Családi fényképek 1

Anyám, apám és egy barátnő külföldről. Láthatóan úgy csináltak, mintha itt is Európa lenne.Azok a reményteljes 60-as évek. Kozma garnitúra, Winston öngyújtó, kötött nyakkendő, narancslé. Ezek az arcok mit kerestek kelet-európában?

VécseyLili, aki egy életre tönkretette daxli kutyám sétálási vágyát, erről már korábban máshol írtam.Mellette barátja, Péntek Miska ügyvéd.Lili megjárta Auschwitzot de imádta Németországot (!)Miska jóval fiatalabb volt Lilinél , rettenetesen félt Lilitől, és ezért meg másért is ivott.Ha meg ivott, akkor félt hazamenni Lilihez (Anker köz), és mivel elég közel laktunk hozzájuk (felszab tér), ezért ilyenkor nálunk aludt a hallban egy földre dobott matracon. Akkoriban mindenhol akadt földre dobható matrac.Én kb. 10 éves lehettem, és amikor hajnalban pisilni mentem rendszeresen megbotlottam Miskában.Aztán Miska volt az, aki megpróbált megtanítani olvasni, amit az iskolában kevés sikerrel tett a szörnyű Melánia néni. Ö is feladta a kísérletezést amikor a 2 betűből álló "ló" szót nem tudtam egybeolvasni, csak "lö ó"-ként franciásan....Arra emlékszem még, hogy Lili korábban meghalt, és Miska a Kádárjános halálakor nagy hangon érdeklődött a hír hallatán, hogy arccal lefelé temették-e el a "disznót", mint anno Nagy Imrét általa.Lili egyébként nem egy valakire hasonlított szerintem megszólalásig, hanem egy korabeli NDK kocsihoz, az első Wartburghoz, a 311-eshez, erről is mellékelek mindjárt fotót, és akkor magatok is láthatjátok.

gondolom a hasonlóság Vécsey Lili és a Wartburg 311-es között szembeszökő....

A kocsi első lámpái és Lili szemei, a hátsó kerék fölötti karosszéria kidomborodás és Lili mosolya.... egyértelmű a genetikai közös eredet. Nyilvánvaló, hogy innen magyarázható az Auschwitz után is megmaradt német vonzódás, bár a kocsi NDK, és Lili nem egy Mercedes Benzre hasonlít. Az meg, hogy a kocsin a korabeli zöld színű napszűrő a szélvédő előtt mennyire azonos a Lili kalapjának a sildjével... nos ez csak hab a tortán!

Lazításként egy kis hajókirándulás 1958-ból. Teljesen természetesen itt minden nő cigarettázik. Anyám a háború végén szokott rá, olyan módon, hogy apjának úgy szerzett cigarettát, hogy az orosz katonáktól kért, miközben persze ő is rászokott. Ez volt az élete, meg a halála is... A kép előterében én vagyok, több mint 4 évesen(!) és úgy tűnik jó hangulatban.

Ez is a cigarettához kapcsolódik, anyám egyik szintén korán meghalt közeli szinésznő barátnője: Fazekas Zsuzsa. Érdemes megnézni a mozdulatot, ahogy a cigarettát tartja a kezében, és magát a beállást is, ami pedig az akkori vagy kicsit korábbi idők francia filmjeit idézi, még az új hullám előtt. Viszont tökéletesen magyar az örökre vajszínű előszoba szekrény megkopott festése. Én abban az időben nemigen látam fehér színt az értelmiségi lakásokban, teljesen magától értetődő volt, hogy festés legutoljára valamikor régen történhetett, és erre hiteles szemtanú sem akadt. Tény, hogy festés mint olyan, a rendszerváltás után kezdett szokásjogot nyerni, és vált a kopottas fal nem comme- il -faut-vá.

Szilvási Lajos (szili)
Anyám eleinte és ezer évig a Lapkiadó Vállalatnál dolgozott, egy csúnya barnára virazsírozott színű újságnál: az "Újítók lapjánál". Itt dolgozott az írás mellett olvasó szerkesztőként Szilvási Lajos, aki amint a képen is látható, egy igazi férfi volt. (Sok szüksége anyagilag nem volt erre, a napjából meg szigorúan elvett 6 órát, de csinálta. Tudatában volt annak, hogy ha nem csinál valamit, ami keretet ad az életének és fegyelemre kényszeríti, akkor szétesik. Olyan alap volt neki az újság az életvitelében, mint a metronóm a zongorán. Ezt sokkal később is megörizte magának, már igen jó módban élt de még akkor is szerkesztette a Delta című lapot.) Szliről nem az a fontos tudnivaló, hogy milyen sikeres és népszerű író volt, (én nem ezért szerettem), hanem hogy milyen ember. Ő is gyakran megfordult nálunk éjszakánként, részegségéből kipihenni magát. Legkorábbi emlékem, hogy hatalmas szerelme és első felesége Maja, egy hihetelen gyönyörű nő és egy borzalmas egzaltált feleség volt. Ennek is megvolt az oka, és nem fogok itélkezni erről. (kb. akkortól tanultam meg, hogy óvatosan alkossak ítéletet emberekről). Maja a szovjetunióban töltötte a gyerekkorát, apját komcsiként kivégezték, anyja egyedül nevelte őt és növérét. Részleteket nem tudok, de a lényeget igen: ott hatalmas éhinség és nincstelenség honolt, és egyszercsak eljött az idő, hogy Maja anyja eldöntse: egy lányt tud megtartani, a másik éhenhal, vagy ha nem, akkor mindkettő. Tehát választania kellett, melyiket ítéli halálra és kit ment meg. Maja lett a kiválasztott, ő túlélte, a testvére éhenhalt, később a mama öngyilkos lett. Tehát ez a Maja lett Szili első felesége... Azt hiszem, illetve dehogy hiszem, pontosan tudom, hogy ez egy izzó szerelem volt, de a hétköznapokban szörnyű dolgok történtek. Volt, hogy alaphangon a viták úgy kezdődtek, hogy Szili kicsit ittasan hazament, merthogy persze ivott több okból, egyrészt az írás miatt, másrészt a munka miatt, és összevitatkoztak Majával, aki leöntöte őt a forró teával. Tudtuk, hogy mi van, mert előtte voltak telefonok, hogy a Szili hazaért-e, illetve anyám már a szerkesztőségben látta, hogy Szili "faltól-falig jár", azaz részeg, és tudni lehetett, hogy hazaérve ebből háború lesz, ezért is volt, hogy nálunk aludt ilyenkor. majd folytatom....

Kicsit előreugorva az időben: Csató Pista és anyám 1980.
Az az érdekes, hogy ezen a képen anyám pontosan annyi volt mint most én... Csató Pista ügyvéd, de ö is kénytelen volt inni, mivel ez a szakma kínosan lealázó volt számára, eredetileg nyelvész akart lenni, de abból sosem lehetett megélni. Nagyon érdekes kis ember a Pista, a perbeszédeit kissé szakadozottan mondta el, mivel egy mondatban legalább egy alkalommal csuklott, tehát kőrmondatokkal nem is próbálkozhatott. Én irtó hálás voltam neki, mert egyetmista koromban ő képviselt a bíróságon a szokásos lakásügyekben. Szokásos alatt azt értem, hogy nagyszüleim tanácsi lakását kellett átjátszania az én számomra, és ebben akadályozó tényezőt jelentett az akkori 56-os társbérlő. A lakásügy is egy külön téma, meg a társbérlő is, aki a Tóth Ilona perben volt koronatanu, de erről majd máskor. Csató Pista két esetben képviselt a bíróság előtt: Egyszer, amikor egy bizonyos személyzeti szobáról azt kellett bebizonyítania, hogy az egy lakószoba, illetve egy évvel később, amikor pedig ennek pontosan az ellenkezőjét, azaz hogy az tulajdonképpen egy ablaktalan mellékhelyiség. Mindkettőt sikerrel megtette. Érthető módon irtó hálás voltam a Pistának. Olyan módon próbáltam kompenzálni jelképes díjért érdekemben kifejtett sikeres ügyvédi tevékenységét, hogy bármikor, bárkitől (feleségétől vagy anyámtól) érkező sűrgös telefonhívásra azonnal kis Polski Fiatommal a hajós utcai irodában termettem, és onnan feltünés nélkül a hátamon vagy támogatva kivonszoltam a csontrészeg Pistát. Így sikerült közreműködnöm abban, hogy Pistát nem rúgták ki az ÜM-ből (ügyvédi munkaközösség). Irtó jó fej tudott lenni ahogy dolgozott. Kinyitott egy nyikorgó hangú, szétesőfélben levő iratszekrényt, és a felső polcon levő irathalmaz mögűl mindig szép akkurátusan kiemelt egy palack italt, amit vagy helyben elfogyasztott, vagy amikor éppen feltűnés nélkül próbáltam kievickélni vele az irodából, akkor még sűrgősen visszakanyarodva vésztartalékként magához vett az útra hazáig. Ha csörgött az asztalán a telefon, akkor a kagylót két részletben vette fel, lévén évek óta eltörött, és a textilkábel tartotta össze. Utána még meg is kellett fordítania, mert a hallgatót vette először a szájához és a beszélőt a füléhez. ha mindez megvolt, akkor a következő szöveggel próbálkozott palástolni ittas állapotát: "Mélységes tiszteletem .... úr, csak bíztatót tudok mondani közös ügyünkről." majd miután egy sikoltozó hangot lehetett hallani, és kiderült, hogy a vonalban egy nő van, akkor azzal tette helyére a dolgokat, hogy "... nade hölgyem, akkor miért szól a telefonba férfihangon?! "