi ügyekben a Tikurilla cégcsoport az illetékes, ők szinezik a házakat nyertes tender révén. Orbán Viktor sajtóosztálya kijelentette, hogy ők kétharmados felhatalmazással bírnak a magyar néptől, ami annyit tesz, hogy Sztójay Döme mellett még számosan nyernek kinevezést, de részletekért Kerényi Imre az illetékes, aki jelenleg még egy nehéz ebéd utáni zaklatott álmát alussza, és csak másnap lát neki álmai megvalósításának. Tarlós István egyben bejelentette, hogy a József Attila Színház szintén Február 1-től a Jaszin Sejk magyar barátai nevet viseli.



.

Figyelj már Csilla!

Figyelj Csilla!

Egyáltalán nincs okod az elkeseredésre amiatt, hogy egyedülálló anyaként éppen most vesztetted el az állásodat. Nagy szükség van ám - különösen mostanság - kulturális antropológus, ethnológus-muzeológusokra, pláne olyan kiválóakra, mint Te, akik nem kevés sikerrel segítenek az emberiségnek egymás megértésében.

Ahogy szépen megfogalmazod:

„ Életem nagy kihívásának tartom a különböző kultúrák megértését. A kultúrák közötti párbeszéd, egymás elfogadása és a tolerancia számomra alapelvek. Igyekszem másoknak ebben segítséget nyújtani, több-kevesebb sikerrel.”

Jó, magam is tudom, persze könnyű két különböző habitusú fáraót - mondjuk egy szerbet meg egy svájcit - segíteni a hétköznapi kommunikációban, hogy átsegítsd őket a kultúráik párbeszédjében óhatatlanul kialakuló apróbb döccenőkön, de próbálnád csak meg élő emberekkel… ááá reménytelen.

A zsidókról meg beszélni sem érdemes, mint tudjuk két zsidó három vélemény, nekem komoly konfliktusom kizárólag a saját fajtámmal szokott kialakulni, igaz, van közöttünk is normális ember, ha én még nem is találkoztam ilyennel.

Szép szakmád van.

Igazi élet közeli dolog, sajnálhatod, hogy nem a mi családunkba születtél, igaz, akkor most nem ülnénk így egymással szemben mint férfi a nővel.

Nálunk ugyanis az volt, hogy apám (szegény már nincs)  a saját maga által gründolt kiadóvállalat élén tevékenykedett , kulturális területen a rendszerváltásig, és igen befolyásos módon tette ezt…
 

Történt ugyanis, hogy bátyám, aki már ötödször jelentkezett az Orvosegyetemre, de ötödszörre is sikertelenül, hiába szerezte meg neki apám az írásbeli előtt két nappal a fizika felvételi tételeket én meg oldottam meg előre, mégsem sikerült bejutnia.

Nos, előzőleg Tomi testvérem már éveket lehúzott a Madarász utcai gyerekkorházban műtősként Hirscberg főorvos kezei alatt olyan sikeresen, hogy a végén már (szabályellenesen) injekciókat is beadhatott. (Ahogy ő mondja kissé szégyenlősen: "igaz csak a nem fizetősöknek…")

Így teltek hasztalan az évek, és apám szerzett a Tominak egy nyugodtabb munkát a Kelet-ázsiai múzeumban a restaurátoroknál, tehát már felhagyott a műtősködéssel.

Régi műtárgyakat hamisítottak, másoltak, majd megmutatom, ha jössz hozzám, nekem is van belőle.

Tehát az ötödik sikertelen felvételi után összeült a családi kupaktanács, mely kizárólag apámból állt, és meghozta a döntést: fel kell hagyni ezzel az áldatlan kísérletezgetéssel az orvoslással, és igazi diplomás restaurátorrá kell válni!

Igen ám, de volt egy bökkenő: felsőfokú restaurátorképzés egyáltalán nem is létezett Magyarországon, tehát hogy lehet ebből diplomát szerezni? A diploma ugyanis egy olyan vágy és természetes szükséglet volt nálunk, mint egy falat barchesz.

Hol itt a gond? Adta meg a választ a kérdésnek is beillő néma tanácstalanságunkra apám. Másnap elintézte, hogy indítsanak a Képzőművészeti Főiskolán egy restaurátorszakot a bátyám kedvéért, hiszen ez már "feszítő népgazdasági érdek".

Így köszönheti néhány más, ma működő diplomás restaurátor a bátyám lustaságának, hogy ez a szakma egyáltalán létezik.

Tehát ha most szegény apám élne és persze nem Hoffmann Rózsa félék lennének pozícióban, akkor neked máris lenne állásod apám révén…

Még sokat tudnék mesélni ilyeneket, ha ragaszkodsz hozzá, majd elmondom például hogyan lett apám nyomdájában a Vándor nevű - korábban kóbor, de befogadott - őrkutya majdnem a cég igazgatója apám után, de megvárom, míg erre a gyönyörű mosolyoddal kíváncsian felkérsz…

Na, maradunk még, vagy fizessek?

Kulcsár Attila az új gazdasági miniszter-jelölt!

Közmegelégedésre Kulcsár Attila váltja Matolcsy Györgyöt a gazdasági miniszteri poszton- jelentette be Giro Szász András, kormányszóvivö.

Szíjjártó Péter, a miniszterelnök szóvívője, visszatért rekreációs szabadságáról, és közölte, a kormány a helyén van. Hogy hol lenne legjobb ez a hely, arról megoszlanak a vélemények.

A hírre azonnal megerősödött a forint, az Euro pedig 300 forint alá is beköszönt a kora-esti tőzsdei hírek szerint.

Az IMF Hilton szállóban utolért képviselője is most értesült a hírről, melyet megelégedéssel nyugtázott. Kuijelentette, hogy végre egy épkézláb alak, akivel szót lehet érteni, Matolcsynak pedig gyors gyógyulást kívánt.

Gíró-Szász örömét fejezte ki, hogy immár másfél évvel a második Orbán-kormány hivatalba lépése után ez az első eset, hogy az intézkedéssel sikerült nemzeti egységbe fogni mind a parlamenti pártokat, mind a lakosságot.

A körülményekhez tartozik, hogy nyolc év után jogerősen megszüntetett Kulcsár Attila ellen minden kényszerintézkedést a Fővárosi Bíróság (FB) a megismételt elsőfokú büntetőper tavaszi tárgyalásán. Ugyanakkor Matolcsy György még meg sem kezdte büntetése letöltését ugyanazokban a vádpontokban, amivel Kulcsárnak kellett szembenéznie közel egy évtizedig.

Ismeretes, hogy A Kulcsár elleni vádirat lényege szerint Kulcsár Attila a K&H brókercégének dolgozójaként 1998 és 2003 között rendkívül magas hozamokat ígérve, offshore cégeken keresztül, jogosulatlanul forgatta ügyfelek - magánszemélyek és egyes állami vállalatok - pénzét, és ezzel sokmilliárdos kárt okozott.

Ezzel a cselekménnyel, ha egyáltalán elkövette volna Kulcsár, tisztakezű gobellinszövő asszonynak minősíthető a dolgok mai állása szerint.

Matolcsy György ugyanis nem milliárdos károkat okozott, hanem sok százmilliárdosat, amit viszont takarékos módon is bizonyítani lehet, nem szükséges hozzá 8 évnyi költséges nyomozó munka és szakértői vélemények bekérése, elég az államháztartási adatokat lekérni.

Kulcsár sikkasztásának vádja is megdölt:

A sikkasztás vonatkozásában Kulcsár a tárgyalásokon vitatta, hogy lett volna rendelkezési, utasítási vagy aláírási joga a K&H brókercégénél, így viszont sajátjaként sem rendelkezhetett a pénzzel, a csalás megállapításához pedig a többi között azt kellene bizonyítani, hogy Kulcsár tévedésbe ejtette a sértetteket. A vádpontok között szerepel még pénzmosás, orgazdaság és okirat-hamisítás.

Matolcsy ellenben 3000 milliárd magánnyugdíjpénztári összeget sikkasztott el, azaz sajátjaként kezelt, melynek a nyakára is hágott közel egy év alatt. Mindehhez aláírási és rendelkezési joga is volt, tehát a sikkasztás körülményei fennálnak. A csalás gyanuját erősíti Matolcsy esetében, hogy a nyugdíjpénztári pénzeket nem csak erőszakkal és zsarolással csavarta ki a megfélemlített befizetők kezéből, hanem futtában még azzal is hitegette őket, hogy " nyugi, 14 hónap múlva visszakapjátok!"

Ehhez jön még az Eu hitelből megvásárolt és eltőzsdézett MOL részvények ügye, amin szintén százmilliárdokat bukott az ország, mentségére szóljon Matolcsynak, hogy mindehhez neki nem volt szüksége annyi időre, mint Kulcsárnak.

Jó hír, hogy Kulcsár Attilánál nem áll fenn a szökés és elrejtőzés veszélye.

Rossz hír viszont, hogy ugyanez igaz Matolcsyra is.

Pedig ha Matolcsy elszökött vagy elrejtőzőtt volna még hivatalba lépése előtt, akkor Magyarország leminősítése szóba sem kerülhetett volna.

Szintén délutáni hír, hogy Orbán Viktor és felesége Lévai Anikó baráti vacsorára hívta Gyurcsány Ferencet és feleségét Dobrev Klárát. A vacsora 40 perces késéssel kezdődött, a becsinált leves szinte teljesen elhült, mivel sem Orbán sem Gyurcsány nem akart a másik előtt helyet foglalni, ..."csak utánad Feri!..." , illetve "...a világért sem előtted Viki..." patthelyzet alakult ki. Végül az IMF érkezése segített, akik ismertették elképzelésüket a patthelyzet feloldására.

Egyszerűen annyit mondtak, hogy leülni.

A közgaszdász szakma is egyetértett a kinevezéssel, Attila kedves csibész, jelentette ki Bod Péter Ákos, sok pénzt is keresett mindenkinek, mielőtt a Lehmann Brothers bedölt, és a szaldója pozitív, csak nem látszik.

Matolcsy György elzárkózott a kommentálástól, csak Zolival, az ápolóval üzent, hogy "sajnálhatjátok, rengeteg ötletem lett volna még!"

MTI- Reuters-Alja Jazzira

.

Steinmann a bóvli

Matolcsy György ma reggel jó hírrel rántotta fel a lakásom redőnyét kívülről, és mosolygott be az ablakon a Nap helyett.
Ki az ágyból lusta népség, „a legjobbak között vagyunk!!!”

Jó hallani az ilyesmit.

Első pillanatban őszintén meg kell említenem, hogy életem során nem gyakran keltettek azzal hogy a legjobbak között vagyok…

Rögtön bevillan édes lányom általános iskolai harmadik osztályos szülői értekezlete
Meghallgattuk tisztelettudóan Mária néni osztályfőnök beszámolóját a gyerekek közösségi magatartásáról, az osztálypénzről, a nehézségekről, amik miatt kénytelenek vagyunk egy kisebb osztályterembe költözni, amit a konyhából választottak le egy gipszkarton fallal, azt is, hogy a lurkók a továbbiakban nem használhatják az alsó tagozatosok udvari játszóterét, mert a mászóka és a többi kedves játék nem kapta meg az EU-s sztenderd megfelelőségi engedélyt a mérleghinta is eltörött, de a kérdést megnyugtatóan abszolválták olyan módon, hogy bár pénz nincs az elkövetkező években, hogy hintát vegyenek a gyerekeknek, de minden eszközre kitettek egy táblát, hogy tilos használni. Addig is kimehetnek persze a gyerekek az udvarra és nyugodtan szaladgálhatnak a kikopott fű helyét átvevő porban.


Majd szépen beálltam a sorba, hogy személyesen is érdeklődjem édes lányom tanulmányi előmeneteléről.
Az ilyesmi egyébként igazából nem arról szól, hogy majd meghallgatom a problémákat, és még aznap este felcsigázom a lányom tudásvágyát, inkább arról, hogy magamról állítsak ki egy lehető leghihetőbbnek tűnő hamis képet, miszerint életünk epicentrumában az iskola, és azon belül is a harmadiki osztályos matematika szorobánra optimalizált oktatási metodikája áll.

És ha a pedellus néni látja rajtam az elhivatottságot, másnap bevillan érdeklődő tekintetem emléke számára, miközben lányom felelés közben tanácstalanul áll kezében a krétával a számhalmazok problémája és a várakozó tekintetek előtt. Mert köztudottan „Steinmann a zseni” sosem a mi gyerekünk.
A kedves szülő szülői értekezleten megnyilvánuló szorgalmi eredménye majd holnap kedvezőbb vagy legalábbis elnézőbb megítélést biztosít szeme fénye számára.

Sorrakerültem az asztalhoz járultam, illendően bemutatkoztam, én vagyok a Szeréna apukája, elnézést, hogy én vagyok itt egyedül férfi, de a mama ilyenkor dolgozik, tehát velem kell beérnie.
Semmi baj Nemes apuka, mondta Mária , miközben az osztálynaplóban lapozgatott, gondterhelten. Lássuk csak, mondta, de én nem láttam, csak ő a jegyeket.
Egy ideig csendben tanulmányozta lányom első mérhető eredményeit, majd becsukta a könyvet és összefoglalóan közölte a verdiktet:
„ Nemes apuka, a lánya nincs a legjobbak között.” -Majd egy auftaktot kivárva még azt is hozzátette nyomatékosan: „Bizony.”
Ekkor lépett be egy jeges fuvallat a kommunikációnkba.
Én még a kötelező és megelőlegezett mosollyal az arcomon készültem a remélhető legkedvezőbb hírekre, lévén a mondat elhangzása után még nem telt el akkora idő, hogy a várthoz képest lehangolónak számító meglepetés átrendezhette volna arcizmaimat.
Lelkem még a korábbi, jóleső tudatlanságból táplálkozó, alaptalan derű tartalékait élte fel.
Mária felnézett, számon kérően tekintett rám, hogy milyen lépéseket kívánok tenni ezen tarthatatlan helyzet orvosolása irányában.
Én ellenben lelki szemeim előtt pici lányomat láttam, aki csak nemrég kezdte el általános iskolai tanulmányait.
Bevillant, hogy elsőben a legelső tanítási napon hazajött, közölte, a maga részéről befejezte tanulmányait a közoktatás alaprendszerében, és minden bizonnyal visszamegy az Óvodába.
Magyarázatként hasonlóan Beamter Bubi dzsessz-zenészhez (http://hu.wikipedia.org/wiki/Beamter_Jen%C5%91) akit Örkény tett hallhatatlanná az olvasók számára, annyit adott elő, hogy azért hozta ezt a döntést, „mert ott jobb.”
Erre a képre ráadásul azonnal az agyamba villant egy másik is: Én magam is hasonlóan tettem csak 40 évvel korábban, az első osztály első tanítási napja után.
1961-et írtunk Már nem én, hanem a többiek, akik már írni tudtak, na nem az írás élvezeti értéke értelmében, hanem töltőtollilag.
Megrendülve a tudás belvárosi panteonjának nyomasztó hangulatától, a jeges germán istennő küllemű Melánia osztályfőnök néni padlólakkal fixált másfél hullámos frizurájától, mely alapjaiban rendítette meg nyiladozó libidómat, (fontos hozzátennem, hogy velem ellentétben Kádas Peti 6 évesen közölte, hogy gyerekek, a Schöntálernénak milyen jó segge van.) azonnal barátságot kötöttem Halász Pityuval, és ketten 6és fél évesen hátitáskánkkal nyakunkba vettük a közeli utcákat, hogy kiszellőztessük a nyomasztó nap emlékét gondterhelt fejünkből.
Sorra került az óvoda is, tehát nem igaz, hogy a nosztalgia az öregkor jellemzője, vagy mindenestre én már igen korán elkezdtem. Persze ma már tudom, hogy már a nosztalgia sem a régi.
Még anyám riadt tekintete ugrik be, amint délután fél hatkor Vécsey Lili barátnőjével futólépésben végigpásztázva a szóba jöhető helyeket, míg végre rám talált a Belvárosi Kávéház kapualjában.

Így elmerengve ízlelgettem az imént elhangzó váratlan bejelentést, és elgondolkozva, hogy apa és lánya milyen hasonló lelki világú emberkék voltunk, mérlegelve az elhangzottakat, ismétlem, „ az ön lánya nincs a legjobbak között! Bizony!”- kikínlódtam magamból a mindenki számára megnyugtató megoldást.
- Mit gondol Nemes apuka? –kérdezte sürgetően Mária, a nagyon komoly pedagógus.
-Ha nincs a legjobbak között, akkor egyszerűen ültesse közéjük! - válaszoltam megkönnyebbülve, hiszen ki a fenét zavar, ha az egyetlen lánya nem eminens, lényeg hogy a szívzöreje nem kíván semmiféle korlátozást, vannak barátai és különben is nekem ne szidja senki a lányomat, számomra pont úgy jó, ahogy van, a többi meg a pedellusok dolga, és ha pocsék munkát végeztek, akkor ne rajtam kérjék számon a következményeket!
Ez hallatlan.
Pont olyan ez, mintha a dolgozat beadásánál a lányom a tanár pofájába vágná a füzetet, mint a kesztyűt párbajnál annó,- Nézze meg milyen munkát végzett! - kommentárral.



Nade Matolcsy úr nem Mária néni.

A legjobbak között vagyunk! És nem mondott hülyeséget, nem is hazudott. Mert nem azt mondta, hogy a legjobbak vagyunk, csupán annyit, hogy akik között vagyunk, azok a legjobbak.
Én nem tudom kikre gondolt, és hogy milyen értelemben. Talán földrajzilag? Lehet.
Itt a mindennapos örömünkre szolgáló Kárpát medencében jó lenni.
Bizony!
Ukrajna mellett lenni jó dolog, Szerbia sem kutya, Szlovákia meg egy főnyeremény.
Bizony!

És azt sem tudom, Matolcsy úr kire gondolt az alanyt illetően: az országon belül személyünkben egyszerűen jó társaságban vagyunk. Rengeteg a Nobel díjas, volt díszpolgár típusú emberünk.

Tényleg, segítsetek már, mert itt megakadtam: Hogy helyesebb írni:

1:

A Nobel díjasaink között a volt díszpolgár származású emberek aránya túlreprezentált.

Vagy így tapintatosabb:

2:

A rendes magyarok száma a Nobel díjasaink között számarányukhoz képest alulreprezentált, Jó lesz belehúzni!

Lényeg az, hogy a legjobbak között vagyunk. Bizony.

Matolcsy György megette a nagymamáját.

A Független Hírügynökség este gyorhírben jelentette be, hogy Matolcsy György ma megette a nagymamáját.

A hiradós stábok azonnal a hír nyomába eredtek, ezúttal Matolcsy maga válaszolt készségesen a hitetlenkedő újságírók kérdéseire:

A miniszter kijelentette: Sosem mondtuk, hogy nem eszünk nagymamát. Aki az ellenkezőjét állítja, az álljon elő hangfelvétellel.

Megnyugtatásként hozzátette, hogy igaz ugyan, hogy megette a nagymamát, előtte viszont napokig pácolta majd kivette, mivel egy polgári kormány senkit nem hagy a pácban.

Hogy emeli-e az ilyen tevékenység az országkockázatot, mert Nyugaton szokatlan, ha a gazdasági miniszter nagymamát fogyaszt, Matolcsy kijelentette, hogy valójában ez egy igazi skersztori, mert nem az aranytojást tojó tyúkot ettük meg!

Ugyanakkor jó hír a nagypapának, hogy új életet kezdhet.

Az Echo Tv-ben Szentmihályi Szabó Péter rámutatott, hogy: Bezzeg a balliberális sajtó arról sosem írt, amikor Matolcsy nem evett nagymamát.

A jólakott miniszter mosolyogva magyarázta hogy: "Ez egy nem ortodox közétkeztetési gazdálkodás", és ő úgy táplálkozik, ahogy még egyetlen szakácskönyvben sincs megírva, nem kell megijedni az új receptektől. Senkinek sem kell félni az ilyesmitől, na jó a nagymamáknak igen, de az ő számuk a nem nagymamákhoz képest, mint amilyenek például a szöcskék vagy a kapupánt csavarok, elenyésző.

A Parlamentben tartott expozéjában magabiztosan kijelentette, hogy A siker ma még rejtve marad, de a nagymama sem látszik még...illetve már.

Ha kis mértékben is, de végre javult az átlagéletkor.

A nyugdíjkassza terhei érezhetően csökkentek.

A textilipar hamarosan fellendül, mivel csökken a házilag kötött pulóverek száma. A kormány a nagymamák elfogyasztása után óhatatlanul fellépő szomjúság oltására már korábban megengedte a házi pálinkafőzést.

A határon túli magyarigazolvánnyal rendelkező nagyszülők nem megevését a kormány továbbra is moratóriummal biztosítja.

A nemzeti együttműködés rendszerében a nagymama megevése nem végleges intézkedés, csupán 14 hónapig tart, utána felülvizsgálják. Ezután az illetőnek magának személyesen kell bejelentenie, ha nem ért egyet a megevésével.

A megevett nagymamák havi 42 órában munkát vállalhatnak, és az így szerzett jöveddelmük mentesül az osztalékfizetés adója alól.

A bedőlt devizahitelesek nem kerülnek az utcára, hanem beköltözhetnek az így megüresedett lakásokba.

A hitetlenkedő újságírók magát Orbán Viktort is kérdezték, hogy immár elérkezettnek lája-e az időt, hogy végre megszabaduljon unortodox módon működő gazdasági miniszterétől:

Orbán egy neki mindig jól álló viccel zárta le a a vihart a pohár vízben: Ugyanmár, a hír a baloldal alattomos interpretációja, ismertem a nagymamát, egy ennivaló teremtés.

A MAGYARORSZÁGI METRONÓM ORTODOX IZRAELITA HITKÖZSÉG üdvözlete Matolcsy Györgynek

A MAGYARORSZÁGI METRONÓM ORTODOX IZRAELITA HITKÖZSÉG Snássz-hervadt- de-hamiskas csoportja úgy is mint a Magyarországi Jókedvű Izraeliták Szövetségének tagja a következő nyilatkozatot tette közzé az MTI-n keresztül:

Tisztelt Matolcsy úr!

Mély hálával köszönjük meg Önnek, hogy a mai viharos időkben, amikor kompországunk gyorsnaszádját ön a legnagyobb sikerrel lavírozza megannyi zátony közepette a nagy siker útján, nem feledkezett meg a sokat szenvedett zsidóságról sem.
Azzal, hogy kreatív és a lekókadó nyugat irígységét méltán kiváltó sosemlátott gazdaságpolitikáját figyelmesen unortodox gazdaságpolitikának nevezi, lehetővé teszi számunkra, hogy gyakorolhassuk a zsidóságra mindig jellemző szerénység és visszafogottság erényét.
A Mindenható mentsen meg minket, jókedvű ortodoxokat attól, hogy az ön sikeres tevékenységének dicsfényéből ránk érdemtelenül akár egy kósza csóva is vetüljön. Nem, ez a siker kizárólag az Őné és baráti –üzlettársi köréé, melyet Önök szellemesen kormány-nak neveznek.
Próbálkoztunk mi magunk is korábban gazdasági dolgokkal, amit persze nem merészelnénk gazdaságpolitikának nevezni, nehogy hencegés vádja illethessen minket, vagy hogy egy lapon szerepeljünk érdemtelenül Önökkel, szóval anno ezt többnyire a saját kockázatunkra tettük, önző módon a saját pénzünkkel, építgettünk, beruházgattunk de spongya rá, nem tegnap volt, ki emlékszik ma már Weiss Manfrédra és a többiekre.
Korábban elterjedt volt az a tévhit, hogy mi nagy dumások és hohmecelők vagyunk, de most kiderült, hogy nem értünk mi az ilyesmihez, csak gyakorlati dolgokhoz.
Matolcsy úr, Ön az, aki a legjobb hatásfokkal üzemelteti a gazdaságot, azaz a legkisebb szellemi befektetéssel a legnagyobb eredményeket produkálja, a dolog előjelével meg csak az örökös kekeckedők hozakodnak minduntalan elő.
Köszönjük az unortodox jelzőt mégegyszer Matolcsy úr, és hogy egy kis ajándékkal is szolgáljunk, ezt a jelzőt közösségünk tagjainak lelkes adakozásából, kizárólag az Önök számára levédettük.
Millió harcipuszi és gefilte fish Önnek és felmenőinek!