2008. október 23., csütörtök

kutya

.
Mindig azt mondják a zseni állatorvosok, hogy a csoki a kutyának méreg, és egy falatot sem szabad adni nekik.
Most viszont találkoztam egy kutyával, aki 19 éves, és a gazdája mindig is naponta egy tábla csokit adott neki.
Mondom a gazdinak, hogy ez helytelen, ne tegye, de ő azzal érvel, hogy nézzek rá a kutyára, elég jól tűri, 19 éves.
"Lehet, ha nem kapna csokit, 50 évig is élne"..., lehetne az állatorvosok meg a szakértők reakciója. Én viszont kezdek inkább ennek a kutyának hinni, meg a gazdájának.
Ez deviancia?
Persze tudom, előbb-utóbb szegény kutyus meg fog halni, hiszen a kutyusok olyanok, hogy nem élnek örökké. Ekkor a szakértők majd bólogatnak, hogy ugye megmondtuk, lám meghalt, mégsem kellett volna csokit adni neki.
Viszont a szakértők is meghalnak, igaz később, mert rövid távon élünk csak és végül meghalunk, azaz lényegében úgy általában folyamatosan halottak vagyunk, kis szünettel.
Akkor mit mondjunk a kutyus nevében az okosoknak?
Ettek volna inkább csokit.






Nincsenek megjegyzések: