Elvileg zsidó lennék én is, a vérvonal adott, kóser tisztaságú, az életforma viszont zéró. Mit szépítsem?
Ha úgy vesszük, apám végül is rabbiképzőben kezdte, munkaszolgálatban és a Gestapon folytatta, a háborút a szabályokat megszegve túlélte, a rabbiságról erős kormánymozdulattal átváltott a motorversenyzésre., és a zsidóság felejtős lett. Talonban ott volt, sosem tagadta meg, de már más érdekelte.
Valamikor a 70-es években hoztuk el nagymamánkat „a” mamit hozzánk a Rákóczi útról, ahol társbérletesített, eredetileg polgárinak indult, majd prolisított lakásában várta rendületlenül vissza háborúban „eltünt” fiát Jánost, Istvánt már nem, mert őt még lehetősége volt eltemetni 17 évesen. Ezt nyilván tudjátok.
Mami péntekenként gyertyát gyújtott először a fürdőszobában a rozsdás kád felett és fejét betakarva imádkozott nyilván az életből és életéből kitépett fiaiért de értünk is, csak nekünk tapintatosan nem szólt róla. Én meg voltam döbbenve, amikor véletlenül benyitottam, ilyet sose láttam tőle, annyit reagáltam, hogy másnap, amikor nem látta, a réz gyertyatartót behoztam az ágya mellé a volt gyerekszobánkba, ahol ő gyógyulásképpen nálunk lakott, és legközelebb már nem is kellett a fürdőben tapintatoskodnia.
A Szeri viszi tovább a mami nevét, azt mondják, ez valami zsidó szokás, én nem tudtam róla. Vagy nem tudtam, hogy tudtam róla.
Anyám testvérei, István és János sem volt gyakorló zsidó. Zsidó iskolába jártak a Bérkocsis utcába, ennyi, sok jelentősége nem volt, csupán annyi, hogy innen a nagytekintetű magyar közigazgatás jogot formált arra, hogy miután már Jánosnak életében elvette mindenét, beszűkítette életterét , (mert igenis van ilyen és nem csak lébensraum), végigkergette és robotoltatta a munkaszolgálatban bokrétás országunkon, azzal már nem szennyezte be a kesztyűs kezét, hogy maga vette volna el végleg legyengített életét, exportálta nyugatra, mint most az ártalmatlanítani való veszélyes hulladékot, hogy legyen mivel takaróznia a későbbiekben, kérem szépen, mi törvényes utat jártunk, a csúnyaságokat mások csinálták.
Nekem ez sok volt.
Mit „volt”, még most is a nyakamig ér, és ha már ott van szorít is erősen. Emésztem emésztgetem, de még kell egy kis idő hozzá, hogy túllegyek rajta. Nem tudom pontosan mennyi, mondjuk újabb 145 év ami 67 óta eltelt, de ennyi már nincs nekem hátra, hiába eszem műzlit meg joghurtot reggeltől estig és még éjjel is teljes kiőrlésű komisszal álmodom, na ezt is a ruszkik hozták most meg mennyit képesek kérni a Rotschildban érte, ez már inkább rablás.
Razo temette anyámat, apámat, kész, több nincs, mit kérhetnék tőle még? Most ő vakarja a fejét, tisztújítás lesz a Károliban, a civil vezetőség megújul, és ezúttal nem automatikusan lépnek „hivatalba” az új személyek, hanem programot hírdetnek előtte, azaz van választás is a választáskor.
Károli zsinagóga, ehhez mi közöm nekem?
Mondjuk szinte naponta jártam arra a környékre három házzal arrébb, ott vettem fel reggelente a 4 diplomás „segédemet” (most asszisztensnek nevezik jobb helyeken, de én nem vagyok egy jobb hely), meg ott van a sarkon a nemibeteg és aids szűrés is, amit nem árt tudni, de hogy zsinagóga is lenne ott, ez eszembe sem jutott.
Mi kérem nem hivalkodunk, van egy igen híres épület a korábbi Filmmúzeummal átellenben, közép-Európa legnagyobb zsinagógája, azt rendőrök védik Zsigulival, de azért jobb lenne ha nem kéne megmutatniuk mire képesek, mert még kiderülne, hogy mire.
A Károli meg az összes többi is szépen be van ágyazódva a magyar civil valóságba, olyan kis diszkrét módon, mintha ott se lenne. Kérem, elmegy az ember a kovácsoltvas liftajtó mellett, végig a felfeszített levélszekrények után, na ott a bejárat, és már be is léptünk a varázsos keletre, a zsinagógába. Van ennek egy magyaros bája, mint amikor a maminak vettem az Új Életet, és a féllábú újságárusunk, akit ezer éve ismertem a felszab téren, szépen összehajtva becsomagolva adta át, nehogy mások érzékenységét sértsük vele. Én nem is tudtam, hogy ilyen érzékeny népem van, máskor ez valahogy nem manifesztálódik. Inkább sőt.
A Nagyfuvarosban is voltam korábban Razonál amikor úgy adódott, kipában lazultam az utcán az esemény előtt, Pesten máshol nem is éreztem magam olyan biztonságban kipában, mint ott, a dzsumbujban a romák és kínaiak meg a kurvák között.
A Nagyfuvaros az ilyen imaház volt, teljes kódolás, a lipótvárosi is ilyen, a Károli az nem ilyen.
Az egy kellemes kis villa, vagy sorház, előtte szép játszótér, a neves biblia fordító nevével, tehát egy brancsban vagyunk valahol vele, bár konkurencia. Belül már Razo keze nyomát hordozza, modern templom, új bútorzat, fényes világítás, hátul és felül női szakasz, design LED megvilágítású támogatói családfa. Mellette közösségi helyiség, ahol többször volt alkalmam jól lenni, konyha, és bulira alkalmas kert is, ami így együtt lakásnak is ideális lenne.
Barátaim vannak itt, akiket nem ismertem és sokukat ma sem ismerek. A gyászban - ha ennek a szónak van valami kézzelfogható értelme-, segíteni akartak és az ilyesmit értékelem. Komolyan. Barátaim vannak ott és lesznek újak is.
Közismert, hogy nem sok fogalmam van a ritusokról, de már nem érzem kínosan magam. Odáig már biztosan eljutottam, hogy nem vagyok büszke a tudatlanságomra, és ha véletlenül valami rám ragad, azt az elmém és személyiségem gazdagodásának tekintem. Esély semmi, hogy legalább közepesen alulinformált zsidó lehessek, de bűntudatot nem vár el tőlem a Tóra, nem látszik rajta, mert bár külsőre igen szigórú a külleme, és nem jelent meg „paperback” kiadásban, de ha engem nem seprűznek ki onnan, ahol még az osztály szégyene pozíciót sem kaphatnám meg ismereteim alapján, akkor az csak egy liberális dolog lehet, azaz elfogadó. Vagy csak velem tesz kivételt, lemondóan legyint, és haverként ad nekem belépőt.
A flört odáig fajult, hogy Razo avantgard ötletének engedve utoljára Tórát emeltem.
Vagy ő emelt engem? Nekem jó volt, és neki sem lehetett kínos, elfogadott engem és nem mondta, hogy tegyél le…Ott tartottam felemelve a kezemben, körbemutattam, mindenki örült, a Tóra keményebb és kicsit kialakultabb volt nálam, én megindultam, ő hagyta megemelni magát általam, és maradt aki volt.
Nem voltam erre felkészülve, ha tudom előre, hogy ez lesz, vagy intellektuális edzést tartok hetekig, azaz próbálok a kevésbé bunkó mesüge hamis képében leledzeni, vagy nagyon nagy ívben elkerülöm ezt a helyet.
És inkább megyek Egerbe bátyám erősen vallásos ex-anyósának a katolikus temetésére. Igaz az sem volt egy zökkenőmentes szeánsz, a pap idegenlégiós lengyel import volt, magyarul csak némileg beszélt, a megboldogult nevét egyáltalán nem tudta, nem gond, mondta helyette másét, végül is előbb-utóbb mindenki sorra kerül…
Én gyanútlanul, emberi okból, származásilag idegen zárványként szerepeltem családilag, de amikor Jacek már többször emelte a misebort és mozdulatából arra következtettem, hogy az ostyával megindul egyenesen felém, akkor határozottan felálltam és elindultam ki, a szabad levegőre, cserbenhagyva családom összes tagját, majd ők időközben tisztázzák saját identitásukat ki-ki nyugalomban.
Barátaim, sajna történelmileg így alakult, nyilván ha Hawain születek másképpen lenne, vagy ha távol keleten. Ez sem az én leleményem, de ott ezzel a ponemmel csak a WASP, azaz a White Anglo-Saxon Protestant, nagyorrú változata lennék.
Én már nem változom, nem törekszem más lenni, viszem a János sorsát tovább, mit tegyünk, én még láttam szombatonként a legjobb ebédeknél a két fiu képét a mami falán, ők vagyok, vagy igyekszem lenni.
A gyerekeink mások, nekik már szabad a gazda, és élnek is vele, Szeri most volt Szarvason, gazdagabb lett tőle, jövőre is akar menni, ez már egy más világ.
Ahogy látom, Razó is már egy más világ, szövögeti a szálait mint a pók, építi a csatornákat az emberek felé a zsinagógán kívülre is, friss, kellemes életformát, lehetőséget nyújt, aki fogékony az ilyesmire, élni fog vele. Én is ott vagyok külsősként a hálóban ha elfogadnak így, akkor nekem oké.
Olvassátok a programokat meg Razo invitálását a választásra, és akinek van módja válasszon is. A zsinagóga ott van a háttérben, akkor is ha ritkán járok oda. Ők szerencsére így is megtalálnak.
Itt az esemény elérhetősége, augusztus 31-én kerül sorra, ha valaki az én blogomból találna rá, akkor nekem a megtiszteltetés, hogy szólhattam:
http://www.zsinagoga.net/node/929
