Hogyan távoztam örökre? (Virág kérésére...)

Tehát, hogy hogyan távoztam örökre: Sima ügy volt, már délután szúrást éreztem a szívem tájékán, de nem engedtem orvost hívni, aztán, ahogy ez már lenni szokott a családokban bekrepáltam. Gondolhatod, mekkora bosszúságot okoztam ezzel a családnak, először is marha kínos volt, ahogy a szűken beépített előszoba szekrénynél úgy kellett kivinni a koporsómban, hogy leverték a réz veretet, amit a Benedek Gábor barátom nagy keservesen szerzett be, mert Juditnak egyik sem tetszett. Most aztán megint várhatunk, illetve dehogy várhatunk, várhatnak... hónapokat a Gáborra, míg kijön és rendbehozza, mindig sokkal több munkát vállal fel, mint amit képes időre leszállítani, mondta is neki az egyik CIB bankos ügyfele, hogy Gáborkám ha én egyszer megjelenek a piacon az új, mindent elsöprő találmányommal, a határidőre elkészülő konyhabútorral, akkor tarolni fogok a piacon...Aztán meg az volt a kínos, hogy ahogy lépegettek le velem meg a koporsóval a lefagyott lépcsőkön az előkertben persze hogy megcsúszott a két fószer, és kicsúszott a kezükből az egész koporsó, önálló életre kelt, ami persze nem nevezhető feltámadásnak, és kopp, kopp, kopp, lepattogott az újonnan átrakott térköveken, (amit Compó úr - ilyen névvel illik 10 % árengedményt adni- tavaly a nagy esőzések után kérésemre egy kisebb vagyonért kialakított), és meg sem állt az úttest közepéig, ha nem lettem volna már eleve halott, komolyan összeszarom magam benne.A szomszéd kislányok meg hasukat fogták a röhögéstől, és leszúrták őket a szülők, hogy szégyelljék magukat, és úgy éreztem, hogy még erről is én tehetek, ez az önvád már sosem fog elmúlni bennem? Igaz, ők a lépcső alá temették a kutyájukat, és nyaranta mindig néztem, hogy kicsit megrepedezik és megsüllyed ott a talaj, és mutattam Szerinek, hogy na látod: igaz a mondás, hogy mindennek megvan az oka, és itt az élő -illetve a halott- példa arra, hogy "itt van a kutya elásva"... és mennyivel egyszerűbb lett volna, ha engem is beásatnak 4000 forintért mint Tónit, a Marosék farkaskutyáját, de egy kutya ezek szerint még mindig jobban megfér a családdal, mint egy halott apa.Mindegy is, elindult végre a kocsi velünk, azaz velem meg a koporsóval, és úgy éreztem, hogy valami űrt hagytam magam után, a csekkeket sem fizettem még be, igaz az öntözőrendszert levíztelenítettem télire, de hogy tavasszal mihez kezd majd vele judit az kérdés, és hogy a gyereknek ki fogja elmagyarázni a természetes számok halmazán végzett műveletek szabályait...?Mindegy is, majd Judit odaadja a Tominak ami jó rá, a többi meg megy Almádiba a szomszédnak, aki segített anyósomnak a tiltott reklámtáblák elhelyezésében a nyári turistaszezonban. Valóban egy vicc egyébként, hogy előbb dobtam fel a talpam, mint a moszkvai anyósom, de hát a viccek valóra válnak, és mindig is ezzel szórakoztam, hogy anyósom, mint általában az Uralon túl, legalább 140 évig élnek. Judit meg a szokásos féltékenységével ahogy előre bejósolta, minden alkalommal meg fogja nézni a Kozma utcában, hogy nem szűrtem-e össze a levet a legutóbbi látogatása óta a szomszéd sírban fekvő özvegy Weisznével.Egyébként ez nem egy vicc amit itt irogatok hanem a véres valóság, teljesen igaz, hogy én nem haltam meg, én így élek.