Ha a Föld Isten kalapja....

..... naftalinban hervadozik a bokréta rajta.

Diana Krall és a trió

(Anthony Wilson hangszere: Gibson Les Paul Goldtop)

Faházi Andrea verse

.

(Szoktam elmélkedni megoldhatatlan dolgokon, hogy lehetne mégis úgy, ahogy nem lehet. wwan)

Utunk

zakatol a vonat
és vergődik a lélek
veled megyek
én is
az emlékező gének
őrült csatába
kezdenek
veled
velem
velünk
így vajon mennyit
nyerünk
merünk-e szembeszállni
múltban és jelenben
lesz-e jövőd
jövőm
én csak fogom
a két kezed
(te persze nem érzed)
fázol és éhezel
tébolyultan kérdezed
meddig zakatol még
a vonat és
vergődik a lélek

a vagonban fiatalok
öregek
egybegyúrt testek
cseppfolyós
ragacsos
gondolatok
szövetek
álmok
és az álnok
gének
befonnak mindent
mint a pókhálók
miközben zakatol
a vonat és
vergődik a lélek

(talán rám gondolsz)

együtt kuporgok veled
egy sarokban
s majd a hosszú
sorokban együtt várunk
egy számra vagy
a gázra
a keringő
dallamára
táncolunk jobbra
vagy balra
ahogy egy szent
akarat igazgatja
a sok
gémberedett
testet
és az estet
bejárja a könnyű
léptű
rettenet

de addig még
zakatol a vonat
és vergődik a lélek
tombolnak az
idegek
az
emlékező gének
benned
bennem
bennünk
hiszen mindig
tovább kell mennünk
(te mondtad
az ember erős
mindent kibír
de ki bír elviselni
ennyi emléket
kevés rá egy élet)

...

az Időn átlopódzom
hozzád bújok
szorosan
oltalomra vágyva
ez a kor olyan
otromba és gyáva

és én
félek
mert
a vonat
ma is
zakatol
és
vergődik
a lélek

.

http://7torony.hu/

Édes lányom, büdös disznó!

.

.

Édes lányom, büdös disznó!

Jól ki b…. bántál velem.
Felesleges neked a hegyibeszéd, ahogy már a kutyusnál is bebizonyosodott.
Jó, nekem volt kutyám, ezerszer elmondtam, akkor más világ volt. Mondom csak mondom neked vezetés közben, te meg durcásan ülsz a hátsó ülésen, mondom neked a hegyibeszédet. Nézek rád a tükörben, hátha hat rád a sok értelem, de te csak ülsz konokul duzzogva.
Aki szereti az állatokat, az nem tart kutyát.


A Szakács Jánosra emlékszel?
Na az ő öccse például annyira szerette a kutyákat, hogy nem is tartott otthon, csakis szakkönyveket tanulmányozott, hogy ha lenne kutyája, akkor hogyan kéne tartani, komoly kis könyvtára gyűlt össze ezekből a könyvekből.


Mert a kutyának rossz egyedül lenni, a kutya az egy családtag, mi meg sosem vagyunk otthon, különben is nem is az én kutyám volt a Dezső, hanem a Tomié, és nem is volt jó dolga, még sétálni is utált a nagy forgalom meg az örökös átépítések, munkagépek zaja miatt. Leállt pisilni rögtön amint kiléptem a kapun, az első fánál a trafik előtt, és nem hogy csak megjelölte volna a helyet, és jöhet a következő fa, nem: a Dezső ott állt 3 lábon, a negyedikkel indexelt, és pisilt egyhuzamban vagy fél litert, állt ott a gőzölgő pisi kellős közepében elnézést kérően nézve rám, és amikor végzett már fordult is vissza, mehetünk haza, neki ebből elég, a többi kutya imád, ő viszont utált sétálni.
Jó az is igaz, hogy egyszer lementem sétáltatni a Dezsőt, és igen elgondolkodtam, sétálunk szépen kettesben én meg a póráz, a Dezső meg ?
Hopp őt otthon felejtettem.


Szóval mondom ott neked a hegyi beszédet vezetés közben, te szenvtelenül hallgatod és ellenségesen nézel, és csak egyszer telik meg az arcod élettel, hirtelen meglátsz valamit az úton, és fülig érő szájjal kiáltod nekem, hogy odanézz apa! Kutya!


Mindig eléred amit akarsz:


Már az oviban is kibuliztad a Márta néninél, hogy ne kelljen készítgetni. Megyek érted fél ötre, benyitok a terembe, a többiek ott készítgetnek mindenféle szülők gyönyöre kézművességet, te meg? Ott ülsz a Márta néni ölében a tutiban a készítgetés helyett simogattatod magad, nagy franc vagy.


A zongorát becsülettel csináltad, én akartam, hogy zongora hangok illata járja be a szobát, és akkora harmónia legyen a családi életünk, mintha maga Lermontov hősei lennénk a Gloriett lakótelepen, hát ne ragozzuk, ez nem sikerült.
De te, ha utáltad is Misi bácsit, a goromba zongora tanárt, de becsülettel klimpíroztál, különböző határidőket szabtunk, hogy csak addig tarts ki és talán akkor majd megszereted a muzsikát, meg bekerülsz majd a suli zenekarba és akkor a buli középpontja lehetsz, vége az egyke lét keserűségének, minden a zenéből indul ki a matematika is maga a zene, és anya elintézte a Misi Bácsinál, hogy ha év közben nem is, de év végén átmehetsz a goromba Misi bácsi feleségéhez, Misi nénihez, de ö nem tartotta be az ígéretét, és nem engedett el.


Tudtam, hogy akkor itt a vége, igazad van.


Végül is a 3 hetes tábor tett pontot a dolog végére, amikor rávettelek, hogy ne add fel, csináld végig, mert akkor másban is kitartó leszel, és végső érvként beígértem neked, ha végigcsinálod, akkor abbahagyhatod a zongorát, jó te még belealkudtál egy tengeri malacot, mivel az a legkisebb méretű négylábú, amit már simogatni is lehet, és amiből két hét múlva kettő lett, jó, az én javaslatomra, mert én nem bírtam nézni szegény Pixi magányos tekintetét. Te persze előrelátó voltál, lány volt mindkettő, hogy nehogy elszaporodjanak kontrollálhatatlanul, nem rajtad múlott, hogy a két lány maciból megszületett kisvártatva a harmadik, mivel a másodikat ezek szerint áldott állapotban hoztuk haza… Most hallgathatjuk a Dreamgirls formációt éjszaka bulizni boldogan.

Anyád akarta, hogy mint ő, te is eminens legyél a suliban, én elleneztem, inkább a jó közérzetedet és a felszabadultságodat helyeztem előtérbe, és nekem lett igazam, ez sikerült… kicsit túl jól is. Ott billegtél a nagy átlag langyos víz kellős közepén, nem izgattad magad, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek is leköröznek, nem beszélve az Adriról, aki még duplán hátrányos volt és mégis ő volt a number one az osztályban, plusz a fiuk is mind belé voltak szerelmesek.


Tudtuk, hogy nem szaggatod magad, csakis annyira, hogy hagyjanak békén, és ne legyél az átlag alatt, ha megkérdeztük még most is nyolcadik elején, hogy minden be van e rakva a táskádba, nem maradt-e itthon semmi, te gyorsan átfutottad a leltárt: spray, sminkkészlet megvan, részedről minden rendben.


Nem beszélek a bátyám két zseni fiáról, nehogy frusztráljalak, végül is egy lánynak nem kell az eszéből megélnie, mi összekapartunk annyit, hogy ha meghalunk egy jó ideig ne legyenek anyagi gondjaid, de azért ezerszer elmondtam neked, hogy az igazi biztonság az, ha éppen semmid sincsen, mert az ingatlanokat elviheti a háború meg az infláció, tehát csakis te magad tudsz lenni a saját biztonságod záloga, hogyha bármi történik, legyen akkora tudásod, végzettséged és alkalmasságod, hogy mindig megélj ezekből.


Utoljára első általánosban voltál a dicsőségtáblán a suliban, év végén a legnagyobb megdöbbenésünkre neveden szólítottak az évzárón, akkorát dobbant a szívem a meglepetéstől …. De azóta semmi.


Ültünk anyáddal egymást hibáztatva, hogy ha jó géneket kaptál, meg minden meg van adva, amit csak kitalálsz, akkor mégis miért nem produkálsz?


Eljött az idő gimit választani. Te kinézted magadnak a Károlyit, a spanyol nyelvi gimnáziumot, mert az Ricky Martin nyelve és hétvégén mindig jó bulik vannak, és a Karinthyt, ami 2 tannyelvű 5 éves és nemzetközi érettségit ad felsőfokú nyelvvizsgával, piszkos nehéz és óriási a túljelentkezés.


Már az írásbelin megleptél, mert az osztályban a tied volt a legjobb, amire korábban sosem volt példa. Téged persze csakis az érdekelt, hogy mi mennyire vagyunk büszkék rád, meg hogy lekőrözted végre a Julcsit, aki mindig is csalt 2 pofára, de a szóbelire nem szaggattad magad, nem készültél vérkomolyan, amikor kijöttél a teremből, nem voltál elragadtatva magadtól, még azt is gyanítottuk, hogy betliztél, az írásbeli túl könnyű volt, és a félidei előnyöd elolvadt mint a vaj, a Karinthyba biztosan nem kerültél be, ha valami csoda történik , talán Károlyiba bejutsz, de akkor elkapom a grabancod, ettől kezdve rendet csinálsz a szobádban, mert így ahogy most kinéz, persze hogy nem lehet eredményt elérni, vége a zabolátlan internetnek, központilag lekapcsolom és no TV, meg telefonálgatás, meg MSN orrvérzésig.


Dolgozom, és szól a mobilom.
A Karinthyból telefonál az iskola titkár, hogy olyan jó eredményt értél el a felvételin, hogy bármelyik elit tagozatra felvesznek, csak döntsd el, hogy melyikre szeretnél menni. A mesében van ilyen, anyádat felhívom, ő másfél percig nem ad ki összefüggő hangokat magából, pedig ez a szakmája.
Ja és egyébként lazán közlöd velem, hogy megnézted a neten, a Károlyiba is felvettek, 274 közül a huszadik helyen.
Apámat láttam így elérzékenyülve 1972-ben, amikor engem felvettek a Műegyetemre, és bevittem neki a hivatalos értesítőt. Az ő vágya volt ez, hogy minket felvegyenek egyetemre, magának erre nem volt lehetősége, kicsit közbeszólt neki az élet.


Most itt ülök magamba nézve édes lányom, büdös disznó, rendben van, megigérem, lehet rendetlenség a szobádban, bedaueroltathatod a hajad, nézhetsz horrort a moziban, nagy lányom lettél, megleptél és mérhetetlenül büszke vagyok rád, hogy ekkora hendikeppel, amik mi, hülye szüleid vagyunk, te hoztad ami az adott pillanatban éppen kellett és elegendőnek bizonyult.


Apa egyetlen lánya vagy, brumma, brumma, brummadza…..



.

Bátyám gyereket szült! (Na jó az anya is ott volt...)

.






Mese nincs, ez nem maradhat ki egy személyes blogból:

Íme Bátyám, (akinek korát nem írhatom ki, mindenesetre én 55 vagyok és ő sem sokkal fiatalabb nálam...) most született harmadik fiú gyermeke, azaz az én brand new unokaöcsém Ármin-Benjamin, 1 órás korában.

Ezúttal átadom a lehetőséget az apának a mondanivaló megfogalmazására:


" Én is ennek a világnak a része lettem "

Nézd Ármin!

Beszéljünk mint férfi a férfival!

Ha már bátyám rögtön az elején ezzel a rossz hírrel fogad, ne, ne menj vissza a mama hasába, ne mondd azt, hogy ez is jól kezdődik, majd jövök máskor, meg nem is erről volt szó...

Engedd meg, hogy én a dolog jobbik oldalát hangsúlyozzam:

Remélem és kívánom neked Ármin, hogy ne csak ennek a világnak a része legyél, hanem a saját világodénak is ebben a zavaros másikban, a sajátodénak, amit te fogsz kialakítani magadnak, ahol némileg függetlenül mindentől egészséges és boldog életed lesz...

P.S.

Egyébként hamarosan találkozunk, megyek hozzád viccet mesélni, te vagy az én emberem, hasadat fogod fogni a röhögéstől, hiszen egy újszülöttnek minden vicc új!


.

A Világ teremtő (készítette: Bruce Branit)

.



World Builder from Bruce Branit on Vimeo.


Egész képernyőn érdemes megnézni. Vidd az egeret a kép jobb alsó sarkába, a "vimeo" mellé balra és kattints az egész képernyőre.

Különlegesen szép, eredeti, mester munka.

Zacharov Tivadar zseniális írása!

Az alábbi írás szerzője én vagyok....

.....már abban az értelemben, hogy én szereztem meg, hogy a blogomba berakhassam.

Írója viszont a nem eléggé ismert Zacharov Tivadar, aki most már szellemi közösségünk szerint Zacharov Tivadar barátomként szerepel itt.

Nagyon komolyan ajánlom mindenki figyelmébe őt, legújabb novellája alapján.

Szerintem az írás klasszikus formája, írásvezetése és elegáns visszafogottsága mellett zseniális!

Zacharov Tivadar:

Apám korrumpál

Tisztelgés Zalotay Elemér tanár úr emlékének

Ezerkilencszáznyolcvanhárom tavaszán történt…


Zalotai Elemér a Steimnetz Miklós gimnázium matematika-fizika szakos tanára a Csillag presszóba tartott éppen, dupla lyukasóráját némi tartalommal megtöltendő. Hiába, a természet irtózik az ürességtől, tudták ezt már az ókori görögök is. Épp a tanár úr ne tudta volna, felvilágosult természettudományos gondolkodóként? Tévedés azonban azt feltételezni, hogy Zalotai Elemér kizárólag az ógörög természetfilozófia szellemiségétől vezérelve sétált át a munkahelyétől mintegy háromszáz méterre található presszóig. Még csak nem is az a két fél unikum (plusz kísérő) motiválta legfőképpen, amivel néhanap a lyukasórák által előidézett lélektani vákuumot igyekezett kitölteni. Apámmal volt találkozója aznap. Problémák adódtak ugyanis apám egyetlen fiúgyermekének továbbtanulása körül, amelyeket a Csillagban – hol másutt? – készültek megoldani.

Majd’ egy évtizede barátok voltak már ekkor. Ismeretségük a gimnáziumnak volt köszönhető, ahol néhány évig együtt tanítottak. Korábban az épület ódon falai esténként a felnőttoktatásnak adtak otthont, pontosabban a gépiparitechnikus-képzésnek, ahol apám másodállásban okította az övéit, történetesen szintén matematika-fizika és gépelemek tantárgyakra. Miután kettejük kapcsolatát a reáltudományok szeretete és a környékbeli vendéglátóhelyek iránti fokozott érdeklődés egyaránt jellemezte, barátságuk töretlen maradt még az után is, hogy a Steimnetzben megszűnt a technikusképzés. Rendszeres találkozóik helyszíne változott csak, a gimnáziumból – nem fogják kitalálni – a Csillagba helyeződött át.

Amikor a jó tanár úr benyitott – délelőtt lévén –, a helyiségben csak ketten voltak, és mindketten őt várták: apám, aki már kikérte az obligát nehézitalokat a kiegészítőkkel együtt, és anyám, aki – hosszú ideje először szívesen – ki is vitte neki. Hat éve immár hogy szüleim elváltak, azonban közös múltjukból két dolog maradandónak bizonyult: gyermekük és a Csillag iránti feltétlen elkötelezettség. Házasságuk felbomlása szemlátomást egyiküknek sem szolgáltatott elegendő indokot arra, hogy törzs– illetve munkahelyet változtasson, ezért sorsom további alakulása az alábbi beszélgetés folyományaként itt a Csillagban dőlt el véglegesen.

Anyám a pult mögött standolt éppen, fél szemét a férfiakon tartva rendületlenül, amikor amazok kényelembe helyezkedve beszélgetni kezdtek. Azazhogy kezdtek volna, de hátra volt még a féldeci elfogyasztásának hosszú ideje kiérlelt, elmaradhatatlan rítusa. Érdekes dolog ám ez az életben. A féldeci. Példaként, féldecivel gyakorlott fogyasztó nem koccint. Főleg barátok nem. Mert a féldeci olyankor hajlamos kilöttyenni az alig valamivel nagyobb pohárból, és hát kinek hiányzik az... Nyilván mindannyian ismerjük a feles gallér alá küldésének adekvát módját, de ahogy ezt ők ketten elővezették, abba minden becsületes, rendszerető reálgondolkodó szíve beledobbant. A kulcsszó az egyidejűség, amely probléma meglehet, Einsteinnek álmatlan éjszakákat okozott, nekik mégis játszi könnyedséggel sikerült példát szolgáltatniuk rá.

Dolguk végeztével Zalotai Elemér a következő felütéssel indított:
– Baj van Tibi. A gyerekről van szó. Megkaptuk a felvételi kérelmét, de a tanulmányi átlaga... három egész ötvennégy, szóval kicsit kevés. Nem is tudom, mi legyen...
Apám a mondatot végig sem várva, mint aki már jó előre eldöntötte az eldöntendőket, megkérdőjelezhetetlen magabiztossággal válaszolta meg, hogy mi legyen.

– Semmi se legyen. Én ezt már átgondoltam, Elemér. Egyszerűen ne vegyétek fel. Az legyen.
– Nem úgy van az! Nehéz ám a kölyköt nem felvenni ezzel a névvel. Mindenki tudja, hogy a te fiad. A tantestület felének lelkiismeret-furdalása lenne.
– Leszarom a tantestület mindkét felét! Két éve könyörgök annak a lusta kölöknek, hogy legalább heti rendszerességgel bámuljon bele a tankönyveibe! Neki is megmondtam, egy lépést sem teszek az érdekében.
Zalotai Elemér ekkor levette a szemüvegét, kissé hátradőlt a székén és felkészült egy hosszú, kimerítő vitára, amire szakmai pályafutása során oly sokszor rákényszerült már.
– Azért nem akkora a baj, Tibi. Reáltárgyakból jók a jegyei, ami a lényeg. A magaviselet – hát igen – volt kitől örökölnie, de sajnos ott van a történelem, meg az irodalom. Legfőképpen az irodalom, ugye…
– Hogy érted azt, hogy volt kitől örökölnie?
– Hogyhogy hogy értem, hogy volt kitől örökölnie?
– Úgy, hogy mire akarsz ezzel utalni?
– Semmire. Hagyjuk.
– Ne hagyjuk!
– Hülye vagy.
– Na, jó. Tényleg hagyjuk. Igyunk még egyet.
– Igyunk. Krisztina, ha van egy kis időd…
Krisztinának éppen volt ideje. Már hogyne lett volna? Azért kelt fel aznap reggel, hogy legyen neki. Tökéletesen tisztában volt a beszélgetés tétjével és elhatározta, hogy rajta aztán nem fog múlni a dolog. Mint ahogy meggyőződése szerint gyermeke apján sem, aki minden bizonnyal mindent elkövet majd fiacskája érdekében. Újabb italok kerültek tehát, ők pedig a már említett módon jártak a végére, pontosan, hatékonyan. Nem volt mit mondaniuk hirtelen, csak ültek a mokkás asztalnál, tökéletes középponti szimmetriában elhelyezkedve és bámultak egymás képébe. Része volt ez is kettejük misztériumjátékának, amikor szólni sem kell a másikhoz, mert az már úgyis tud mindent. Ültek egymással szemben, pedagóg és andragóg, jin és jang, nem ellenfélként vagy ellentétként, inkább egymás kiegészítőjeként, közel egy évtizede már. És ugyanígy tesznek még vagy tíz évig, mígnem apám végleges távollétét kérlelhetetlen öntörvényűséggel igazolja majd a halál. De az még sokára lesz, addig is Zalotai Elemér az alkohol feszültségoldó hatását meglovagolva, az alábbi árnyalatlanul tömör felkiáltással summázta a helyzetet:
– Csak az a kurva irodalom ne volna! Meg történelem. Nem is lenne itt semmi baj. – Mire apám vigasztalanul válaszolt:
– Ugyan már Elemér! Azt hiszed, én nem tudom, hogy az élet messze nem ér annyit, hogy akár egyetlen jó verset is érdemes volna írni róla? De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy amit meg kell tanulni, azt meg kell tanulni.
– Tibi! Ne légy már ennyire szigorú. Beszélek a Nándival, most lett ő az igazgató, ismeritek egymást, szerintem nem lesz gond.
– Nem örülök neki.
– Nem is azért teszem, hogy te örüljél. Az idén úgyis kevés a jelentkezőnk. Amit a srác nem tanult meg az általánosban, majd megtanulja itt.
– Kétlem.
– Nem baj. Az intelligencia nem más, mint a kételkedés képessége. Ezt te szoktad mondani.
– Csinálj, amit akarsz. Úgy sem tudom megakadályozni.
– Ez a beszéd!
Ezzel a vita nyugvópontra jutott. Levezetésképpen kikértek még egy kört, miután Zalotai Elemér – mondván, hogy dolgozatokat kell még javítania – búcsúzóra fogta:
– Krisztina, fizetek!
–Ugyan már Elemér! Csak nem akarsz megsérteni!? Természetesen a vendégem voltál. – válaszolta anyám, két évtizednyi üzletvezetői rutinnal a hangjában. Apám már nem volt ennyire szerencsés:
– Tibi, neked nyolcvanhét forint lesz…
Két hét múlva levelet kaptam, amelyben a Steimnetz Miklós gimnázium tájékoztatott, hogy felvételt nyertem Póta Mária Magdolna, matematika-fizika- technika- szakos tanárnő 1/C-osztályába. Amikor apámat megkérdeztem, hogyan lehetséges ez felvételi vizsga nélkül, így válaszolt:
– Ne törődj ezzel most már. Viszont elmondom, hogy mivel törődj. A tanítási órákon odafigyelsz, mint a többiek. Mikor hazaérsz, megcsinálod a házi feladatodat, mint a többiek. Utána előveszed a könyveidet és tanulsz, mint a többiek. Különben szétrúgom a valagadat! Megértetted?
Megértettem.

Adós vagyok még azzal, hogyan szereztem tudomást a történtekről. Maga Zalotai Elemér tanár úr mondta el nekem, röviddel apám halála után. Esős, őszi délelőtt futottunk össze, teljesen véletlenül, ráadásul épp a Csillag vonzáskörzetében. Akkorra már a Csillag inkább csak hullócsillagnak számított a kerület vendéglátóhelyei között, amire bizonyság az a tény, hogy néhány hónap, és egy alapos átépítés után festékbolt lett belőle. Talán mondanom sem kell, hogy beültünk azért, bár erős a gyanúm, hogy a tanár úr ezt nélkülem is megtette volna.
– Lyukasóra?
– Az, dupla – indult a diskurzus, aztán persze apámra terelődött a szó. Szinte észrevétlen hamarsággal, ugyanakkor nagyon is érzékelhető elfogódottsággal süllyedtünk az emlékezés mélyrétegeibe. Múltak a percek, gyűltek az anekdoták, párásodott a tekintet. Amikor az ember az emlékeivel viaskodik, rendszerint alul marad; olyankor bizony a legokosabb, amit tehet, hogy kibeszéli azokat, ahogyan Zalotai Elemér is, azon az esős őszi délelőttön. Így tudtam meg, egy rövid, de érzelemdús monológ végén, hogyan is lettem gimnazista.
Aztán egyszer csak hirtelen megrázta magát:
– Még dolgozatokat kell javítanom – mondta és szedelődzködni kezdett. Az ajtóban még megállt és csak a válla fölött vetette oda: – Nem kellett volna idő előtt otthagynod a gimnáziumot… ha már apád ennyi mindent megtett, hogy felvegyenek.
Azzal fejébe nyomta a kalapját, kilépett a helyiségből, miképpen az életemből is, és egyenes léptekkel elindult a gimnázium felé.
Valahogy így esett, és még ha néhány részletet el is halványított az idő múlása, többszörösen pótolta azokat a teremtő erejű emlékezet.

http://7torony.hu/

Tehetséges emberek, megkapó szövegek 2.

Vannak szövegek, amiket sajnálatos módon nem én írtam, de szívesen hazacipelem ide, mint az ősember a zsákmányát.Fogadjátok szeretettel!

Nagy Horváth Ilona

Pirítós

Boruljon rá spongya,
hogy mondja gondját,
eressze szabadon
akár pongyolán,
mi szívét nyomja.
Nem foglak szavadon
- mi ez a szar -
sőt, szavalom neked magam.
Jaj de szép,
- cukormázas rózsaszín kép -
el-elakad a szavam,
mennyi láz váza e néhány sor,
hogy magyarázza,
mit én is vázoltam neked valamikor.
Francba…
Ott tűz,
engem meg tűbe fűz az élet,
velem varrja szakadt takaród.
Magadra húzol,
mégis fázom.
Szakadok.

*

Falhoz támaszkodom,
mint a bicikli.
Hoppá…
Már megint leesett a láncom.
Sebbel fogaskerekemre
Tekerem,
senki meg ne lásson fedetlen fejjel
hogy vagyok.
Sziasztok, jó nagyok!
No lám,
hiába mutogattok rám
görbe ujjal,
a falfehér nép nem pirul,
nem nyafog,
csak rálehel olykor a tollra,
hogy jobban fogjon,
a rőt fejére rótt kendőt félre csapja,
és ír:
„gyökérkezelt agy”
Pedig
szerintem
szimplán csak
hülye vagy.

*
Aúú
én ééérzek!
Ez új volt még tavaly,
ma már önfeledten
szidom az anyád,
nyavalyás,
vagy éppen nézek szigorú képpel,
közben kötöm neked a sálat.
Kettő vagyok vagy
három,
kicsit szétestem
azon a nyáron,
de jól van így,
és ez már a tél,
nyakadra tekerem,
meg ne fázz te szegény kis állat,
neked is élned kell
valamiért.

*

Hanem aztán
téged hova hív a hév,
Havas hátú,
- hópelyhes -
pettyes katicám,
mely angyal súgta suta füledbe,
hogy tudod, amit tudsz,
s ezen felbuzdulva
azt hiszed, hogy futsz,
pedig mászol.
Hat láb és
piros alapon fekete pontok…
Valamit mondok:
én nem eszem bogarat.

*

http://7torony.hu/

Tehetséges emberek, megkapó szövegek 1.

.

Vannak szövegek, amiket sajnálatos módon nem én írtam, de szívesen hazacipelem ide, mint az ősember a zsákmányát.
Fogadjátok szeretettel!

Caridha Souzana

Szajha leszek

Rossz lány leszek majd,

török-zúzok, beszeszelek,

mondom előre, egyszer

s mindenkorra megértsd,

kurva leszek, tudjad,

mellettem szenvedni fogsz!

ΠΑΛΙΟΚΟΡΙΤΣΟ ΘΑ ΓΙΝΩ,

ΘΑ ΣΠΑΩ ΚΑΙ ΘΑ ΠΙΝΩ,

ΛΕΩ ΜΙΑ ΓΙΑ ΠΑΝΤΑ ΝΑ ΤΟ

ΞΕΡΕΙΣ. ΠΑΛΙΟΚΟΡΙΤΣΟ ΘΑ

ΓΙΝΩ, ΝΑ ΤΟ ΞΕΡΕΙΣ ΠΩΣ

ΚΟΝΤΑ ΜΟΥ ΘΑ ΥΠΟΦΕΡΕΙΣ.

Szerelem tégla

Veszek néhány téglát,
ráírom, szeretlek.
Fohászkodom, essen
a fejedre legalább egy,
hogy megértsd, milyen nagyon
fáj a szerelem.

θΑ ΠΑΡΩ ΜΕΡΙΚΑ ΤΟΥΒΛΑ

ΚΑΙ ΘΑ ΓΡΑΨΩ Σ΄ΑΓΑΠΩ.

θΑ ΕΥΧΗΘΩ ΝΑ ΠΕΣΕΙ ΕΝΑ

ΑΠ ΑΥΤΟ ΣΤΟ ΚΕΦΑΛΙ ΣΟΥ,

ΓΙΑ ΝΑ ΚΑΤΑΛΑΒΕΙΣ ΠΟΣΟ

ΠΟΛΥ ΠΟΝΑΕΙ Η ΑΓΑΠΗ.



Írta: Caridha Souzana



Magyarra fordította: Zambelis Spyros

http://7torony.hu/

Elvi kérdés: élet az élet után

.

.

Kérdés:

Elképzelhető, hogy az un. "halál" beálltakor az egyén identitása és tudata egy "energia-testbe" költözik át, ami a világűrben akár fénysebességgel is képes közlekedni?

Válasz 1:

Na, menj te a fenébe...

Válasz 2:

Feltétlenül így lehet. Az egyén identitásának erőssége, szellemének eredetisége egyértelműen meghatározza a halál pillanatában beálló cserearányváltozás mibenlétét.

A Te példád kizárólag fényes elmékre igaz, logikusan ők képesek átkonvertálódni fénysebességre és a világűrben száguldozni.

Átlagos elmék, laposabb személyiséggel már jóval alacsonyabban szállnak, ha ugyanez jellemtelenséggel is párosul, akkor már olyan laposan, hogy közöttünk vannak, és azt sem vesszük lészre, hogy ők tulajdonképpen halottak.

Ehhez viszonyítva ténylegesen felmerül a kérdés, hogy mi, akiket találóan társadalomnak vagy széles néprétegnek aposztrofál a szakirodalom, igazából élők vagyunk-e, vagy csak jellemtelen halottak?

Konok, buta torzó

Akkor és ott...




a csomagot szorongatva....






és egymásba kapaszkodva...





Ő utánuk baktatva...









a csupasz lábával.....






hova.....




hová..?...




hol?.....










hol....?

hol..?

hol.?.

Hol .



Kiket?
Kiket nem?
Mindannyiukat?
Senki sem?
Onnan többen is?
Az rendes volt?
Megengedte?
Elengedte?
Pénzért?
Ékszerért?
Akkor már nem lehetett?
Akkor még lehetett volna?
Ő visszajött?
Az nem jött vissza?
Megvárta?
Még azelőtt?
Azóta sem?
Senki?
Soha?
Mikor?
Kinek a?
Kije?
Miért ott?
Miért pont ott?
Mikortól?
Miért nem?
Miért oda?
Miért nem oda?
Utoljára ki?
És őt ki?
Mások is?
Biztos hogy?
Nem lehet hogy?
Nem lehetne?
Ha akkor nem ott?
Ha nem oda?
Ki mondta?
Ki látta?
Mit mondott?
Hogy nézett ki?
Milyen kabátban?
Milyen cipőben?
Volt kesztyűje?
Rongyosan?
Februárban?
Novemberben?
A téglagyárban?
Pistivel?
Megpróbálta?
Lefizette?
Ellopták?
Tifuszban?
Levélben?
Az ő órája?
Ugyanabban sorban?
A gyerekek is?
Hátranézett?
Ott még láttad?


Ki volt vele?
Miért nem balra?
Miért nem jobbra?
Miért hallgatott rá?
Miért nem hallgatott rá?
Nem lett volna szabad.
Megmondták.
Bemondták.
Kerestettétek?





Eljön majd?
Megvárta?
Most is várja?
Nem tudja?
Nem hiszi el?
Eljegyezte?
Megesküdtek?
Utoljára?
A fényképe hátuljára?
Az utazó táskával?
Amit még Abbáziában?
A selyem nyakkendőben?
Ott már nem?
Addigra senki?
Már nem lehetett?
Még ott is?
Még akkor is?



Megismerne?
Mennyi lenne?
Milyen lenne?
Lett volna.
Lehetett volna.
Kellett volna lennie.
Ha látna...
Ha láthatna...
Ha láthatnám.
Csak egy napra.
Csak egy órára.
Csak egy percre.
Csak egy pillanatra.

Nem lehet hogy?

.

Tom Waits - Pascal Fricke: Back in the good old world

.





.

Lepjük meg Kertész Imrét egy rendes honlappal!

.




Mindig az az érzésem, hogy nincs a helyén ez a pasas, mintha nem vennénk tudomást róla, vagy nem értékelnénk a helyén.


Olvasom a gondolatait, a meglátásait, a tömör devianciáját: mindez együtt bizsergeti a gyomrom, gyakran kiüt.


Az az ő dolga, hogy mennyire vonul ki a nyilvánosságból, az meg a mienk, hogy hogy viszonyulunk hozzá.

Most olvasom a szereplését a párizsi Odeon színházban, van pár gondolatom erről, de azt majd egy önálló posztban.
Rákattintok a honlapjára és nem hiszem el:

http://kertesz.uw.hu/

Kertésznek nem lehet ilyen honlapja, ez gáz.

Csináljunk neki egy normálisat, ami kb, szinkronban van az ő helyével az értékhiányos világban, és kifejezi a viszonyunkat hozzá.

Szülinapra vagy korábban csak úgy, átnyújthatjuk neki meglepiként mindenféle olvasóitól...

Akinek van őtlete, gondolata, látomása a dologról vegyen részt a virtuális brain stormingban:

Egyelőre üzeneteket ide:

wwanblogja@gmail.com

Gáz van, nincs gáz!

Úgy tűnik, nem fog megfagyni Európa.

Nem volt ez olyan egyértelmű, bár én már másodszor nem rohantam az áruházba villanymelegítőket felvásárolni, mint a pánikba esett sokaság.

Nem azért, mintha biztos lettem volna abban, hogy csak lesz gáz hamarosan, hanem azért, mert tudtam: ha gáz nem lesz, villany sem lesz.

Amint megszűnik a gázszolgáltatás és az okosok bekapcsolják a villanymelegítőiket, úgy lecsap az áram az egész kerületben, mint ahogy Klampár Tibi tette anno Nagojában.

Ha valaminek lett volna értelme, akkkor inkább kandallót építeni, de legalább egy vaskályhát beszerezni, meg szenet, tűzifát, az nem az oroszoktól jön, és azon sütögetni a Deák téren összeszedett galambokat, mert más nemigen lesz ha nem lesz gáz.


Már láttam is magamat, ahogy vastag cipőben, polar sapkában rohangálok fel-alá a Kempinsky szálló előtt zilált tekintettel és megszállottan, hogy a kopár fák között az ágak közé bottal csapkodva leverjek egy éhező félfagyott madarat és hazavigyem a zsákmányt éhező és didergő kis porontyomnak, mint kurázsi papa. És otthon a teraszon az anyósomtól származó tonett székeket felhasogatva tüzet rakjak, és elkészítsem a lakomát, ami kitart majd mégiscsak holnapig.

Nem, ez nem vicc, illetve dehogynem, de ez a realitás.

Értitek.

Nem jött a gáz a korábban Barátságnak nevezett vezetéken, vagy dehogyis, azon a kőolaj jött, de akkor min jött a gáz? De, az is a Barátságon jött, azon bármi tud jönni, mondták a szakemberek, ha kell kőolaj, ha kell földgáz, de bármi amit csak a barátság szó lefed: kőolaj, földgáz, bauxit, barkácsgép, kaviár, Olga a csinos traktoristalány, bármi.

Most meg múlt héten egyszercsak suhh.... lezárták. Pedig ezt senki sem hitte volna, nyilatkozott is megelőzően a kérdés nagy szakértője Ungár Anikó korát is meghazudtoló bűvésznő-művésznő a TV-ben , hogy ő ezt nem tudja elképzelni, más illetékes nem volt nyilván, aki megszólalhatott volna a kérdésben, de sokkal hülyébbeket ők sem tudtak volna mondani, meg ez legalább ingyen volt, nem miniszteri fizetésből.

Most már el tudjuk képzelni.

Tehát hétfőn lezárták a barátságot, most kicsit nem barátkozott velünk a nagy medve.

Kimentem hát Százhalombattára, mert én még tanultam, hogy az a sok franc ott nem valami Rajk László által tervezett

magyar Boubourg kultúrcentrum vagy kültelki Millenáris park, hanem oda jön be a gáz és ott finomítják meg krakkolják a kőolajat, és abból lesz nem csak az adóbevétel meg a gumicukor, hanem a meleg is a radiátorokban, amin a narancshéjat szárítjuk.

Letekertem ott Százhalombattán a vezeték végéről a kupakot, hogy megbizonyosodjak róla: Anikó jól nem tudta-e elképzelni a jövőt?

Hát Anikó.... gyere ki ha gondolod, vedd fel a csodás fehér bundádat, hozzá a combcsizmát és más semmit, ahogy elvárható tőled, ott várlak a lehajtónál:

Itt csak a vetési varjak kárognak és tiszta a levegő, gáz meg semmi.

Nekem elhiheted, én belenéztem a rohadt vastag csőbe, belekiabáltam, hogy halló Barátság, itt Jóbarát, van ott valaki? És vártam a választ, de semmi, csak Igor másfél méteres szemét láttam megvillanni a gigantikus látcső túlsó oldalán valahol Dnytropetrovszk és Szicsász között, a hangja csak fáziskéséssel jött meg Battára, hogy maraggyá' már nyugiba, majd küldünk, ha elfogyott a vodka.

Szarok rá, gondoltam, hiszen egy egész gazdasági minisztériumi apparátus kommunikálta korábban, hogy ha kell, akkor 3 havi gázkészlettel vannak feltöltve a tárolók.

De úgy látszik most nem kellett, mert amikor kellett, akkor csak besétált

Hernádi Zsolt MOL főnök, és belemondta a pofánkba, hogy legyetek már eszeteknél, a készlet sem annyi, meg ha elkezdjük leereszteni nektek a gázt, hogy szennyezzétek a levegőt, akkor nem csak a gáz lesz kevesebb, hanem a nyomás is exponenciálisan csökken, aztán úgy fog kinézni az egész, mint a felháborodott bombázó Szabadiban (nem Béla!) a szabadstrandon, a félig leeresztett gumimatracon, sikítozva, hogy:

Aladár csináljon már valamit!!!!

Nem volt gáz utánpótlás, elkezdtünk számolni, hogy ha két-három hetet mondanak, akkor az deriválva az igazságra mondjuk másfél hét, de egy hét után már csak a megbízható elvtársak kapnak ők is palackban, hogy tüdőznék le jó alaposan, a többiek meg értsék meg.

Legyenek belátóak és felnőttek, halkan mondom, hogy mindenki megértse: nem lesz gázáremelés!!!!

Gázáremeleés persze lett, gáz nem lett Ildikó, hogy maga nem tud megöregedni soha?

Egy elkötelezett mozgalmár ilyen jól tartja magát, valakinek maga biztos nagyon tetszik ott az apparátusban. Ildikó, azt mondja meg nekem, hogy anno, még Jani bácsiék idején, mégis mi tartotta össze magukat, azt ne mondja nekem, hogy a pénz, mert

Jani bácsi sok rosszat csinált, de lopni nem lopott, és vagyona sem volt semmi. Akkor meg hogy volt ez? Erről szívesen meghallgatnék egy előadást akkor még maguk sem voltak elkötelezett egzsiztencia-hitel milliárdosok, és Hámori Csaba kisz vezér sem volt üvegipari mogul amikor 80 ban együtt táncolt a csonka olimpián a bolgár elvtársakkal. Nyilván kell ez a üvegmágnás Önöknél de csakis az üvegzsebek előállításához.

Üveggyár, üvegzseb, üveges tekintet, fagyhalál.

Szóval tudjuk nincs gáz, és bemondják, hogy Szerbiában meg máshol már ma sincs semmi tartalék, megfagynak és tőlünk kérnek segítséget.

Nabasszus, pont ez nem hiányzott....

Miért nem spájzoltak mint mi?

És ha adunk nekik, nekünk meddig marad?

Faggyanak meg mint az Algida jégkrém, dehogy adunk nekik, és ha nálunk sem lesz pár nap múlva és pont annyi hiányzott volna, hogy kihúzzuk fagyhalál nélkül?

Halkan mondom mint Ildikó, hogy mindenki megértse, de ez komcsi:


Ez volt a magyarság legnagyobb morális kérdése az utóbbi évtizedben biztosan., ezért is kussolt róla a média, egy szó sem hangzott el róla még privát beszélgetésben sem.

Kockáztassunk? adjunk nekik?

Szíve szerint mindenki nemet mond, de mi nem mondunk nemet, mondja ki valaki más, mi persze egészen mások vagyunk, mi adnánk, illetve egészen más lenne a helyzet, ha mi ülnénk ott nem azok, mi nem hoztuk volna Mária országát ilyen helyzetbe, hogy eccercsak nincs gáz!

Ne adjunk senkinek, és ezt mondják meg azok nekik, akik ezért kapják a fizetésüket.

Kussoltunk, lapítottunk és bíztunk benne, hogy ezt is elsummanthatjuk, mint eddig mindent, amikor tenni kellett volna valamit, alámerültünk, kibekkeltük, nem hoztuk magunkat olyan helyzetbe, hogy állást kellett volna foglaljunk.

Köszönjük Önnek Miniszterelnök, úr, hogy ezt a tapasztalatot ránk hagyományozta, jogos volt az ágyútalpon vonulás, meg a darutollas gyászhuszárok, ilyet még Horthy elvtárs sem kapott Kenderesen, ahol Ön ha nem is személyesen, de családilag képviseltette magát.

Jani bácsi meg?

Addig jó míg Kádár van...

Ez a magyarok krédója 1961-től 1988 ig. Volt Kislatyi, Payer-S.Nagy, határsáv, pártszerűség (na ezt sosem tudom megérteni mit jelentett), mindenünk megvolt, 3 évente útlevél, megvoltak a válaszok is csak a hozzájuk tartozó kérdéseket kellett helyesen feltenni.

Jani bácsi meg milyen szolídan, staniclibe csomagolva lett eltemetve... Sőt még a fejét is ellopták a közös sírból Máriával, vazze ez nem erkölcsi kérdés?

Egy hullának azért mégiscsak legyen feje, vagy ti hogy gondoljátok?

Ja látom sehogy, erről szemérmesen nem esik szó sehol, mindegy, majd a Vaterán csak felbukkan, licitfigyelőt kértem, és ha megvan utánvéttel fizetem.

Tehát beszóltak a szerbek, hogy kérnek egy kis segítséget, egy kis gázt, mert magfagynak.

Gyerekek, ha én lennék a gyurcsányi akkor erről kérek egy népszavazást nem a viztdíjról.

Akarja-e ön, hogy esetleg megfagyjon, és ennek érdekében átadjunk gázkészleteinkből Szerbiának?

Akarja e Őn, hogy jó döntése esetén a szerbek megfagyjanak, és mi életben maradjunk?

Akarja-e Ön, hogy szintén jó döntése esetén adjunk gázt a szomszédnak, és szerencsés esetben mindketten túléljük, szerencsétlen esetben meg egyikünk se?

Valamiért ebben a kérdésben nem nyilatkozott senki, senki sem akart népszavazást csinálni, még a zsigeri népszavaztató polgári erők sem, sem kossuth tériek, senki.

Csak a híreket figyeltük, hogy azok mit csinálnak. A Juscsenkó meg a Medvegyev meg a Gazprom, a Szovnaft meg Ungár Anikó.

Közben most hallom, hogy megindult a gáz, megállapodtak, hogy lopni nem illik, hogy ezen mi tartott ennyi ideig?

És azt is hallom, hogy a Gyurcsányék adtak gázt folyamatosan a szerbeknek meg másnak is, meg sem kérdeztek minket, hát persze nem akartak kellemetlen helyzetbe hozni minket, én is tudom te is tudod akkor meg minek beszélni róla, naccsasszony még valamit, friss dagadót vagy másegyéb?

Sőt.

Nem csak mi adtunk, hanem kiderült, hogy mindenki adott a másiknak itt Trianonban, de úgy képzeld el, hogy mindenki, a szerbek a horvátok a bosnyákok, a szlovákok, a magyarok, szlovének lengyelek németek szóval mindenki aki gyűlöli egymást nagy nemzeti ünnepnapokon, csak most, amikor bejött a dilemma, akkor derült ki, hogy képesek lennénk mi normálisan is élni, ha egyszer ebben a kurvaéletben megemberelnénk magunkat.

.

.

Most valakik összeültek a sajtó kizárásával, mérlegeltek számoltak és döntéseket hoztak. Bejött.

Akkor meg miért kussolnak róla? Érdemes lenne megosztani a tapasztalatot, hogy hogy is megy ez, nem kéne eltitkolni, hátha egyszer a nép, az isteadta nép is hasznát veszi , persze csak majd ha felnő, ha hagyják felnőni, vagy ha saját maga úgy érzi, hogy nem kell már Pampers, szobatiszta lettem.

Testileg, lelkileg.

Judapest.org: Pont.

CNN-es kesergésem bekerült a Judapest.org-ra.

Sajnos ez lett az utolsó csepp ott a pohárban, a cikk azonnal kiélezte a véleménykülönbségeket a szerkesztőségben, és Shadai bezárta a boltot.

Végtelenül sajnálom, hogy ebben az írásom ha nem is érdemben, de időzítésben szerepet játszott.

Nagyon felületesen ismertem a site-ot, néha benéztem oda, tetszett fiatalos friss szelleme, avantgard hangvétele és az a mentalitás, mely egy másik nemzedék pozitív zsidó identitástudatát árasztotta.

Most próbáltam tájékozódni, és azt látom, hogy kizárólag antiszemita site-okon van visszhangja a történetnek, természetesen a kellő kárörvendéssel és a szokásos uncsi fasiszta trágyaszaggal.

A jelentős zsidó site-ok nem vesznek tudomást a dologról, nem hangzik el semmi, hallgatás van.

Ez egy nem normális állapot, már az sem, hogy a jelentős zsidó site-ok hagyományosan rossz viszonyban vannak egymással, az okokat meg sem próbálom elemezni.

Én magam a JMP-t, a Sofart, a Zsidónegyed.com-ot (amíg volt) és a Judapestet ismerem ismertem, jobban vagy kevésbé, és tisztában vagyok vele, hogy egymás nevei nem szívesen látott szavak egyiken sem, előbb lehet leírni bárhol ahmadinezsad vagy szálasi nevét, mint a másik internetes zsidó cégét.

Ez önmagában is elkeserítő.


Most, hogy kimúlt az egyik nagy mogul, én itt a kis falmelléki oldalamon jelzem, hogy eggyel kevesebben lettünk.

.

An ordinary day... (még egy pár óráig)

.



Almost from Church and Steak on Vimeo.

Merre járnak a gyerekek? (Sati jóvoltából)

.


Hát akkor nézzük, merre járnak gyerekeink, vittek-e sapkát, sálat, mobilt,uzsit, UZIT, Merkava tankot (..."a mi autónk..."), és délben ki hozza majd haza őket?....
Nem hagytak-e itthon már megint valamit: mert mindig ez van, akkor vihetjük utánuk a suli portára..
Remélem nem hiába mondtuk nekik, hogy nem nekem tanulsz fiam, hanem magadnak, és amit mondanak, bármennyire unod is, az életben még hasznát veszed..
Mondom az életben!
Vazze, vigyázzatok magatokra!
A kurvaéletbe már, hogy mindig idegeskedni kell, anno a hármashatárhegyen a napköziben nem erről volt szó...
.




.


Na végre!
Nem véletlenül koptattam a számat, itt vannak a kócos kölykök....


Tudom, hogy mindenhol gond van, itt is ott is.
Itt nincs gáz, ott meg gáz van....

Üveges tekintettel bámulom a CNN-t...

Üveges szemmel bambulok magam elé...

Nézem a SZÍENENt.

Más stáb nemigen jutott be Gazaba, az Alja Dzsazirát pedig nem fizettem elő, mert az csak a pornó csatornákkal együtt, egy csomagban van, és ha együtt veszem meg az egészet, félő, hogy biztosan nem a Dzsazirát nézem, hanem az izét, szóval tudod. Mert az jobb.
Legalábbis még mindig jobb mint más.

Van még az AjvéTV, a szimpatikus Breuerpéterrel, de ők nem küldtek ki helyszíni tudósítót Gazaba, az ő szerényebb költségvetésük maximum Péter gardrób szekrényének díszlete előtti beszélgetéseket tesz lehetővé, egyébként mindig szimpatikus de kevésbé exponált szelíd emberekkel.

.

.

Péter meg olyan erővel hozza önmagával a hatvanas évek Emke Presszó- Palace Hotel fodrászata - Hauer cukrászda háromszögének feeelingjét, hogy ez egyszerűen kizárja, a dolog jelenidejűségének illúzióját.

Lenne még a cenzorált és kizárólag a jóllakott napközis külsejű IDF szóvívővel önmagát tökön szúró hivatalos izraeli jutúb site, de ez még az én teljes elfogultságom mellett sem élvezhető, nem utolsó sorban azért, mert mióta a csapatok bementek, nincs benne semmi.

Korábban isteni dolgok voltak, imádtam az IDF rakétájára szerelt kamerájával együtt menni, mint Műnchausen báró az ágyúgolyón, és együtt becsapódni a tenger felől a célpontba! Utána mindez egy másik nézőpontból meggyőző, meglepő és mulatságos. És utána grizes képként érzékeltetni, hogy jelentem, becsapódtam. Sitty-sutty oda a mediterrán panziónak kinéző tengerparti hamasz villa.

.

.

Nem ti, akik néztek, hanem én aki a rakétán csücsülök, én csapódtam be… Nem becsapás ne szórakozzatok, becsapódás!
Most pedig komoly a helyzet, tehát mostantól mindent kicenzuráznak, csak a jófiú szóvívő van, nincs kétfajta, ezt egyétek, mint mi a fatálcáról a folyosón a lekváros kenyeret vaj nélkül a napköziben.

Cenzura van.

Tudom hogy direkt, de akkor is baromság.

.

.
Szednének össze egy izzadt, borostás, jóképű, vagány zsidó katonát, aki már 3 napja nem zuhanyozott, amire egyébként van lehetőség esetleg most Gazaban, mármint hogy az ember ne zuhanyozzon, mert sehol egy Kludi keverőcsap, szóval jobban szeretném őt látni bármely napszakban, mint ezt a jófiút, aki felmondja a szöveget.
Most komolyan az van, hogy ez kell nekünk itt a világban, Izraellel szimpatizáló pesti zsidóknak???
Vagy Izraelben ezt zabálják az emberek? Vagy bárhol a világban?
Nem, ezt kizárom. Ez a jólfésült szemüveges gyerek nyilvánvalóan valakinek a valakije, mert magától, kiválasztásos verseny alapon nem kerülhetett volna képernyőre, mindenesetre öröm, hogy a nagymamájának sikerült mosolyt csalni az arcára, hogy a kölyök ott van a jutubon, és még bármi lehet belőle.
Bármi.

Bármi, csak média győzelem biztosan nem.
Nézem hát a Szíenent.

Véres csecsemő, száguldó mentőautó, mégegy sebzett gyerek, mentőautó nyitott hátsó ajtóval befarol, öregasszony zokog, káosz és vér, fiugyerek profilból 20 centis ragtapasszal ez kibírhatatlan.
Számolom. Egy, kettő, három, négy, öt, közben kis riport csak hangban a gazai főorvossal hogy tele van a kórház,
Hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, tizenegy, reklám.
Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy, közben kis Bush elnök, majd tizenöt, tizenhat, tizenhét, közben Living Golf.
Tizennyolc, tizenkilenc, húsz huszonegy, és jön Wolf Blitzer, aki tökolyan mint Györffy Miklós, csak nem dohányzik adás közben.
Huszonkettő, huszonhárom, Nick Robertson, huszonnégy, Eco solutions, majd huszonöt, Screening Room, huszonhat nem számolom.
Huszonhatszor nyomják a sokkoló klipet a sebesültekről.
Bementek Gazaba fene tudja hogyan, mert az IDF senkit nem engedett be ha jól tudom, Nick Robertsonék viszont lefizették akit kellett az egyiptomi sorompónál, és megcsinálták a melót.

.

.

Nick Robertson tudja a jobot, a goal az, hogy nagy legyen a nézettség a célcsoportban, bár Libanonban lebukott, hogy nem ő a producer, és a helyszíneket sem ő választja ki, hanem a Hezbollah.

Le is vették a képernyőről egy kis időre, mert kínos, hogy hazudott és manipulált, de a leginkább az volt a kínos, hogy ez ki is derült.

Most már nem is engedik forró helyszínekre, csakis repi riporternek a szálló teraszára, mellé vetített háborús jelenetekkel, és előléptették hiteles riporterből senior international correspondentnek.

Hát ezt tényleg meg lehet bocsájtani, csak napi másfél milliárd embert vett hülyére, ami azért meg sem közelíti Zuschlag Janos csúnyaságait, aki bár kifizette a lopott pénzt másik lopott pénzből, mégis sitten ül, pedig gyereke is született kőzben, ez így rendben is van és arányos.

Szegény Richard Quest is többet kapott letiltásban, amikor betépve és nemiszervét zsineggel saját nyakához kötve tűnt fel a Central Parkban egy jól sikerül homokos duhajkodás után pirkadatkor, és ez alaposan lerombolta a csatorna hírnevét.

Robertson nem.

Ő rendben a helyén tartotta a szervét balosan ahogy kell, miközben képen kívül a Hezbollah intendánsa vezényelte a csapót.

Action!!!

Most háborúzunk gyerekek vagy tévézünk?

Bementünk tegnap Gazaba, na nem mi itt pesten, meg nem ti ott Londonban, hanem ők ott a Cahalban. A fiuk meg a lányok mentek be tegnap és mi büszkék voltunk rájuk.

De ma már büdös ez az egész.

Mert ez a sok ismétlés bezavart az agyunkba, Kurva sok itt a vér. Kurva sok itt a sérült civil.
És a gyerekek.
Büdös ez az egész gyerekek, én mondom, az erőszak erőszakot szül, beszélték volna meg ezek fehér asztal mellett, minek ez a véres izé.

Csak a baj van a zsidókkal.

Ha nem értenétek nézzétek a TV-t! a CNN-t!

Nincs ott semmi más csak a civil áldozatok egy hírblokkban huszonhatszor bejátszva. Slejfniben ahogy a szakmában mondják, azaz szépen összevágva és a végét az elejéhez ragasztva, lehet indítani és közben kávézni, ha lemegy az egész kezdődik elölről, és megint és megint huszonhatszor.

Hamasz embert egyet sem látni.

Ők szocialista brigád vállalásban most a zümmögő kórusban énekelnek, vagy színházi matiné előadáson vannak, és a jegyeket lepecsételteteik a szakszet. titkárral, jól mutat majd a csapat kasszam rakétával a brigád naplóban.
Ők most nem értek rá forgatni, egyszerűen nincsenek, vagy nem fontosak, nem fértek rá a képernyőre.

Mindent nem lehet megmutatni, mert akkor még az emberek félreértik vagy nem értik, mert ők buták. Buták mint a föld, ezért kell nekik megmutatni mi a lényeg, és hogy jól megértsék elég sokszor, mert ismétlés a tudás atyja.

Szegény Dolfi.

Ha ő ezt tudta volna, akkor nem a V2 be invesztál, meg az U-boatokba.

.

.

Nem Werhner von Braunba hanem csak Leni Riefenstahlba. Meg a filmhiradóba.
Vazze, ő tényleg ezt csinálta, ő fedezte fel a tömegmanipuláció jelentőségét és a marketinget, Eizenstein és Dovzsenkó sem volt kezdő, de igazi profi munkát ő vitt a filmszalagra, ma is tanítják mindenhol.

.

.

Ha Robertsonék ott lettek volna Drezdánál a bombázások után, akkor minden egészen másképpen alakul!

Mert a világ nem tűrte volna a csúnya látványt és megfordult volna a közhangulat.

Nem kell ez a háború, fejezzék be most azonnal, kössenek tűzszünetet a Dolfiékkal, és akkor szegény Éva Braun meg Dolfi nem flambírozzák magukat a bunkerban, hanem gyerekeket nemzenek és boldogan élnek velünk míg meg nem halunk.

Most már nem filmszalag van hanem videó.
És a legjobb a Szíenen!
Én nem tudom, egész nap melózok, hulla fáradt vagyok. Ezek ott háborúznak, mutatják a tv ben. TV-zek, mert ott mindent látni és már látom mi az igazság. Vér és erőszak, önmagáért való értelmetlen marakodás, fejezzék be!

Fejezzék már be, mert zavar!!

Ne vérengezzenek már, a kutyaúristenit!!!

Fejezzék be, legyen már béke, kössenek tűzszünetet, mert én tudom, hogy helytelen dolog amit csinálnak, gyerekeket ölnek. Láttam a szienenen.


Azok a gyerekek akik most ott benn menetelnek, nem tudhatják, szegények meg vannak tévesztve, nem tudják miért harcolnak.
Ott nincs náluk semmi, a mobiljukat is elvették, nincs TV sem.

Nem látták a Szíenent.

.

A fiúk elindultak...

.

Az első kép Tommy jóvoltából...





Ima Izraelért

ACHÉNU KOL BÉSZ JISZROÉL, HANÖSZÚNIM BACÓRÓ UVASIVJÓ, HOAJMDIM BÉN BAJOM UVÉN BAJABÓSÓ, HAMÓKAJM JÖRACHÉM ALÉHEM, VÖJAJCIÉM MICÓRÓ LIRVÓCHÓ UMÉAFÉLÓ LÖAJRÓ, UMISIBUD LIGÖULÓ, HÁSTÓ BAAGÓLÓ UVIZMÁN KÓRIV VÖNAJMÁR OMÉN.

Testvéreinkért, Izrael egész házáért, akik bajba és fogságba kerültek, akár a tengeren, akár a szárazföldön tartózkodnak, a Mindenható könyörüljön rajtuk, és vezesse ki őket a bajból a szabadságra, a homályból a fényre és az elnyomásból a megváltásra, most és a legsürgetőbb időben, és mondjuk együtt: úgy legyen, ámen.

.

(Vaddi blogjából)


.

Szűlőszoba előtt

.

- Gratulálok uram, önnek egészséges gyermeke született.
- És? ... Fiú?
- Nem.
- Nem?
- Nem.
- Hát akkor mi?








.

Mi van ma?

.


- Csütörtök.
- Egész nap?