Családi fényképek 2 (Szili)

Szili sokáig kínlódott Majával. Maja egyébként vegyészmérnök volt, szakmájában egy reális és racionális ember, magánéletben pedig tomboló vulkán. Évekig ment ez a mindkettőjüket elemésztő állóháború, gyerek nem született. És a meglepő az volt, hogy amilyen indulatos volt az együtt - nem élésük-, hanem kínlódásuk, olyan békés a válásuk. Maja simán elengedte Szilit, aki már akkor is nagyon sikeres író és férfi volt. Tudomásom szerint anyagilag sem volt közöttük semmilyen vita. Talán mindketten elfáradtak a közös történetükben, és a végére maradt valami az eredeti egymásra találásukból és érzelmeikből, ami a borzalmas történtek ellenére is képessé tette őket a csendes szétválásra. Később Szili feleségül vett egy tanárnőt, de ez a házasság sem hozta meg számára a boldogságot, részleteket nem mondok, elég legyen annyi, hogy Majával szemben ez a kapcsolata túlságosan is nyugodt volt. Gyerekük nem születhetett, és Szili különleges kapcsolatait latba vetve örökbefogadott egy kisfiút, akire rettenetesen büszke volt. A képen egy ilyen pillanat látható.
Körülbelül azt lehet mondani, hogy szerette a dolgokat a gyakorlatban megélni, és az irodalom nem az élet meg nem történt élményeit pótolta számára. 2 barátjával rendszeresen életvitelszerűen élték a napokat: Reggel pontban fél 8 és negyed 9 között találkoztak Brasch Zoli lakásán, kávéztak és megittak néhány rövid italt alapozásként, majd napi rendszerességgel szidták a női nemet, mint olyat, illetve elemezték az akkori társadalmi viszonyokat, benne a párthatalom és az anyagi hatalom összefonódását. Fél 9-kor mindketten pontosan és fegyelmezetten elmentek dolgozni. Brasch Zoli orvos volt, a Rókus kórházban vezette a korbonctant. Zoliék hárman voltak fiútestvérek, ebből 2 Amerikába disszidált és sikersztorit írt, míg Zoli maradt itthon, és bár főorvos volt és magyar mércével sikeres, de ő nem magyar mércével mérte magát, hanem a testvéreihez viszonyított. Ráadásul közben 2 feleségtől vált el, 2 lakást hagyott ott és cukorbeteg lett, egy nőt tűrt már csak meg maga körül, a közben szintén orvossá lett lányát . Isteni humora volt ami egy betokosodott keserűséggel viaskodott. Nekem egy mondatban összefoglalta a nőkről és a házasságról vallott felfogását: „Figyelj ide Öcsi (ez én vagyok), ha egy szál szaros alsógatyában távozol a házasságból, még akkor is jól jársz, mert legalább az idegrendszeredet megmentheted…” Én ezt persze nem vettem komolyan, mert csak sokkal később kezdtem a szabályos életet…. Másrészt számomra egyértelmű volt, hogy Zoli azt a hibát követte el, hogy rossz nőket választott feleségül. Erre tárgyi bizonyítékot azok a fényképek (már megint a fénykép…) jelentettek, amin Zoli két korábbi felesége volt látható hatalmas karimájú kalapokban. Hát ilyen kalapos nőkkel természetes módon csak ide vezethet a házasság… és ezzel le is tudtam a kérdést. Azóta már tudom, hogy a kalapon kívül is mennyi időzített bomba ketyeg. Tehát Szili és Zoli ülnek reggel a Zoli lakásában és engem oktatnak, hogy miféle is a világ amiben élünk. Közben ahogy Zoli beszél, mondat közben is rajtam tartva a tekintetét szépen felmászik az asztal tetejére mivel így közelebb van a csillár fényéhez , felgyűri az ingujját, mondja a magáét, és közben beadja magának az inzulint, majd visszagyűri az ingét és lelép az asztalról a szőnyegre, befejezi a mondatát… Szili egy igazi karakán ember volt, és mindent kipróbált, amit az élet elé lökött. Mint újságíró és író lement az igazi mélységekbe: hónapokra eltűnt a színről, egyszer több hónapig beállt bányásznak, ott élt velük, és dolgozott is akár a többiek, hogy igazi tapasztalatokat szerezzen, és amit megír, az hiteles legyen. Erről az oldaláról a nagyközönség semmit sem tud, rengeteg konfliktust is felvállalt ezzel, komolyan vette a 60-as évek felszínes nyitását. Halk szavú ember volt, de ez a csendes megfontolt beszéd komoly férfierőt takart.Leült veled szemben, halkan kérdezett és halkan mondott neked valamit, de ezekre a mondatokra azért 30-40 év távlatából is emlékszik az ember. Egy megismételhetetlen gesztusát közreadom: Eygetemi előfelvettként 18 évesen bevonultam katonának Székesfehérvár mellé egy egyetemi századba. Hamar elég súlyos történetbe keveredtem, amit most szintén nem részleteznék, a lényeg az, hogy mélyen magam alatt voltam. Szili a maga módján intézkedett: felhívta a haverját a Honvédelmi Minisztériumban és egy író-olvasó találkozót rendeztetett Börgöndön a laktanyán kívüli kultúrházban, hogy ezt kihasználva kijöhessek egy pár órára a bezártságból és találkozhassak anyámmal, akit persze magával hozott. Miközben ő kedélyesen elbeszélgetett a tisztek feleségeivel, én megbeszéltem a dolgaimat anyámmal. Akkor most köszönöm ezt meg neki, ő ezt életében sosem engedte volna meg nekem. Szili pár éve halt meg. Nehéz betegséget csinált végig, borzalmas szenvedésekkel, akkor tudtam meg, hogy Brasch Zolival valamin korábban összevesztek, és Zoli el sem jött a temetésére…